Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-22 / 21. szám
CSAK KETTEN ISMERIK A KÜLFÖLDÖN IS KERESETT ITAL RECEPTJÉT • A JAVASLATOK, ÉSZREVÉTELEK NEM MARADNAK VISSZ HANG NÉLKÜL • KIVÄLÖ ÜDlTÖ ITALOKAT IS GYÁRTANAK Karlovy Vary tizenkét forrásának gyógyvízét többek között Goethe, Brahms, Turgenyev, Marx, Gogol és Arany János is dicsérte. A „tizenharmadik forrás“ is közismert: dicsérték az uralkodók, a maharadzsák és a gazdag arab sejkek. Azt mondják, amikor Ferenc József először kóstolta meg, határozottan kijelentette: Ezt akarom mindig inni. S így Josef Becher patikus, a Karlovy Vary-i Likőrgyár akkori tulajdonosa rövidesen császári és királyi udvari szállító lett. Abban az időben évente 5000 hektolitert készítettek ebből a keserű-édes likőrből, amely az orvosok és a betegek véleménye szerint nagyon kedvezően hat a különböző gyomor- és epebántalimakra. Dr. Carl Nágel helybeli orvos hajdanában így írt: Húszéves gyakorlatom alatt gyakran írtam elő a Becherovka fogyasztását. Kétségtelenül fó hatással van az emésztési zavarokra, megszünteti a felfúvódást, a gyomorgörcsöket és a gyomorégést. Elősegíti az emésztést. Kollégája, dr. Emanuel Hirsch azt ajánlja, hogy minden család házi patikájában legyen ilyen likőr: Már több évtizede Be- cherovkát ajánlok azoknak a betegeimnek, akik hátbántalmakra. rossz étvágyra vagy ayomorgyengeségre panaszkodnak. A kis adagok eddig minden esetben segítettek, javult az étvágy, jobb lett az emésztés. A suSicei Ladislav Koláf az ital gyógyító hatásának dicséretén kívül ezt írta a Beche- rovka gyártóinak: Ismertem egy nyolcvanéves férfit. Nagyon jó színben volt, sohasem volt beteg, azt mondta, hogy naponta reggeli előtt megiszik egy kis kupica Becherovkát, ennek köszönheti egészségét. Ennyi elegendő is az orvosok objektív és a betegek szubjektív megfigyeléseibőL Csupa dicséretet találunk a Becherovkát gyártó Karlovy Vary-i kis üzem vastag emlékkönyvében. Elismerően nyilatkoztak az italról nemcsak a csehszlovákiai vendégek, hanem a külföldi államférfiak, művészek és más személyiségek is Moszkvából, Párizsból. Hollywoodból, Reykja- vikból vagy akár a távoli Sydneyből. A jó bornak nem kell cégér, tartja a közmondás. Ezért elegendő, ha felsorolunk néhány adatot: míg 1964-ben az üzemben 5000 hektoliter sárgászöld, illatos likőrt készítettek, tavaly már csaknem nyolcszor többet. Csupán a Szovjetunióba 5000 hektoliter Becherovkát szállítottak. Idén sem szállítanak kevesebbet a baráti és a többi országokba. A termelés állandóan növekedik. Ez a gyógyhatású likőr (természetesen csak akkor van ilyen hatása, ha az ember kis adagokban fogyasztja) egészen más módon készül, mint a többi szeszes ital. Az eredeti Becherovka gyártása egy dupla párnázott ajtó mögött kezdődik. A kis teremben az üzem vezetője vagy he- lyettese (csak ők ketten ismerik a recept titkát) kiválasztja 20 fajta növény megszárított virágját, illetve levelét a szerint a recept szerint, amelyet 170 évvel ezelőtt egy angol orvos ajándékozott Josef Be- chernek. a Karlovy Vary-i paVáclav Lupínek igazgató, a 170 éves recept egyik ismerője tikusnak. Többek között felhasználják a narancs- és fahéjat, a szegfűszeget, ánizst és különböző környékbeli gyógynövényt. A szárított növényeket két-három óráig keverik. A többi már a Karlovy Vary-i víz, a különleges ovális tölgyfából készült hordók és a meghatározott hőmérsékletű tároló pincék dolga. A jól összevegyített gyógynövényeket egy kis zacskóba teszik, felmelegítik, majd hideg szeszben kilúgozzák. Másnap újból felmelegítik, majd kihű- tik. Ezután a pincékben a nagy hordókban cukorral, borpárlattal, tiszta szesszel és vízzel vegyítik a kivonatot. A folyadékot ezután kisebb hordókba töltik, és három hónapig érlelik. Ezután háromszor leszűrik, és a jellegzetes lapos üvegekbe töltik, ezekben kerül aztán a hazai és a külföldi fogyasztókhoz. Meg kell jegyeznünk, hogy a Becherovkát túlnyomórészt ínyencek fogyasztják, akik azonnal felismerik az ital minőségét. A kis üzem dolgozói is nagy figyelmet szentelnek a minőségnek, a beavatatlan számára ismeretlen technológiai és kezelési szabályok megtartásának. A több mint 200 éves üzem pincéi olyan tiszták, hogy túlzás nélkül azt mondhatjuk, a padlózaton akár meg is ebédelhetnénk. És ez nemcsak a takarítónők munkáját dicséri. Mindenki tapasztalhatta már, előfordul, hogy az épület kívülről gyönyörű, a földszinten és az emeleteken rend és tisztaság, de a háziúr vagy az üzem igazgatója bizony zavarba jön, ha a vendég az alagsort vagy a pincét is meg akarja nézni. Megkérdeztük André Schwarz pincemestert a fiatal párttagjelöltet, aki egy 7 tagú szocialista munkabrigád vezetője, hogy vajon a tisztaság és a rend miatt nincsenek-e konfliktusok az emberek között: — Nagy hiba lenne, ha az emberek elnéznék egymásnak a fogyatékosságokat. Pártcsoportunkban minden problémát nyíltan megbeszélünk, de a termelési értekezleteken sem bocsátunk meg senkinek semmilyen mulasztást. Hasznos javaslatokban és a nyílt bírálatban nálunk nincsen hiány. Erről meggyőződhettünk Václav Lupinka igazgatónál is, aki csaknem 30 évvel ezelőtt munkásként kezdett dolgozni az üzemben. Egy vastag iratcsomót tett elénk. Van, aki géppel, van, aki kézzel írta le javaslatát, hogyan lehetne javítani a munkát, jobban kihasználni a munkaidőt vagy meggyorsítani valamelyik termelési folyamatot. Ezeknek a javaslatoknak a figyelembevételével készült a kollektív szerződés és az új házirend is. Az igazgató már a levéltárba helyezhetné a vastag köteget. — Valóban így tehetnék — mondja —, csakhogy én ezekhez a javaslatokhoz gyakran visszatérek. Elolvasom őket, és elgondolkozom tartalmukon. Hogyan születtek ezek a javaslatok? A CSKP XV. kongresszusa után a pártalapszer- vezet bizottságával felszólítottuk az üzem dolgozóit, írják meg nyíltan, akár névtelenül is, miben látnak tartalékokat, hogyafl javíthatnánk tovább munkánkat. Itt vannak a válaszok — mutat a vastag kö- tegre. Olga Hrubá munkásnő,, a pártalapszervezet elnöke ezt írta: „A karbantartóknak jobban kellene gondozniuk a palackozó gépeket, hogy ne legyenek kiesések. Rövid időn belül üzembe kellene helyezni a második ragasztógépet is.“ Alibeta Beévarová és Alena Zounarová, a palackozógépsornál dolgozó szocialista munkabrigád tagjai javaslatot tettek, hogyan hathatnának azokra, akik időnként ellentétbe kerülnek a higiéniai szabályokkal. André Schwarz pincemester arra figyelmeztette az elvtársakat, hogy következetesebben és szigorúbban kellene fellépni azokkal szemben, akik azt hiszik, hogy az üzem csak munkahely,' ahol nem kell mindig dolgozniuk. Hogyan használták ki a Be- cherovkában ezeket a kezdeményező javaslatokat, a nagy vihart kavaró akció után nem következett be a szokásos csend? Lupínek elvtárs tagadó- an rázta a fejét, és válasz helyett elénk tette a TouZimi Helyi Nemzeti Bizottság levelét, amelyben ez áll: „Köszönjük, hogy rugalmasan és kellő mennyiséggel látnak el jó minőségű üdítő italokkal.“ Az üzemben ugyanis az említett likőrön kívül évente mintegy 150 000 hektoliter különféle limonádét és szeszmentes üdítő italt gyártanak. És nem akármilyeneket. Minőségükről tanúskodik az az öt „Arany serleg“, amelyeket a plzefii EXPO-ról és a brnói SA- LlMÁ-ról hoztak magukkal. Tavaly nyáron, a kánikula idején rugalmasan megvalósították az említett javaslatok egyikét: a gépsoroknál és a pincékben dolgozó emberek harmadik műszakban munkát vállaltak az Otovicei Sződagyárban. így éjjel-nappal készültek az ízletes üdítő italok. Az igazgató bólogat: — A hagyományokból, Legyenek azok bármilyen gazdagok is, ma már nem élhetünk meg. Figyelembe kell venni a társadalom igényeit. így azokban a forró napokban naponta csaknem 290 000 üveg üdítő ital került üzemünkből a fogyasztókhoz. Most saját erőnkből bővítjük pincéinket. Dolgozóink a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy két- három műszakot dolgoznak le társadalmi munkában üzemünk bővítésén. Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy az emberek megértik a gazdaságosság, a nyersanyagok és az energia körültekintő jelhasználásának szükségességét, és maguk mutatnak rá a tartalékokra. Erről magunk is meggyőződhettünk. A szép kivitelű faliújságon többek között ez áll: Tudod milyen értékekkel dolgozol? A kérdés alatt egy hosszú lista következik az árak feltüntetésével: munkaköpeny 60 korona, egyliteres palack két korona. Feltüntették a kötények, a villanyáram, a palackokra ragasztott címkék, sőt még a víz árát is. A palackozó gépsornál dolgozik a 65 éves Maria Rychtáfo- vá is. Arra a kérdésre, vajon nem mennek-e néha kapatosa» haza, felháborodva válaszolt: — Mit gondol, milyen emberek lennénk? Ilyen eset már hosszú évek óta nem fordult elő. A fehér hollót magunk kergetnénk ki az üzemből. Egyébként, ha valaki a Beche- rovkától lesz kapatos, évekig nem tud az alkoholra nézni. Mielőtt elbúcsúztunk volna Lupínek elvtárstól, még megkérdeztük tőle, mi bántja a legjobban, és mi a kívánsága? — Bosszant, ha látom, hogy az üzletek kirakataiban felhalmozzák a Becherovkát. Örülnék, ha pincénkben már 8000 hektoliter ital férne el, nem úgy, mint most, amikor csak a felét tudjuk ott elhelyezni. Nagyon örülnék, ha az emberek nem szeszes italnak, hanem orvosságnak tekintenék a Becherovkát. Igen, a tizenharmadik forrásnak mindig csak gyógyítania volna szabad. BÁTORI JÁNOS 1977. V. 22. e ÚJ szú Al ena Zounarová, az üzem kiváló dolgozója, az automata üvegmosó kezelője Speciális hordókban érlelik a világhírű Becherovkát (Levéltári felvételek) I imrr Ti^nii i ji jpí f - I ; I ,'f i * V L I i' * ■ i- i i"'*? I' i I w.i I ! k9 wmr fm MklnVr Ibblll ír v * 4 | \ F »ji »Ki sa I ÜNillii I Üilli
