Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-22 / 21. szám
NOSZF A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa jelentős esemény volt a párt, a szovjet nép és az egész haladó emberiség életében. Az SZKP XXV. kongresszusa a tudományos kommunizmus elméletét és gyakorlatát a párt és a szovjet belpolitikai és külpolitikai területen kifejtett gigantikus építőtevékenysége, a többi testvérpárt és az egész világ forradalmi erői tapasztalatainak általánosítása alapján új tézisekkel és következtetésekkel gazdagította. Ezek alapos elsajátítása a kommunisták jelenlegi eszmei-politikai felkészültségét, az elmélet alkotó továbbfejlesztését képezi. A Szovjetunió Kommunista Pártja a tudományos kommunizmus pártja. A múltban diadalmaskodott, és ma is azért győz, mert tevékenységéban tán- toríthatatlanul a marxista-leninista tudományhoz igazodott, mert a marxizmust és a leninizmust a forradalmi gondolkodásmód és a forradalmi akcióképesség módszertanának tartotta. A tudományos kommunizmus a társadalmi életet egész ellentmondásában és bonyolultságában, mozgásában és fejlődésében mutatja be. Természetes, hogy a marxista—leninista elmélet nem topoghat egy helyben, azt a szüntelenül fejlődő élettel párhuzamosan kell fejleszteni, a tudomány és a gyakorlat újabb ismereteivel kell állandóan gazdagítani. A szovjet társadalom életének mélyreható kutatása és figyelemmel kísérése, a világban lezajló folyamatok sokoldalú és mélyreható elemzése, a kor követelményeinek megfelelő és a gyakorlati feladatok megoldására irányuló elméleti következtetések továbbfejlesztése, — ezek az SZKP elméleti tevékenységének alapvető vonásai. A PÁRTVEZETÉS LEGFONTOSABB ELVE A tudományos kommunizmus a marxizmus—leninizmus többi alkotóelemével szoros kapcsolatban kutatja és indokolja mindazt, ami a marxista—leninista elmélet lényegét, magvát alkotja: ez a munkásosztály és kommunista pártja világtörténelmi küldetéséről, a szocialista forradalomról, a munkás- osztály politikai hatalmának kivívásáról és megtartásáról, a szocializmus és a kommunizmus építéséről, valamint védelmezéséről szóló tanítás. A tudományos kommunizmus, a marxizmus—leninizmus egy egészként az SZKP politikájának elméleti alapját alkotja. A párt politikájának ereje szigorúan tudományos jellegében rejlik, abban, hogy egyetért a társadalom fejlődésének objektív törvényszerűségeivel, és elválaszthatatlan kapcsolatban van a gyakorlattal. Ez a munkásosztály politikája, a dolgozók legsajá- tabb érdekeit kifejező politika, amely összhangban áll a történelem objektív folyamatával. Lenin szavaival a kommu- nist párt politikájában a politika a történelem folyamán első ízben szabadult ki a káoszból, szakadt el a megtévesztéstől, és vált tudományossá. Az SZKP elméleti tevékenységében abból indult ki, hogy a marxizmus— leninizmus, a tudományos kommunizmus elmélete nem a megváltoztathatatlan és merev tanítások összessége, hanem tudományosan fejlődő és alkotó elmélet. Ez á tudomány visszatükrözi az objektív valóságot, a társadalmi életet annak minden ellentmondásával és bonyolultságával, vagyis a mozgásban és fejlődésben levő társadalmi életet. V. I. Lenin a marxizmus bíráló forradalmi szellemét és aktív alkotó jellegét már forradalmi munkásságának a kezdetén elsajátította. Lenin a nagy tanítók elméleti hagyatékát az új történelmi feltételekre alkalmazva fejlesztette és gyarapította. Erélyesen harcolt az olyan kísérletek ellen, amelyek Marx és Engels tanítását merev, élettelen dogmává akarták átalakítani. Marx elméletére egyáltalán nem úgy tekintünk, mint valamilyen befejezett és megváltoztathatatlan elméletre. Ellenkezőleg: meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak az alapkövét rakta le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak minden irányban tovább kell fejleszteniük, ha nem akarnak lemaradni a haladás útján. V. I. Lenin így jellemezte viszonyát a marxizmushoz. A marxizmus alkotó fejlesztésében V. I. Lenin a hatékony forradalmi tanítás szükségszerű feltételét, a munkás- osztály időszerű kérdései elméleti és gyakorlati megoldásának a kulcsát, a jobboldali és „baloldali“ opportunizmus, revizionizmus és dogmatizmus elleni küzdelém legfontosabb eszközét látta. V. I. Lenin a tudományos politika és elmélet lebontását szorosan egybekapcsolta a tömegek küzdelmében szerzett tapasztalatok tanulmányozásával és általánosításával. A milliók tapasztalataiban kereste és találta meg a vál- laszt a munkásosztály égető kérdéseire. Csatlakozunk ahhoz a véleményhez, hogy a tömeges munkásmozgalom gyakorlata semmivel sem kevésbé fontosabb az elméletnél és hogy csakis ez a gyakorlat képes felelősségteljesen ellenőrizni elveinket — hangsúlyozta V. I. Lenin. Egyben óva intett, hogy aki a társadalom fejlődésében nem veszi tudomásul a változásokat és figyelmen kívül hagyja a konkrét történelmi feltételeket, hogy aki védelmezi az elavult tanításokat és következtetéseket, aki a proletariátus osztályharca új tapasztalatainak elméleti általánosítása és az új történelmi feltételek tudományos elemzése helyett a marxizmus korábbi tételeit ismételgeti, az e tanítás forradalmi jellegét torzítja, s a valóságban eltér a marxizmustól, főleg a materialista dialektikától. A leninizmus az imperializmus és a proletár forradalmak korszakának a marxizmusa, a gyarmatosítás bomlása korszakának és a nemzeti felszabadító mozgalmak győzelmének, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet és a kommunista társadalom felépítése korszakának a marxizmusa. A szocialista forradalomnak számos országban aratott győzelme, a szocialista világrendszer megalakulása, a munkás- mozgalom sikerei a tőkésországokban, a volt gyarmati és félgyarmati országok nemzeteinek társadalmi-politikai önállósulása, az antiimperialista harc eddig nem tapasztalt fejlődése — mindez bizonyítja a leninizmus történelmi helyességét, amely kifejezi a mai korszak alapvető követelményeit. A MARXISTA-LENINISTA TANÍTÁS ALKOTÓ FEJLESZTÉSE Az SZKP és a testvérpártok a kapitalizmussal vívott harc módszereinek és eszközeinek kutatásakor figyelembe veszik az új feltételeket, a konkrét társadalmi viszonyokat, emellett szem előtt tartják a tőkés társadalom fejlődéséről, a társadalom belső ellentéteinek kiéleződéséről, a munkásmozgalomban lezajló folyamatokról, a nemzeti felszabadító küzdelemről, a demokráciáért és a világbékéért folyó harcról szerzett ismereteket. Az SZKP a szocialista társadalom fejlődésével kapcsolátos ismeretek, a szocializmus és a kommunizmus építésében szerzett tapasztalatok általánosítása, a kommunista pártoknak e folyamatban betöltött szerepe alapján dolgozza ki az új társadalom kialakításának módszereit és eszközeit az adott történelmi korszaknak megfelelően. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi érdeme, hogy országos viszonylatban elméletileg és gyakorlatilag is megoldotta a népgazdaság távlati tervezésének rendkívül fontos kérdését. Közismert tény, hogy a Szovjetunió szociális gazdasági fejlődésének első távlati terve a GOELRO-terv volt, amelyet V. I. Lenin vezetésével hoztak létre. Ezzel lerakták az alapokat a népgazdaság és a kultúra valamennyi ágazatának több éves komplex tervezése számára, igénybe véve a villamosítást. V. 1. Lenin ezt a tervet a párt II. programjának nevezte, és megfogalmazta a következő tételt: a szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása: kommunizmus. Az SZKP az új történelmi feltételekben alkotó módon kibontakoztatta a lenini szövetkezetesítési tervet, kialakította a mezőgazdaság kollektivizálásának elméletét. A párt a tömegekkel együtt és a megszerzett tapasztalatok birtokában nem csupán elméletileg indokolta meg a mezőgazdaság szocialista átalakulásának helyes stratégiáját, hanem egyben meghatározta a munkaszervezés legjobb formáit, s kidolgozta a nyilvántartás és a munka- szervezés szocialista alapelveit. Az SZKP és a szovjet nép tapasztalatai alapján kialakultak a feltételek és példák más szocialista országok kollektív nagyüzemi mezőgazdasági termelésének eredményes építése és fejlesztése számára. A tudományos kommunizmus elméletének fejlesztéséhez leginkább a kulturális forradalom elméletének átdolgozása járult hozzá. Az SZKP tudományosan okolta meg a tudomány, a kultúra és a művelődés fejlődésének törvényszerűségeit a szocializmus korszakában, továbbá sikerült megnyernie a haladó értelmiséget a munkásosztály és a dolgozó tömegek érdekeinek támogatására. Az SZKP mindig abból Indult ki, hogy a szocialista ideológia és a szocializmus nem tervszerűtlen társadalmi mozgalomból származik, hanem a tudomány és a tudományos kommunizmus megvalósulásának az eredményeként jön létre szubjektív tényezők közreműködésével. Ezzel összhangban sikerrel oldotta meg az új szovjet dolgozó értelmiség kialakítására vonatkozó feladatot. Ez az értelmiség kezdettől fogva a munkásosztály és a marxizmus—leninizmus pozícióin álló szellemi dolgozók csapataként formálódott. A NEMZETISÉGI POLITIKA A marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztéséhez kétségtelenül hozzájárult a nemzetiségi politika elméletének és gyakorlatának az átdolgozása. A nemzetiségi kérdésről szóló marxista-leninista tanítás a szocialista forradalmi elmélet szerves alkotórésze. A kommunisták a nemzetiségi politikára mindig az osztályharc szemszögéből tekintettek, s meg voltak győződve arról, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását alá kell rendelni a forradalom és a szocializmus érdekeinek. A szocializmus harcosai éppen ezért fontosnak tartották és ma is fontosnak tartják, hogy az elnyomatás ellen, a kizsákmányolás nélküli új társadalomért vívott közös harcban az összes dolgozóknak össze kell fogniuk nemzetiségre való tekintet nélkül. V. I. Lenin hangsúlyozta: Következetes internacionalisták vagyunk, minden nemzet önkéntes munkás-paraszt szövetségének a kialakítására törekszünk. A volt cári Oroszország nemzeteinek tényleges egyenlőtlenségét történelmileg rövid időn belül felszámolták. Megváltozott a Szovjetunió nemzeteinek jellege, e nemzetekben kifejlődött a kölcsönös segítségnyújtás és testvéri összefogás internacionális hagyománya. Sokoldalú együttműködés jött létre a nemzetek és nemzetiségek között, új történelmi társadalom alakult ki — a szovjet nép —, melyben valamennyien a szovjet nemzetek nagy családjának tagjaként érezhetik magukat. A szovjet nép hazafias érzelme elválaszthatatlan a proletár internacionalizmustól, a hazára, a szocialista rendszerre való büszkeségtől. A KOMMUNISTA ÉPÍTÉS ELMÉLETE A marxizmus—leninizmus számára értékes hozzájárulás a szocialista állam pártirányítási formáit és .módszereit érintő kérdések sokoldalú átdolgozása. Ehhez még csatlakozik az a tény, hogy a dolgozók széles tömegeit bekapcsolják a szocialista építésbe, a megbízható állammechanizmus irányításába és kialakításába. Az SZKP az államhatalom mint a proletariátus diktatúrája fejlődésének és törvényszerűségeinek általánosításával eljutott egy fontos elméleti tételhez, amely szerint a proletár- diktatúra fokozatosan össznépi szocialista állammá válik. Az SZKP az elméleti kutatások és az új társadalom építésében szerzett Ismeretek általánosítása alapján intenzíven kidolgozza a kommunista építés elméletét. Általánosabb jellegű alapvető törvényszerűségeit a kommunista formáció első fázisa kialakításának szakaszai indolkolják. Fontos elméleti általánosítás volt az a megállapítás, hogy a Szovjetunió eljutott a fejlett szocialista társadalom időszakába. A szovjet pártdokumentumokban mélyreható elméleti általánosításokat találunk, amelyek nagy elméleti és gyakorlati jelentőségűek a fejlett szocialista társadalom sikeres tevékenysége, a kommunista társadalommá való fokozatos átalakulása szempontjából. „A marxizmus—leninizmus — hangsúlyozta L. I. Brezsnyev, az SZKP XXV. kongresszusán az SZKP KB tevékenységéről szól beszámolójában — a helyes stratégia és taktika kidolgozásánakt- egyetlen megbízható alapja. Lehetővé teszi, hogy megértsük a történelmi távlatokat, sok évre előre segít meghatározni a társadalmi-gazdasági és politikai fejlődés irányát, segít helyesen tájékozódni a nemzetközi eseményekben. A marxizmus—leninizmus ereje az állandó, alkotó fejlődésben van. Erre tanított Marx is, Lenin is. Útmutatásaikhoz pártunk mindig hű marad.“ Az SZKP XXV. kongresszusa fokozott hangsúllyal mutatott rá a kommunista párt helyére és szerepére, szoros kapcsolatára a gyakorlattal. „A pártdokumentumok összegezték az új társadalom építésének hatalmas tapasztalatait, elemezték a nemzetközi fejlődés legújabb folyamatait“ — mondotta L. 1. Brezsnyev. A kongresszuson hangsúlyozták, hogy a kommunista elmélet tartalma a mai. feltételek között gyarapodik, új és magasabb fokra emelkedik. A tudományos-műszaki forradalom időszakában a tudományos kommunizmus alkotó kidolgozása elképzelhetetlen a legúiabb ismeretek összességének kihasználása nélkül, amelyet az emberi megismerés eredményezett, beleszámítva a természettudományokat és a műszaki tudományokat is. ÚJ KORSZAK AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN Abban az időszakban, amikor az egész haladó emberiség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme 60. évfordulójának megünneplésére készül, újra rendkívüli jelentőséggel előtérbe kerül V. I. Lenin szerepe és feladata, zseniális tehetsége, hogy elméletileg lebontotta és megmagyarázta a legbonyolultabb problémákat Is, amelyeket a történelem a munkásosztály és a forradalmi tömegek elé állított. Lenin már 1918-ban hangsúlyozta: Amikor az ország hatalmas átalakulások útjára lépett, akkor ez ennek az országnak és a munkásosztály pártjának az érdeme, amely ebben az országban győzedelmeskedett, és hogy az elvont, elméleti módon megfogalmazott korábbi feladatokhoz kellő módon, gyakorlatilag fogtunk hozzá, és a tapasztalatok alapján a nemzetközi forradalom a jövőben felépíti majd szocialista jövőjét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a XX. század legnagyobb eseménye, amely lényeges átalakulást jelentett az egész emberiség fejlődésében. Erősen ösztönözte a forradalmi mozgalom valamennyi csapatát és a gyakorlatban bebizonyította a marxizmus— leninizmus életképességét, tudományos voltát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt hatvan év alatt teljesen beigazolódtak Lenin szavai, melyek szerint Marx tanítása azért legyőzhetetlen, mert Igaz. BOHUMIL NÉMEC
