Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-16 / 3. szám
VLAGYIMÍR SZVIRIDOV Kopócs Tibor illusztrációja Nyikolajevicsnak azonban sehogy sem jött álom a szemére. Hogyan Is alhatott volna, amikor mindenféle kínzó gondolatok motoszkáltak a fejében! Szergej Nyikolajevics ide-oda forgolódott, az életről töprengett és szenvedett. Már régen nem töprengett ilyen erősen. Erre az éjféli töprengésre és ízgalpmra pedig tulajdon feleségének, Nyinának különös viselkedése adott okot. Egy évvel ezelőtt, amikor Szergej Nyikolajevics először ment vidéki kiküldetésbe, Nyina ezt rendkívül rosszallóan fogadta, még sírt is. S azóta mindig éppígy felindult, valahányszor ő eltávozott hazulról. Tegnap azonban Nyina váratlanul maga érdeklődött az iránt — mégpedig valahogy igen gyanúsan —, hogy ő mikor készül vidéki kiszállásra. Sőt mi több: a dátumot is pontosan tudni akarta. Szergej Nyikolajevics mindezt azonnal megjegyezte, és ugyancsak szöget ütött a fejébe a dolog. Csak nem képes ez az asz- szony! ... — e szörnyű gondolatra Szergej Nyikolajevics igen pocsékul érezte magát. Dehogy, ostobaság' az egész — próbálta meggyőzni saját magát, de sehogy sem sikerült. Szergej Nyikolajevics csendesen a másik oldalára fordult, és figyelmesen szemügyre vette a feleségét. Biztosan szeretője van! És féltékenységtől gyötrődve* kétségbeesetten beharapta az ajkát. Bizonyára most éppen erről az alakról álmodik! Elviselhetetlen émelygés fogta el, a gyomra majd kifordult, és Szergej Nyikolajevics óvatosan, nehogy felkeltse a feleségét, kibújt az ágyból és papucsban kiosont a konyhába. A sötétben megkereste a konyakos üveget, megivott egy pohárkával, és ekkor szinte megdermedt a rémülettől. De hátha Nyina megtudta, hogy én meg Galina Petrovna ...? Akkor mindennek vége! — motyogta magába és lázas sietséggel fontolgatni kezdte, vajon rendelkezhet-e a felesége ilyen kompromittáló adatokkal. De azután megnyugodott: felesége semmit sem tudhat, ez lehetetlen. Ö ugyanis a konspiráció legszigorúbb szabályai szerint alakította Galina Petrovnával való viszonyát. Az asszony szemében ő szigorúan titkos munkát végző fizikus volt, és Galina Petrovna nem ismerte a címét, még az igazi nevét sem tudta — csak Gyi- mának szólította. „Egyszer majd mindent megtudsz — suttogta Szergej Nyikolajevics kíváncsiságot keltő hangon az asszonynak, és közben nyájasan simogatta a kezét —, egyelőre azonban, bocsáss meg, drágám, ez államtitok!“ Szergej Nyikolajevics elvben ritkán járt Galina Petrovnához — havonta körülbelül egyszer, amikor kiküldetésre utazott, v Tehát, ha Galina Petrovna nem jöhetett számításba, akkor csak egyvalami maradt — hogy felesége megcsalja. Szergej Nyikolajevics lassan lépkedett az egyik sarokból a másikba. Gondolatban a hitvesi hűtlenség legvisszataszl- tóbb* képeit rajzolta maga elé, és haragjában a fogát csikorgatta. Másnap közölte feleségével, hogy két napra kiküldetésre utazik, és szokás szerint elment Galina Petrovnához. Az asszony örömmel fogadta váratlan megjelenését: — Ez aztán a meglepetés! Szergej Nyikolajevics elővett az aktatáskájából egy üveg „Gurdzsani“-t meg egy doboz csokoládébonbont. — Miért vagy ilyen komor? — érdeklődött Galina Petrovna. — Történt valami? — Ugyan mi? — felelt kérdéssel, szórakozottan Szergej Nyikolajevics. — Sok a munkám: kísérletek, meg mindenféle vesződ- ség. — Figyelmes pillantást vetett az asszonyra, és hirtelen düh fogta el: Én itt édelgek ezzel a nőszeméllyel, ni csak, hogy kikente-kifente magát, még mű- kontyot is feltűzött, valóságos szépségkirálynő! — az én Nyi- nám pedig most alighanem valamilyen mákvirággal enyeleg. Minden asszony egyforma. Pfuj! Ez a nő, pedig, ugyebár, a nagy fizikust szereti. Bezzeg, ha tudná, ki vagyok én valójában és hogy három gyerekem van — akkor aztán elképedne! Be sem tehetném ide többé a lábamat. * — Mi van veled, drágám? Talán sugárzás ért? — aggodalmaskodott Galina Petrovna. Szergej Nyikolajevics azonban — se szó, se beszéd — kiment a lépcsőházba és hangosan becsapta az ajtót. Elhatározta, inkognitóban, váratlanul hazatér, hogy saját szemével győződjön meg mindenről. Telefonált. Nyina nem vette fel a kagylót. Akkor Szergej Nyikolajevics határozott léptekkel hazafelé indult. A lakásban csend volt, csak a hűtőszekrény rázkódott össze olykor zúgva. Bizonyára elment hozzá, villant át Szergej Nyikolajevics agyán a gondolat. Benyúlt a hűtőszekrénybe — és elképedt. Abban pára lepte konyakos és boros üvegek, ínycsiklandó hideg falatok sorakoztak, s mindez irigységet keltett benne, amikor pedig a kedvenc tortájára is rábukkant — bősz harag és felháborodás fogta el. Hát jól van, megmutatom én nektek — szorította ökölbe a kezét mérgesen Szérgcj Nvikolaje- vics. Mindkettőtöket megöllek! Nyina vagy két óra múlva j'ött haza. — Már megérkeztél? — kiáltotta örömmel és átölelte a férjét. — Csak holnapra vártalak. Szergej Nyikolajevics bizalmatlanul mustrálta a feleségét. — Nos, hogy tetszem, megjárja? — Nyina fordult-perdült, hogy megmutassa a frissen készült, divatos frizuráját. — Talán megmagyaráznád, mii jelent mindez? Bor, torta, új frizura — sziszegte a foga között Szergej . Nyikolajevics. — Vagy valamilyen ünnep van? — Persze hogy ünnep van — nevetett az asszony. — Holnap lesz a születésnapod. A kedvenc tortádat is megvettem. — Ö, hát peráze, egészen megfeledkeztem róla — motyogta a férfi. — Úristen, én itt ülök tétlenül — csapta össze a kezét- Nyina —, te meg biztosan éhes vagy?! Gyorsan összecsapok valamit, jó? — és kiszaladt a konyhába. Szergej Nyikolajevics pedig szorosan bezárta az ajtót és feltárcsázta Galina Petrovna telefonszámát. ■" — Gálocska, én vagyok, Gyima. Bocsáss meg, kérlek, amiért olyan gorombán viselkedtem. Egészen kimerültem. Ezek a kísérletek, meg a sok vesződség, magad is tudod, tönkreteszik az ember idegeit. Igen, a következő héten okvetlenül benézek. Viszontlátásra, csókollak. Szergej Nyikolajevics halkan felnevetett — nehogy a konyhában meghallja a felesége —, és letette a kagylót. GELLÉRT GYÖRGY fordítása Alf Wannen burgh* Délután háromkor, mihelyt a tanítás végét jelző csengő megszólalt, mindig egész csapatnyi gyerek verődött össze túl az iskola kapuján, hogy az „ember-asszonyt“ ingerelje. Először az apró Kathy Lawrence figyelt föl rá. Éppen édesanyja társaságában buszozott, amikor nagy hirtelen vihorászással és szitkokkal fűszerezett mozgás támadt az ajtó körül, s gyűrött fekete szoknyájában, sárga és barna csíkos" kötött blúzában egy dróthajú, fura megjelenésű nőszemély tört magának könyökkel utat az ülések között. Nagyokat taszított az ülő utasok vállán, s olyan szavakat dünnyögött, hogyha netán Kathy élni talált volna velük, anyja szappannal és vízzel mosta volna ki utánuk gyermeke száját. Kathy azonmód érdekesnek, különlegesnek találta az asszonyt: még el sem helyezkedett az ülésen, máris kotorászni kezdett ütött-kopott papírbőröndjében; dühödten túrta föl a táska tartalmát, míg csak úgy nem látszott, hogy megtalálta, amit keresett. Gyorsan lecsukta és kulcsra zárta a bőröndöt, de alig telt el néhány másodperc, ismét fölnyitotta, s kezdte elölről a dühödt keresést, miközben fura zörejeket hallatott a nyelvével, sőt, időről időre meg is fordult az ülésen, hogy gya- lázó szavakat kiáltson egy közelebbről meg nem határozott ellenség felé... Kathy már ötödször látta ismétlődni ugyanazt a lenyűgöző színjátékot, amikor édesanyja meglegyin- tette, hogy bámészkodik. Elsősorban ez a legyintés volt az oka, hogy Kathynek másnap az iskolában eszébe jutott a dolog. Be is számolt róla Rowena Besternek: ő volt akkoriban a legjobb barátnője. Rowena társaságában útban az iskolából, Kathy még aznap délután viszontlátta a gyűrött fekete szoknyás asszonyt a sárga és barna csíkos kötött blúzban. Az asszony előbb az utca egyik, majd másik oldalán ide-oda szökdécselt a forgalom * Mai dél-afrikai emigráns író elől.. Rowena is gos jelenségnek t Hamar megfigy asszony* minden a helyen látható, már Janet Smith- Maureen Harrison is beavatták a di belül az „őrült ahogyan ők mond ni kedvtelésükké ■ Eleinte annyivá ácsorogtak, és furcsa szokásait, találták, hogy a hangú látványt n szórakoztatná őke korán rájöttek, az ki sem követett e. volna a haragját. Előre kidolgozták kellene tenniük e odakiáltaniuk; mi élvezzék, mint a gyönyört, amikor őket, s a szájábó gós szitkokat, an: negtáskát fonhatn bér. Elsőnek Sybil i nem a hirtelen cs szony egyetlen valami lényegibb hogy az asszony női mibenléte n folyama hömpölyc ként kétségtelenü de mintha olykor te volna magát, t dést erőszakoljon igazságot Sybil ir mint értette, mint kényszerítő erővel kislány az „embe kezdte illetni. Az többi gyerekek is ták és elfogadták. Egy ízben háror lözniük kellett az tán rájöttek, hog; útvonalán, s rögtc rakozásadagot cs hogy pótolják a 1 rudt részleteit. Ett hasem tűnhetett el szabb időre a sze ■ I Megérkezett Mimi. Egészen friss ismerősöm: magas és karcsú, aprózó járású leány. — Nincs itthon a feleséged? — Nincs. — Nem is volt? — A kertünkben van egy kis munkája. — Igazán szólhatott volna. Készültem, hogy vele tartok. — Fölhívhatom őt. Azt mondta, hogy útközben betér az anyjához is. — Nem értem, hová tűnt el. Álltunk a többiekkel együtt az iskola előtt, s egyszerre csak nyoma veszett. — Megpróbálom fölhívni telefonon. Tárcsáztam. A város másik végén fölcsengett a telefon, de a lakás üres volt, nem jelentkezett senki. — Talán már elment. — Az anyjával? — Azt hiszem. — Szervusz. Tíz perc múlva csöngött a telefonom. A feleségem hangját hallottam. — Te, Mimi nem volt nálunk? — Volt. Hívtalak is. — És mit mondtál neki? — Hogy a kertbe mentél. •— Most telefonált ide az any- ja. — Állítólag eltűnt hazulról. — Már elment? — Veled akart menni. — Nagyon ideges volt. — Az anyja? — Nem tudja, hol — Alig negyedórá járt. Már indultok? — Ügy hat körül Két órakor Iván i ajtón. Heg van a jo mi udvarlója. —• Mimi nem járt — De, volt itt. — Régen? Dusán Dusek m — Úgy három őrá — Mondott valami Ki akart menni — Nem tudok a n ni. — Nem találtad sí — Gondoltam, nál Iván elment. Egyre doltam Mimire — v ténhetett vele. Talál vagy trolibusz. Vagy Hat óra tájban újl a feleségem. — Egy perc és ot — Iván járt nálun — Biztosan Mimi — Nem találta a — Mimi állítólag gyott otthon. Valami netet. — Levelet? BÜNKÉI
