Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-16 / 3. szám
t mulatsá- nőt. logy az ugyanazon en belül Stuartot, il Swartot ét héten Ingerlése, es délutá•ték, hogy z asszony ísen úgy ;osan egy- oz, hogy lint ideje- mert sen- mi kihívta i kezdték, érvét: mjt út kellene :ért, hogy lámorát, a be veszi kacskarin- akár zsi- ak az erűre, hogy ód az asz- ?a; hogy ;a is van; kényszerű férfiasság ira időn- vallott, összeszed- 3s viselke- Ezt az ak érezte, 1 a tény a nőt a fu jelzővel jelölést a gél fölfogát nélkü- yt; de áztatott az télyes szóki belőle, ap elma- i a nő so- ipnál hosz- 51, mert a kislányok minden mozdulatára ügyeltek. Az iskolai félév utolsó napján megszólalt a déli csengő, s a tornaruhás, fehérblúzos kislányok tucatjával száguldottak unalmas könyvektől dagadó táskáikkal a játszótérre, tölgyfák tekervényes árnyain, át a kapun, ki az utcára, a szünidőbe. „Cheer giris cheer, the holidays are here. No more Latin, no more Franch, no more sitting on a hard old bench — énekelte Kathy, Rowena, Janet, Betty, Mauren és Sybil, habár egyikük sem tudott a latinról és a franciáról többet, csak annyit, hogy nyelv ez is, amaz is. Énekelték, mert hallották a dal szövegét idősebb társaiktól, akik szintén a még idősebbek nemzedékétől vették át, s ettől, ha rázendítettek, nagyoknak érezték magukat. Leginkább mégis a boldogságtól énekeltek; gondolatban már mindegyikük kialakította az eljövendő hetek saját kis képét — tarka képeket a tengerpart homokjával, napfürdővel, hullámveréssel. Elvonultak a börtön előtt, táskájukat lóbálták, énekeltek; befordultak a sarkon, elballagtak a vegytisztító és a főkapitányság előtt. Ekkor látták meg a nőt, a törvényszék közelében. Ült a járdaszélen, bőröndjét két térde közé fogta, s egy vastag barna kenyérkaréjt majszolgatott. Hirtelen megjelenése lecsillapította áradó jőhangulatukat; éneklő kedvük lehervadt; elcsöndesedtek. — Menjünk, hecceljük föl — szólt Rowena. — Á, inkább ne, hadd legyen neki is szünetje — mondta Janet, aki szeretett volna minél hamarább otthon lenni. — Igen, de ő nem kapott szünetet — vetette ellen Betty. — De igen, teljes hat hetet kapott — szólt közbe Maureen, aki szerette a tréfát, s a vizsgákon megbukott. Sybil odalopakodott a nőhöz. A többiek pár lépésről követték. Sybil megkerülte a nőt, elébe állt, közben a többi kislány hátulról fogta az asz- szonyt karéjba. — Miért zabálsz úgy, mint a lovak? — kérdezte Sybil. A nő tovább csámcsogott. — Ló vagy-e vagy tehén? Azt hiszem, majomra hasonlítasz — mondta Sybil. A gyerekek vihogtak; visongva hahotáztak; a nő szájmozgatását mímelték; hasukat simogatták. A nő eldobta a kenyérszeletet s hirtelen Sybilre támadt. Sybil megugrott s a törvényszéki lépcső támfalára szökkent. A nő irányt váltott s nagyokat szökve, karját vadul ló- bálva Kathy nyomába iramodott. Kathy megkerülte a kiszögellést, s felkűszott ő is a falra. — Ez Itt — kiáltotta —, ez mondta, hogy a maj» mokra hasonlítasz. Ügy szaladsz, mint a majom ... Majom! Mindez ebédidő alatt történt. Tisztviselők százai kószáltak tétlenül az utcákon — a tömeg gyorsan összeverődött. Gépírónők, banktisztviselők, pénztárosok; egymás után álltak meg a jelenet közelében. Némelyikük csak egy röpke percig ácsorgóit, s mindjárt továbbsétált, de sokan megálltak és ott is maradtak, jót kacagni. A gyerekek külön élvezték, hogy közönségnek játszhatnak. Maureen Harrison vonalzővégre tűzte a kenyeret, amit a nő eldobott, s míg futva többször is megkerülte, így kiáltozott: — Lovacskám, lovacskám, itt az abrakos tarisznyád. A nő egy szempillantás alatt fölhagyott a kísérlettel, hogy a gyerekeket nyakoncsípje. Hagyta az átko- zódást. Megtért a járdaszélre, s térdei közt a bőröndjével visszaült. A tömeg óvatosan nyomult előre, > ki tudja, hátha megint dühöngeni kezd. A hátsók tolakodtak, az elsők közelebb sodródtak hozzá, egyre közelebb, mígnem szoros kör alakult az asszony körül. A bőröndből parányi tükröt és ajakpirosítős tubust kotort elő. A tükröt térdére fektette, s odahajolva, reszkető ujjal kente ajkára a festéket. A tömeg némán figyelte; súlyos, terhes szélcsend támadt. A nő a tükröt és a festéket visszatette bőröndjébe s papírlapot és ceruzavéget halászott elő. A gyerekek átfúrták magukat a tömegbe verődött emberek láberdején. Maureen vonalzóhegyén még ott ült a kenyérszelet: meglengette a nő orra előtt. — Egyél zabot, lovacskám — csúfolta az asszonyt. A nő írni kezdett — lázasan írt: Kérem Dr... Kérem Dr ... A mondat minden alkalommal valami olvashatatlan macskakaparásba enyészett el. Megfordítva a lapot, tovább folytatta: Kérem Dr ... Áthúzta, amit leírt. Kérem Dr... Megint áthúzta, amit leírt. — Mit irkafirkál? — firtatta egy törvényszéki gyorsíró. — Mindig ugyanazt ismételgeti... Biztosan őrült! — felelte egy fekete lámaszőr kabátos banktisztviselő, akinek sikerült előrenyomulnia. Maureen vonalzóhegyéről a kenyérszelet a nő papírlapjára poty- tyant. A nő visítva fölugrott — a tömeg szétrebbent. A nő rohant, zokogott, a bőrönd a térdét verte, úgy rohant. A gyerekek nem eredtek a nyomába. A nő egyszer sem szórakoztatta még őket ennyire, s abba maradtak, hogy kifőzik, mit tehetnének, hogy a szünet után fölhecceljék az „őrült asszonyt“. — Szégyellhetnék magukat a kisasszonyok! — szólt oda nekik valaki. — Ugyan miért? — kérdezte Maureen. -i — Mit tettek volna a szüleik, ha látják, hogyan csúfolódnak azzal a szerencsétlen asszonnyal? — Semmit — mondta Sybil. — Hiszen az csak színes öreglány! KONCSOL LÁSZLÓ fordítása mi. — Állítólag. y itt — Ezt meg kitől tudod? — Az anyjától. 5k. — Látod, ezt nem tudtam. ott az Mimivel valami történhetett. Van. Milamit kiötölt és hülyeséget csinált. Talán kiment a város szélé:? re, talán csak a sínek mentén sétálgatott és hallgatta a vonatok kattogását, az ideges gyorsvonai kőzetek tok zaját, talán nehéz gondjai voltak és a sípoló mozdonyok be. még inkább zavarták tépelődéseiakad- ben. Talán éppen egy éles kanyar mögött ácsorgott és a mozdony- vezető nem vette észre. Elébe ke- m. rült a százkilométeres sebességt gon- gél robogó vonatnak. A mozdony il tör- megállt. Mimi futott, autó Ekkor lépett be újra Iván. OS. — Most hívott a feleségem. ifonált Rögtön itthon lesz. — Nem volt vele a kertben? agyok. — Úgy tudom, nem. — Adnál egy pohár vizet? küldte. — Foglalj helyet. — Kiszáradt a torkom. f haVerejtékben úszott az arca. il iize— Még egyszer bejönnék hoz zátok, ha nem zavar. — Gyere nyugodtan. — Meddig vagytok fönn? — Tízig biztosan. Telefonálhatsz is, ha akarsz. — Telefonálok, vagy visszajövök még. — Ahogy jónak látod. A fejemben pergett a film: Mimi átvág az útkereszteződésen, mosolyog, egyik irányból autóbusz rohan, a másikból meg villamos, Mimi körülnéz, utolsó mosoly és aztán vér, a villamos fékcsikorgása, üvegcsörömpölés. Megérkezett a feleségem. — Megint itt járt Iván. — Még nem találta meg őt? — Mondta, hogy később még fölhív vagy fölugrik hozzánk. — Szerintem Mimi az ismerőseivel ücsörög valahol. — Bár csak így volna. — Már te is idegeskedsz? — Mi mást tehetnék. Fél óra múlva megcsörrent a telefon. A feleségem hallgatott. S miután letette a kagylót, ennyit mondott; — Mimit elütötte egy autó. S ekkor képzeteim egyszerre a fonákjukra fordultak. Láttam a gyalogjárón baktató Mimit, láttam a parki fák között, magasan és karcsún, arcán a lombokon áttörő szőke fény, a haján árnyak, szeme mélyében csöndes nyugalommal körülnéz, lesimítja szoknyáját és óvatosan fölemel egy kavicsot. Vagy egy drágakövet. Kétlem, hogy van ennél anyagsze- rűbb képzet. VARGA IMRE fordítása Jan Vladislav Az egyszeri férj és a rossz asszony ANGOL MESE Volt egyszer egy ember, akit rossz asz- szonnyal vert meg a sors. Gyötörte őt, ahogyan csak tudta: minduntalan kiabált, veszekedett, folyton üzgérelte a férjét, hol ide, hol oda. Egy nap az ember megelégelte a dolgot. Elmegyek szétnézni a világban, vajon mindenütt ilyen rosszak-e az asz szonyok! — mondta magában, és még pittymallatkor, mielőtt megszólalt volna a kakas, kiosont a házból. Ment, mendegélt, míg egy szép magányos házikóhoz nem ért. Vajon ebben a házban is olyan rossz az asszony? — gondolta és bement az udvarra, hogy megkérdezze. Mikor felemelte a kezét, hogy bekopogjon, valahol a szérűben megszólalt a kakas: — Kikirikí, kikirikíW. De a szegény férj csak a maga asz- szonyára gondolt, és egészen világosan hallotta: — Itt szintén, itt szintééén. Hát szóval itt is?! — csadálkozott. — Akkor inkább megyek tovább! Es ment, mendegélt, míg jó idő múlva egy takaros házikóhoz nem ért. Vajon itt is olyan rosszak az asszonyok? — gondolta és bement a ház udvarára, hogy megkérdezze. Csakhogy mire az ajtóhoz ért, valahol az udvaron megszólalt a kakas: — Kikirikí, kikirikííí! Es a szegény férj megint csak ezt hallotta: — Itt szintén, itt szintééén. — Hát szóval itt is?! — rettent meg. — Akkor inkább megyek tovább. Es ment, mendegélt, míg csak egy gyönyörű városka kapujához nem ért. Itt aztán biztosan nincsenek rossz asszonyok! — mondta magában. Es elindult, hogy bemegy a városba, megkérdezi. De nem kérdezte, meg, mert mielőtt belépett volna a város kapuján, valahol az utcán megszólalt a kakas: — Kikirikí, kikirikííí! Es a szegény férj megint csak ezt hallotta: — Itt szintén, itt szintééén. Hát szóval itt is?! — rémült el. Nos, ha így van akkor semmit se tehetünk. Nyilván az egész világon, rosszak az asszonyok. Es ezzel a vigasszal szépen elindult hazafelé. K. J. fordítása / Almási Róbert illusztrációja
