Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-14 / 33. szám
^íekem és nemzedékemnek az új szovjet alkotmány, amelynek tervezetét jelenleg országosan megvitatják, szám szerint a negyedik. Az ország fejlődésének történelmi fokozatai egyben az én életemnek is különböző szakaszait jelentik. Első alkotmányunkat 1918-ban hozták. Ezzel az esztendővel egybeesett sorsom meredek fordulata. Korábban gimnáziumba jártam, de a polgárháború miatt meg kellett szakítanom tanulmányaimat. 1918-ban, bár alig múltam tizenhárom éves, munkába álltam. Bolti eladó voltam. Oztem bandákat, amelyek 1922-ben terrorizálták a Don vidékét, a banditák pedig bennünket üldöztek. Zajlott az élet. Gyakran kerültünk kutyaszorítóba. Végső soron rendkívül fiatal hazánk legfőbb jogát, az élethez való jogot védelmeztük akkor, bár nem mindig gondolkodtunk el ezen. Életem ténye a munkához való garantált jog is. Jól emlékszem, hogy a húszas években hogyan álltak hosszú sorokban a munkanélküliek a moszkvai Mala Bronnaján, a munkabörzén. Nekem szerencsém volt a munkahelyekkel: elirányítottak szállítómunkásnak, segédmunkásnak, kőfejtőnek, sőt még ügyintéző is voltam egy házkezelőséMIHAIL SOLOHOV A negyedik fokozat gén. Teltek az évek. A húszas évek végére lelkesen olvastam az újságban, már alig van munkanélküli az országban, és bezárták az emberpiacot. Egyszer kezembe került Robert Wilton amerikai publicista Oroszország agóniája című brosúrája. Emlékszem, 1919-ben jelent meg. A szerző mindjárt ajtóstul rohant a házba: a szovjet rendszer — valahogy így írta — további fennállása gazdasági szempontból lehetetlen, politikai szempontból abszurdum. Eszembe jutottak ezek a szavak, amikor az új szovjet alkotmány tervezetét olvastam. A történelem megcáfolta az amerikai látnokot. Az új alkotmánytervezet olyan vívmányokat rögzít, amelyeket még az írói képzelet sem fog fel azonnal. De hiszen nem csupán erről van szó. A perspektíváról. Az pedig az alkotmányban egyszerűen és gyakorlatiasan van megfogalmazva: az osztály nélküli kommunista társadalom felépítése. Négy alkotmányunk egy magból kelt ki, mégpedig az emberi igazságosságra és békére való törekvés magvából. Erre fordítottuk a szocializmusba vezető fáradságos, tenyeret kérgesítő, a háború éveiben pedig véráztatta út hatvan esztendejét. Ez magában foglalja a gyakorlati tapasztalatokat, a humanizmust, az Októberi Forradalom pátoszát és varázsát. Ojat jelent az alkotmánytervezetben mindenekelőtt a fasizmussal vívott súlyos viadalban megvédett szocialista demokrácia kiterjesztése. Nemzedékemben mély nyomot hagyott a totális háború számos eseménye. Elvesztettem hetven esztendős anyámat, aki a hadászati jelentőséggel sem bíró kozák településünk bombázásakor lelte halálát. Házamat, könyvtáramat, aknák gyújtották fel. Elvesztettem számos barátomat. Ez nemcsak egyéni bánat, egyéni fáidalom. Az egyéni nehézségekből és veszteségekből tevődik össze az össznépi, a közös baj, amit a háború hoz a népekre. Itt megint csak azt kell mondanom, hogy az alkotmánytervezet közvetlenül engem is érint. Mégpedig az arra irányuló lenini békepolitika elveinek alkotmányos megerősítésében, hogy a háborúkat ki kell iktatni a nemzetközi kapcsolatokból, erősíteni kell a népek biztonságát, fejleszteni kell a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését. Ez közvetlenül érint, mint embert, mint írót. A különböző országok írói különböző nézeteket vallhatnak, de abban feltétlenül egyet kell érteniük, hogy az emberiség, a béke hasznára kell munkálkodnunk. Nézzük csak: az alkotmánytervezetben a társadalomfejlesztés és a kultúra az állami feladatok között az első helyek egyikét foglalja el. Tehát az írói munka jelentősége és felelőssége még jobban növekszik. Ma boldog a szovjetország. Amikor azonban boldog életéről beszélünk, ez nem jelenti, hogy a könnyű életet értjük alatta. Sokat kell még munkálkodnunk, sok nehézséget kell leküzdenünk. Könyveim hősei pontosan az ilyen aktív, alkotó életért küzdöttek, szenvedtek és haltak meg. Bonyolult sorsuk volt. Én azonban azt hiszem, rossz író, aki az igazság rovására szépíti meg a valóságot. 7M Az Ozbég SZSZK fővárosától . Taskenttől délnyugatra, közvetlenül Dzsizak városánál kezdődik a sztyepp. Voltaképpen nem is sztyepp, hanem igazi sivatag: kiszáradt föld, homokbuckák, homokviharok, kígyók egyetlen csepp víz nélkül. Ritkaságszámba megy itt az eső, az emberek nem ismerik a zivatart. Pedig a talaj rendkívül termékeny, az ilyen föld magas hozamot ígér, csak víz kell hozzá, nagyon sok víz. Miért nem próbálták meg korábban hasznosítani a Dzslzak-sztyep- pet? Húsz esztendő munkájával először az északabbra fekvő Eh- ség-sztyeppet vonták művelés alá. Most már könnyebb meghódítani ezt is. Az Ozbég Köztársaságban ma bőségesen van olcsó villamos energia, tökéletes szivattyúk és építési technika, s ami a legfontosabb — 20 év alatt óriási tapasztalatokat szereztek, hogyan lehet termékeny vidékké változtatni a sivatagot. A Dzsizak-sztyeppre megérkeztek az építők, ugyanazok, akik az Éhségsztyeppet meghódították. Négyezer kilométeres öntözőcsatornát építenek, szivattyútelepek rendszerét hozzák létre. A „Kék lépcső“ telepei 174 méter magasra emelik a vizet, hogy hatékonyan öntözhessék a Dzsizak-sztyeppet. Felkerestünk egy szovhozt, amely a sztyepp már meghódított részén alakult. Két éve még pusztaság volt a helyén, s a sivatag ma is egy lépésnyire van a gazdaság földjeitől. Hatalmas csövű kukoricát termesztenek az egykori homokbuckákon. A helyi tréfacsiná- lók úgy mondják: olyan óriási dinnyék teremnek itt, hogy ha egy teve megbotlik, feltétlenül elesik. A szovhozban ezenkívül az üzbé- gek fehér aranyát, a gyapotot termesztik. És hogyan élnek a gazdaság dolgozói? A házak kényelmesek, mindenütt bevezették már a vizet, a gázt. Van iskola, művelődési ház, óvoda, bölcsőde, az egészségügyi ellátást tizenöt szakorvossal dolgozó rendelő segíti. Sőt, áruház is épült az alig kétéves dzsizaki szovhozban. öt évvel ezelőtt még korántsem mindenki hitt a Dzsizak-sztyepp meghódításának sikerében. Voltak, akik azt mondták: homokra építenek homokvárat, vagyis hiábavaló kísérletet tesznek a természet vad erőinek megfékezésére. Igazuk alátámasztására tervrajzokat, számításokat, grafikonokat lobogtattak. Hasonló volt a helyzet annak idején az Éhség-sztyepp meghódításának kezdetén, ma pedig, amikor ez a föld már gazdagon terem, olyan is akad, aki Bőségsztyeppre akarja átkeresztelni ezt a hajdan terméketlen vidéket. Az új termőföldeknek kialakult az új központja is. Dzsizak, az ország legfiatalabb területi székhelye. Sajátságos város ez. Amerre csak néz az ember, mindenütt modern márvány-alumínium épületek, ám az autóbuszok még falusi módra járnak, ott állnak meg, ahol az utas kéri. A kolhozok a város határán belül terülnek el. A házak falán narancsszínű ládák virítanak, rendeltetésük is szokatlan. Gyapotszedés idején a termést a városba viszik. Közben lepotyoghat a gyapot toktermése az aszfaltra, ám a gondos járókelők felszedik, ládákba gyömöszölik, különben elsodorná a szél. A tegnapi sivatagban értékelik a föld ajándékát. Dzsizak épül, fejlődik. Tavak csillognak, strandokat alakítottak ki. A hajdani Liszaja-hegyen (Kopasz-hegy) örök láng lobog a Nagy Honvédő Háborúban elesett hősök emlékére; a Pjanaja-hegyen (Részeg-hegy). amelynek rövidesen megváltozik a neve, árnyas gyermekpark lesz. Gyarapszik a lakosság is. Sokan költöznek ide, a legifjabb dzsizakiak viszont már itt születtek. A területi lap. a Dzsizaki Pravda szerkesztőségi épülete mellett három barackfa ad árnvat. Másfél éve még a ház sem állt, helyén mindössze egy asztal volt a fák árnyékában, egy telefonnal. A lapot három újságíró készítette; Egyikük hajnalban kocsiba ült, Szamarkandba utazott, mert Dzsi- zakban nem volt nvomda. Estére aztán megjelent az úiság. Ma saiát szerkesztőségi épületük és nyomdájuk van. Sovket Rama- zanov, a területi lan szerkesztője elmondta: „Nem is olvan régen a legterjedelmesebb rovatunk a „lesz“ rovat voltl Megírtuk, hogv eev év múlva ott meg ott Iárási központ lesz, ilyenek és Ilyenek a tervek, amott helyezkednek maid el a szovhozok. ilyenek és ilyenek lesznek. Dzsizakban megépítik a 87 méter széles sugárutat, óriási területen termelünk maid gyapotot, a betakarítást teljes egészében gépesítiük. számos gyárat építünk ...“ Az egykori legterjedelmesebb „lesz“ rovat ma már egv- baeábnyira szűkült. A „lesz“ helyét elhódította a „van“. Mert felépültek a gyárak, virágzanak a kertek, gazdagon terem a gyapot, úi szovhozok alakultak és van új város is. Az SZKP XXV. kongresszusán a szovjet népgazdaság íeljesztésé- nek 1976—1980-ra jóváhagyott fő Irányelveiben ez áll: Hozzá kell kezdeni a Dzsizak-sztyepp meghódításához. Hat szó csupán, ám milyen sokatmondói ALEKSZANDR MORALEVICS VIII. 14. o N C/2 14 Itt sivatag volt A közép-ázsiai Üzbegisztánban húsz évig dolgoztak a hatalmas és terméketlen Éhség-sztyepp meghódításán. Most a szomszédos Dzsizak-sztyepp következik. aj a; ■aS > •ö ® O) > 2 1 nj (o > n Ti c « E ® E ■5 u O 2 £ (0 4- KJ Q) Ct JÉ 0) *4 0) c aj a a «5 :3 (0 o w-m > <
