Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-07 / 32. szám

TUDOMÁNY ■■■illlllliiilirts TECHNIKA HOGYAN KELETKEZNEK A NYÁRI IflHAROK A melegebb nyári hónapok­ban nálunk is gyakrabban for­dulnak elő viharok. Ezt a lég köri jelenséget nemcsak vil­lámlás kíséri, hanem eseten­ként nagy károkat okozó fel­hőszakadások és jégesők is. A viharok ezért a legrégibb idők­től kezdve felkeltették az em­berek érdeklődését, őseink ter­mészetfölötti erőt tulajdonítot­tak a viharoknak, főleg azért, mert nem ismerték e termé­szeti jelenségek okait. Jelenleg a tudomány nemcsak a viharok keletkezésének lényegére tud magyarázatot adni, hanem bizo­nyos időre előjelzésükre is ké­pes. A viharok előfordulásából könnyen megállapíthatjuk az összefüggést a viharok keletke­zése és a levegő hőmérséklete között. Mivel nálunk nyáron vannak a legkedvezőbb hőmér­sékleti feltételek, ezért a mi éghajlati viszonyaink között a nyári viharok vannak túlsúly­ban. A vihar középpontját egy ha­talmas hegyoromhoz hasonlít­ható felhő képezi. Ez gyorsan emelkedik, s felső része patkó alakban kiterjed. Amíg a vihar­felhő alapja körülbelül 1200 méterre van a Föld felszínétől, felső része 8—12 ezer méterig, sőt azon túl is terjed. Ilyen magasságban a levegő hőmér­séklete mindig, még forró nyá­ron is a fagypont alatt van, ezért a viharfelhők felső része kizárólag csak jég- és hókris­tályokból áll, a középső réteg­ben a jég- és hókristályok mel­lett erősen lehűlt vízcseppek is előfordulnak, ezzel szemben a viharfelhők alsó rétegeit csak vízcseppek képezik. Kétféle vihar A viharfelhők keletkezését mindig az emelkedő légáram­lás idézi elő, a napsugarak ugyanis nem egyenlő mérték­ben melegítik fel a Föld fel­színét. A gyorsabban felmelege­dett levegő könnyebb, ezért a magasba emelkedik. Eközben fokozatosan lehűl, s a benne foglalt páratartalom egy bizo­nyos magasságban vízcseppek- ké kondenzálódik. A kondenzá- lás következtében nagy meny- nyíségű hő szabadul fel, ami a légtömeg újabb emelkedéséhez és a páratartalom további kon- denzálásához vezet. A maga­sabb rétegekben már jég- és hó­kristályok is keletkeznek, ame­lyek a lehűlt vízcseppekkel érintkezve állandóan nagyob­bodnak. Ha a viharfelhő jégrészecs­kéit az emelkedő légáramlás már nem tudja megtartani,- a légáramlat ellentétes irányúvá válik. A szilárd jégdara a le­vegő alsóbb, melegebb rétegei­ben megolvad, és villámlások, mennydörgések közepette eső­cseppek formájában hull a földre. Jégeső az intenzívebb viharok során keletkezik, ami­kor az emelkedő légáramlás sebessége másodpercenként meghaladja a 15 métert. Ilyen körülmények között nagyobb jégdarabok keletkeznek, ame­lyeket az alsó meleg légréle- gek lefelé hullásuk közben nem tudnak teljesen felolvasz­tani. Az ismertetett módon kelet­keznek a helyi viharok, ame­lyek főleg a déli vagy a dél­utáni órákban fordulnak elő, röviddel a legmagasabb napi hőmérséklet elérése után. A he­lyi viharok keletkezését a le- vegő magas páratartalma is feltételezi, egyébként ugyanis a keletkező viharfelhő több ki­sebb, jobbára vízszintes mozgá­sú felhőgomolyra esik szét. A viharok másik csoportját a frontális viharok képezik. Ezek az elönyomuiő hideg és az el­vonuló meleg légtömegek ta­lálkozási vonalánál keletkez nek. A hidegebb légtömegek nehezebbek, ezért gyorsan a meleg légtömegek alá nyomul­nak, s azokat a magasba ta­szítják. Minél nagyobb a hő- mérsékleti különbség a hideg és a meleg levegő között, an­nál intenzívebb az emelkedő irányzatú légáramlás, s annál nagyobb erejű a keletkező vi­har. A frontális viharok kiterjedé­se sokkal nagyobb a helyi vi­harokénál, néha több száz ki­lométeres sávot képez. Ezek más évszakokban is előfordul­nak, leggyakrabban azonban a nyári hónapokban. A frontális viharok után az időjárás is megváltozik, általában lehűlés következik be. Viharok nálunk és a világban A mi viszonyaink között jú­lius a legviharosabb hónap, az év folyamán előforduló viharok 28 százaléka erre az időszakra esik. Az átlagosnál viharosabb hónapok még a május, a június és az augusztus. Szeptember­ben a viharok gyakorisága ki­fejezetten csökken. Szlovákiában a legtöbb nyári vihar a hegyvidéki körzetekben fordul elő, a déli lejtők felet­ti légtömegek ugyanis gyorsab­ban felmelegednek. A leginten­zívebb „viharsarok“ a Magas- Tátra déli, délkeleti környéke. Poprádban például évi átlagban 71 vihart jegyeztek fel. Gyako­riak a viharok Közép-Szlová- kia hegyvidéki terültein is. A legkevésbé viharos Szlovákia délnyugati része, Bratislavában például évi átlagban csak 29 vihar fordul elő. Földgömbünkön legtöbb vi­har van a trópusok szárazföldi területei felett, mert itt vannak a legkedvezőbb feltételek a ke­letkezésükhöz. Itt rendkívül nagy a meleg levegő páratar­talma. A trópusok egyes körze­teiben 100—150 viharos nap van évente. Az óceánok felett ugyanebben az éghajlati övben lényegesen kisebb az évente előforduló viharok száma. A mérsékeltebb éghajlatú terüle­tek télé haladva a viharos na­pok száma fokozatosan csök­ken, s a sarkköri vidékeken a vihar már ritka jelenség. Villám és mennydörgés Viharok idején leginkább a látható és a hallható kísérője­lenségek, a villám és a menny­dörgés köti le az ember figyel­mét. A villám .első pillantásra káprázatosán szép természeti jelenség. De nagyon veszélyes is, mert rendkívüli a romboló ereje. Tűzvészeket okoz, zava­rokat kelt az áramszolgáltatás­ban, életveszélyes az emberek és az állatok számára. Az egész földkerekségen másod­percenként mintegy száz vil­lám keletkezik. Honnan szár­mazik ez a sok villamos ener­gia a légkörijén? A viharfelhőkben a vízcsep­pek és a jégkristályok állan­dóan örvénylenek, miközben találkoznak, egyesülnek, vagy kisebb részekre törnek. E ré­szecskék kölcsönös súrlódása, széthullása következtében po­zitív és negatív elektromos töltés keletkezik, amely a vi­harfelhő egyes részeiben hal­mozódik fel. Nagy feszültség­különbségek keletkeznek az egyes felhők, vagy a felhők és a Föld felszíne között, ami nem tud fokozatosan kiegyenlítőd­ni, mert a levegő rossz áram­vezető. Amikor az elektromos mező feszültsége elér egy bizo­nyos értékszintet, a feszültség­különbség szikrakisüléssel, vagyis villámmal egyenlítődik ki. A villámok rendszerint tört vonalú vagy szerteágazó ala­kúak, mert az elektromos kisü­lés a legkisebb ellenállás vo­nalát követi. Az elektromos ki­sülés vonala pedig azért látha­tó, mert itt a levegő hirtelen 25—30 ezer fokra hévül és va­kító, rózsaszín-ibolyakék színt kap. A levegő gyors felhevülé- se a villám medrében, majd az ezt követő gyors lehűlése és összenyomódása morajlásszerű hangot ad. A villámok alakja különböző lehet. Leggyakrabban fordul­nak elő a vonalas, szerteágazó villámok, ezek átlagos hossza 2—3 kilométer, egyes esetek­ben azonban a 10—15 kilomé­tert is elérheti. A villámok egyik további fajtája a felületi villám, amely a felhőkben visz- szaverődő fényként jelentke­zik. A legritkábban a gömbvil­lám fordul elő, melynek vilá­gító része 10—20 cm átmérőjű, néha a futball-labda nagyságát is eléri. Általában a vonalas villám erősebb kisülése alkal­mával keletkezik, s a másod­perc töredékétől kezdve né­hány percig is tarthat. A gömbvillám a többi vil­lámtól eltérően sziszegő, zúgó hangot ad. A Föld közelében másodpercenként 2—3 méteres sebességgel halad. Néha füg­gőlegesen is. elmozdul, az első pillantásra olyan, mintha ug­rálna. Haladási iránya általá-. ban megegyezik a szél irányá­val. A házakban a huzat irá­nyát követi. Ha valaminek ne­kiütközik, robban és károkat okoz, esetleg gyenge csaltanás- sal eltűnik, és csípős, füstös szagot hagy maga után. A gömbvillám a leggyakrabban vörös, kék vagy zöld színű, Nyáron sokan tartózkodnak természetben, részben mint ki­rándulók, részben mint mezei munkákat végző dolgozók. Vi­har esetén nem ajánlatos a fák alatt keresni menedéket, különösen ha azok magános fák, mert ezeket érheti a leg­gyakrabban villámcsapás. A széna- és a szalmakazal szin­tén veszélyes búvóhely. Kerül­ni keli továbbá az acélkonst­rukciókat és a magasfeszültsé­gű vezetékeket. Ha az embert vagy az álla­tot közvetlenül éri a villám- csapás, ez rendszerint halálos kimenetelű. Ha csupán a vil­lám valamelyik elágazása érin­ti az embert, ez nehéz égési sebeket okozhat, esetleg testi fogyatékosság lehet a követ­kezménye. A kimutatások sze­rint a viharosabb zónákban egymillió ember közül évente 10—11 személy esik áldozatul a villámcsapásnak. Gyakoribb eset az, amikor a villám nem éri közvetlenül az embert, hanem például egy fá­ba csap, és a talajban szétfo­lyó elektromos áram áthalad az ember testén. Minél nedve­sebb ilyenkor az ember lábbe­lije, annál súlyosabb lehet az ilyen eset következménye. Ha vihar közeledik, és a la­kásban tartózkodunk, még a vi­har kezdete előtt jól be kell zárni az ablakokat és az ajtó­kat. A gömbvillám ugyanis kedveli a huzatos helyeket és a lakásba is bejuthat. A vihar tetőzésekor tartózkodjunk tá­vol az ablakoktól és az áram­vezetékektől. A villám gyakran csap a televízió- és a rádióan­tennákba, ezért ezeket gondo­san le kell földelni. A házak biztonságosan védhetők szak­szerűen felszerelt villámhárí­tókkal. Ezek a villámokat fém- rúdban fogják fel és vastag vezetékben mélyen a földbe vezetik. Dr. PETER FORGÁC A prágai Alianii Üvegipari Kutatóintézet munkacsoportja Jan Lehner mérnök, a tudományok kandidátusa vezetésével új szige­telőanyagot fejlesztett ki az energetika és a vegyipar számára. Az új anyag neve Rezistex, amit aluminium- és szilíciumoxidból villamos kemencében készítenek. Az itt keletkező finom üveg­szálakból vastag szövedékeket, lapokat készítenek, amelyek 1500 C°-ig is jó hőállóak. A Rezistex tízszer könnyebb a kemencék, ka­zánházak hőszigeteléséhez eddig használt kerámiai anyagoknál, emellett sokszorosan felülmúlja azok hőszigetelő tulajdonságait, igy vékonyabb rétegben is kellő hatást fejt ki. Felvételünkön Jan Lehner és Jan Urban a Rezistex szálainak minőségét vizs­gálja különböző hőmérsékleti értékek mellett. A képen látható berendezés segítségével kimutatták, hogy a Rezistex minőségi szempontból nemcsak versenyképes a hasonló külföldi anyagok­kal, hanem felül is múlja azokat. A CSTK felvétele Erdei tíízőr A minden évben nagy károkat okozó erdőtüzek egy új, francia gyártmányú optikai eszközzel azonnal, ke­letkezésük pillanatában felfedezhetők. A készülék a lát­ható és az infravörös tartományban működik, 360°-os szögben elforgatva a teljes látóhatárt áttekinti. Műkö­dése azon alapul, hogy a környezeti sugárzás a meleg gáz- és szilárd részecskékből álló füstoszlopok hatására megváltozik. A sugárzás változásai a látható tarto­mányban nappal, az infravörösben éjjel-nappal megfi­gyelhetők, nő az észlelés biztonsága, és a hamis ri­asztás aránya jelentősen csökken. Nappali felderítés esetén a megfigyelő távcső által felfogott sugárzást egy berendezés két nyalábra osztja, majd fotódiódák­ra vetíti. Megfelelő fényrekeszsorokkal a fotódiódák megfigyelési mezője különböző; a „nagymezőjű“ dióda mutatja a sugárzás átlagos értékét, a „kismezőjű“ pe­dig egy keskeny zóna egyedi értékét. A kék érték ösz- szehasonlítása révén az esetleges rendellenesség felfe­dezhető. Az infravörös tartományban végzett megfigyeléshez termisztoros bolométert (sugárzásmérőt) használnak, 8 —12 mikronos szűrővel. A termisztor hőmérséklete emelkedik, ha sugárzás éri. A berendezés segédeszközként vagy kis energiafo­gyasztású telepekkel önálló, személyzet nélküli állo­másként működhet, amely egy központtal áll összeköt­tetésben. Nagy előnye, hogy állandóan, éjjel-nappal üzemben van, s hogy azonnal észleli a tűz kitörését (a kísérletek során a válaszadás maximális ideje 60 má­sodperc volt.) A francia statisztika szerint az idejében felfedezett tűzvészek 90 százaléka nem pusztít el 5 hek­tárnál nagyobb területet (összehasonlításul: a mediter­rán körzetben 1956 óta éves átlagban 26 000 hektár er­dő pusztul el tűz miatt!). Szerszámdiagnózis — hang alapján A Belorusz Tudományos Akadémia Fizikai-Műszaki Kutatóintézetében kifejlesztettek egy olyan műszert, amelynek segítségével másodpercek alatt megállapítha­tó az automata gépsorok vágószerszámainak minősége. Korábban „szemre“ határozták meg, tönkrement-e már a szerszám, vagy sem, mivel a pontos mérések el­végzése sok időt vett igénybe. Az új elektronikus mű­szer a kés akusztikai rezgéshullámait elektromos je­lekké alakítja át, majd a kapott jeleket összehasonlít­ja az előre megadott minőségnek megfelelő, műszerbe táplált adatokkal. Az új berendezés lehetővé teszi, hogy az automata gépsor kezelője egyidejűleg több száz vá­gószerszám és egyben a megmunkálás alatt levő több száz alkatrész minőségét kísérje figyelemmel. Úriás marógép A hatalmas energiablokkok jelentős mértékben csök­kentik a fajlagos beruházási költségeket és a fűtő­anyag-felhasználást. A Szovjetunió tizedik ötéves tervé­ben a hagyományos és atomenergiával működő erőmü­vekben a kapacitást 500. 800, 1200 MW-os vagy még nagyobb teljesítményű energiablokkok üzembe állításá­val növelik. A tervek szerint fantasztikus, 2000 MW teljesítményű turbógenerátort alkotnak. A forgórész megmunkálásá­hoz a Kolomenszki Nehézgépgyárban különleges kör­forgó marógépet készítettek. Az új 'gépen a forgácso­lás sebessége percenként nem 12—18 m, hanem an­nak 10—15-szöröse, az előtolás sebessége a jelenlegi percenkénti 8—15 helvett 250—300 mm kell hogy le­gyén. A gép terhelése üresjáratban is eiéri a tíz tonnát, összesen 46 villanymotor hajtja, 417 kW együttes telje­sítménnyel. A gép hossza 40 in, a vezetősíneket 0,2 mm pontossággal munkálták meg. A gépet a pontosság ér­dekében légkondicionált műhelyben szerelték össze. VIIÍ. 7. 16 ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents