Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-29 / 22. szám

Üzbegisztáni jegyzetek -1. ► Hiába keresnénk Gazlit a Szovjet­unió térképén. Nem találnánk. Ho­gyan is került volna rá a világ egy- hatodának térképére egy 15 ezer la­kosú városka, hivatalosan község, mivel Gazli csak nemrég fordult ké­relemmel az Üzbég Szovjet Szocialis­ta’ Köztársaság legfelsőbb szerveihez, hogy emeljék városi rangra. Ennek ellenére biztos vagyok benne: nem egy olvasó emlékszik Gazli nevére. Találkozhatott vele tavaly áprilisban, amikor Gazli tulajdonképpen meg­szűnt létezni. Rövid újsághír közölte, hogy Gazlit és környékét pusztító földrengés sújtotta, amely nemcsak a városka házainak többségét semmi­sítette meg, hanem életkárokat oko­zott a 100 kilométerre fekvő Buha- rában, de érezték a földlökéseket 50 kilométerre távolabb, Üzbegisztán fő­városában, Taskentben is. Gazli 15 ezer lakosa beköltözött háromezer nagy katonai sátorba és 450 vasúti kocsiszarű bádogbódéba. Több ezer gyereket állami költségen úttörőtáborokban és üdülőközpontok­ban helyeztek el az egész Szovjet­unióban, hogy ott töltsenek néhány hetet, illetve az újjáépítés első hó­napjait. A sátorba költözés nem egy A két tavalyi pusztító földrengés emlékei i 1977. V. 29. gazli polgár életét mentette meg, mi­vel hat hétre az első földrengés után újabb következett. 79 másodpercen át rengett a föld, 7,2-es erősségű föld­lökéseket észleltek a Richter-skála szerint — vagyis ez a földrengés még erősebb volt, mint az előző. Leomlot­tak azok a falak is, amelyek ellen­álltak az előző földlökéseknek. Az elemi csapás mérlege: az első föld­rengés alkalmával hat halott és né­hány tucat sebesült, az anyagi kár 22 millió rubel. Egy évvel a katasztrófa után Gaz­li utcáin sétálok. Teljesen felesleges keresni a sátorvárost. A sátrak zöme még a nyár folyamán, a többi az ősz elején eltűnt. Már egy hónappal a földrengés után az első 200 család beköltözhetett az ideiglenes faházak­ba. Látogatást tettem az egyik ilyen házban. Az ajtóban Ragyja Rahmatu- lajevna Umarova, a Gazlineftegaz vál­lalat személyzeti osztályának dolgo­zója fogad két kislányával. A házikó belülről semmivel sem emlékeztet szükséglakásra: a három tágas szoba modern bútorral van berendezve, van ott tévé-készülék, lemezjátszó és rá­dió, az ablakok alatt fűtőtestek, a konyhában gáztűzhely, a fürdőszobá­ban hideg-meleg viz, mosógép. Gazli lakosai nem titkolják: nehéz órákat éltek át. — De egy pillanatra sem marad­tunk egyedül — mondja Kamii Ka- dirovics Fazilov, a helyi pártszervezet titkára. — Egy órával a földrengés után repülőgépen megérkeztek Buha-- ra terület párt- és állami vezetői, nem sokkal később jöttek a helikop­terek orvosságokkal, élelmiszerekkel és más szükséges dolgokkal megra­kodva. Három órával a földrengés után már helyreállítottuk a telefon­összeköttetést Buiharával, este ismét volt vízszolgáltatás, másnap áram­szolgáltatás. Az év végéig felépült Gazliban 50 ezer négyzetméter alapterületű össze­szerelhető faház, két óvoda, két is­kola, kórház, élelmiszeripari üzem. A szükséglakások felépítésével egyidő- ben megindult a rendes téglaházak építése is. Ezeket már úgy tervezték, hogy kibírják a kilences erősségű földlökéseket is. Őszre már annyi lesz ezekből a házakból, hogy egyetlen embernek sem kell bádogbódéban lak­nia, mindenki ideiglenes faházban vagy betonszerkezetű téglaházban kap la­kást. Egy év múlva már mindenki­nek meglesz a saját otthona. Felépül­nek a „falazott“ óvodák és iskolák, kórházak, üzletek s a háziasszonyok­nak ismét rendelkezésükre fog állni a vásárcsarnok. Nem, a földrengés nem kényszer! tette térdre Gazlit. — Mindenki, aki csak tehette, az első pillanattól kezdve segített a ro­mok eltakarításában, a károk - felszá­molásában — mondja Abdulrazak Urna- rovics Umarov, a helyi tanács elnöke —, mi magunk azonban ilyen rövid idő alatt nem tudtunk volna ennyit épí­teni. Az egész ország segítségünkre sietett, a Szovjetunió minden területé­ről jöttek segítő kezek és építőanya­gok. Ratnyik Mirzojevics Avaginmjan, a Gazlineftegaz vállalat igazgatója az első földlökések óta azért aggódott, hogy ne essék kár a földgázkiterme­lő berendezésekben és a kompresz- szorállomásokban. A Gazliban folyó gáztermelés ugyanis országos jelen­tőségű. Amikor a geológusok a Kizil- Kum sivatag homokja alatt 1956-ban földgázmezőre bukkantak, azonnal tudták, hogy ez egyike a legnagyob­baknak a Szovjetunióban. Időközben másutt is találtak földgázmezőket, nagyobbakat is, de Gazli szolgáltatja Az áj házak úgy épülnek, hogy a kilences erősségű földlökéseknek is ellenáll­janak (A szerző felvételei) a szovjet földgázterme'.és 7—8 száza­lékát, naponta 70—80 millió köbmé­ter földgázzal látja el a Szovjetunió európai részét, az Ural vidékét és Taskentet. Az igazgató aggályai nem voltak indokolatlanok. Üzemen kívül kellett helyezni a kompresszorállo­másokat, lezárni a gázvezeték szele­peit, gondosan ellenőrizni valamennyi berendezést. Az itt dolgozók, nem nézve az esetleges veszélyt, hősiesen dolgoztak, igen nagy munkát végez­tek. — Alapos ellenőrzést végeztünk, s az eredmények nagy örömünkre szol­gáltak — emlékezik Avaginmjan igaz gató. — A kár szerencsére nem volt olyan tetemes, mint amivel kezdet­ben számoltunk. A berendezések leg­nagyobb része kibírta a földlökése­ket, a legtöbb kárt az épületek szen­vedtek. Ezért kitermelő berendezé­seink és a kompresszorállomások csuk néhány napig voltak üzemen kívül, egy 'hónappal később már kor­látozott mennyiségű földgázt tudtunk szivattyúzni a gázvezetékekbe. A ja­vítási munkálatokat éjjel-nappal, hét­köznap és ünnepnap egyaránt végez­tük, fáradságot nem ismerve. Normá­lis ütemtervek szerint az ilyen kiter­jedt javítási munkálatok fél évig is eltartanának. Az emberek azonban húsz nap alatt megbirkóztak a fel­adattal. Minden erőfeszítésünkkel azon igyekeztünk, hogy a távvezeté­ken mielőbb szállíthassuk a tervezett mennyiségű földgázt. Ezzel akartuk kifejezni hálánkat hazánk iránt a gyorsan nyújtott segítségért. Egy évvel a földrengés után láto­gattam el Gazliba. Az egész város nyüzsgő hangyabolyra emlékeztetett. A földrengés nem tette tönkre Gazlit. 4 Tavaly április óta 500 újszülöttet je­gyeztek be Gazliban az anyakönyvbe, s ha az ember jól körülnéz, és látja a kismamákat, meggyőződhet róla, hogy további népszaporulat várható. Az apukák és anyukák új Gazlit épí­tenek számukra. Szebbet, korszerűb­bet, számos parkkal, zöldövezettel, noha a város tulajdonképpen oázis, köröskörül mindenütt sivatag, s a vi­zet 176 kilométerről kell ide szállí­tani vezetéken. A következő évtized végéig kime­rülnek a földgázmezők Gazli környé­kén, a geológusok azonban újabb mezőket kutattak fel. A földgáz egyéb fontos alapanyagokon kívül ként tar­talmaz, s erre épül majd Gazliban a vegyipar. A gázkitermeléssel párhu­zamosan a mezőgazdaság is fejlődik y Gazli környékén. Már ma öt szovhoz látja el a városkát tejjel, hússal, sajt­tal, az öntözött kertészetekben zöld­ség- és főzelékféléket termesztenek. A várost körülvevő zöldövezetben, ahová a városbeliek pihenni, üdül­ni járnak, az almafák között a szőlő is megjelent. jAn blaZei r S8KEIJI

Next

/
Thumbnails
Contents