Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-05 / 23. szám
Eredmények, tervek, problémák A SZESZÉLYES IPOLY GYAKRAN SZEDI A VÄMOT A napokban Pintér Lajos üzemgazdásszal, az ipolysági {Sahyj Vörös Lobogó Efsz életéről, a termelési eredményekről, tervekről, problémákról beszélgettünk. Az őszinte szavakból az is kiderült, hogy nem minden területen váltak valóra korábbi elképzeléseik, a jövőben néhány dolgot másként, jobban kell majd csinálni. A szövetkezet Ipolyság, Pereszlény (Preselany), Ipolyvisk (VySkovce nad Iplom] és Tesmag határát műveli. Az összterület 3200 hektár, ennek kétharmada szántó. A többi zömében rét, melyről néha éveken át alig lehet valamit betakarítani. Idén is közel 900 hektár került víz alá, sok helyütt még most is áll a víz, így az idei kilátások sem a legbiztatóbbak. A szeszélyes Ipoly gyakran szedi itt a vámot, s a helyzet javulása belátható időn belül nem is várható, hiszen a szabályozási munkálatok igen lassan haladnak. — A szántóterület 65 százalékán gabonaféléket termesztünk — mondja az üzemgazdász. — Búzából 650 hektárt, főleg Szávát, árjából 350 hektárt vetettünk. Rozs 47 hektáron, kukorica 204 hektáron került a földbe. Jelentősebb területen vetettünk cukorrépát és mákot is, 22 hektáron pedig fűszerpaprika-termesztéssel foglalkozunk. Kertészetünk 59 hektáron gazdálkodik Nyus- tyin József és Vörös Géza irányításával. A kertészetben fóliasátrak alatt is termelnek. — Milyen eredményeket ért el a szövetkezet az utóbbi években? — Szövetkezetünkben nem probléma- mentes a termelés. Az utóbbi évek időjárása kedvezőtlenül befolyásolta az eredmények alakulását. A tavalyi időjárás például nemcsak a hektárhozamokat „szorította le", hanem a termelési költségeket is növelte. A tartós szárazság hatását például rendszeres öntözéssel igyekeztünk csökkenteni, ami növelte a kiadásokat, összesen 14 öntözőberendezést üzemeltettünk, s időszakonként fecskendők segítségével is igyekeztünk pótolni a nedvességhiányt. A nehéz év ellenére a növénytermesztők a tervezett 19 millió 864 ezer korona helyett 22 millió 145 ezer korona értéket állítottak elő, ami 111,5 százalékos tervteljesítést jelent. Ebben az állami biztosító által kifizetett összeg is szerepel. Búzából 38,5, árpából 42,5, cukorrépából 328 mázsás hektárhozamot értünk el, repcéből azonban a tervezett 1120 mázsa helyett csupán 417 mázsát takarítottunk be a 70 hektáros területről. A rendkívüli kiesést a tavaszi fagykár, majd a későbbi szárazság okozta. Gyenge eredmények születtek az őszi keverékeknél is, hiszen a tervezett 9000 mázsának alig egyharmadát sikerült csak betakarítanunk. Az állattenyésztés eredményeiről Kiss Sándor zootechnikus tájékoztatott. Az eredmények javulnak, de megoldásra váró probléma még itt is akad. — Az eredményesebb termeléshez meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Istállóink nagy része már korszerűtlen. Átépítésük folyamatban van, de igen kicsik a lehetőségek. Ezekben az épületekben nem alkalmazhatunk korszerű termelési módszereket, ami a termelési eredményekre és a dolgozók összetételére egyaránt kihatással van. jelenleg inkább idős és középkorú dolgozóink vannak, a fiatalokat nehezebben tudjuk megnyerni az állattenyésztési munkára. Emellett Ipolyságon egyre több fejlődő üzemben találnak munkalehetőséget a fiatalok. Annak ellenére, hogy a kereseti lehetőség nálunk is elég jó, két műszak bevezetéséről egyelőre szó sem lehet. — Az egyesülés óta bizonyára kialakult már az állattenyésztés szakosítási koncepciója. — A szakosítás lehetőségeit az eredményesebb gazdálkodás érdekében már most is kihasználjuk. Jelenleg Ipolyságon és Tesmagon vannak a növendékállatok, mivel ott voltak a legkedvezőbb feltételek a nevelésükhöz. A hasas üszőket külön istállókban tartjuk, ahol borjazás után még egy évig maradnak. Közülük csak azokat visszük át a tehenek közé, amelyek jő tejelőknek bizonyulnak az év folyamán. Eddig eredményesen teljesítjük tervünket, hiszen tavaly is a száz darabra tervezett 27 helyett 30 darabot vittünk át. Ez a válogatás a tejtermelésnél is megmutatkozik, Dudás Mária például napi 13 literes fejési átlagot ért el az előző évben tehenenként. Ipolysági részlegünkön a növendékállatok gondozásában Barbolyás Ferenc és Fodor János ér el jő eredményeket. Nem könnyű a dolga Kovács Józsefnek, aki tavasztól hóhullásig van kint a legelőn 150 tehénnel. Meg kell említeni, hogy szövetkezetünkben igen magas fokú az állatsűrűség, minden száz hektár területre számítva 62 darab szarvasmarhát, 188 sertést, 51 juhot tartunk. A szarvasmarha-tenyésztésben a tavalyi szerényebb eredmények ellenére haladásról beszélhetünk, hiszen ezen a részlegen szinte a nulláról kellett indulni. Ezért a fő hangsúlyt az üszőnevelésre helyeztük. A sertéstenyésztés Visk, Ipolyság és Pereszlény között oszlik meg. A három telepen közel 4000 darabbal foglalkozunk. Tavaly 17,33 malacot választoltunk el átlagban egy anyától. Az idei húseladási tervet pedig Eatai Mária, Tóth János és Kádasi István jó munkája nyomán már 50 mázsával túlteljesítettük. Az üzemgazdásszal és a zootechni- kussal folytatott beszélgetés után Cser- nák Béla mérnökkel, a szövetkezet ag- ronómusával és Abrahám Kornél mérnökkel, a főgépesítővei határszemlére indultunk. Útközben a tavaszi rossz időjárásra panaszkodtak, amely késleltette, nehezítette a munkát. Az alapos felkészülésnek, a jő szervezésnek és a dolgozók áldozatos munkájának mégis megvolt az eredménye, a munkák zömét idejében elvégezték. Néhány perces út után a pereszlényi határba érkeztünk. A sík szántóföldön traktorok zúgtak. Az egyik gép a határban vesztegelt, úgy látszik, valamilyen üzemzavar állt be. Amint odaértünk, kiderült, hogy az emelő egyik karja törött el, de rövidesen sikerült üzemképes állapotba helyezni a vetőgépet. A gyors lúegoldás jó szakértelemről tanúskodik, úgy látszik, itt mindenki érti a dolgát. Nem tart tehát sokáig a kényszerpihenő, ami igen lényeges, mert minden perc drága. — Gyakran fordul elő üzemzavar? — kérdezem a főgépesítőtől. — Néha előfordul valamilyen géphiba, de ezek általában nem komoly jellegűek. Szerelőink, javítóink ugyanis a tél folyamán alaposan átvizsgálták, kijavították a gépeket. Azon persze nem lehet csodálkozni, ha olykor adódik valami, hiszen sok esetben a meghibásodott alkatrészt csak régivel lehetett pótolni. Még szerencse, hogy a Minárik Mihály műhelyvezető irányításával dolgozó 24 tagú 'szocialista munkabrigád az alkatrészek felújításával is foglalkozik. A tél folyamán bőven akadt tennivalójuk, hiszen 47 kerekes és 5 lánctalpas traktor üzemképességéről kellett gondoskodniuk. Dicséretükre legyen mondva, hogy becsülettel megoldották ezt a feladatot, sőt még arra is tellett az erejükből, hogy a járműmosó építésénél 150 óra, a környezet szépítésénél pedig 300 óra társadalmi munkát végezzenek. BOJTOS JÁNOS A gépesítő és az agronőmus a határban is segít megoldani a problémákat (A szerző felvétele) A takarmánnyal kezdődik Hatalmas lucernatábla, sok géppel. A túlsó végén még a kaszálók dolgoznak, a lábon álló növényt vágják rendre. A tábla közepe a rendhárítóké, az innenső részét pedig már a járvaszecskázók vették birtokukba. Kettőt traktor vontat, a harmadik motoros. Az előbbiek traktor vontatta pótkocsiba fújják a szecskát, a utóbbi — korszerűségéhez méltóan — magas oldallal ellátott IFA tehergépkocsiba. Ha valaki messziről figyeli a munkát, a látottakat akár bemutatónak vélhetné. Ilyenről azonban szó sincs. Egyszerű, dolgos hétköznapját éli a muzs- lai (MuZla) Béke Efsz, amelynek középpontjában a takarmánybetakarítás van. Így a csoportok helyett csak egyetlen ember, Benyo János részlegag- ronómus figyeli, irányítja a betakarítást. — Nincs probléma, jól halad a munka. A gépek egymás sarkában járnak, és az elszállítás is folyamatos. A szecskázó mellé mindig két pótkocsit, illetve teherautót osztunk be, hogy a megtelt helyére azonnal beállhasson az üres. Kísérőm. Rudolf Kofiuch mérnök, a szövetkezet főagronómu- sa elégedetten hallgatja kollégája szavait, hiszen annak a gyakorlati megvalósulását igazolják, amit elméletileg oly pontosan és részletesen kidolgoztak. — Az állattenyésztés eredményessége a takarmánnyal kezdődik. Elegendőt és jó minőségűt kell termelni ahhoz, hogy tejből, húsból teljesíthessük tervünket. Az idén egyelőre nem panaszkodhatunk. A lucerna a fejlődésben behozta az áprilisi tél okozta lemaradást, és már május 10-én megkezdhettük a begyűjtést. Az első kaszálást május végére befejezzük. A szép növény csak fokozza a munkakedvet. Nézze csak — mutatja a rendről felmarkolt lucernát —, magas, egészséges szálak, dús levélzettel. Jó takarmány lesz belőle. — Mehet a szenázsverembe — állapítja meg azon nyomban, de a szavakat már elsősorban agronómus kollégájának címezve. Mellettünk épp az egyik rendhárító halad el. Közösen megnézzük a nyomában maradó sávot. Tiszta, nincs rajta elhagyott növény. A pótkocsik oldalait dróttal magasították meg, így a lucernaszecska sem szóródik. Egyedül a szecskázók rendfelszedő adaptere után marad el valami. — Minimális mennyiség, de ezt sem hagyjuk itt. összegereblyézzük és szénaként tartósítjuk. Észrevesszük, hogy leállt az egyik vontatott szecskázó, és irányába indulunk. Zalaba János traktorost bántja a hiba, magyarázatát is szűkszavúra fogja. — Kitűnően dolgozott a gép, de tegnap felszedett egy elvesztett vasdarabot, és azóta problémánk van a fújószerkezettel. Gyenge a fújás, és esetenként eltömődik a cső. Ilyenkor kézzel kell kiszednünk a szecskát. — Pedig nagyon vigyázunk, a lucernatáblákat minden tavasz- szal átjárjuk, hogy nincs-e valahol valamilyen elvesztett vasdarab. Ennek ellenére előfordul az ilyesmi — mondja a főag- ronómus. Közben újra megindul a gép, és mi is útnak indulunk. Először megnézzük a „borjúóvodát“ látogató hat-nyolc hetes üszőknek készített szénát. — ötven hektár termése, ezt kaszáltuk le elsőként. Szénának a legtisztább lucernatáblát választottuk ki. A jó minőség érdekében időben begyűjtöttük és hideg levegővel szárítottuk. Közben a legelőt is lekaszáltuk, és a termésből szintén szénát készítettünk, hiszen szénára feltétlenül szükség van. A fű már szépen fejlődik, és a napokban megkezdjük a tehenek legeltetését. Utolsó állomásunk a tehén- farm. A lucerna az itteni betonvermekbe kerül, szenázs lesz belőle. Nyolc pótkocsival és két teherautóval hordják a szecskát. Szalay Imre ezt előbb rakodóval szétteríti, Csief András pedig nehéz kerekes traktorral lenyomatja. Egyszerre csak egy vermet töltünk. A gépeket csoportosan dolgoztatjuk, így a vermet pár nap alatt lezárjuk. A ma rendre vágott lucerna még ma, de legkésőbb holnap reggel ide kerül, a víztartalma tehát nem csökken 45 százalék alá. Így — minden követelménynek eleget téve — a jó lucernából valóban jó minőségű takarmányt készítünk, aminek majd állattenyésztésünk látja hasznát. EGRI FERENC 1977. VI. 5. .* J. » c 05 £ 5 '03 2 'O eE> 03 0)-C u 3 3^0 « s S o3 o ’S < *a oo *—' 3 '03 pö "2 Q) M ^ o XQ c » 2, ja N & g B £ « C OA 'tn 'OS u ~ g ÍO -o * jí <- 'S. « •“ Sf S J5 'S _ ° 50 ^' c
