Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-16 / 3. szám
A műszaki fejlesztés eredményei az Állami Faipari Kutatóintézetben A bratislavai Állami Faipari Kutatóintézet dolgozói sikeresen kezdték a 6. ötéves tervidőszakot, melyben nem kis feladatok várnak rájuk. A KGST keretében őket bízták meg „A faanyagok komplex kihasználása“ tudományos-műszaki kutatási program nemzetközi koordinálásával. Számos megoldásra váró probléma tartozik ebbe a témakörbe, s az integrált kutatásnak már konkrét eredményei is vannak. Az 1976—1980-as évekre kidolgozott közös munkaterv nemzetközi viszonylatban öleli fel a tudomány — technika — termelés — felhasználás egész ciklusát a faipari nyersanyagok komplex kihasználásában. A kutatóintézetben Ján Su- ma mérnök munkacsoportjában két kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Eddigi munkájuk során megoldották többek között a háncslemezből készített épületelemek préselésének gépesítését. Az általuk kidolgozott technológiai folyamat lehetővé teszi a faipari háncshulladék hasznosítását, s egyúttal kiszélesíti az előregyártott építőipari elemek keresett választékát. Ennek az eredeti megoldásnak a szabadalmaztatása most van folyamatban. A hulladékok hasznosítása szempontjából az új eljárásnak nagy társadalmi jelentősége van, pénzügyi vonatkozásban pedig egymillió kétszázezer devizakorona megtakarítását eredményezte. Ján Suma mérnök kollektívája már több Igényes műszaki problémát is megoldott. MegA háncslemezekből készített épületelemek gyártásának egyik gépesített egysége említhetjük például azt a cső- vezetékes folyadékáramlás-mérő műszert, amelyért az energia- és nyersanyagmegtakarítás terén folyó országos versenyben kitüntetést kaptak. Az intézetbe egy igen költséges berendezés érkezett, megbízható működéséhez azonban egy automatikusan ellenőrzött és vezérelt hűtőrendszerre volt szükség. Ján Suma mérnök kollektívája kapta azt a feladatot, hogy megoldja a hűtőrendszer önszabályozó működtetését. Fél évig tartott a megfelelő automatikus műszer kifejlesztése, amely ma már csehszlovák szabadalomként működik. Ez nemcsak a kutatóintézet belső problémáját oldotta meg, hanem egyszerűsége és sokoldalú alkalmazhatósága folytán mindenhol felhasználható, ahol szükséges a zárt csőben áramló folyadék mérése. Az új automatikus műszer méri a folyadék áramlását, jelzi az üzemzavarokat, a folyadék hiányát, ezért nagyon jól kihasználható például a prágai Ipari Automatizálási Művekben, ahol a sorozatgyártását is bevezethetnék s elterjeszthetnék a felhasználását számos termelési ágazatban. Ebben a rövid áttekintésben az Állami Faipari Kutatóintézet munkájából csak néhány apró rélzlettel foglalkoztunk, ám ezek is bizonyítják, hogy az intézet dolgozói kezdemé- nyezően oldják meg a problémákat s a fejlesztés eredményeit azonnal alkalmazzák a gyakorlatban. STEFAN KOCIÁN Színes képcsögvártás a Szovjetunióban A színes képcső nemcsak a televízió legbonyolultabb és legdrágább része, hanem a fogyasztási elektronika egyik legbonyolultabb terméke is. A világon gyártott színes készülékek önköltségének 25—30 százaléka a képcsőre esik. A Hromatron gyár Egy színes képcső elkészítéséhez a kiindulási anyagokon (üveg, hengerelt fémek, vegyszerek stb.) több mint 8000 technológiai műveletet végeznek. A Szovjetunióban e műveletek többségét a Hromatron nevű gyárban végzik. Ennek ellenére a központi üzemrészben mindössze 60 munkás dolgozik. Ha a termelés automaták nélkül folyna, számuk minden bizonnyal több ezerre rúgna. A színes képcső egyik alapvető alkatrésze a 150 mikrométer vastag acéllemezből készült maszk. A 38X48 centiméter méretű lemezen közel félmillió, 240—230 mikrométer átmérőjű lyukat alakítanak ki. A nyílások közti távolságot és az átmérőt + 5 mikron pontossággal kell tartani. E technológia alapja a fotolitográfia, a szelektív maratás. A maszkos képcső alapelvének megfelelően az energia közel kétharmad része szóródik a maszkon, amely csak a fennmaradó részt (a gyakorlatban mindössze a sugarak 15—18 százalékát] engedi a képernyőre. Ezért minden, a technológiai hibák miatt elvesztett százalék csökkenti a kép fényességér. A nyugaton is elismert Hromatron gyár fel is készült a nagy követelmények kielégítésére, ami nem csekély feladat, hiszen egy jó minőségű képcsőnek legalább 3000 órás folyamatos üzemben meg kell őriznie alapvető paramétereit. A gyárban különböző feszültségű központi energetikai alrendszerek, különböző fokig megtisztított vizet szállító vezetékek, légkondicionális, földgáz, nitrogén, ammónia, klór,» oxigén, gőz, sűrített levegő, központi elszívó rendszer — több mint húszféle központi hálózat van. A maszkok alapanyagául szolgáló acéllemezzel szemben támasztott méret, szerkezeti és tisztasági követelmények rendkívül szigorúak. Ennek ismeretében érthető, hogy a közel 50 centiméter széles és 150 mikrométer vastag lemez gyártásának megszervezéséért a Magnyitogorszki Kohászati Üzem 1974-ben Állami-díjat kapott. A Hromatron technológiai komplexumához több mint 80 gépegység, 17 automata és félautomata aggregét, többpozíciós futószalag tartozik: automata képcső alumíniumozó, automata az optika behegesz- tésére, az elektródok próbaégetésére és a képcsövek „bejáratására“ stb. Mindezt ugyanaz a tervezőiroda mindössze 10 hónap alatt konstruálta. Automatizált irányítási rendszer A legbonyolultabb technológiai folyamatokat automatizált irányítási rendszer tartja kézben. Számítógépével adatokat gyűjt az adott folyamatok menetéről, és szükség esetén, az előző művelet eredményétől függően, korrigál. Így például a luminszcens anyag felvitelekor automatikusan ellenőrzik és szabályozzák az összes használt oldat paramétereit: a sűrűséget, a hőmérsékletet, a viszkozitást, az ionkoncentrációt stb. Ez a rendszer világ- viszonylatban is egyedülálló. A képcső vákuum alatti megmunkálását, végző munkahelyen ismét számítógép gyűjt adatokat a képcsőben uralkodó vákuumról, a nagyfrekvenciás generátorok teljesítményéről és más paraméterekről, s ennek alapján optimális energiaellátást, vákuumot, hevítést és hűtést biztosít. A Hromatronban minden nehezebb fizikai munkát ipari robotok végeznek. Ezek az automatikus manipulátorok vákuumszívók segítségével köny- nyen felemelik a meglehetősen súlyos képcsövet (a jelenlegi típus súlya 18 kilogramm), pontosan helyükre teszik, és amikor kell, a szállítószalagra helyezik őket. Ha figyelembe vesszük a teljes új rendszerű színes képcsövek kidolgozásában elért jelentős szovjet kutatási eredményeket, biztosak lehetünk benne, hogy a Hromatron' (vagy nála is korszerűbb új társa) továbbra is vezető szerepet fog játszani a világ színes képcsőgyártásában. A Hostivari Szerszámgépgyár dolgozói szorosan együttműködnek a Strojimport külkereskedelmi vállalattal és a gépipari exportfeladatokat sikeresen teljesítő vállalatok közé tartoznak. Az idei évi tervükben a figyelmet a gyártmányfejlesztésre, a gyártás munkaigényességének csökkentésére, a munkatermelékenység növelésére és a szocialista munkaverseny fejlesztésére összpontosítják. A felvételen Antonín Strnad egy BHS—25-ös csúcseszterga szerelésének befejező munkáit végzi, amely az 1977-es megrendelés keretében a Szovjetunió számára készül Folyékony cukor Az európai és az észak-amerikai élelmiszerpiacon hosszú évtizedek óta a répából gyártott cukor uralkodik. Üjabban azonban ezen a megállapodott területen is új jelenségek észlelhetők. Nagy nemzetközi ipari konszernek, mindenekelőtt a keményítőipari cégek burgonyából, kukoricából és gabonakeményítőből egyre több folyékony halmazállapotú cukrot állítanak elő. Ez 15 százalékkal olcsóbb, mint a hagyományos nyersanyagból készült édesítőszer. Az említett vállaldtok olyan eljárás alapján dolgoznak, amelyet a japán Tamasaki dolgozott ki, és az Egyesült Alla- •mokban HFCS (high fructose sorn syrupI néven ismerik. Az eljárást a 70-es évek kezdete óta alkalmazzák iparilag, terméke Európában „izomeróz“ néven vált ismertté. Az előbb említett amerikai konszernek az olcsó folyékony cukorral, amely kiválóan alkalmas gyümölcslevek, befőttek, csokoládétermékek ipari előállítására, már az Egyesült Államok cukorpiacának 10 százalékát meghódították. Ügy látszik azonban, hogy ez még csupán a kezdet. Az egyik iowai vállalat 1978-ig évi 250 ezer tonnás HFCS termelését 500 ezer tonnára akarja emelAutomatikus gépsor hazai egységekből A zilinai Csapágyipari Kutatóintézet dolgozói a Skaiicai Csapágygyár részére kifejlesztettek egy automatikus szerelőgépsort a 6204-es csapágyak szerelésiéhez. A gépsor valamennyi egysége prototípus, amelyek többségét a Csapágyipari Kutatóintézetben, egyes részeit pedig a Povaíská Bystrica-i Vágmenti Gépgyárban készítették el. Az automatikus szerelő- gépsort komplex racionalizációs brigád helyezte üzembe, melynek munkájában a Csapágyipari Kutatóintézet és a Skaiicai Csapágygyár dolgozóin kívül más szervezetek alkalmazottai is részt vettek. A gépsort egy hónappal a határidő előtt helyeztek üzembe, s ezzel a komplex racionalizációs brigád tagjai teljesítették a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat. Az első automatikus szerelő- gépsor üzembe helyezésével, amely kizárólag csehszlovák gépekből áll, kialakultak a feltételek tuvábbi hasonló gépsorok készítéséhez a különböző méretű gördülőcsapágyak tömeges gyártása számára. , ni. Egy másik konszern ugyanezen idő alatt 400 ezer tonnáról évi 1 millió tonnára kívánja fejleszteni kapacitását. Tekintve, hogy más amerikai konszernek is foglalkoznak folyékony cukorgyártó kapacitásuk hasonló méretű bővítésé vei, a nyugat-európai termelők -- űz amerikai dömpirtgtöl félve — ugyancsak meykezdték izomeróztermelésük fejlesztését. Mindenekelőtt holland és belga vállalatok indultak meg ezen az úton, bár egyelőre szerényebb méretű, mintegy évi 100 000 tonnás kapacitásokat vettek tervbe. A holland cégek angol vállalatokkal együttműködve a szigetországban vegyes tulajdonban levő gyárak felépítésén fáradoznak. Ezekhez a törekvésekhez franciaországi, spanyolországi és NSZK-beli cégek is csatlakoztak. Az EGK izomerózgyártó cégei 1977-re 400 ezer tonnás termelést tűzlek célul. Ha a fejlődés üteme megmarad, az 1980-as évek elejére az Európai Gazdasági Közösség országaiban is 1 millió tonnás nagyságrendet ér el a termelés. Ezek a jelenségek érthetően felkeltették a cukorrépa-termelő gazdálkodók, valamint a répafeldolgozó gyárak tulajdonosainak aggodalmát. A statisztikusok kimutatták, hogy 100 ezer tonna HFCS előállítására 17 ezer hektár cukorrépát tesz feleslegessé és három átlagos kapacitású cukorrépa-feldolgo-. zó gyár működésének beszüntetését teszi indokolttá. A cukorrépa-termelők és -feldolgozók az EGK keretében megpróbálnak bizonyos ellenintézkedéseket elfogadtatni, mindenekelőtt azt, hogy az izomé róztermelőket is alávessék a rájuk kötelező kvótaelőírásoknak. Azok a tárgyalások, amelyek a két termelési módszer képviselőinek kibékítését célozzák, eddig eredménytelenek maradtak. A harc igazi kibontakozása csak az elkövetkezendő években várható. 1977. I. 16. 16
