Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-26 / 26. szám

Mielőtt a nagy teljesítményű kazánokat elindítják rendeltetési helyükre, még egyszer alaposan ellen­őrzik őket Berendezések - számára A TLMACEI DOLGOZOK felkészültek az igényes feladatok- TELJESÍTÉSÉRE Hatalmas, tágas termelőcsarnokok. Amerre csak fordulunk, többnyire he­gesztőpisztolyokkal dolgozó embere­ket látunk. Csodálatos látvány, ahogy a cslllagszóróhoz hasonló villogások közepette a csodarabok, lemezek összeilleszkednek. A gyakorlott he­gesztők szaporán készítik el az egyik varratot a másik után, s ugyanilyen gyakorlott mozdulatokkal dolgoznak a gépek, berendezések kézelői is. Fejük felett pedig nagy emelőszerkezetek mozognak nehéz terheikkel. A tintá­déi S. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyárban vagyunk, ahol már közel három évtizede készítik a különböző típusú kazánokat. Megbízhatóságuknak, jó minőségük nek köszönhető, hogy a világ csak­nem minden részébe eljuthattak. Ha­zánkon kívül Európa, Ázsia, Latin- Amerika és Afrika egyes országainak energetikai üzemeiben találkozhatunk velük. Az évek során a gépgyár na gyón sok változáson ment keresztül. Űjabb, tágasabb és korszerűbb műhe­lyekkel, termelőcsarnokokkal bővült, s ezzel párhuzamosan gyártási prog­ramja is megváltozott. A korszerű termelési feltételek, s nem utolsósor­ban a dolgozók szakmai felkészültsé­ge tette lehetővé, hogy a KGST-tag- országok keretében az atomerőművek egyes berendezéseinek gyártására sza- kosodjon. Ilyen a gőzhevítő szeparátor is, amely fontos része a Voronyezs-típu­sú atomerőműnek, és elkészítése nem egyszerű munka. Kaszázs László mér­nök, a vállalat egyik vezető dolgozója ott-jártunkor közelebbről és apróléko­san megismertette velünk a szepará­tort. — A berendezés 14 méter magas és közel négyméteres átmérőjű hatalmas zárt tartály, amelynek belsejébe ösz- szesen 187 vékony csövet kell besze­relni — magyarázza kísérőnk. — Elő­ször az úgynevezett kazettákba szere­lünk 37 csövet, s ezek kerülnek a tartályba. A hegesztéseket nagyon pontosan kell végezni, mégpedig azért, mert a szeparátor elkészülése után már nem szedhető szét, s az egyes elromlott alkatrészeket nem le­hetne egyszerűen kicserélni. Ha tehát a szeparátor élettartamát meg akar­juk hosszabbítani,, akkor a különböző műveletek minőségére fokozott gon­dot kell fordítanunk. Évente 8—10-et készítünk belőle. Eljutottak már pél­dául az NDK-ba s más szocialista or­szágokba is. Ahhoz, hogy megkezd­hettük a berendezés gyártását, a ter­melőcsarnokokban olyan feltételeket kellett teremtenünk, amelyek minden szempontból megfelelnek előállításuk­nak. A lehető legnagyobb pormentes­séget kellett és kell biztosítanunk, ugyanakkor több berendezést saját magunknak kellett elkészítenünk. Ilyen például az az emelőszerkezet is, amellyel a 120 tonnás berendezést továbbhelyezhetjük. Az egyedi géptípusok felsorolásából nem hagyhatjuk ki azt a hegesztőbe­rendezést sem, amelyet a vállalat mű­szaki fejlesztési osztályának dolgo­zói a bratislavaí Hegesztési Kutatóin­tézet szakembereivel együtt fejlesz­tettek ki és készítettek el. Ahogy meg­tudtuk, a közös munkába a kijevi He­gesztési Kutatóintézet munkatársai is nagymértékben bekapcsolódtak. A Szovjetunióval való együttműkö­désük azonban nemcsak a hegesztő­berendezés fejlesztésében nyilvánult meg, hanem számos egyéb területen is. 1972-től — amikor arról döntöttek, hogy a szeparátorok gyártását a KGST-tagországok keretében is végzik — nagyon hatékony és intenzív együttműködés kezdődött a tlmaéei gyár és az illetékes szovjet vállalat között. A berendezés ugyanis szovjet tervdokumentációk alapján készül. A tlmaéei vállalat szakemberei megis­merkedtek a szovjet dolgozók ilyen irányú tapasztalataival, amelyeket ma már sikeresen kamatoztatnak az atomenergetikai berendezés gyártásá­nál. A bevezetőben említettük, hogy a nagy teljesítményű kazánokat gyártó és szerelő vállalat állandóan bővül és fejlődik, ami az egyre gazdagabb gyártási programnak szükséges vele­járója. Milyen irányban fejlesztik a vállalatot? Erre a kérdésre az ener­getikai gépgyár vezetőitől hallottakat foglaljuk össze válaszként. Az a tény. hogy Csehszlovákia energiaszükségle­te állandóan növekedik, döntő mér­tékben meghatározza az energetikai gépgyártás feladatait is. A vállalatnak évente legalább hét százalékkal kell növelnie a termelést. Ennek a fela­datnak jelenlegi kapacitásával nehe­zen tehetne eleget, ezért kell gondos­kodni a bővítéséről. Beruházási prog­ramjuk keretében épül Zselízen (2e- liezovce) a 4. számú termelőrészle­gük, ahol ugyancsak az atomerőmű­vek számára szükséges berendezések készülnek majd. A korszerű termelő- csarnokokban a szeparátorok gyártása sokkal jobban megszervezhető, tehát a termelésük lényegesen hatékonyabb lesz. A zselízi részleg építése, amelyet ez év januárjában kezdtek meg, jól halad, hasonlóan jól, mint a vállalat székhelyén épülő új termelőcsarnok szerelése. A tlmacei vállalat tehát minden szempontból felkészült az igényes energetikai program megvalósítására. A termelési kapacitások bővítésén kí­vül a dolgozók szakmai továbbképzé­sével is sokat törődnek, mert tudják, hogy ez is elengedhetetlen feltétele feladataik megvalósításának. Ügy dol­goznak, hogy az eddigi munkájuk alapján kiérdemelt bizalmat tovább erősíthessék. PÁKOZDI GERTRÜD Fejlődő A csehszlovák—szovjet határ köze­lében, Szirénfalván (PtruákaJ va­gyunk. A tőketerebesi (Trebisov) já­rás csücskében húzódik meg ez a nyolcszázegynéhány lelket számláló kisközség. A lényeg az, hogy ma job­ban ismerik a szerényen meghúzódó kis falut, mint régebben. Körülbelül tíz éve bukkantak először földgázra a szirénfalvi határban, ami ismertté tette a nevét. Ez alatt az idő alatt több furatot készítettek, s ma már- harmincnégy van belőlük, amint ezt Simkó István, az egyes számú föld­gáztelep szirénfalvi részlegének mű­szaki vezetője mondja. Az irodájában beszélgetünk az itt folyó munkákról. Tizenkét éve kezdték meg a fura­tok készítését a falu határában. Ak­kor, a kezdet kezdetén, Hodonínból jártak ide a geológusok, s végezték itt kutatómunkájukat. Ma már ezeket a munkákat a Nagymihályl (Micha- lovce) Kőolaj- és Gáztermelő Üzem alkalmazottai végzik. Nem könnyű a kutatók munkája. Többször kell lefúrniuk a határban, míg rábukkannak valamire. A fárad­ságos és hosszan tartó munkát több­nyire siker koronázza. Először 200— 300 méterre fúrnak le. Ezután robba­nóanyagot helyeznek a mélységbe, hogy próbarobbantást végezhessenek, aminek segítségével megállapítják, szükséges-e mélyebbre lefúrni. Ha rátalálnak a keresett nyersanyagra — esetünkben a földgázra —, akkor to­vább folytatják a fúrást. Simkó István irodájában (A szerző felvétele) így volt ez a szirénfalvi határban is, míg kialakult a gázkutak jelenle­gi száma, öt kút termel gázt. Ezek 1976. december 15-én kezdtek üzemel­ni. Bár a néhány hónapja működő gáztelep még csak most kezdi mun­káját, annyit már elmondhatunk, hogy megérte a befektetést. A föld­gázon kívül természetesen egyéb mel­léktermékek is felszínre kerülnek, mint például a gazolin, melyből szintén nagyobb mennyiség kerül a felszínre. Ezt tartálykocsikban szállít­ják el a Slovnaft vajáni (Vojany) üzemébe. A fogyasztók a környékbeli városok, így Ágcsernő (Cierna nad Tisou), Nagykapos (Veiké Kapusany), a strázskei vegyi üzem, mely lényege­sen többet kap, mint a többi fogyasztó együttvéve. Megtekintjük a földgáztelepet, ahol fiatal kísérőm hozzáértéssel magya­ráz a gáztermelésről. — A termelés megszakítás nélkül négy műszakban folyik — mondja. — Jelenleg csupán 18-an dolgoznak itt, de ez a létszám később bővülni fog. Az egyes műszakokon a következő­képpen oszlik meg a beosztás: két el­lenőrző, akik körbejárnak az egyes kutak között, és rövidhullámú adó­vevő készülékkel tartják a kapcsola­tot, egy műszerész-géplakatos és egy kazánfűtő. Az ellenőrzők közel 5 km- es körzetben mozognak, ugyanis ilyen a távolság az öt üzemelő gázkút kö­zött. Egyébként a jelenleg termelő gázkutak száma az év végére nyolc­tízre bővül. Ezzel természetesen lé­nyegesen emelkedik a termelés. A második gázközpont 1979-ben kezdi meg az üzemelést. Erre további 12 ku­tat kötnek rá. Újdonságként'elmond­hatjuk, hogy itt már propán-bután palackozást is végeznek a fogyasztók számára. VARGA LÁSZLÓ 1977 VI. 26. C ffi Q3 —< ■3 2 S vQ) O > ** Q3 ca. ^ >C/Í N O 03 f­'CO — N :3 cn U 'CD 03 X ^ x> 2 s3 w E 3 . so ra E B 2 N 2 o < ac si E > '« Cfl '03 SS — 03 C N 3 cfl •P X S| '03 ^ X 03 CA 3 > E 0 ® 1 * * o »—1 1#­< N

Next

/
Thumbnails
Contents