Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-22 / 21. szám

nak. A nehéziparban dolgozók­nak is épp olyan jeladata ez, mint nekünk. Hiszen általában úgy van, hogy a jeleség a könnyű, a jérj a nehéziparban dolgozik. Nálunk a könnyűipar­ban az anyagi jeltételek nem olyan jók, mint a nehézipar­ban. Mi például ahelyett, hogy hűtőszekrényeket vennénk a műhelyekbe, óvodákat, bölcső­déket építünk. Azt gondolná az ember, hogy az alelnök elfogult, pedig nem így van. Feladatkörébe tarto­zik a vállalat összes szociá­lis kérdése, s néha, amikor döntést kell hoznia, igen ne­héz helyzetbe kerül. Néhány évvel ezelőtt egy orvosnő har­minc, 2—3 éves bölcsődés A főkapuhoz érve tanácsta lanul megálltam. A gott- waldovi Svlt ugyanis gyárváros, csak a bennfentesek tudják, hogy melyik részleg hol talál­ható. 24 000 alkalmazottja van és percenként hat cipő készül el. S bár a vállalat munkaerő­hiánnyal küzd, rendszeresen teljesíti tervfeladatait, amiért a Köztársaság Érdemrenddel tüntették ki. Az igazat megvall­va, amíg kísérőmmel a vállalati szakszervezeti bizottság irodája felé tartottam, szorongó érzés­sel gondoltam arra, hogy ilyen hatalmas vállalat szociális programjából melyik rész felől érdeklődjem. Jozefa Podrazká alelnök azonban segített a kér­dés megfogalmazásában, ami­kor a kézfogás után a követ­kezőket mondotta: — Az alkalmazottaink nagy része nő. Több mint ezren kö­zülük rövidített munkaidőben dolgoznak és 3400-an vannak szülési szabadságon. Csodálkozásomat látva mind­járt hozzá is tette: — Igen, jól hallotta. Három- ezernégyszázan. Mondanom sem kell, hogy ez nagy gondot okoz, de igyekszünk megoldást találni. Jelenleg vállalatunknak 977 óvodai és bölcsődei férő helye van. Ez kevés, jóllehet, így is 264 675 koronát fordí­tunk üzemeltetésükre. Jó gazda módjára 3400-AN SZÜLÉSI SZABADSÁGON* • SZAUNÄBA jÁrnak az Óvodások • a nyugdíjasokról SEM FELEDKEZNEK MEG Kevés az óvodai és a bölcső­dei hely száma. Ezért hét hó­nap alatt az egyik leányinter­nátus felét óvodává alakítot­ták át, másik felében, amely­ben jelenleg még dolgoznak a kőművesek, a bölcsőde kap he­lyet. A 6. ötéves terv végére újabb 890 óvodai és bölcsődei helyet kap a vállalat. Minden lehető alkalmat megragadnak a gyermekintézmények számá­nak növelésére. Ezt bizonyítja az is, hogy 14 községben az említettek építéséhez 13,5 mil­lió koronával járultak hozzá. — Tagja vagyok a szakága­zati szakszervezeti tanács köz­ponti bizottságának — folytat­ja az alelnök. — Ott is gyak­ran felteszem a kérdést, hogy miért csak azon üzemek fela­datának tekintik a bölcsődék és az óvodák építését, amelyek­ben túlnyomórészt nők dolgoz­gyereket figyelt három hóna­pon keresztül. Betegeskedésük miatt az anyukák 257 munka­napot hiányoztak. Azt javasol­ta, hogy ezeket a gyerekeket rendszeresen hordják az üzem szaunájába. A szakszervezeti bi­zottság a javaslatot elfogadta, jóllehet, megvalósítása többme- hézségbe ütközött. Az eríki- mény meglepő volt. Az elkövet­kező három hónap alatt az anyukák gyermekeik betegsége miatt már csak 52 munkanapot hiányoztak. Ma már 150 gyer­mek látogatja rendszeresen a szaunát. — Az elért eredmények arra ösztönöztek, hogy két nagy óvodánkat önálló szaunával lás­suk el — újságolja. — Így to­vábbi háromszáz gyermek láto­gathatja majd a szaunát, ter­mészetesen orvosi felügyelet mellett. Ha az anyagiak megen­gedik, további gyermekintézmé­nyeinkhez is építünk szaunát. Az emberben felmerül az a gondolat, hogy ahol a szak- szervezet és a vállalat Ilyen .figyelmet szentel a gyermekin­tézményeknek, másra talán nem futja erejéből. A Svitben nem így van. Évente 1500 gyermek tölti szünidejének egy részét az üzem pionírtáboraiban, 8000 alkalmazott pedig idehaza és külföldön üdül. A nőnap alkal­mából karórával ajándékozzák meg a harmadik, illetve a to vábbi gyermekeknek életet adó édesanyákat. — A családtervezés, család- alapítás gondjain is igyekszünk segíteni, úgy, ahogy azt a lehe­tőségeink engedik. Hatvan olyan fiatal házaspárnak bizto­sítottunk garzonlakást, akik később szövetkezeti lakást vá­sárolnak. A szövetkezeti laká­sok vásárlására kamatmentes kölcsönt adunk — tájékoztat Podrazká elvtársnő. — Tudom, hogy ez kevés, mivel közel 2000 lakásigénylőt tartunk nyilván. Ezért is született olyan intézkedés, hogy a má­sodik leányinternátust garzon­lakásokká alakítjuk át. A Svitben kellően gondos­kodnak nemcsak a gyerekek, hanem a dolgozók egészségéről is. A 226 ágyas kórházukban, amely az üzem területén van, 83 orvos és 170 egészségügyi szakember dolgozik. Meg kell említeni, hogy a nyugdíjasokkal is törődnek, akik körülbelül 2500-an vannak. Közülük évente 450-en kapnak beutalót a vállalati üdülőbe. A nemzetközi nőnap alkalmából a nyugdíjas nők is ajándékot kapnak, ugyanúgy mint a vál­lalat többi nődolgozói. A szak- szervezet rendszeres találko­zókon tájékoztatja őket a vál­lalat eredményeiről, gondjairól. Gyakran megtörténik, hogy a nyugdíjasok egy-két hónapra újra odaállnak a munkagép mellé, hogy segítsenek leküzde ni a munkaerőhiányt. * A Svit vállalat szakszerveze­ti bizottsága jó gazda módjára gondoskodik a dolgozókról. Természetesen akadnak még problémák. Gondot okoz példá­ul az üzemi étkeztetés, de itt is keresik a legjobb megoldást, A szabad idő hasznos kihasz­nálását elősegítő üzemi klub­ban, amely ma már kicsinek bizonyul, több mint 300 szak­kör tevékenykedik. Mindez hoz­zájárul ahhoz, hogy a dolgo­zók megtalálják számításukat, jól és szívesen dolgozzanak Itt. NÉMETH JÁNOS A léskovái gyermeknyaraló Légi áton nemcsak utasokat szállítanak, hanem teherrakományt is. (A szerző felvétele) 1977. V. 22. l/nfr vadászpuskát adott át az athéni repülőtéren KP[ az Iljusin kapitányának a hat légikísasszony u egyike. Nem, nincs szó eltérítési kísérletről, s a fegyverek tulajdonosa nem került konfliktusba a repülőtér biztonsági szolgálatával. A fegyvereket az előírásoknak megfelelően előre átadta, mivel hasznukat csak Indiában veszi. A csehszlovák Ilju­sin oda viszi el vadászni. A navigátor már ott ül a helyén, és tanulmányozza a meteorológiai adatokat. A tartálykocsi elgördül a szárnyak alól. A kapitány egyes repülőtereken szín­ültig tölteti az üzemanyagtartályokat, máshol csak annyit tankolnak, hogy elérjék a menetrend szerinti következő repülőteret. Persze mindig számolnak a kötelező tartalékkal, hogy szükség esetén, ha az idő járás szeszélyei ezt megkövetelik, eljussanak addig a légikikötőig, amely fogadhatja őket. Bejrút helyett például Athén, Kuvait helyett Bagdad vagy Teherán fogadhat, Bombayt helyettesítheti Madras és nálunk Prágát Bratislava. A légikisasszony jelenti jn gép kapitányának: a fe­délzeten 128 utas tartózkodik, az ajtókat lezárták, minden rendben ... A rádiós tiszt vaskos könyvből olvassa fel az elő írásos kérdéseket: — Hidraulikus panel — nyomásmérők? — Rendben — válaszolja a kapitány. — A hidraulika zárócsapja? — hangzik a további kérdés, majd a válasz: — Biztosítva. — A legénység öt tagjának számos ehhez hasonló kérdést kell meg­válaszolnia, közben ellenőrizve a különféle műszere­ket, összesen mintegy másfél százat. A pilóta csak ezután kéri az irányítótoronytól a felszállás engedé­lyezését. A légikisasszonyok ellenőrzik, vajon az utasok va [amennyien eleget tettek-e a fénybetűk utasításának — bekapcsolták-e a biztonsági övét és nem dohá nyóznak e. Az irányítótorony közben engedélyezi a motorok beindítását. Még mindig tart az ellenőrző kérdések megválaszolása. Hiszen az IL—62 az uta­sokkal és rakományával együtt 162 tonna súlyú, ren­geteg bonyolult műszere van, ezért a gondos, mód­szeres ellenőrzés. Nem szabad semmit a véletlenre bízni. A fedélzet őt képzett embere felel azért, hogy biztonságosan célba érjen az ilyen típusú gépek 148 —186 utasa, a néhány tonnányi rakomány és termé­szetesen maga a repülőgép, amelynek értéke száz­millió korona. A pilótafülkében pontosan végeznek el minden műveletet. A legénység minden tagja ezt számtalan­szor gyakorolta, még mielőtt utasokkal a háta mö­gött helyet foglalhatott a műszerfal előtt. Begyakor- lottan tudnának reagálni váratlanul adódó, veszélyes helyzetekre is ... A gép nem egészen negyvenöt óra alatt teszi meg Prágától Djakartáig és vissza az utat. Persze, a le­génység tagjai váltják egymást, mégpedig úgy, hogy ezen a távon fokozatosan öt-öt kapitány, navigátor és fedélzeti mérnök, négy-négy másodpilóta és rádiós tiszt, valamint huszonnégy légikisasszony látja el a szolgálatot. Három-három napot maradnak Bombay- ben, illetve Singapore-ban, majd visszafelé még négy napot Bombayben — ennyi idő szükséges az előírá­sok szerint a pihenésre és a további felkészülésre. Ilyen a repülőgép-személyzet élete a távolsági vona­lakon. jurásek, Rozboril, Bárta kapitány és többi tár­suk évente tizenkétszer száll le és fel a singapore-i és harmincszor a bombayi repülőtéren. Ha mindent egybevetek, vagyis a másfajta kötelességeket és szol­gálatokat is, akkor hozzátartozóimat az év felében nem látom — mondja egyikük, majd hozzáteszi: — De az évek alatt ezt már megszoktuk ... Különben a távol-keleti iégi járat a legigényeseb­bek egyike. Nemcsak a hat és fél órás időeltolódás­ról van sző, hanem arról is, hogy néhány óra lefor­gása alatt az enyhe közép-európai időjárást felváltja a szubtropikus éghajlat, a száraz és forró sivatagi levegőt az Egyenlítő környéki párás trőpikus légtö­megek. Bejrutban tél idején előfordul, hogy a re­pülőteret öt-tíz centiméternyi rétegben borítja a jég­dara, Kuvaitban homokvihar fogadja a gépet, Indiá­ban vagy a Távol-Keleten pedig trópíkus záporok. A Csehszlovák Légiforgalmi Társaság már másfél évtizeddel ezelőtt nyitotta meg ezt a járatot. Először Kairóba, nem sokkal később a Perzsa-öblön át Indiá­ba, 1963-ban pedig egészen Indonéziába. A jelenlegi IL—62-esek elődjei ezen a vonalon a legendás TU— 104-esek voltak, amelyek három évvel ezelőtt vonul­tak „nyugalomba“. Annak idején nagyon jó volt a hí­rük. Már akkor összekötötték Prágát Ázsiával, ami­kor az ott számításba jövő repülőterek még nem voltak a legkorszerűbb gépek fogadására alkalmas berendezéssel felszerelve. S ezek a gépek mégis bal­esetmentesen közlekedtek ezen a vonalon, mégpedig ötven százalékkal gyorsabban a nyugati légiforgalmi társaságok akkori légcsavaros gépeinél. Ezért volt általában mindig foglalt a mi TU—104-eink utastere. S még valami vonzotta az utasokat. Ján Lupták, e géptípus ma már nyugdíjas volt kapitánya ezt így fo­galmazza meg: — Bombayben azt mondogatták, hogy a mi leszállásunkhoz igazíthatták a karóráikat... JÁN BLAZE! : ' j j U 1 M Ifj j ' I í v V { \ i ■ jj 11 I Amfg anyuka dolgozik ...

Next

/
Thumbnails
Contents