Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-26 / 26. szám
ÚJ SZÚ Pi A PART SZOCIÁLPOLITIKÁJA ÉS EAZDASAGPOUTIKAlA A FEILETT SZOCIALIZMUS EPlTESENEK IDŐSZAKÁBAN írta: LUBOMÍR STROUGAL, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a CSSZSZK miniszterelnöke / h NOSZF A szocialista országokban a kommunisták figyelme, minden gondoskodása és gondolata folytonosan az emberre, az ember sokoldalú, harmonikus fejlődéséhez szükséges feltéte- / lek megteremtésére összpontosul. A kormányzó kommunista és munkáspártok politikájának ez a jellegzetessége különösen kézzelfoghatóan mutatkozik meg a fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus építésének szakaszában. A közelmúltban megtartott pártkongresszusok dokumentumai azt mutatják, hogy a testvérpártok a szocialista közösség országainak mai lehetőségeiből kiindulva olyan társadalomfejlesztési stratégiát alkalmaznak, amelynek középpontjában az ember, az ember folytonosan növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítése áll. E stratégia humanista tartalma jutott kifejezésre a kormányzó testvér- pártoknak abban az irányvonalában, amelynek az a célja, hogy még szorosabban összekapcsolják és szerves egységbe forrasszák a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát. A probléma jelentősége Az SZKP XXV. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában Leo nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára megállapította, hogy amikor a ..fő társadalmi-gazdasági feladatokról“ van szó, „ez mindenekelőtt a szovjet emberek anyagi jólétének további növelésére, munka- és életkörülményeink javítására, az egészségügy, a közművelődés, a kultúra jelentős előrehaladására vonatkozik, mindarra, ami elősegíti az új ember formálását, a személyiség sokoldalú fejlesztését, a szocialista életmód tökéletesítését“. A CSKP XV. kongresszusán Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára hangsúlyozta, hogy óriási jelentőségű annak a programnak a végrehajtása, „amelynek célja az életszínvonal további kiegyensúlyozott emelése minden vonatkozásban, a lakosság lét- és szociális biztonságának megszilárdítása, a szocialista életmód elmélyítése“. A szociálpolitika és a gazdaságpolitika egységének koncepciója számos elméleti és gyakorlati kérdést vet fel: mi a lényege a kommunisták által folytatott politika alapját alkotó szocialista humanizmus koncepciójának? Hogyan valósult és valósul meg a szociálpolitika és a gazdaságpolitika egysége a szocializmus építésének különböző szakaszaiban? Melyek e politika jellemző sajátosságai a mai körülmények között? És tovább sorolhatnám a kérdéseket. E kérdések-vizsgálata során természetesen nem a nullpontról indulunk el. Rendelkezésünkre áll a marxizmus —leninizmus klasszikusainak tanítása, amely kezünkbe adja a vezérfonalat az élet által fölvetett legbonyolultabb kérdések megoldásához is. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy az általános elvek alkalmazása a konkrét feladatok megoldására konkrét történelmi helyzetben nem csupán művészet, hanem tudomány is, megköveteli ezeknek az elveknek a gazdagítását és további alkotó fejlesztését, ami ugyancsak újabb kérdéseket vet fel. Ebben a cikkben néhány ilyen új kérdést kívánok taglalni, főleg pártunk tapasztalataira támaszkodva. Vélemé nyűnk szerint a szociálpolitika és a gazdaságpolitika egységének ftroblé- májával kapcsolatos eszmecsere nagy jelentőségű mindazoknak a tapasztalatoknak az internacionalizálása szempontjából, amelyeket a testvérpártok e politika megvalósítása során országainkban szereztek, mind pedig a mai ideológiai harc szükségletei szempontjából, amelyben, mint ismeretes, a humanizmusnak, az értékorientációnak, az emberhez méltó életmód kritériumainak a problémái kitüntetett helyet foglalnak el. A valóságos szocializmus évtizedek ófa lelkesítő példája annak a társadalomnak, amely megszabadította a dolgozókat a kizsákmányolástól, a társadalmi és a nemzeti elnyomástól, a szegénységtől és a kapitalizmus más nyavalyáitól, biztosította a gazdasági fejlődés dinamizmusát, a nép jólétének folytonos növekedését, a személyiség sokoldalú fejlődését. Más szavakkal, ma egyre tisztábban látható, hogy a szocializmus meggyőző al ternatíva a gazdasági, politikai, szellemi és erkölcsi válsággal küzdő társadalommal szemben, amelyet a kapitalizmus testesít meg. A történelmi eredmények A szocialista társadalomban a gazdasági és a szociális fejlesztés a dolgozók, minden egyes ember érdekeit szolgálja. Ez közös törvényszerűség, amely a szocializmusnak — a humanista eszmények valóságos megtestesülésének — legmélyebb lényegéből következik. A szocialista társadalomban az anyagi javak termelése, a szellemi kultúra minden vívmánya, a társadalmi viszonyok egész rendszere a dolgozó ember szolgálatában áll. De a nép anyagi és szellemi szükségletei kielégítésének lehetőségei a szocialista társadalom fejlődésinek különböző szakaszaiban és az egyes országokban nem egyformák. Ennek sok oka van: az egyes szocialista országok társadalmi-gazdasági fejlettségében mutatkozó szintkülönbség, melyet a múlttól örököltek; a múltban elmaradott országokban a szocializmus anyagi-technikai bázisa gyorsított ütemű építésének, a fejlett szocialista országokban az ipar és a mezőgazdaság alapvető átalakításának szükségessége; az a szükséglet, hogy a szocialista országok erősítsék honvédelmüket az imperializmus háborús fenyegetőzésével szemben, amely különösen heves volt a hidegháború időszakában stb. És ennek ellenére valamennyi testvéri országban már a szocializmus építésének első éveiben is sok olyan intézkedést hajtottak végre, amely lényeges hatással volt a dolgozók nagy többségének jólétére. A munkanélküliség megszüntetése és a teljes foglalkoztatottság biztosítása eredményeképpen a dolgozó ember a szociális biztonság állapotába került, és életszínvonala is jelentékenyen emelkedett. A szocializmus minden állampolgár számára biztosította az ingyenes orvosi ellátást, az. igazságos társadalom- biztosítást, a dolgozók hatalmas tömegei számára hozzáférhetővé tette az ismereteket, a szellemi kultúra értékeit, mérhetetlenül javította munka- és életkörülményeiket. Ezért teljes joggal mondhatiuk, hogy a szocializmusnak már kezdődő fejlődési szakaszaiban megmutatkoznak előnyei a kapitalizmussal szemben az emberi lét sarkalatos problémáinak megoldásában. Mert hiszen a szocializmus ténylegesen biztosítja' a feltételeket minden egyes ember személyiségének fejlődéséhez és kibontakozásához, a burzsoá rendszer ellenben akadályokat gördít annak útjába, hogy a dolgozók érdekében használják fel a modern civilizáció nyújtotta lehetőségeket. Amikor pártunk hozzáfogott a szocializmus építéséhez, a marxizmus megalapítóinak abból a tételéből indult ki, hogy a kommunizmus olyan társadalmi forma, „amelynek alapelve minden egyén teljes és szabad fejlődése“, s az SZKP-nak, annak a pártnak a gazdag tapasztalataira támaszkodott, amelynek programelveként fogalmazta meg Lenin ezt a követelést: „a társadalom valamennyi tagja teljes jólétének és minden irányú szabad fejlődésének biztosítása ...“ De a marxizmus—leninizmus klasz- szikusai és a munkásosztálynak az ő tanításuk által vezérelt forradalmi pártjai a személyiség sokoldalú fejlesztésének programcélját, az utópikus szocialistáktól eltérően, sohasem tekintették valamiféle absztrakt posztu- látumnak, amely az ugyanolyan elvont „emberi természetből“ következik és alkalmazható minden időben, minden fajta történelmi körülmények között. A személyiség sokoldalú fejlesztésének tételét olyan eszménynek tekintették, amelynek valóságos talaja van magában a társadalmi valóságban, a társadalmi valóság konkrét történelmi fejlődésében. Ezért az eszmény megvalósulásának üteme, tartalma és teljessége a szocialista és a kommunista építés objektív törvényszerűségeinek függvénye, függ azoktól a lehetőségek tői, amelyekkel a társadalom a fejlődés egyes szakaszaiban rendelkezik, és azoktól a körülményektől, amelyek közt ez az eszmény megvalósul. A világszocializmus történelmi tapasztala tai arról tanúskodnak, hogy a humanista eszmények megvalósításában a legnagyobb eredményt azok a pártok érték és érik el, amelyek tevékenységükben gondosan figyelembe veszik az összes belső és külső tényezőket, összehangolják a célokat a tényleges erőforrásokkal, gondoskodnak a szó és a tett egységéről. Az ember sokoldalú fejlődése mindenekelőtt a szükséges anyagi feltételek megteremtését követeli meg. Egyrészt meg kell szüntetni minden kiváltságot, amely lehetővé tette a kizsákmányolók maroknyi csoportja számára az anyagi és a szellemi javak monopolisztikus kisajátítását a dolgozók rovására. Másrészt biztosítani kell a termelőerők kolosszális növekedését, mert csakis ezen az alapon lehet kielégíteni az emberek folytonosan növekvő szükségleteit. A grandiózus szociális célok elérése végett egyes szocialista országokban a gazdaságot alaposan át kellett alakítani, fel kellett lendíteni, más szocialista országokban pedig lényegében újonnan kellett megteremteni. Ugyanakkor a szocializmus -felépítésének lenini terve kezdettől fogva előirányozta, hogy miközben a gazdasági építés során egyre inkább megválód sulnak a szociális célok, létrejönnek a társadalom fejlesztésének, az új ember formálásának új eszközei is. Mert mint Marx megállapította: „ ... nem a közvetlen munka, amelyet az ember maga végez.... hanem a saját általános termelőerejének elsajátítása, az, hogy megérti a természetet és uralkodik felette ... — egyszóval a társadalmi egyén kifejlődése az, ami a termelés és a gazdaság nagy alappilléreként jelenik meg“. Éppen ezért a „Mindent az emberért“ elv, amely megtestesíti a szocializmus fő célját, a szocialista társadalom építésének kezdetétől a CSKP tevékenységének alapja lett. A párt az ország gazdasági fejlesztésének tervét merőben új osztályalapokon állva dolgozta ki, szorosan összekapcsolta a szociális átalakítások átfogó programjával, az új társadalom és az új ember formálásával. Ha mai eredményeink magaslatáról visszatekintünk a megtett útra, s ezt a mai követelmények és problémák mércéjével mérjük, világosan látjuk, hogy a szocialista országok a történelem során első ízben állították a gazdasági fejlesztést az emberi élet céltudatos strukturális átalakításának szolgálatába, tették meg ezeknek az átalakításoknak az eszközévé. Emellett a szocialista társadalom építésének valamennyi szakaszában ez a két komponens dialektikus egységben volt, noha konkrét formáik természetesen különbözők voltak az egyes időszakokban és az egyes országokban. Hogyan fejlődött ez a folyamat Csehszlovákiában? A CSKP 1948 után gazdaságpolitikája fő feladatának elsősorban azt tekintette, hogy átfogó program alapján megteremtse, illetve rekonstruálja az ipart, lerakja a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés alapjait. Pártunk abból indult ki, hogy e feladatok megoldása a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet általános törvényszerűsége, a szocialista termelési mód megteremtésének elengedhetetlen feltétele országunkban. A CSSZSZK-ban grandiózus munka folyt az ipar fejlesztése érdekében. Jól szemlélteti ezt az, hogy Csehszlovákiában, amely már a háború előtt is fejlett ipari ország volt, az ipari termelés 1948-hoz képest 10-szeresére nőtt, ezen belül a gépipar termelése 23-szorosra, a vegyiparé csaknem 27- szeresre emelkedett. Ezek a változások megszilárdították Csehszlovákia általános pozícióit a világon, az iparágban végrehajtott szerkezeti átalakítások pedig azt eredményezték, hogy rangosabb helyre került az iparilag legfejlettebb országok sorában. A CSSZSZK-ban a mezőgazdaság, amely a múltban kisárutermelő gazdaság volt, szövetkezeti alapokon nyugvó nagyüzemi mezőgazdasággá alakult át. A mezőgazdaságban a terméshozam több mint 50 százalékkal, a munka termelékenysége pedig 4,4-szeresre nőtt. Ugyanakkor minőségileg javultak a munka- és életkörülmények a falun. De a népgazdaság radikális átalakítása nem volt öncél. Ezen az úton már az első lépések is arra vezettek, hogy megváltozott az emberek életének társadalmi és osztályalapja, létrejöttek olyan feltételek, amelyek nagy távlatokat nyitottak meg minden dolgozó előtt.'Az emberek többé már nem objektumai, hanem formálói voltak a politikának, aktív résztvevői lettek minden állami és társadalmi ügy irányításának, a képviseleti és a közvetlen demokráciának. Ugyanakkor megszűntek az indokolatlan életszínvonalbeli kontrasztok, amelyeket a kapitalizmustól örököltünk. Fokozatosan elkezdtük kialakítani a differenciált bérek és jövedelmek olyan rendszerét, amely a munka szerinti elosztás szocialista elvén és a társadalmi alapok felhasználásán alapul. A teljes foglalkoztatottság és a növekvő kereset, a betegségi és öregségi biztosítás, valamint a társadalom által a családoknak a gyermekek neveléséhez nyújtott bőkezű segítség minden állampolgár számára szilárd szociális biztonságot nyújtott. Sok történt azért is, hogy elmosódjanak az ipari és a mezőgazdasági munkakörülmények közti különbségek, valamint a város és a falu közti különbségek. Csehszlovákia gazdasági térképe ma teljesen ntás, mint amilyen a szocializmus építésének kezdetén volt. Eltűntek a gazdaságilag elmaradott területek, az iparosítás új életet lehelt beléjük. (A cikk befejező részét a Vasárnapi Dj Szó következő számában közöljük.)
