Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-31 / 31. szám

olt egyszer egy özvegy­asszony, akinek két lá­nya volt. Az idősebb annyira hasonlított rá természetben és arcban, hogy aki látta, az anyát látta benne. Mindketten annyi­ra ellenszenvesek és gőgösek voltak, hogy nehéz volt velük élni. A fiatalabb, aki hű kép­mása volt az apának a jóság és a becsületesség terén is, a leg­szebb lány volt, akit csak látni lehetett a környéken. Természetesen, ahogy az em­berek szeretik a hasonmásukat, az anya az idősebb lányt sze­rette, azt dédelgette, és ugyan­akkor borzasztó idegenkedéssel viseltetett a fiatalabb iránt. Ki­zárta a konyhába, és dolgoztat­ta megállás nélkül. Egyik feladata az volt, hogy egy nagy korsóval vízért men­jen a lakástól fél mérföldre. Egy nap, mikor a forrásnál volt, hozzálépett egy szegény asszony és kérte, hogy adjon neki inni. „Igen, adok, jó anyám!“ — mondta a szép lány. Megmerítette a korsót a forrás legtisztább részén, oda­nyújtotta neki, s állandóan tartotta a korsót, míg az ké­nyelmesen ivott. A jó asszony, miután ivott, így szólt: „Szép, jó és becsü­letes vagy, nem tudom megáll­ni, hogy jót he cselekedjek ve­led. — Mert ez egy tündér volt, aki szegény parasztasz- szonynak öltözött, hogy lássa, milyen becsületes a lány. — Ajándékul adom — folytatta a tündér —, hogy minden szó, amit mondasz, a szádból úgy jöjjön ki, mint virág vagy mint drágakő.“ Amikor a szép lány hazatért, az anyja megszidta, hogy olyan sokáig volt a forrásnál. „Bocsá­natot kérek, anyám — mond­ta a szép lány —, hogy olyan sokat késtem!" És ezeket a szavakat mondván a szájából kibújt két rózsa, két gyöngy­szem, és két nagy gyémánt. „Mit látok én? — szólt az anya meglepődve. — Ügy látom, hogy gyöngyszem és gyémánt hull a szádból! Mi történt ve­led lányom?“ (Most történt meg először, hogy lányának szólította.) Charles Perrault: TÜNDÉREK A szegény lány naivul elme­sélte mindazt, ami vele történt. „El kell oda küldenem a ked­venc lányomat is! — szólt az anya. — Nézd, Fanchon, nézd mi bújik ki a húgod szájából, amikor beszél! Nem lenne ked­vedre való neked is egy ugyan­ilyen ajándék? Nincs más dol­god, mint elmenni a forráshoz vízért, és amikor egy idős néni vizet kér, te adsz neki tisztes­séggel inni.“ Jó kilátás, jónak ígérkezik! — felelt a kis vadóc — a forráshoz megyek!“ Azt akarom, hogy most mindjárt odamenj — szólt az anya —, ne késlekedj!“ Zsörtölődve ment oda, s a legszebb palackot vitte, ami­lyet a házban talált. Alig ért a forráshoz, amikor egy szépen öltözött hölgyet látott kijönni az erdőből. S ez mindjárt inni kért tőle. Ugyanaz a tündér volt, aki a húgának megjelent, de most egy hercegnő külsejét és öltözetét öltötte magára, hogy meglássa, milyen becste­len a lány. „Vajon én ezért jöttem ide, hogy magának inni adjak? — válaszolt neki a gőgös, durva lány. — Éppen azért hoztam szándékosan egy ezüstpalackot, hogy hölgynek adjak inni? Azt tanácsolom, igyon a forrásból, ha akar!“ „Egyáltalán nem becsületes — feleli a tündér minden ha­rag nélkül. — Jól van, mivel­hogy ilyen gőgös és szívtelen, azzal ajándékozom meg, hogy minden szónál, amit kimond egy kígyó, vagy egy varangyos béka hagyja el a száját!“ Mikor az anyja észrevette a lányt, ezt kiáltotta felé: „Rendben, lányom? — Rend­ben, anyám!“ — válaszolta a durva, két viperát és két va­rangyos békát szórva. „Egek! — kiált az anyja. — Mit látok én? A húgod okozta ezt, majd megfizetek neki érte!“ És már szaladt is, hogy megverje. Szegény gyermek elmenekült, ment a legközelebbi erdőbe me­nedéket keresni. A királyfi, aki a vadászatból ment hazafelé, találkozott vele, és megcsodál­va szépségét, megkérdezte tőle, mit keres itt oly egyedül, és miért sír? „Sajnos uram, az anyám volt az, aki otthonról elzavart“ — felelte a lány. A királyfi, aki látta, hogy öt vagy hat gyöngyszem és gyémánt hullt ki a száján, kérte, hogy mesélje, el honnan ez az aján­dék. A lány elmesélte kaland­ját. A királyfi mindjárt bele­szeretett, úgy találta, hogy egy ilyen ajándék többet ér, mint bármi más, amit a házasságba adhatnak hozományul. Az apja palotájába vezette, és feleségül vette. Durva nővérét, aki őt úgy gyűlölte, az anyja elkergette, és a szerencsétlen hosszú kóborlás után sem talált senkit, aki be­fogadja. Egy fa alatt halt meg. Franciából fordította: TÖTHNÉ GULYÁS ÁGNES Nemsokára ismét találkozunk Tavaly lettem szikravezető. Kopócs Olga tanítónő, a hodosi (Vydrany) alapiskola második osztályának tanítónője kért meg, hogy vállaljam el ezt a feladatot. Örömmel vállaltam. Egy héttel később megbeszél­tük a tennivalókat, felkészül­tem. Azután megtartottuk az el­ső szikragyűlést. Attól fogva rendszeresen találkoztam a kis szikrákkal. Sok mindenre meg­tanítottam őket, sokat játszot­tunk, daloltunk, beszélgettünk. Megszerettem őket. Észre se vettük, véget ért a tanév. Az utolsó szikragyűlésen meglep­tek: virággal, ajándékkal bú­csúztak tőlem. És azzal a re­ménnyel, hogy szeptemberben ismét találkozunk. Most vaká­ciózunk. Elmaradtak a szikra­gyűlések. Kissé szokatlan, hogy nélkülük telnek a hetek, de ké­szülök az új pionírévre. Még néhány hét, és nemsokára is­mét találkozunk. Már készülök erre a találkozóra. Nemsokára új pionírévet kez­dünk kedves kis szikrák. SZÉLLÉ BEÁTA Elena Cepceková: Lepke Lepke, lepke, üljél csöndben, a virágról fel ne röppenj! Irigylem szép öltözéked, színpompádért csodállak. Mondd csak, lepke, honnan vetted pompás tarka ruhádat? Fordította: FÜGEDI ELEK TÖRD A FEJED! T““'r“T 4 5 0 Y 7 >­-JP’ 13 1 m 16 ■ 17 18 20 Jr ■ 1 iU 1 VÍZSZINTES: 1. Közmondásunk első része (a nyíl irányában folytatva). 8. Rossz tanácsadó. 9. Ipari növény. 10. Indoeurópai nyelvű, ókori nép. 11. Tenger — szlovákul. 12. Hajlékom. 13 A lantán vegyjele. 15. Egy — németül. 10 Bolgár gépkocsik nemzetközi jelzése. 17. Er­kölcs idegen szóval. 20. Tiltószó — kétszer. 21 Kitűnő része. 23. Dalmát-szigetek egyike. 24 Szándékozz. FÜGGŐLEGES: 1. Indulatszó. 2. Végtag. 3. Ázsiai ország. 4. Testrész. 5. A fa része. 6. Orosz költő. 7. A levegő oxigénjének jelenlétét igénylő. 10. Közmondásunk befejező része (a nyíl irányában folytatva). 11. Sziget az lr-ten- gerben. 12. Becézett női név. 14. Névelővel az elején gazdaságunk alappillére. 15. Mezőgaz­dasági eszköz. 18. Magyar színész (László). 19. Híres francia sanzonénekesnő volt. 21. K. K. T. 22. Tűr betűi keverve. 24. Ady Endre név­jele. (L. L.) Beküldendő a vfzszinte 1., valamint a függőle­ges 10. számú sorok megfejtése. A július 10-én közölt keresztrejtvény he­lyes megfejtése: „Margaréta, lángvirág, cic­kafark.“ — 68 megfejtés érkezett. A helyes megfejtések beküldői közül sorsolással könyvjutalomban részesülnek a következők: Cselényi László, 7. évf., Csoltó (Coltovo), Mácsady Klára, 8. évf., Zselíz (Zeliezovce), Pinke Márta, 4. évf., Madar (Modrany), Ju­hász Beáta, 4. évf., Rimaszombat (Rimavská Sobota), Rideg Gyula, 2. évf., Nagyod (Vy§- né nad Hronom). TÁBORI PILLANATKÉPEK Az országos pionírtalálkozó, melyet az idén is Hradec nad Moravicou mellett rendeztek meg, nagyszerű volt. Ott készítettük az alábbi felvéte­leket. Pillanatképek a tábor életéből. Nézzétek meg figyelmesen. A képek egy-egy eseményről számol­nak be, de aki „pionírszemmel“ nézi meg a képe­ket, mást is láthat. Legpéldásabb az észak-csehországi kerület pionír­jainak felvonulása volt. A zászlós őrs öltözéke szabályos. Még az előírás szerinti fehér kesztyű­ről sem feledkeztek meg az őrs tagjai. Bizonyára jól begyakorolták a felvonulást, mert még a karok lendülete is ütemes; egységes volt. Közlekedési játszóteret építettek a tábor mellé a közép-csehországi kerület pionírjai, és ott kerék­pározva szorgosan gyakorolták a közlekedési sza­bályok alkalmazását. Nem is olyan nehéz ilyen rögtönzött közlekedési játszóteret létesíteni. Né­hány szemafort kell felállítani, meg néhány jelző­táblát. Megpróbálhatnátok ti is. Reggelenként zeneszóra ébredt a „Vörös nyak­kendő“ nevet viselő tábor, melyben Prága és Bra­tislava pionírjai laktak, mert a prágai pajtások fúvószenekara félórás próbával kezdte a napot. Nem volt mindig szabályos a kis zenészek testtar­tása (lásd a szélső fiút és a túlsó szélen ülő kis­lányt), néhány hamis hang is hallatszott, de reg­geli ébresztőjüket, hangversenyüket, mindig hálás „Hurrá!“ kiáltással fogadta a tábor. Érdemes volt tehát, még a táborba is magukkal „cipelni“ a hangszereket. TaÁulság: ha táborozni megy a pio­nír, ne csak a fogkeféjét, törülközőjét vigye ma­gával. * * * Sok-sok pillanatképet készítettünk a táborban. A sort lehetne folytatni. De hát nemcsak mi tábo­roztunk, hanem ti is. Vagy éppen most indultok. A fotós pionírok persze magukkal viszik fényké­pezőgépüket is. A sort majd ők folytatják. HAJD0 ANDRÁS A szerző felvételei csapattal szerepeltek a lévai (Levice) alapis­kola pionírcsapatának kosárlabdázói. A fiata­labb lányok első, az idő­sebbek második helye­zést értek el. A fiata­labb fiúk második, az idősebbek pedig negye­dik helyezést. Repka István tanító elvtárs, az edző, kitartó és szor­galmas munkája tükrö­ződik ezekben az ered­ményekben. Tóth Erzsébet HÍREINK Sakkvetélkedőt ren­dezett a rozsnyói (RoZ- iíava) Bányász téri alap­iskola píonírcsapata sakkozóinak köre, mely­nek vezetője Fábry fe­nő elvtárs, a patroná- tus üzem dolgozója. A vetélkedőre meghívták a' város többi iskolájá­nak sakkozóit is. Bacsó Enikő A kosárlabdázók já­rási versenyében négy r VII. 31. 18

Next

/
Thumbnails
Contents