Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-16 / 3. szám

Jól beosztják a takarmányt A mázsaházhoz pótkocsit vontató traktor érkezik. Gutléber Szilveszter, a Podunajské Byskupice-i (Pozsony püspöki) Efsz takarmányelosztója máris ott terem és ellenőrzi, mennyit nyom a rakomány. — Vigyáznunk kell minden kiló takarmányra, mert szemes takarmányban nem bővelkedünk. A szá­last is be kell osztani — mondja. A körülötte állók is egyetértenek vele. Azt tart­ják, rend a lelke mindennek, előre kell tervezni és akkor — minden napra beosztva — megkaphat­ják az állatok a szükséges takarmányt. Hamarosan kiderül, hogy silótakarmányuk jobb minőségű, mint a műit évben. A takarmányalapot oly módon is bővítették, hogy 320 vagon kukorica- kórót korszerű módszerekkel tartósítottak. A lu­cernalisztet és a keveréket forró melaszos vízzel ízesítik. Az emberek minden szavából a takarékosság, a lehetőségek kihasználása érződik. A sertésállomány számára ételhulladékról is gondoskodnak, s jelentős mennyiségű fölözött tejet és sörgyári hulladékot is etetnek az állatokkal. — Úgy takarékoskodunk, ahogy lehet — mondja Gutléber elvtárs, de mindjárt hozzáfűzi, hogy nem az eredmények rovására. Ezt a gondolatmenetet Sípos Sándor segédzoo- technikus tovább folytatja: — Nem valami rózsás a helyzetünk, de a takar­mány összetételének helyes szabályozásával elér­tük, hogy a téli időszakban is tehenenként 9,2 liter tejet fejünk átlagosan naponta. Egy kis számvetést végeznek. Ogy vélik, hogy az évi átlagos tejhozam tehenenként mintegy 3450 liter. Jelenleg a hármas és négyes istállóban érik el a legjobb eredménye­ket, figyelembe véve, hogy sok az előhasi üsző. A segédzootechnikus mutatja a jó minőségű sör­gyári hulladékot és sóhajtva mondja: — Hej, ha több lenne belőle, még több tejet ter­melhetnénk. A szövetkezet igényeit azonban nem lehet telje­sen fedezni, mert más mezőgazdasági üzemek is kérnek árpahulladékot. Az egészséges állatok szemlélgetése közben a se­gédzootechnikus a mellettünk haladó Kovács János ra mutat. — Neki nagyon sokat köszönhetünk. Az ő érde­me, hogy az állatállományt sikerült felfrissíteni. Lelkiismeretes munkája nyomán a borjak elhullása is csökkent. — Éppen a napokban számítgattam — mondja Kovács bácsi —, hogy évente a tehenek 30—32 szá­zalékát cseréljük ki előhasi üszőkkel. Idén húszat el is adtunk belőlük. — Kovács bácsi igazán nélkülözhetetlen szakem­ber az állattenyésztésben — mondja újra a segéd­zootechnikus. — Olyan tenyésztési eredményeket ért el, amelyek járási viszonylatban a legjobbak kö­zé tartoznak. Száz tehéntől 99 borjút választottunk el egy év alatt, ezért tudunk elég üszőt nevelni a kiöregedett tehenek pótlására. Dicséretre méltó az emberek szorgalma, lelemé­Gutléber Szilveszter ügy osztja be a takarmányt, hogy minden napra elég legyen nyessége. Minden nap újabb és újabb problémákat kell megoldaniuk. A közeli nagyváros felszippantja a munkaerőt, és bizony előfordult, hogy a segéd zootechnikusnak is fejnie kellett. A vezető jó peda­gógus módjára igyekszik lelkiismeretes, rendszeres munkára serkenteni a beosztottakat. Az állattenyésztés problémáiról, eredményeiről hosszan elbeszélgettünk Gustáv Holőík elvtárssal, az üzemi pártszervezet elnökével. Elmondja, hogy a párttagok jó agitációs munkája nyomán a fejők még az 1976-os év elején olyan kötelezettségválla­lást tettek, amelynek értelmében 6000 liter tejjel teljesítik túl a szerződéses eladási tervet. A szocia­lista munkaverseny hatására olyan gyors ütemben sikerült fokozni a munka termelékenységét, hogy a tejeladás tervét már december 12-én teljesítették. Az adott szó tehát nem maradt papíron. Az üzemi pártszervezet taggyűlésén részletesen foglalkoztak a közös gazdaság termelési problémái­val. Az elfogadott határozat alapján, ahol csak le­het, különböző hulladékokkal pótolják a szemes ta­karmányt. A hízóbikákat búzaszalmából, melaszból és fertőtlenített, szárított baromfitrágyából készült takarmánypogácsával etetik. A nagyarányú takaré­kossági mozgalomnak köszönhető, hogy egy liter tej előállításához csak 28 dkg szemes takarmányt használnak fel. A pártbizottság az eddigi tapaszta­latok alapján máris készíti az értékelő taggyűlésre az 1977-es termelési terv teljesítését biztosító terv- javaslatot. Az elképzelések szerint minden párttag olyan konkrét feladatot kap, melynek teljesítésével lényegesen hozzájárul az új gazdasági év szerződé­ses eladási tervének teljesítéséhez. BÁLLÁ JÓZSEF Sípos Sándor segédzootechnikus Kovács János bácsi­nak mutatja a tisztára mosott és megszárítutt tejszívó csöveket (A szerző felvételei) Tél van. Odakint fütyül a szél, nyakunkba szórja az utcáról, a ház­tetőkről felkapott havat. Messze van még a rügyfakasztó tavaszi szellő. Ebben az időszakban a méhészek egész évi munkájuk alapján leszűr­hetik a tapasztalatokat, hogy mit csináltak jól és mit rosszul. Arra is kereshetik a választ, hogy mik a si­keres, eredményes méhészkedés leg­fontosabb feltételei. Minden szakmában találkozunk jó és kevésbé jó szakemberekkel. Így van ez a méhészetben is. Az igazi „vérbeli“ méhész azonban nem titok- zotoskodó, saját tudományát őrző hétfejű sárkány. Inkább arra törek­szik, hogy az a másik, a kezdő is magasabb szintre jusson, szakmailag fejlődjön. Ismeretes, hogy sok olyan tényező van, amire nem hathatunk. Ilyen pél­dául az időjárás. Csakhogy nem le­het mindent az időjárással magya­rázni — gondolok itt a sikertelen, gyenge mézhozamú évekre. Mert ha az egyiknek van, a másiknak meg rendszeresen nincs, saját magának kell rádöbbennie, hogy valami nincs rendjén nála. Hogyan vélekednek minderről a jó méhészek, azok, akik a legszűkösebb években is ki tudtak csikarni vala­mit a természettől, a méhecskéiktől? Szerintük a sikeres méhészkedés egyik alapfeltétele: a méhek egész­ségi állapotát állandóan szem előtt kell tartani. Mint minden más élő­lényt, a méheket is fenyegetik kü­lönböző betegségek, amelyek a ta­pasztalatlan méhész méhesében gyak­ran tragédiát okozhatnak, s nemcsak nála, hanem a környező méhészek állományaiban is. Ilyenek a követ­kezők: Az európai költésrothadás (eny­hébb költésrothadás ) Az amerikai költésrothadás /nyú­lós költésrothadási A tőmlősödés A noszémabetegség, vagy közismer­tebben gyomorvész Szerencsére az első három ritkáb­ban fordul elő, így a negyediket — a gyomorvészt — soroljuk a méhek első számú betegségei közé. Nyilván­való, hogy felmerül a kérdés: miért? Elsősorban azért, mert ez a betegség olyan, mint egy lappangó kór. Na­gyon sok méhész (főleg kezdő) nem veszi észre idejében. Ugyanis a be­tegséggel megtámadott család nem pusztul el rögtön, mégis lassú halálra van ítélve. Az ilyen család állandóan gyengül, nem bír erőre kapni, hétről hétre kevesebb a méh a kaptárban, s így a főhordásnál (ha ezt a család megéri) csak egy szétzilált családot tartunk számon, az eredmény nulla. Hogyan védekezzünk ellene? Meg lehet állítani a már folyamatban levő betegséget? Igen, ennek több módja is van. A legfontosabb a jó minőségű, jól pe­téző anya, sok fiatal méh beszerzése (egyesítés). Ilyenkor jó hordás után a gyomorvész majdnem teljesen eltű­nik. Azért csak „majdnem“, mert a spórák a kaptárban, a kereteken to­vább élnek. Ezért fontos a kaptárakat legalább ötévenként fertőtleníteni, a kereteket pedig állandóan újítani. Nem igényel nagy anyagi ráfordítást. Elég 10 százalékos szódaoldat (10 1 víz, 1 kg szóda), vagy 3 százalékos formalin. Ajánlatos a használatban levő öreg kereteket is kifőzni a már említett szódás oldatban. A szakemberek szerint: 1. Ha öreg kaptárba új kereteket rakunk, a gyógyulás 60—70 százalé­kos. 2. Az antibiotikummal való keze­lés + fertőtlenítés 100 százalékos gyógyulást Jelent. 3. Antibiotikummal való kezelés­nek nem fertőtlenített kaptárban nincs eredménye. Az említett antibiotikum a fú­rna g i 11 n elnevezésű gyógyszer. Adagolása a következőképpen törté­nik a beteg családoknál: Az üveg tartalmát először langyos vízben oldjuk, majd állandó keverés közben 25 1 lehűtött cukoroldathoz öntjük. Az elkészített szörppel alapos felrázás, kavarás után langyosan etetjük családjainkat 2—3 héten át. Egy beteg méhcsalád kezeléséhez 5 liter gyógyszeres szörp szükséges, napi fél vagy negyedliteres mennyi­ségben. Mindezt azonban meg lehet előzni, ha júliusban és augusztusban fiata­lítunk, ha idejében gondoskodunk a méhek megfelelő készleteiről — méz, virágpor, fehérjék. Ha mindezt tel­jesítettük, erős családdal mehetünk telelőbe. Az öreg méhek — a gyo­morvész hordozói — elpusztulnak. Ugyanis ők invertálják a feletetett cukrot szőlő- és gyümölcscukorrá. További fontos tényező a megelő­zésnél a kiválasztás. Csak produktív, jó minőségű családot tartsunk, és onnan neveljünk anyát (kis raj be­fogása, korcs anyák tartása nem hoz eredményt, ilyenekkel kár kísérle­tezni). A jó anya kiválasztásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a hozam átlagának kiszámítását egy- egy családra. Így eljutunk a legjobb családhoz, ahonnan aztán érdemes anyát nevelni. Divattá vált, hogy Magyarországról, Ausztriából hozatunk ű. n. „külföldi anyákat“. Igaz, a vérfrissítés soha­sem árt, mégiscsak olyan anyákat érdemes szaporítani, amelyek a mi klímánkhoz vannak szokva, mert el­lenkező esetben az eredmény ismét csak nulla lehet. A nálunk vásárolt nemesített anyák ugyanolyan jók, mint a „külföldiek“ — talán még jobbak. Nagy hanyagság egyes méhészek­nél az is, hogy nem teleltetnek a meglévő családjaik mellett megfelelő számú tartalékanyát. Továbbá az is, hogy sokan nem jelölik az anyákat. (A hagyományos színek: fehér, kék, piros, sárga.) Ugyanis így könnyű ellenőrizni az anyák korát és ide­jében be tudunk avatkozni a család életébe (2 évesnél idősebb anyát nem gazdaságos továbbtartani). Nagyon lényeges a jó keretméret megválasztása (nincs értelme több keretmérettel dolgozni], szellőztetés biztosítása (felső, alsó) jó környe­zet megválasztása (csendes, védett hely, sok napsütéssel), közel legyen méheinkhez a legelő. Továbbá nagyon fontos tényező a vándorlásnál a jegyzetfüzet haszná­lata. így mindig idejében tudunk be­avatkozni és amit ma meg kell tenni, azt nem szabad elhalasztani holnapra. Nem elhanyagolható az építtetés sem (keretcsere). Dupla haszonnal jár, mert rajzásgátló, spóramentes keretekkel dolgozunk. Ami a méz­üreg feltevését illeti, itt is óvatos­nak kell lenni — nem tesszük fel sem namar, sem későn (mindig a család erősségétől függ). A felsorolt tennivalókhoz természe­tesen gondosság és odaadás kell. Ha mindez megvan a méhészettel fog­lalkozó egyénben, akkor május vé­gén, június elején a fő hordáskor rájövünk, hogy mégiscsak lehet si­keresen méhészkedni. BENDE JÓZSEF 1977. I. 16. « _ _

Next

/
Thumbnails
Contents