Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-14 / 33. szám
Néhány gondolat V. Bil'ak Az igazság fényében című könyvéről Ezekben a napokban Vasil Biíak elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára jelentős jubileumát, 80. születésnapját ünnepli. Ez a körülmény megtelelő alkalom ahhoz, hogy elgondolkodjunk Az igazság fényében el- mű, az 1967 októberétől 1970 decemberéig elhangzott beszédeit, illetve cikkeit magába foglaló művének időszerűsége fölött. VIII. 14. p- a könyv annak Idején nagy figyelmet keltett idehaza és külföldön is. Első két szlovák nyelvű kiadása a viszonylag magas példányszám ellenére gyorsan elkelt. A könyv megjelent cseh, orosz, magyar, német és bolgár tolmácsolásban is. Mindenütt kiváltotta a politikai és a tudományos dolgozók, valamint a széles nyilvánosság rendkívüli figyelmét. Érdekesen reagált a burzsoá propaganda az 1971-ben megjelenő könyvre. Lényegében elhallgatta. Senki sem kételkedik viszont abban, hogy a tőkésországok eszmei diverziós központjaiban ezt a művet gondosan áttanulmányozták és nem felejtették el az egyes beszédek és cikkek szövegét összehasonlítani eredeti hangzásukkal. Nem bukkantak rá arra, amit kerestek. Csak elkerülhetetlen rövidítéseket állapítottak meg ott, ahol az egyes gondolatok ismétlődtek, önmagában fontos tény, hogy nem szánták el magukat a polémiára. Ez a magatartás nemcsak azzal a törekvéssel magyarázható, hogy nem kívánták a kapitalista államok nyilvánosságának a figyelmét felhívni erre a műre, hanem elsősorban a szerző meggyőző érvelésével. A tények és az érvek világossága és igaza rendkívül megnehezítette vitatásukat a burzsoá propaganda tapasztalt antikommunista ideológusai, mesterei által is. Sőt, jól tudják, hogy ahol nincs ellenérv, ott inkább hallgatni kell. Ez szokványos módszerük. Ez a könyv tanúságtétel pártunk és társadalmunk fejlődésének egyik legbonyolultabb és rendkívül jelentős szakaszáról, és ezért nemcsak visszatérhetünk, hanem vissza is kell térnünk nozzá. Egyben meggyőzően feltárja szerzője politikai gondolatiságának dimenzióit, számot ad személyi tulajdonságairól és magatartásáról. Tehát nemcsak arról van szó, hogy látószöge csaknem tíz esztendő elteltével önmagában Is érdekes, mivel lehetővé teszi a korabeli gondolatok és álláspontok szembesítését a mával, feltárja a múlt és a jelen összefüggését és kapcsolatát, hanem elsősorban arról, hogy meggyőzően tanúskodik magáról a szerzőről. Szükséges talán megjegyeznünk, hogy ez a mű nem tükrözi V. Bilak széles köTfi politikai tevékenységének minden momentumát, még a könyv által taglalt időszakban sem. Így például nincs benne az 1968 nyarán Cíerna nad Tisou-ban (Ágcsernyőn megtartott ismert tanácskozáson mondott beszéde, amelyben pontosan elemezte Csehszlovákia tényleges helyzetét, amit a jobboldali és szocialistaellenes erők képviselői nem tudtak és nem tudnak neki megbocsátani. Éppen ez a fellépése volt az indítéka ezen erők ellene irányuló olyan féktelen kampányának, amely politikai történetünkben talán példátlan. Itt, Agcsernyőben nyilvánult meg V. Bifak személyiségének ereje, itt bizonyította be, hogy tud az igazságért harcolni. Azt tette, amit lelkiismerete, a forradalmár és a kommunista becsülete diktált, az igazságot választotta, azt az igazságot, amelynek egész életét szentelte: a marxizmus—leninizmus igazát, a szocializmus és a kommunizmus igazát. És ez az igazság igazság maradt mindmáig. könyv nem öleli fel a válságos időszakban a szerző által kifei- tett széles körű politikai tevékenység számos további, nem kevésbé fontos megnyilvánulását. Amint arra rámutat A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai c. dokumentum, Vasil Bifak 1968 nyarának bonyolult feltételei között, amikor a jobboldali és az opportunista erők fokozatosan kezükbe vették a hatalmat a pártban és az államban is, maga köré tömörítetté a marxizmus—leninizmushoz hű elvtársakat, meg nem alkuvó harcot szervezett és vezetett a renegátok és szövetségeseik gálád tervei ellen. Ez nagy akadály volt a jobboldali opportunizmus hívei céljainak útjában. Jól Ismerték V. Bilakot, akkoriban az SZLKP KB első titkárát, és tudták, hogy a harcot nem adja fel. Milyen ember volt tehát és milyen ma is Vasil Bifak, főleg mi jellemzi a párt tagjaként és tisztségviselőjeként személyiségét? Elsősorban a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus igazának forradalmi harcosa. Ehhez az igazsághoz mindig hű maradt, és habozás nélkül harcolt érte a legnehezebb pillanatokban is, amikor a jobboldal fizikai megsemmisítéssel megfenyegette és a megtorlások kegyetlenül sújtották családját. Könyve széleskörűen elemzi Csehszlovákiában a pártban és a társadalomban az 1968—1969-es években bekövetkezett válság okait, noha hangsúlyozni kell, hogy a mű súlypontja nem ez, hanem a kiút megindoklása és a pozitív építő program feltételeinek megfogalmazása. Ez a mű a csehszlovákiai jobboldali opportunizmusnak, szociális forrásainak, megnyilvánulási formáinak és következményeinek elemzése viszonylatában ma is rendkívül időszerű. Az események alakulása napjainkig teljes egészében megerősítette A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai c. dokumentumot, amelynek megállapításával teljes mértékben összhangban állnak a könyv szerzőjének nézetei is. Ismeretes, hogy a jobboldali képviselők táborában mélyreható differenciálódás következett be. Sokan azok közül, akik engedtek a jobboldali demagógiának, de megértették magatartásuk helytelenségét, becsületesen igyekeznek helyrehozni hibáikat és tévedéseiket. A CSKP XV. kongresszusa az elmélyülő differenciálódási folyamat alapján lehetővé tette azoknak a volt párttagoknak, akik hibáik miatt kénytelenek voltak soraitól megválni, hogy bizonyos feltételek mellett ismét kérhessék felvételüket a pártba. A jobboldali opportunizmus képviselőinek maroknyi csoportja azonban nem törődött bele vereségébe, változtat a taktikáján és az alkalomra vár, hogy ismét harcot indítson a párt és a szocializmus ellen. A külföldi imperialista erők támogatásával és megrendelésére ismét harcba indultak azonos célokért, de más zászló alatt: a „szocializmus csehszlovák modelljét“ felcserélték az „emberi jogokkal“. A cégér változott, feliratán a „charta ’77“ díszeleg, de a felkínált áru más csomagolásban ugyanaz. A fejlemények maradéktalanul igazolták a könyv szerzőjének gondolatát, hogy a konkrét csehszlovákiai feltételek között a jobboldali opportunizmus n fő veszély. A szerző megállapításainak időszerűségét maradéktalanul igazolják a nemzetközi fejlemények is. Az antikommunista központok stratégiájához tartozik továbbra is a kommunisták megosztása „jókra“ és „rosszakra“. Sőt, manapság megkísérlik a kommunista pártokat is így osztályozni. Tulajdonképpen ez az értelme az „eurokommunizmus“ koncepciójának, amelynek manapság a burzsoá propaganda olyan nagy hírt ver. Még jól emlékezünk arra, hogy nálunk a válság idején a jobboldali és a szocialistaellenes erők a kommunistákat megkísérelték felosztani „haladókra“ és „maradiakra“, miközben a csapás éle a kommunista párt, annak vezető szerepe és általában a politikai mozgalmat jelentő kommunizmus ellen irányult. Nincs ez másképp az „eurokommunizmussal“ sem. Népszerűsítőinek stratégiai célja fellazítani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, gyöngíteni akciőképességét, szétforgácsolni „nemzeti“ politikai mozgalmakra és így megszilárdítani korunk imperializmusának hadállásait. ai w ilvánvalóan nem a véletlen műve, hogy nálunk a jobboldali opportunisták legyőzött csoportjai kézbe vették az „eurokommunizmusnak“ az imperialista központokban régi elméleti tételekből összefoltozgatott új zászlaját. A zászlórúd hegye azonban az egész nemzetközi kommunista mozgalom ellen irányul. A szerző müve e tekintetben is nagyon időszerű és tanulságos. Az olvasó sok olyan ösztönző gondolatra talál benne, amely szin-. te „rászabott“ a szocializmussal szemben ellenséges erők jelenlegi taktikai manővereire is. S Vasil Bilak a közelmúlt fellépéseiben is, amelyekben leleplezte az „eurokommunizmus“ igazi arculatát, további tanúbizonyságát adta a kérdések alkotó elméleti megközelítésének. A csehszlovákiai jobboldali opportunizmusnak több érintkezési pontja van az „eurokommunizmussal“, de talán a leglényegesebb közös nevezőjük a szovjetellenes tartalom. Nemcsak Az igazság fényében c. műben, hanem Vasil Bilak minden megnyilvánulásában vörös fonalként húzódik végig pártunk és az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom szempontjából a Szovjetunió jelentőségének és szerepének tudományos megindoklása és ma- g^ fokú értékelése, valamint az anti- kommunizmus egyik legalattomosabb megnyilvánulásának, a szovjetellenes- ségnek elítélése. Ez a könyv arról tanúskodik, hogy a szerző számára a lenini párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép iránti viszony sohasem volt csupán érzelmi dolog, s ma sem az, hanem elsősorban szerves része osztályszemléletü marxista gondolkodásmódjának, mély meggyőződésének. szívének és értelmének ügye. Manapság, amikor a világ haladó erői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére készülnek, az olvasó ebben a könyvben sok értékes gondolatra talál a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak jelentőségéről, nemzeteink sorsa, valamint az egész nemzetközi haladó forradalmi mozgalom szempontjából. Vasi) Bilak politikai személyiségének fontos vonását képezte és képezi következetesen internacionalista magatartása, miközben a proletár internacionalizmust sohasem tekintette csupán a marxizmus—leninizmus számos vonása egyikének, hanem e tanítás lényegének és alapjának, valamint szüntelenül fejlődő élő folyamatnak, amely objektív törvényszerűségként számos formában nyilvánul meg. Sokhelyütt meggyőzően érvel amellett, hogy az igazi hazafiság elválaszthatatlanul ösz- szefügg a szocialista internacionalizmussal és a Szovjetunió, az egész világ forradalmi erőinek fő támasza iránti baráti magatartással. • iasil Bilak sokoldalú politikai tevékenységének súlypontja nincs a könyv által taglalt időszakban, hanem éppen abban az időszakban, amelyben, élén, Gustáv Husák elvtárssal, kialakult a, párt új vezetősége, amelynek Vasil Bilak is tagja lett. A központi pártvezetőség tagjaként minden erejét a párt XIV. és XV. kongresszusán megtárgyalt építőprogram megvalósításának szentelte. A párt Vasil Bilakot igen fontos feladatokkal bízta és bízza meg. A CSKP KB Elnökségének a nemzetközi kapcsolatokért felelős tagjaként jelentősen hozzájárult a pártunk és a többi testvéri kommunista és munkáspárt közti bizalom megújításához és baráti kapcsolataink további fejlesztéséhez. Számos beszédben, fellépésben és cikkben magyarázta és indokolta a CSKP időszerű politikájának alapvető kérdéseit. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, az SZLKP 1971-ben megtartott kongresszusán ezekkel a szavakkal értékelte Bifak elvtárs tevékenységét: „Szeretném megmondani, pártunk büszke lehet arra, hogy ebből a kelet-szlovákiai faluból származó pro- letáríiúból nagyszerű kommunistát, kiváló pártmunkást nevelt, aki pártunk és államunk vezetőségében ma is igen pozitív és nagyon konstruktív szerepet tölt be“. A könyv a többi között feltárja Bilak elvtárs politikai személyiségének további jellemző vonását: a racionális politikai gondolkodásmódot, amelytől idegen a szubjektivizmus, a reális helyzet fölötti elsiklás, a megcsontosodottság és a dogmatizmus. Ez a könyv tanúskodik következetes fellépéséről a szubjektivizmus ellen, amely jellemezte annak a pártvezetőségnek irányító munkáját, amelynek élén A. Novotny állt. A könyv azonban e tekintetben sem foglalja magába tevékenységének minden momentumát. Nem esik benne szó például a burzsoá nacionalizmussal hamisan megvádolt elvtársak rehabilitációjáért éveken át folyó küzdelméről. Amikor Vasil Bifak személyesen megismerkedett a tényekkel és meggyőződött ezeknek az elvtársaknak ártatlanságáról, rehabilitációjukra törekedett. Ismerte Gustáv Husák elvtárs kimagasló államférfiúi képességeit. Tudta, hogy ifjúságától kezdve aktív tevékenységet fejtett ki a kommunista mozgalomban, minden tehetségét és erejét ennek a mozgalomnak szentelte és fokozatosan a párt egyik vezető tisztségviselője lett. Vasil Bifak, a meggyőződött antifasiszta, aki fegyverrel a kezében harcolt a Szlovák Nemzeti Felkelésben, teljes mértékben értékelni tudta Husák elvtárs történelmi érdemeit népünk antifasiszta harcában, ismerte személyes bátorságát és a szocializmus ügye iránti odaadását. Ezért Bifak elvtárs törvényszerűen Gustáv Husák elvtárs egyik legközelebbi munkatársa lett a párt új vezetőségében. A politikus Vasil Bifaktól idegen a szubjektivizmus éppúgy, mint a meddő politikai radikalizmus. Ezért törvényszerűen csalódást okozott mindazoknak, akik a válság más megoldásával számoltak, mint amilyet a párt új vezetősége választott meg, amelynek helyességét az élet teljes mértékben megerősítette. Az igazság fényében c. mű szerzőjének arra irányuló törhetetlen törekvéséről tanúskodik, hogy tovább fejlődjék hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek barátsága és együttműködése. Természetesen nagy figyelmet szentel Szlovákiának, a nemzetiségi kérdés lenini megoldásának és a föderatív államjogi berendezkedésnek. A könyvben kifejezésre jut szerzőjének szívélyes viszonya a dolgozó ember, a munkás- osztály, a parasztság iránt, amelynek nehéz sorsát kora ifjúságától jól ismerte, amikor árvaként világgá kellett mennie, hogy megkeresse kenyerét. Sok más proletárgyerekhez hasonlóan megismerte a nyomort és az éhséget. Ez már kora ifjúságában elszántságát érlelte, hogy életét a dolgozók sorsa megjavításáért, az általa oly nagyon szeretett szülőföldjén, Szlovákiában a társadalmi viszonyok megváltozásáért vívott harcnak szentelje. Műve természetesen nem nyújt teljes képet a Szlovákia fellendítését célzó gazdag tevékenységéről, nem foglalkozik például a valamikor elmaradt kelet-szlovákiai kerület fejlesztésének szentelt igyekezetével, ahol a párt tisztségviselőjeként életének jelentős hányadát töltötte el. Az SZNT iskola- és kulturálisügyi megbízottjaként sokat tett Szlovákiában a művelődés és a kulturális történés fejlesztése érdekében és őszinte barátság fűzi a kulturális és a művészi front számos képviselőjéhez. A könyv szerzője tisztelettel és elismeréssel szól a cseh nemzetről, a cseh munkásosztály és értelmiség szerepéről Szlovákia elmaradottsága leküzdésében. Ö maga fiatal munkásként néhány évig élt Hradec Králo- véban. Cseh munkáskörnyezetben kezdett politikailag éretté válni és a cseh nemzet iránti bensőséges viszonyát mindmáig megőrizte. A szocializmus építése folyamatában a cseh és a szlovák nemzet közti kapcsolatok szüntelen fejlesztésében és szilárdításában látja társadalmunk egyik tartóoszlopát. Kommunistaként sohasem tagadta meg ukrán nemzetiségét, amelyhez származása köti, jóllehet szülőföldjétől többnyire távol élt. Vasil Bilak államférfié személyiségének portréját ki kell egészítenünk jellembeli tulajdonságaival is. Főleg munkaszeretetével, amelyet jól ismernek munkatársai és az általa irányított különféle munkacsoportok tagjai. De elsősorban mindig önmagával szemben volt igényes: Fontos jellemvonása a szerénység is. Munkatársainak, ha meggyőződése volt, hogy igazságtalanok velük szemben, mindig pártját fogta. Életének értelmét, amint azt nemegyszer hangsúlyozta, mindig a párt és a társadalom javára végzett serény munkában látta. Életjubileumát alkotóereje teljében ünnepli. Erejét teljes egészében népünk építő törekvésének szenteli. S a párt tisztségviselőjének mindig annyi a munkája, hogy szinte nincs ideje a pihenésre gondolni. Így van ez, mert sokat, nagyon sokat tettünk már, de még többet kell tennünk. EUDOVlT PEZLÁR Uanrhan 9 fnpparinlmi ifi97Q9fiPPt nm uUuii ii I ui I uUfliiiii lyotuiiyiii i
