Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-22 / 21. szám

CSAK KETTEN ISMERIK A KÜLFÖLDÖN IS KERESETT ITAL RECEPTJÉT • A JA­VASLATOK, ÉSZREVÉTELEK NEM MARADNAK VISSZ HANG NÉLKÜL • KIVÄLÖ ÜDlTÖ ITALOKAT IS GYÁR­TANAK Karlovy Vary tizenkét forrá­sának gyógyvízét többek között Goethe, Brahms, Turgenyev, Marx, Gogol és Arany János is dicsérte. A „tizenharmadik forrás“ is közismert: dicsérték az uralkodók, a maharadzsák és a gazdag arab sejkek. Azt mondják, amikor Ferenc József először kóstolta meg, határo­zottan kijelentette: Ezt akarom mindig inni. S így Josef Becher patikus, a Karlovy Vary-i Likőrgyár ak­kori tulajdonosa rövidesen császári és királyi udvari szál­lító lett. Abban az időben éven­te 5000 hektolitert készítettek ebből a keserű-édes likőrből, amely az orvosok és a betegek véleménye szerint nagyon ked­vezően hat a különböző gyo­mor- és epebántalimakra. Dr. Carl Nágel helybeli orvos haj­danában így írt: Húszéves gya­korlatom alatt gyakran írtam elő a Becherovka fogyasztását. Kétségtelenül fó hatással van az emésztési zavarokra, meg­szünteti a felfúvódást, a gyo­morgörcsöket és a gyomorégést. Elősegíti az emésztést. Kollégá­ja, dr. Emanuel Hirsch azt ajánlja, hogy minden család házi patikájában legyen ilyen likőr: Már több évtizede Be- cherovkát ajánlok azoknak a betegeimnek, akik hátbántal­makra. rossz étvágyra vagy ayomorgyengeségre panaszkod­nak. A kis adagok eddig min­den esetben segítettek, javult az étvágy, jobb lett az emész­tés. A suSicei Ladislav Koláf az ital gyógyító hatásának dicsé­retén kívül ezt írta a Beche- rovka gyártóinak: Ismertem egy nyolcvanéves férfit. Nagyon jó színben volt, sohasem volt beteg, azt mondta, hogy napon­ta reggeli előtt megiszik egy kis kupica Becherovkát, ennek köszönheti egészségét. Ennyi elegendő is az orvosok objektív és a betegek szubjektív megfigyeléseibőL Csupa dicsére­tet találunk a Becherovkát gyártó Karlovy Vary-i kis üzem vastag emlékkönyvében. Elis­merően nyilatkoztak az italról nemcsak a csehszlovákiai ven­dégek, hanem a külföldi állam­férfiak, művészek és más sze­mélyiségek is Moszkvából, Pá­rizsból. Hollywoodból, Reykja- vikból vagy akár a távoli Syd­neyből. A jó bornak nem kell cégér, tartja a közmondás. Ezért elegendő, ha felsorolunk néhány adatot: míg 1964-ben az üzemben 5000 hektoliter sárgászöld, illa­tos likőrt készítettek, tavaly már csaknem nyolcszor többet. Csupán a Szovjetunióba 5000 hektoliter Becherovkát szállítot­tak. Idén sem szállítanak keve­sebbet a baráti és a többi or­szágokba. A termelés állandóan növekedik. Ez a gyógyhatású li­kőr (természetesen csak akkor van ilyen hatása, ha az ember kis adagokban fogyasztja) egé­szen más módon készül, mint a többi szeszes ital. Az eredeti Becherovka gyár­tása egy dupla párnázott ajtó mögött kezdődik. A kis terem­ben az üzem vezetője vagy he- lyettese (csak ők ketten isme­rik a recept titkát) kiválasztja 20 fajta növény megszárított virágját, illetve levelét a sze­rint a recept szerint, amelyet 170 évvel ezelőtt egy angol orvos ajándékozott Josef Be- chernek. a Karlovy Vary-i pa­Václav Lupínek igazgató, a 170 éves recept egyik isme­rője tikusnak. Többek között felhasz­nálják a narancs- és fahéjat, a szegfűszeget, ánizst és kü­lönböző környékbeli gyógynö­vényt. A szárított növényeket két-három óráig keverik. A töb­bi már a Karlovy Vary-i víz, a különleges ovális tölgyfából ké­szült hordók és a meghatározott hőmérsékletű tároló pincék dolga. A jól összevegyített gyógynö­vényeket egy kis zacskóba te­szik, felmelegítik, majd hideg szeszben kilúgozzák. Másnap újból felmelegítik, majd kihű- tik. Ezután a pincékben a nagy hordókban cukorral, borpárlat­tal, tiszta szesszel és vízzel vegyítik a kivonatot. A folya­dékot ezután kisebb hordókba töltik, és három hónapig érle­lik. Ezután háromszor leszűrik, és a jellegzetes lapos üvegek­be töltik, ezekben kerül aztán a hazai és a külföldi fogyasz­tókhoz. Meg kell jegyeznünk, hogy a Becherovkát túlnyomórészt ínyencek fogyasztják, akik azonnal felismerik az ital mi­nőségét. A kis üzem dolgozói is nagy figyelmet szentelnek a minőségnek, a beavatatlan számára ismeretlen technoló­giai és kezelési szabályok megtartásának. A több mint 200 éves üzem pincéi olyan tiszták, hogy túl­zás nélkül azt mondhatjuk, a padlózaton akár meg is ebé­delhetnénk. És ez nemcsak a takarítónők munkáját dicsé­ri. Mindenki tapasztalhatta már, előfordul, hogy az épület kívülről gyönyörű, a földszin­ten és az emeleteken rend és tisztaság, de a háziúr vagy az üzem igazgatója bizony zavar­ba jön, ha a vendég az alagsort vagy a pincét is meg akarja nézni. Megkérdeztük André Schwarz pincemestert a fiatal párttagje­löltet, aki egy 7 tagú szocia­lista munkabrigád vezetője, hogy vajon a tisztaság és a rend miatt nincsenek-e konf­liktusok az emberek között: — Nagy hiba lenne, ha az em­berek elnéznék egymásnak a fogyatékosságokat. Pártcsopor­tunkban minden problémát nyíltan megbeszélünk, de a ter­melési értekezleteken sem bo­csátunk meg senkinek semmi­lyen mulasztást. Hasznos ja­vaslatokban és a nyílt bírálat­ban nálunk nincsen hiány. Erről meggyőződhettünk Václav Lupinka igazgatónál is, aki csaknem 30 évvel ezelőtt munkásként kezdett dolgozni az üzemben. Egy vastag irat­csomót tett elénk. Van, aki géppel, van, aki kézzel írta le javaslatát, hogyan lehetne ja­vítani a munkát, jobban ki­használni a munkaidőt vagy meggyorsítani valamelyik ter­melési folyamatot. Ezeknek a javaslatoknak a figyelembevé­telével készült a kollektív szerződés és az új házirend is. Az igazgató már a levéltárba helyezhetné a vastag köteget. — Valóban így tehetnék — mondja —, csakhogy én ezek­hez a javaslatokhoz gyakran visszatérek. Elolvasom őket, és elgondolkozom tartalmukon. Hogyan születtek ezek a ja­vaslatok? A CSKP XV. kong­resszusa után a pártalapszer- vezet bizottságával felszólítot­tuk az üzem dolgozóit, írják meg nyíltan, akár névtelenül is, miben látnak tartalékokat, hogyafl javíthatnánk tovább munkánkat. Itt vannak a vála­szok — mutat a vastag kö- tegre. Olga Hrubá munkásnő,, a pártalapszervezet elnöke ezt írta: „A karbantartóknak job­ban kellene gondozniuk a pa­lackozó gépeket, hogy ne le­gyenek kiesések. Rövid időn belül üzembe kellene helyezni a második ragasztógépet is.“ Alibeta Beévarová és Alena Zounarová, a palackozógépsor­nál dolgozó szocialista munka­brigád tagjai javaslatot tettek, hogyan hathatnának azokra, akik időnként ellentétbe kerül­nek a higiéniai szabályokkal. André Schwarz pincemester arra figyelmeztette az elvtársa­kat, hogy következetesebben és szigorúbban kellene fellépni azokkal szemben, akik azt hiszik, hogy az üzem csak munkahely,' ahol nem kell mindig dolgozniuk. Hogyan használták ki a Be- cherovkában ezeket a kezde­ményező javaslatokat, a nagy vihart kavaró akció után nem következett be a szokásos csend? Lupínek elvtárs tagadó- an rázta a fejét, és válasz helyett elénk tette a TouZimi Helyi Nemzeti Bizottság leve­lét, amelyben ez áll: „Köszön­jük, hogy rugalmasan és kellő mennyiséggel látnak el jó mi­nőségű üdítő italokkal.“ Az üzemben ugyanis az em­lített likőrön kívül évente mintegy 150 000 hektoliter kü­lönféle limonádét és szeszmen­tes üdítő italt gyártanak. És nem akármilyeneket. Minősé­gükről tanúskodik az az öt „Arany serleg“, amelyeket a plzefii EXPO-ról és a brnói SA- LlMÁ-ról hoztak magukkal. Ta­valy nyáron, a kánikula idején rugalmasan megvalósították az említett javaslatok egyikét: a gépsoroknál és a pincékben dolgozó emberek harmadik műszakban munkát vállaltak az Otovicei Sződagyárban. így éjjel-nappal készültek az ízle­tes üdítő italok. Az igazgató bólogat: — A hagyományokból, Legyenek azok bármilyen gazdagok is, ma már nem élhetünk meg. Fi­gyelembe kell venni a társa­dalom igényeit. így azokban a forró napokban naponta csak­nem 290 000 üveg üdítő ital került üzemünkből a fogyasz­tókhoz. Most saját erőnkből bő­vítjük pincéinket. Dolgozóink a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy két- három műszakot dolgoznak le társadalmi munkában üzemünk bővítésén. Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy az emberek megértik a gazdasá­gosság, a nyersanyagok és az energia körültekintő jelhaszná­lásának szükségességét, és ma­guk mutatnak rá a tartalékok­ra. Erről magunk is meggyőződ­hettünk. A szép kivitelű fali­újságon többek között ez áll: Tudod milyen értékekkel dol­gozol? A kérdés alatt egy hosszú lista következik az árak feltüntetésével: munkaköpeny 60 korona, egyliteres palack két korona. Feltüntették a kö­tények, a villanyáram, a palac­kokra ragasztott címkék, sőt még a víz árát is. A palackozó gépsornál dolgo­zik a 65 éves Maria Rychtáfo- vá is. Arra a kérdésre, vajon nem mennek-e néha kapatosa» haza, felháborodva válaszolt: — Mit gondol, milyen embe­rek lennénk? Ilyen eset már hosszú évek óta nem fordult elő. A fehér hollót magunk kergetnénk ki az üzemből. Egyébként, ha valaki a Beche- rovkától lesz kapatos, évekig nem tud az alkoholra nézni. Mielőtt elbúcsúztunk volna Lupínek elvtárstól, még meg­kérdeztük tőle, mi bántja a legjobban, és mi a kívánsága? — Bosszant, ha látom, hogy az üzletek kirakataiban felhal­mozzák a Becherovkát. Örül­nék, ha pincénkben már 8000 hektoliter ital férne el, nem úgy, mint most, amikor csak a felét tudjuk ott elhelyezni. Nagyon örülnék, ha az emberek nem szeszes italnak, hanem or­vosságnak tekintenék a Beche­rovkát. Igen, a tizenharmadik forrás­nak mindig csak gyógyítania volna szabad. BÁTORI JÁNOS 1977. V. 22. e ÚJ szú Al ena Zounarová, az üzem kiváló dolgozója, az automata üveg­mosó kezelője Speciális hordókban érlelik a világhírű Becherovkát (Levéltári felvételek) I imrr Ti^nii i ji jpí f - I ; I ,'f i * V L I i' * ■ i- i i"'*? I' i I w.i I ! k9 wmr fm MklnVr Ibblll ír v * 4 | \ F »ji »Ki sa I ÜNillii I Üilli

Next

/
Thumbnails
Contents