Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-05 / 23. szám
ÚJ szó / i AZ OSZTÁLY PÁRI1A A NÉP PARIM Irta: Nyikolaj Petrovics, az SZKP Központi Bizottságának póttagja, a KB pártszervezési osztálya vezetőjének első helyettese (A cikk első részét az Oj Szó előző vasárnapi számában közöltük.] Az új típusú pártról szóló lenini tanítás burzsoá bírálói és a reformisták azt bizonygatják, hogy a centralizmus „kiszorítja“ a párt tevékenységének demokratikus elveit. De például az SZKP belső élete merőben mást mutat. A marxista—leninista tömegpártra az a jellemző, hogy folytonosan mélyül a belső pártdemokrácia tartalma, tökéletesednek formái, ez pedig csak akkor lehetséges, ha egyidejűleg erősödik a kommunisták felelősségérzete, fegyelme. Pártunk megbecsüli azokat az embereket, hangsúlyozta a XXV. kongresszus, akik össze tudják kötni a végrehajtás fegyelmét a kezdeményezéssel, az önállósággal. A pártnak ez az irányvonala, egész politikai gyakorlata megcáfolja a burzsoá propagandistáknak és a különféle „szovjetológusok- nak“ azt a koholmányát, hogy az SZKP a felülről kiadott parancsoknak való vak engedelmeskedést követeli, hogy a párt káderei személytelenek, közönyösen és elidegenülten végrehajtják azt, amit „parancsolnak“ nekik. A kommunistától természetesen ön- feláldozást követel az élet. megköveteli, hogy egyéni érdekeit alárendelje a társadalom, a közösség érdekeinek, s minden erejét gyakran nem látványos munkára fordítsa. De ebből egyáltalán nem az következik, hogy a mi eszményünk az adminisztratív intézkedéseken, a félelmen stb. alapuló fegyelem. „Egy milliókból álló pártban merőben más a fegyelem, mint egy néhány száz tagú szektában.“ (Marx—Engels Werke, Dietz Verlag 1968. 38. köt. 448. old.) A demokratikus centralizmusra épülő párt fegyelme, a párttagság fegyelme minden egyes tag tudatosságán, felelősségérzetén, a munkásosztály eszményeihez való hűségén, a párt elméletének és politikájának helyességéről való szilárd meggyőződésén, a párt érdekeivel, a tömegek érdekeivel való azonosulásán alapszik. Ebből következik a tömegpárt újabb ismérve: minden kommunista tevékeny részvétele pártszervezetének ügyeiben, az ország mindennapi életében. Az SZKP-nak lényeges vonása, hogy jelentősen fokozódik minden szervezetének, minden kommunistának kezdeményezőkedve és aktivitása. Ezt bizonyítják az elmúlt öt év pártmunkájának általános eredményei, s ezt bizonyítja a többi közt az a politikai fellendülés, agitálás, kezdeményezőkedv, amely megnyilvánult a kongresszus előtt az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseken, a pártkonferenciékon éá a köztársasági pártkongresszusokon. Elég, ha annyit mondunk, hogy az alapszervezeti taggyűléseken a kommunisták több mint 94 százaléka vett részt, a vitákban a jelenlevők közül minden negyedik felszólalt. A párttagság, a dolgozók rendkívül nagy aktivitása figyelhető meg abban a megfeszített munkában, amely arra irányul, hogy a XXV. kongresszus határozatainak szellemében végrehajtsák az egyes dolgozó kollektívák konkrét terveit, a tizedik ötéves terv első évének feladatait. A párt tevékenységében az osztály- 1377. jelleg és az össznépi jelleg szerves v kapcsolata markánsan megnyilvánul a • 5' párt programjának és politikájának kidolgozásában és végrehajtásában. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy a munkásosztály forradalmi pártjának tömegpárt voltát nem csupán és nem annyira tagjainak száma határozza meg, habár a párt taglétszáma nem csekély jelentőségű, mint inkább a nagy tömegekre gyakorolt befolyásának ereje, az, hogy a tömegek helyeslik és támogatják a párt jelszavait, a párt politikáját. Ismeretes, hogy a leghelyesebb politika az elvi politika. És mivel a marxista—leninista párt osztálymeghatározottságú, sokat ad politikai becsületére, ezért programcéljait is teljes felelősséggel kezeli, nem manipulál a programelvekkel, nem dobja el őket, mint egy divatjamúlt ruhát. Tapasztalataink alapján jól tudjuk, hogy az egyetértő kommunisták csakis elvi osztálypolitika alapján forrnak össze szoros egységben. Pártunk már az OSZDMP II. kongresszusán elfogadott első programjában kifejezésre tudta juttatni a munkásosztály és más dolgozók érdekközösségét a cárizmus, a földbirtokosok és a tőkések elleni harcban. Ez a program pontosan megjelölte a proletariátus osztálycéljait és szocialista feladatait — a proletárdiktatúra megteremtését, a nagy dolgozó tömegek általános demokratikus követeléseit: a monarchia megdöntését, a demokratikus köztársaságot, a nyolcórás munkanapot, a földesúri földtulajdon megszüntetését stb. Ennek a programnak köszönhető, hogy a tömegek megértették a párt eszméit, s hogy a párt meghallgatásra talált, amikor forradalmi harcra s a szocialista eszmék támogatására hívta fel az ország összes haladó köreit. A párt tekintélyét nagyon növelte az az állandó törekvése, hogy szorosabbra zárja sorait, hogy a nagy tömegek számára érthető stratégiai irányvonalat, rugalmas, következetesen forradalmi taktikát dolgozzon ki. A bolsevikok a hivatásos forradalmárok viszonylag kis létszámú szervezeteként léptek ki a politikai porondra, de 1917 októberére már a tömegek pártjává váltak. A februári forradalom győzelme után, amikor a párt kilépett az illegalitásból, körülbelül 24 000 tagja volt. A taglétszám öt hónap alatt, a VI. kongresszus idejére 240 000-re, 1917 októberére pedig már 350 000-re nőtt, ami csaknem 15- szöröse volt az illegális párt taglétszámának. De a párt ekkor is csak egy csepp volt a nép tengerében. Ám követte a dolgozók többsége. A párt a győzelemhez vezető úton egyetlen forradalmi áramlatban egyesítette a munkásosztálynak a szocializmusért vívott harcát, az egész nép békét követelő mozgalmát, a parasztoknak a földért vívott harcát, Oroszország elnyomott népeinek a nemzeti felszabadulásért vívott harcát, és ezeket az erőket ösz- szefogta a kapitalizmus megdöntésére. A nép követte, bizalmával tüntette ki a lenini pártot, és a párt becsülettel betöltötte és betölti a nép politikai vezérének és vezetőjének szerepét. A párt a marxista tanítást fejlesztve, és konkretizálva kidolgozta a szocializmus felépítésének nagyszerű programját, amelynek fő pontjai az ország iparosítása és villamosítása, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a kulturális forradalom, a nép életszínvonalának emelése. A párt által kidolgozott tervek végrehajtásába a bolsevikok be tudták vonni a dolgozók nagy tömegeit, s a szocializmus ügyéhez való hűség szellemében nevelték őket. A párt a népért van, tevékenységének legfőbb értelmét a nép szolgálatában látja. Ebből a legfőbb célból, az anyagi és kulturális élet- színvonal szakadatlan emelésének feladatából kiindulva a párt kidolgozta és a gyakorlatban érvényesíti a gazdasági stratégiát, amely egyszersmind meghatározza a végrehajtás konkrét eszközeit. is. Ezek az eszközök: a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztése, a termelés hatékonyságának növelése, a tudományos-technikai haladás meggyorsítása, a munka termelékenységének növelése, a munka minőségének lényeges javítása a népgazdaság minden ágában és minden szintjén. A párt a gazdasági viszonyok tökéletesítése mellett nagy gondot fordít a szocializmus politikai rendszerének fejlesztésére, a szocialista demokrácia bővítésére. Szorgalmazza a szovjetek, a szakszervezetek, a Komszomol tevékenységének javítását, szerepük növelését, erősíti a Szovjetunió népeinek egységét és barátságát, a figyelem középpontjában tartja az új ember nevelését. A kommunista építés programja tehát, amely a munkásosztály kommunista eszményeit fejezi ki, osztályjel- legű. S mivel e program, e politika középpontjában az emberről, az egyén fejlődéséről való gondoskodás áll, ez valóban humanista, mélységesen népi politika. A kommunista párt egész tevékenységében a tömegekre támaszkodik. A párt kezdettől fogva igen fontos feladatának tartotta, hogy kapcsolatban legyen a dolgozókkal, osztályszellemben nevelje és felvilágosítsa őket, felkészítse a forradalmi harcra. Hogy a párt tevékenysége valóban osztályjel- legű legyen, hangsúlyozta Lenin, nemcsak egyszerűen részt kell vennie a politikai életben, hanem a széles rétegek politikai életét és öntevékenységét magasabb színvonalú küzdőtérre, lényegesebb, alapvetőbb célok felé kell irányítania (lásd Lenin összes Művei, 21. köt. Kossuth Könyvkiadó 1969. 89. old.). A pártnak az a feladata, hogy vezesse a tömegeket, ne fogadja el az előítéleteket, ne igazodjon a maradi hangulatokhoz, szervezze a mozgalmat, ne pedig az események után kullogjon, és pártunk Lenin vezetésével, majd Lenin tanításai nyomán egyre jobban elsajátította ezt a művészetet. A tömegek pártirányításának fő módszere a meggyőzés. A szocializmus és a kommunizmus építésének évei alatt a szovjet emberek öntudata, ideológiai érettsége kétségtelenül hallatlan mértékben fejlődött. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy most már nincs szükség meggyőzésre. Ellenkezőleg, a pártnak mindig igen fontos feladata, hogy megmagyarázza politikájának értelmét, meggyőzze és magával vonja a tömegeket. Ez a pártmunka lényege. És ez szép eredményekkel jár. A szovjet emberek legsajátabb szívügyüknek tekintik a párt politikáját, alkotó kezdeményezésről tesznek tanúságot, keresik a módját annak, hogy minél gyorsabban megoldják a feladatokat, végrehajtsák a terveket. A marxista-leninista párt megkülönböztető sajátossága a dinamizmus. A párt, lévén a munkásosztály forradalmi eszményeinek, a dolgozó tömegek reményeinek és vágyainak következetes kifejezője, érzékenyen reagál a társadalmi körülmények változására, a helyzetből kiindulva kijelöli és megoldja a magasabb szintű feladatokat, tökéletesíti belső életét, új tartalommal gazdagítja az irányítás formáit és módszereit. A párt forradalmi átalakító tevékenységének és saját eleven politikai organizmusa tökéletesítésének alapja a marxista-leninista elmélet. Ez a biztosítéka az igazi tömegpárt szoros ideológiai egységének. Ez óvja meg a széthúzástól, az ingadozástól, az elvi irányvonaltól való elhajlásoktól. Pártunk következetesen tartja magát a marxizmus—leninizmus alapelveihez, erélyesen védelmezi őket, ugyanakkor szembeszáll az elmélet dogmatikus alkalmazásával. Az SZKP a forradalmi tanítás alkotó fejlesztését megtisztelő internacionalista kötelességének tekinti, és mindig nagy felelősségérzettel teljesíti. „A marxizmus—leninizmus ereje az állandó, alkotó fejlődésben van — mondta L. I. Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán. — Erre tanított Marx. Erre tanított Lenin. Útmutatásaikhoz pártunk mindig hű marad!“ (Az SZKP XXV. kongresszusa, 86. old.) Az SZKP XXV. kongresszusának határozatai és dokumentumai jól bizonyítják, hogy szakadatlanul folyik a tudományos kutatás, a forradalmi elmélet alkotó gazdagítása. Valamennyi társadalmi szféra és ezen belül a párt fejlesztésének kipróbált eszköze a bírálat és az önblrálat. Ahogy növekednek és egyre bonyolultabbá válnak a feladatok, a kritikus megítélés különösen nagy jelentőségre tesz szert. Mint a XXV. kongresszus megállapította, a bírálat módszerének az a lényege, hogy egy-egy adott szervezet, egy-egy dolgozó tevékenységének minden vonatkozását objektívan értékeljék, a fogyatékosságokat pedig alaposan elemezzék, hogy megszüntessék őket. A bírálat értéke nem a kifejezések élességében rejlik, hanem abban, hogy a valósághoz hűen veti fel a társadalmi szempontból fontos kérdéseket. Az önbírálat pedig akkor értékes, ha őszinte, ha a togyatékosságokat nemcsak elismerik, hanem gyorsan meg is szüntetik. A XXV. kongresszus egész munkáját, következtetéseit és határozatait a szovjet kommunisták az igényes bírálat és önbírálat, a lenini elviség példájának tartják, s példamutatónak tekintik, hogy a kongresszus józanul ítélte meg mind az eredményeket, mind a kihasználatlan lehetőségeket. A párt fejlődése során érvényesül a forradalmi hagyományok és tanítások kontinuitása, az előző hazai és külföldi forradalmár nemzedékek tapasztalatainak megszívlelése. Az SZKP ilyen szellemben neveli a kommunistákat, az utánpótlást. Jót tesz a fiataloknak — írja Engels —, ha emlékeztetik őket a régi mozgalmakra, máskülönben azt hiszik, hogy senkinek sem tartóz^ nak semmivel, csak önmaguknak.“ (Marx—Engels Művei, 34. kötet, Budapest, 1975. 254. old.) Ez mindig fontos volt, ma pedig, amikor a testvérpártok sikerei egyre nagyobbak, amikor tapasztalataik gazdagabbá és sokrétűvé válnak, különösen fontos, hogy ilyen szellemben dolgozzunk. A nagy Lenin arra tanított bennünket, hogy becsüljük meg a múlt és a jelen tapasztalatait, és az SZKP érdeklődéssel és érthető figyelemmel kíséri a testvérpártok munkáját, tanulmányozza eredményeiket, s ez elősegíti a szovjet kommunisták ideológiai fejlődését, akik egyszerre hazafiak és internacionalisták. Az igazi tömegpárt tudatában van annak, hogy szerves része, egyik osztaga a nemzetközi kommunista mozgalomnak, s ez a tudat meghatározóan jelen van fejlődésében, világfelfogásában. Az SZKP rendületlenül tartja magát a proletár internacionalizmus kipróbált marxista—leninista elveihez, minden erejével és minden rendelkezésre álló eszközzel testvérien támogatja a világ forradalmi erőinek harcát, minden eszközzel segíti a szocialista államok közösségének, a világ minden kommunistájának, a nemzeti önrendelkezés, a társadalmi haladás, és a népek közti béke minden hívének további, még szorosabb összefogását. Az SZKP XXV. kongresszusán átfogó kép rajzolódott ki pártunknak, ennek a nagy, hatalmas organizmusnak a fejlődéséről, arról, hogy a pártélet lenini normáinak következetes érvényesítése és fejlesztése alapján hogyan erősödik, gazdagodik új tartalommal a párt ideológiai és szervezeti egysége. A szocializmus és a kommunizmus építésének gyakorlata arról tanúskodik, hogy állandóan növekszik a párt vezető szerepe, egyre nagyobb a tekintélye. Az SZKP, minden győzelmünk szervezője és megalapozója, szilárdan és következetesen tartja magát a marxista-leninista tanításhoz, állandóan fejleszti és gazdagítja, s magabiztosan vezeti a szovjet népet a kommunizmus győzelme felé. 3
