Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-14 / 33. szám

TECHNIKA Műholdak a televíziózásban A hazánkban épített atomerőművek technológiai berendezései­nek jelentős részét a plzeni Skoda Művek állítják elő. A világ­hírű nagyvállalat turbinagyártó Üzemében a közelmúltban fon­tos, a további tevékenységgel kapcsolatos kísérleteket hajtot­tak végre. A magasnyomású acéltartály hegesztése során in­dukciós hevítést alkalmaztak, és a szovjet tapasztalatok alkal­mazásának köszönhetően kb. 3 millió korona költséget meg­takarítottak. A felvétel a Skoda Művek egyik munkahelyét áb­rázolja (CTK-felvétel) Röntgencsillagokat vallató műholdak A klasszikus rádiózásnak a televízióval és az URH-sávú rá­dióval szemben van egy szá­mottevő előnye: az adó által sugárzott hullámokat a légkör felsőbb rétegei (sztratoszféra, ionoszféra) visszaverik, így el­vileg minden rövid és ennél hosszabb hullámhosszon sugár­zott műsor a Föld bármely pontján fogható. Ezzel szem­ben a méteres és ennél rövi- debb hullámhosszú elektromág­neses sugárzás (az URH rádió és a TV) áthatol az ionoszfé- rán, tehát az ilyen adó csak „látótávolságban“ fogható. Amennyiben nagyobb terjedel­mű akadály (pl. hegy) választ­ja el a vevőantennát az adóto­ronytól, lehetetlen a vétel. Ezért a Föld természetes gör­bülete miatt a „látótávolságból“ kikerült adó sugárzása sem fogható. Ez tette szükségessé egy-egy tévéállomás egész erő­sítő- és adóhálózatának kiépí­tését. A zavarás és az inter­ferenciajelenségek elkerülése végett szükségszerűvé vált, hogy még ugyanazt a műsort Is minden adótorony más-más frekvenciasávon sugározza („látótávolságon“ belül). Ez természetesen leszűkíti az adott sávba sűríthető adóállomások számát, ill. ezek növelése ese­tén bizonyos fokú zavarás ve­szélye áll fenn. Természetesen csaknem min­den országban akadnak olyan területek, amelyeket nem si­kerül besugározni: a hegytetőn elhelyezett adóállomás műsora egy másik hegy által árnyékolt völgyben már nem fogható (hazánk területének mintegy 86—88 százalékán fogható az 1. műsor — ez európai vi­szonylatban jónak mondható, tekintettel az ország hegyvo­nulataira). Egy-egy állam egész terüle­tének műsorellátása felé az űr­technika nyitotta meg az utat. Napjainkban a távközlési mű­holdakat pont-pont közötti ösz- szeköttetésben használják, az általuk sugárzott jelet speciális berendezésekkel átalakítva a meglevő hálózatba táplálják. Ezekkel a műholdakkal szer­zett pozitív tapasztalatok indí­tották a konstruktőröket a közvetlenül sugárzó műhold el­készítésének útjára. Ezek a műholdak a TV-adóról kapják a jelet, amit az érintett or­szág területére szétsugároznak. Tehát az előfizető TV-készülé- kének antennáját közvetlenül a műholdra irányítva foghatja a televízióműsorokat. Mivel a műhold több ezer kilométeres távolságban a Földtől kering majd a világűrben, nem lesz­nek az általa besugárzott terü­leten olyan „fehér foltok“, ahol az adás nem fogható. Az űrhajós-sugárzásnak nagy előnye, hogy nagyon magas frekvención dolgozik (10io Hzj, ezért bármelyik állam több csatornán sugározhat a kölcsö­nös zavarás veszélye nélkül. Mivel mind elvileg, mind mű­szakilag kidolgozták az űrha­jós-műsorszórást, ez év január 10-e és február 13-a között a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) Genf ben világértekezle­tet rendezett a műholdas mű­sorszórás vételére alkalmas terv kidolgozására. Ezen az értekezleten részt vettek ha­zánk képviselői is. A vita tár­gya a 11,7—12,5 GHz-es sáv felosztása és a műholdak mű­szaki adatainak és a sugárzott műsor paramétereinek megálla­pítása volt. A Nemzetközi Távközlési Unió megbízáséból tizenegyfős munkacsoport feladata volt, hogy a tagállamok óhajai és a megfelelő műszaki jellemzők alapján dolgozzák ki a műhol­dak sugárzási zónáit. A műsza­ki jellemzőket a sugárzott jel minőségére nagyon szigorúan állapították meg. A legfonto­sabb feltétel az volt, hogy a sugárzott műsort az illető or­szág területén az eddiginél jobb minőségben lehessen fog­ni, a jelben semmilyen emberi érzékszerv (szem, fül) által észlelhető torzulás ne fordul­jon elő, ezenkívül az adó ne zavarja a szomszédos körzet (állam) adóját. Természetesen ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy-egy műhold által su­gárzott adás az érintett állam határain túl még messze fog­ható, a határoktól való távol­ságtól függően egyre romló minőségben. Ezzel a techniká­val való visszaélésnek lehető­ségére, ill. ennek veszélyeire az ENSZ már régebben felhív­ta a figyelmet, ezért a benne rejlő jogi és politikai problé­mákat az ENSZ közgyűlése vizsgálja meg. Külön problémát jelentett az egyes államok igényeinek elbí­rálása, ill. teljesítése. Így pél­dául az iszlám országok egyet­len közös sugárzási övezetet akartak létesíteni. Mivel az el­gondolás a közeljövőben mű­szakilag kivihetetlen, ezenkívül politikai konfliktusok árnyékát is magában hordozza, ezt a ké­relmet elvetették. A felosztásnál egyik kulcs- fontosságú probléma a kivitele­zés magas költsége miatt meg­felelő számú csatorna biztosí­tása volt egy-egy tagország számára. Műszakilag kivitelez­hetőnek bizonyult, hogy min­den állam 5—5 csatornát kap­jon, .ez lényegében minden részvevőt kielégített. Mivel az egyes műholdak ál­talában nem az érintett álla­mok területe felett helyezked­nek el, sugárzási vetületűk el­lipszis, amelynek középpontja megközelítőleg az illető állam mértani középpontjában helyez­kedik el (hazánk esetében Olo- mouc környékén). Műszakilag csak úgy lehetséges a kijelölt terület egyenletes (tehát jó minőségű) beszórása, nh a mű­holdak geostacionárius pályán (a Föld egy meghatározott pontja felett „állnak“ — tehát a Földdel megegyezően forog­nak) keringenek. A műholdak helyének kijelölésekor a fő szerepet az játszotta, hogy az éjszakai órákig folyamatosan tudjanak sugározni. Mivel a műholdak sugárzási energiáju­kat napelemekből nyerik, leg­alább éjjel egy óráig nem sza­bad Földárnyékba kerülniük. A jó minőségű vétel biztosítása érdekében a horizont felett legalább 20—25 fokkal kell lenniük. Ennek megfelelően a szocialista államok nagy része — így hazánk is — az NDK, Lengyelország, Magyarország, Románia és Bulgária mellett mesterséges holdjukat az I. fok nyugati hosszúság felett he­lyezhetik el. A tárgyalásokat nehezítette az egyenlítő mentén fekvő af­rikai államok tiltakozása az el­len, hogy felségterületük fölött mesterséges holdat helyezze­nek el, mivel ezt a területet ia légterükbe számították, egyes országok pedig anyagi követe­lést nyújtottak be az űrhajót fellőni kívánó országoknak „légterük“ bérbeadásáért. A tiltakozást és a követelést a konferencia elvetette a világűr békés felhasználásáról szóló ENSZ-határozatra való hivatko­zással. A konferencián született megállapodás értelmében bár­melyik állam már a közeljövő­ben fellőheti mesterséges hold­ját, amellyel a közvetlen mű­sorszórást biztosítja, abban a tudatban, hogy egész területét jó minőségű jellel képes ellát­ni, anélkül, hogy tartania kel­lene egy másik állam később fellőtt ürhajósadójának zavará­sától. Mivel aránylag bonyolult berendezések űrbejuttatásáról van szó, [emiatt költséges ez a vállalkozás — előzetes tervek szerint a nyolcvanas években kerül sor az első műholdak fellövésére. A szocialista álla­mok is erre az időszakra ter­vezik az űrhajós sugárzás meg­kezdését. Minden bizonnyal ez minősé­gileg új korszakot jelent majd a televízió rövid, de annál je­lentősebb történetében. A röntgencsillagászat tudo­mánya a világűrben született a rakéta és a mesterséges holdak jóvoltából. A világmindenségben egyes csillagok X-sugarakat bocsáta­nak ki. A légköri elnyelés miatt azonban ezeket a rönt­gensugárforrásokat csak a lég­körön kívülre juttatott mester­séges holdak segítségével le­het észlelni. Egy amerikai ku­tatórakéta 1962. június 18-án 150 km magasból mért első íz­ben Tejútrendszerünk centruma közelében egy röntgencsillag- forrást. Rövidesen erre az ese­ményre további 30 röntgencsil­lagot identifikáltak a világűr­ben. A hetvenes években az űr­kutatási technika fejlődésével párhuzamosan fejlődik a rönt­gencsillagászat tudománya. A röntgencsillagászat új ku­tatási területe az időszakos su­gárforrások kutatása. Az Ariel 5 angol csillagászati hold 1975 áprilisában a Rák csillagkép szektorában mérte be az AO 535 + 26 számú X-sugárforrást, amely hamarosan eltűnt és csak félévi „bújkálás“ után volt ismét mérhető. Napjaink­ban d csillagászok még nem tudnak kielégítő választ adni arra, hogy mi az oka ennek az időszakos röntgensugárzásnak. A kihagyások esetleg a világ­mindenségben lejátszódó kata- lizmákkal állnak összefüggés­ben? Az asztronómusokat nap/a- inkban már számos csillagásza­ti hold segíti a röntgensugár­források kutatásában. A hetve­nes évtized végén állítják pá­lyára az amerikaiak a HEAO űrobszervatóriumot, amelynek teleszkópjai és műszerei az is­mert Skorpió X. 1. röntgensu­gárforrásnál 100 milliószor gyengébb X-sugárforrásokat is be tud mérni a csillagos ég­bolton. A mesterséges holdról történő bemérések lehetővé te­szik az X-sugúrforrások későb­bi optikai azonosítását. Ezzel párhuzamosan a csillagászok fel tudják majd térképezni az extragalaktikus égbolt X-sugár- forrásait is. A csillagászok ezt éppoly lényeges előrehaladás­nak tartják, mint a kvazárok és a Seyfert-galaxis kutatását. A világmindenség X-sugárfor- rásainak feltérképezése jelen­tősen bővíti az Univerzummal kapcsolatos ismereteket. A legátlátszóbb üvegszálak A Bell Laboratories kutatói szerint az általuk létrehozott optikai üvegszál a világ leg- fényátterjesztőbb terméke. Kiin­dulási anyagait kezdetben el­párologtatják, majd egy kvarc­cső belső felületére lecsapat­ják. Hő hatására a cső széttö­rik, és az így hozzáférhetővé vált, leválasztott üveget vékony szálakba húzzák. Egy 254 milli­méter hosszú alapanyagból 1600 méter üvegszál húzható. Anyagában gyakorlatilag nincs fényszóródás, és nem „folyik szét“ benne ;a továbbított fény­impulzus. A Bell Laboratories legjobb fényvezető üvegszál mintáiban a belső rész sziliciumoxidból, a külső bórszllikát-üvegből ké­szült. Ebben az üvegben a fényveszteség minimális. OZOGÄNY ernű A KGST-tagországokban egyre több elektronikus számítógépet gyártanak az egyes népgazda­ságok igényeinek kielégítésére. A brnói Zbrojovka vállalatban elkészült az SMEP típusú elektronikus számítógépekhez szükséges kazettatárcsás adattároló mintapéldánya, amelyet már a gyakorlatban is kipróbáltak. Az igényes termék alkalmazásával tetszőleges mennyisé­gű, a számítógép által feldolgozott adat tárolható. Az adattárolót kizárólag hazai alkatrészek­ből állítatták össze, s egyik nagy előnye a fokozott pontosság. Működését a régebbi típusoknál alkalmazott hidraulikus motor helyett lineáris elektromotor biztosítja. Képünkön: FrantiSek Prnka technikus a mintapéldány működését ellenőrzi (CTK-felvétel) X VIII. 14. 6

Next

/
Thumbnails
Contents