Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-16 / 3. szám
Jól beosztják a takarmányt A mázsaházhoz pótkocsit vontató traktor érkezik. Gutléber Szilveszter, a Podunajské Byskupice-i (Pozsony püspöki) Efsz takarmányelosztója máris ott terem és ellenőrzi, mennyit nyom a rakomány. — Vigyáznunk kell minden kiló takarmányra, mert szemes takarmányban nem bővelkedünk. A szálast is be kell osztani — mondja. A körülötte állók is egyetértenek vele. Azt tartják, rend a lelke mindennek, előre kell tervezni és akkor — minden napra beosztva — megkaphatják az állatok a szükséges takarmányt. Hamarosan kiderül, hogy silótakarmányuk jobb minőségű, mint a műit évben. A takarmányalapot oly módon is bővítették, hogy 320 vagon kukorica- kórót korszerű módszerekkel tartósítottak. A lucernalisztet és a keveréket forró melaszos vízzel ízesítik. Az emberek minden szavából a takarékosság, a lehetőségek kihasználása érződik. A sertésállomány számára ételhulladékról is gondoskodnak, s jelentős mennyiségű fölözött tejet és sörgyári hulladékot is etetnek az állatokkal. — Úgy takarékoskodunk, ahogy lehet — mondja Gutléber elvtárs, de mindjárt hozzáfűzi, hogy nem az eredmények rovására. Ezt a gondolatmenetet Sípos Sándor segédzoo- technikus tovább folytatja: — Nem valami rózsás a helyzetünk, de a takarmány összetételének helyes szabályozásával elértük, hogy a téli időszakban is tehenenként 9,2 liter tejet fejünk átlagosan naponta. Egy kis számvetést végeznek. Ogy vélik, hogy az évi átlagos tejhozam tehenenként mintegy 3450 liter. Jelenleg a hármas és négyes istállóban érik el a legjobb eredményeket, figyelembe véve, hogy sok az előhasi üsző. A segédzootechnikus mutatja a jó minőségű sörgyári hulladékot és sóhajtva mondja: — Hej, ha több lenne belőle, még több tejet termelhetnénk. A szövetkezet igényeit azonban nem lehet teljesen fedezni, mert más mezőgazdasági üzemek is kérnek árpahulladékot. Az egészséges állatok szemlélgetése közben a segédzootechnikus a mellettünk haladó Kovács János ra mutat. — Neki nagyon sokat köszönhetünk. Az ő érdeme, hogy az állatállományt sikerült felfrissíteni. Lelkiismeretes munkája nyomán a borjak elhullása is csökkent. — Éppen a napokban számítgattam — mondja Kovács bácsi —, hogy évente a tehenek 30—32 százalékát cseréljük ki előhasi üszőkkel. Idén húszat el is adtunk belőlük. — Kovács bácsi igazán nélkülözhetetlen szakember az állattenyésztésben — mondja újra a segédzootechnikus. — Olyan tenyésztési eredményeket ért el, amelyek járási viszonylatban a legjobbak közé tartoznak. Száz tehéntől 99 borjút választottunk el egy év alatt, ezért tudunk elég üszőt nevelni a kiöregedett tehenek pótlására. Dicséretre méltó az emberek szorgalma, leleméGutléber Szilveszter ügy osztja be a takarmányt, hogy minden napra elég legyen nyessége. Minden nap újabb és újabb problémákat kell megoldaniuk. A közeli nagyváros felszippantja a munkaerőt, és bizony előfordult, hogy a segéd zootechnikusnak is fejnie kellett. A vezető jó pedagógus módjára igyekszik lelkiismeretes, rendszeres munkára serkenteni a beosztottakat. Az állattenyésztés problémáiról, eredményeiről hosszan elbeszélgettünk Gustáv Holőík elvtárssal, az üzemi pártszervezet elnökével. Elmondja, hogy a párttagok jó agitációs munkája nyomán a fejők még az 1976-os év elején olyan kötelezettségvállalást tettek, amelynek értelmében 6000 liter tejjel teljesítik túl a szerződéses eladási tervet. A szocialista munkaverseny hatására olyan gyors ütemben sikerült fokozni a munka termelékenységét, hogy a tejeladás tervét már december 12-én teljesítették. Az adott szó tehát nem maradt papíron. Az üzemi pártszervezet taggyűlésén részletesen foglalkoztak a közös gazdaság termelési problémáival. Az elfogadott határozat alapján, ahol csak lehet, különböző hulladékokkal pótolják a szemes takarmányt. A hízóbikákat búzaszalmából, melaszból és fertőtlenített, szárított baromfitrágyából készült takarmánypogácsával etetik. A nagyarányú takarékossági mozgalomnak köszönhető, hogy egy liter tej előállításához csak 28 dkg szemes takarmányt használnak fel. A pártbizottság az eddigi tapasztalatok alapján máris készíti az értékelő taggyűlésre az 1977-es termelési terv teljesítését biztosító terv- javaslatot. Az elképzelések szerint minden párttag olyan konkrét feladatot kap, melynek teljesítésével lényegesen hozzájárul az új gazdasági év szerződéses eladási tervének teljesítéséhez. BÁLLÁ JÓZSEF Sípos Sándor segédzootechnikus Kovács János bácsinak mutatja a tisztára mosott és megszárítutt tejszívó csöveket (A szerző felvételei) Tél van. Odakint fütyül a szél, nyakunkba szórja az utcáról, a háztetőkről felkapott havat. Messze van még a rügyfakasztó tavaszi szellő. Ebben az időszakban a méhészek egész évi munkájuk alapján leszűrhetik a tapasztalatokat, hogy mit csináltak jól és mit rosszul. Arra is kereshetik a választ, hogy mik a sikeres, eredményes méhészkedés legfontosabb feltételei. Minden szakmában találkozunk jó és kevésbé jó szakemberekkel. Így van ez a méhészetben is. Az igazi „vérbeli“ méhész azonban nem titok- zotoskodó, saját tudományát őrző hétfejű sárkány. Inkább arra törekszik, hogy az a másik, a kezdő is magasabb szintre jusson, szakmailag fejlődjön. Ismeretes, hogy sok olyan tényező van, amire nem hathatunk. Ilyen például az időjárás. Csakhogy nem lehet mindent az időjárással magyarázni — gondolok itt a sikertelen, gyenge mézhozamú évekre. Mert ha az egyiknek van, a másiknak meg rendszeresen nincs, saját magának kell rádöbbennie, hogy valami nincs rendjén nála. Hogyan vélekednek minderről a jó méhészek, azok, akik a legszűkösebb években is ki tudtak csikarni valamit a természettől, a méhecskéiktől? Szerintük a sikeres méhészkedés egyik alapfeltétele: a méhek egészségi állapotát állandóan szem előtt kell tartani. Mint minden más élőlényt, a méheket is fenyegetik különböző betegségek, amelyek a tapasztalatlan méhész méhesében gyakran tragédiát okozhatnak, s nemcsak nála, hanem a környező méhészek állományaiban is. Ilyenek a következők: Az európai költésrothadás (enyhébb költésrothadás ) Az amerikai költésrothadás /nyúlós költésrothadási A tőmlősödés A noszémabetegség, vagy közismertebben gyomorvész Szerencsére az első három ritkábban fordul elő, így a negyediket — a gyomorvészt — soroljuk a méhek első számú betegségei közé. Nyilvánvaló, hogy felmerül a kérdés: miért? Elsősorban azért, mert ez a betegség olyan, mint egy lappangó kór. Nagyon sok méhész (főleg kezdő) nem veszi észre idejében. Ugyanis a betegséggel megtámadott család nem pusztul el rögtön, mégis lassú halálra van ítélve. Az ilyen család állandóan gyengül, nem bír erőre kapni, hétről hétre kevesebb a méh a kaptárban, s így a főhordásnál (ha ezt a család megéri) csak egy szétzilált családot tartunk számon, az eredmény nulla. Hogyan védekezzünk ellene? Meg lehet állítani a már folyamatban levő betegséget? Igen, ennek több módja is van. A legfontosabb a jó minőségű, jól petéző anya, sok fiatal méh beszerzése (egyesítés). Ilyenkor jó hordás után a gyomorvész majdnem teljesen eltűnik. Azért csak „majdnem“, mert a spórák a kaptárban, a kereteken tovább élnek. Ezért fontos a kaptárakat legalább ötévenként fertőtleníteni, a kereteket pedig állandóan újítani. Nem igényel nagy anyagi ráfordítást. Elég 10 százalékos szódaoldat (10 1 víz, 1 kg szóda), vagy 3 százalékos formalin. Ajánlatos a használatban levő öreg kereteket is kifőzni a már említett szódás oldatban. A szakemberek szerint: 1. Ha öreg kaptárba új kereteket rakunk, a gyógyulás 60—70 százalékos. 2. Az antibiotikummal való kezelés + fertőtlenítés 100 százalékos gyógyulást Jelent. 3. Antibiotikummal való kezelésnek nem fertőtlenített kaptárban nincs eredménye. Az említett antibiotikum a fúrna g i 11 n elnevezésű gyógyszer. Adagolása a következőképpen történik a beteg családoknál: Az üveg tartalmát először langyos vízben oldjuk, majd állandó keverés közben 25 1 lehűtött cukoroldathoz öntjük. Az elkészített szörppel alapos felrázás, kavarás után langyosan etetjük családjainkat 2—3 héten át. Egy beteg méhcsalád kezeléséhez 5 liter gyógyszeres szörp szükséges, napi fél vagy negyedliteres mennyiségben. Mindezt azonban meg lehet előzni, ha júliusban és augusztusban fiatalítunk, ha idejében gondoskodunk a méhek megfelelő készleteiről — méz, virágpor, fehérjék. Ha mindezt teljesítettük, erős családdal mehetünk telelőbe. Az öreg méhek — a gyomorvész hordozói — elpusztulnak. Ugyanis ők invertálják a feletetett cukrot szőlő- és gyümölcscukorrá. További fontos tényező a megelőzésnél a kiválasztás. Csak produktív, jó minőségű családot tartsunk, és onnan neveljünk anyát (kis raj befogása, korcs anyák tartása nem hoz eredményt, ilyenekkel kár kísérletezni). A jó anya kiválasztásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a hozam átlagának kiszámítását egy- egy családra. Így eljutunk a legjobb családhoz, ahonnan aztán érdemes anyát nevelni. Divattá vált, hogy Magyarországról, Ausztriából hozatunk ű. n. „külföldi anyákat“. Igaz, a vérfrissítés sohasem árt, mégiscsak olyan anyákat érdemes szaporítani, amelyek a mi klímánkhoz vannak szokva, mert ellenkező esetben az eredmény ismét csak nulla lehet. A nálunk vásárolt nemesített anyák ugyanolyan jók, mint a „külföldiek“ — talán még jobbak. Nagy hanyagság egyes méhészeknél az is, hogy nem teleltetnek a meglévő családjaik mellett megfelelő számú tartalékanyát. Továbbá az is, hogy sokan nem jelölik az anyákat. (A hagyományos színek: fehér, kék, piros, sárga.) Ugyanis így könnyű ellenőrizni az anyák korát és idejében be tudunk avatkozni a család életébe (2 évesnél idősebb anyát nem gazdaságos továbbtartani). Nagyon lényeges a jó keretméret megválasztása (nincs értelme több keretmérettel dolgozni], szellőztetés biztosítása (felső, alsó) jó környezet megválasztása (csendes, védett hely, sok napsütéssel), közel legyen méheinkhez a legelő. Továbbá nagyon fontos tényező a vándorlásnál a jegyzetfüzet használata. így mindig idejében tudunk beavatkozni és amit ma meg kell tenni, azt nem szabad elhalasztani holnapra. Nem elhanyagolható az építtetés sem (keretcsere). Dupla haszonnal jár, mert rajzásgátló, spóramentes keretekkel dolgozunk. Ami a mézüreg feltevését illeti, itt is óvatosnak kell lenni — nem tesszük fel sem namar, sem későn (mindig a család erősségétől függ). A felsorolt tennivalókhoz természetesen gondosság és odaadás kell. Ha mindez megvan a méhészettel foglalkozó egyénben, akkor május végén, június elején a fő hordáskor rájövünk, hogy mégiscsak lehet sikeresen méhészkedni. BENDE JÓZSEF 1977. I. 16. « _ _