Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-15 / 20. szám
Közös erővel óvodákat, bölcsődéket építenek • Javul a zöldségellátás • Lépést tartanak a fejlődéssel Sokat hallottam már Gottwaldov- ról, de csak most nyílt alkalmam árrá, hogy odautazzam. Az autótérkép alapján ismertem az utat, s így gyönyörködhettem az út menti tájban. Gondolatban már a város utcáin kószáltam, de az autó kilométerórája azt mutatta, hogy utam céljáig hátravan még néhány kilométer ... Aztán hirtelen előbukkantak a város jellegzetes házai. A kétlakásos, tégla kockaházak még a múltat idézik, de a főút két oldalán már torony házak ágaskodnak. A város központjába érve nagy forgalomba sodródom. Nézelődésre nincs idő, s az igazat megvallva, megörültem, amikor a városháza elé értem. A városi nemzeti bizottságon /o sej Vijtrhlík elnök korát meghazudtoló fürgeséggel jött elém. — Nagyváros lett az egykori Zlinből — mondja kézfogás köz ben. — Míg 1910-ben csupán 3500 lakosa volt, addig ma már 80 000. Ehhez nemcsak az ipar fejlődése járult hozzá, hanem az is, hogy a felszabadulás után idecsatolták a közeli falvakat, amelyek ma egy egy városrészt alkotnak. Azóta, hogy 1949. január elsején az első münkásszármazású köztársasági elnök nevét vette fel városunk, lakásainak és lakosainak száma megkétszereződött. Üjabb vendég érkezett, kihívják az elnököt. Így tehát marad időm arra, hogy gondolataim rendezgessem. Rövid ittlétem alatt sok jel zöt hallottam erről a településről: „a fiatalok városa“, „a szocialista munka városa“, „a parkok váró sa“... és mindegyik megfelel a valóságnak. Felmerül bennem a gondolat, hogy vajon az ilyen jel zőkkel büszkélkedő város lakosai hogyan veszik ki részüket lakóhelyük csinosításából, a különböző társadalmi munkákból? Amíg így morfondírozok, észreveszem, hogy a szemben levő falon az egyik be- rámázott okmány arról szól, hogy a várost 1975-ben Munkaérdemrenddel tüntették ki. Közben visszajött az elnök, s így folytatja: — Ezt a kitüntetést azért kaptuk, mert városunk a nemzeti bizottságok versenyében kerületi viszonylatban mindig az elsők között volt. Három évvel ezelőtt országos, tavaly kerületi elsőségre tettünk szert. A múlt évi siker nem a véletlen dolga. A Z-akció beruházási részében a tervezett 26 építkezés helyett 53-at kezdtek el, ebből 40-et be is fejeztek. Ezeken az építkezéseken az üzemek dolgozói, a város lakosai társadalmi munkában 504 492 órát dolgoztak le. Befejeztek, illetve átadtak rendeltetésének többek között négy óvodát — 300 gyermek részére —, egy isko lai játszóteret, három testnevelési létesítményt, két üzletet stb. — Városunkban egy év alatt 1300 —1400 gyerek születik, ami az 1965-ös évi szaporulatnak a kétszerese — tájékoztat az elnök. — Maga ez a tény is arról tanúsko dik, hogy az óvodák és bölcsődék terén megnövekedtek a gondok. A tervek szerint 1981-ig további 1380 óvodai és 205 bölcsődei férőhelyet biztosítunk. Természetesen nem egyedül. A járási pártbizottság és a jnb segítségével Gottwaldovban már évek óta közös beruházással építenek gyermekintézményeket. Mindezr Jaroslcw Poslusnytól, a vnb tervezési osztályának vezetőjétől tudtam meg, aki azt is elmondta, hogy az üzemek és vál lalatok jelenleg is 5 millió 200 ezer koronát adtak össze, és ki látás van arra, hogy további 13 üzem 3,7 millió koronát ad át a vnb-nek óvodák, illetve bölcsődék építésére. — Az üzemek vezetői és dolgozói rájöttek arra, hogy a munkaerőhiány, a gyerekek elhelyezésének kérdését csakis közös erőfeszítéssel tudják megoldani — szögezi le Poslusny elvtárs. — Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy a jelenlegi megbízatási időszak végére az óvodai helyek száma kielégítő lesz; sajnos, ez nem mondható el a bölcsődékről. Az igyekezet, az összefogás tehát megvan. Óvodák, bölcsődék azonban nemcsak közös beruházással épülnek, hanem a Z-akció keretében a lakosság segítségével és a komplex lakásépítés részeként is. A Svit és a Finommechanikai Művek nemrég 120 gyermek részére adtak át óvodát. A Svit vállalat az egyik munkásszállást alakította át korszerű óvodának, amelyben később bölcsőde is helyet kap. A PrStena városnegyedben az integráció következtében felszabadult alapiskola épületében 70 férőhelyes óvoda lesz, néhány üzem összefogása eredményeként. Hallgatom a felsorolást, közben magamban számolgatok, és megállapítom: Gottwaldovban az óvodák építése, bővítése terheinek nagyobb részét az üzemek vállalták magukra. — A belvárosban nincs hely új építkezések megkezdésére. Ezért úgy segítünk magunkon, hogy erre a célra megfelelő családi házakat vásárolunk meg, amelyeket az üzemek a Z-akció keretében dolgozóik segítségével gyermekparadicsommá varázsolnak — tájékoztat Posluäny elvtárs. — A bölcsődékkel azonban nem ilyen egyszerű a dolog. Mivel más megoldást jelenleg nem tudunk találni. az új lakótelepek egyes háztömbjeinek földszinti lakásaiban létesítünk bölcsődéket. Hogy e téren is megvan a kellő előrelátás, azt az is igazolja, hogy az építkezést végző vállalat már az alapok készítésekor tud a dolgokról, vagyis a kiszemelt' lakást eleve bölcsődének készítik el, nem kell az átalakításért nagy összeget kifizetni. Egy-egy ilyen átmeneti bölcsőde 5—10 évre készül. Beszélgetés közben megtuäom, hogy a 135 polgári bizottság a társadalmi munkában a mozgatóerő, hogy a parkok fölött — ugyancsak sok van a városban — az iskolák vállaltak védnökséget. Azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a zöldségellátás javítása érdekében a Slusovcei Efsz 5 millió korona beruházással üzletet épít, amelyet még az idén átadnak rendeltetésének. Ezt a kereskedelmi létesítményt természetesen friss zöldséggel ők látják majd el. Jókedvűen búcsúzom vendéglátóimtól. Alig néhány órát töltöttem csak ebben a városban, de úgy érzem, megszerettem, megkedveltem. Lakosai ma már nemcsak a híres cipő-, gumiabroncs- és szerszámgépgyárra, az Állami Szimfonikus Zenekarra, a filmstúdióra, számos kutatóintézetre, közép- és főiskolára lehetnek büszkék, hanem arra is, hogy lépést tudnak tartani a fejlődéssel, a társadalmi követelményekkel. S ez a parkok városának legnagyobb tőkéje. NÉMETH JÁNOS (A szerző felvétele) O tthon kezdetben hallani sem akartak róla, most azonban már egészen belenyugodtak abba, hogy ezt a foglalkozást választottam. Akkortájt leginkább néném állt mellém — mondotta beszélgetésünk elején Molnár Er zsébet. Éppen arra készülődött, hogy letegye a záróvizsgát a női katonai szakiskolában. Megkérdeztük hát, hogyan került oda. — Amikor Szencen a magyar gimnáziumban leérettségiztem, osztályfőnökömtől tudomást szereztem erről az iskoláról. A Járási Katonai Parancsnokságon kértem bővebb felvilágosítást. — Az olvasók tájékoztatása érdekében röviden elmondjuk azt, amit Erzsi a Járási Katonai Parancsnokságon hallott: Ez az iskola érettségizett lányokat vesz föl, olyanokat, akik vállalják, hogy önkéntesen letöltenek 12 havi katonai szolgálatot. Az első hat hónap szakiskolában való tanulásból áll, melynek során szakképzésben részesülnek, a második félév pedig gyakorlat egyes katonai alakulatoknál. Ezt követően őrmesteri tisztségben állandó jellegű katonai szolgálatra alkalmazzák őket. Erzsi nem okozott csalódást Molnár Erzsébet rádió- és géptávíróke- zelő-szakra jelentkezett. Nemcsak új tanítókkal, parancsnokokkal találkozott, hanem új barátnőket is szerzett. De nem ez volt az egyedüli új a számára. Újak voltak a követelmények, a napirend, a tudással szemben támasztott elvárások. Hogyan tudott mindezzel megbirkózni? — Elégedett vagyok, és jól érzem magam az iskolában. Kezdetben féltem, mert a fiúk az igényes, katonás rend követelményeiről borzalmas történeteket tudnak mesélni. Sok a tanulnivalóm, a gyakorlati rész, például a gépírás kiválóan megy. Az elméletben gyengébb vagyok, bár az anyagot már értem, még mindig nem tudom jól kifejezni magamat. A rádiós szolgálat és a távközlési feladatok teljesítése bizonyos nehézségeket okoz. Meg kell hagyni, hogy a szaktantárgyak egy lány számára sem voltak könnyűek, hiszen legtöbbjük gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítvánnyal jött ide, aztán vannak köztük egészségügyi, textilipari, közgazdasági szak- középiskolák végzettjei is. Alig hárman vagy négyen végeztek elektrotechnikai szakközép- iskolát. Űk azonban áldozatkészen segítettek a többieknek, és általában véve mindannyian arra törekedtek, hogy saját eredményeikkel az egész kollektíva sikerét előmozdítsák. Erzsinek, aki a galántai járásban levő Vlca- ny (Farkasd) községből való, gondot okozott a szlovák nyelv elsajátítása, a szakkifejezések megtanulása és helyes használata. Parancsnoka ezt mondja róla: — Kezdetben voltak nehézségei, később ismerte csak be, hogy némely szó jelentését egyáltalán nem érti. Azonban nagyon szorgalmas volt. A kollektíva a SZISZ-szervezet segítségével összefogott, és a lányok segítettek egymásnak megoldani problémáikat. Azt semmiképpen nem mondhatjuk róla, hogy az előmenetel terén a leggyengébbek közé tartozik ... — Szeretek sportolni és varrni. Szeretem a munkát. Udvarlóm még nincs, eddig más gondjaim voltak, állandóan iskolába jártam. De azért szórakozni szeretek. Nemrég voltam otthon a szülőfalumban szabadságon, s egyenruhában elmentem táncolni. A barátnőim meg sem engedték volna, hogy polgári ruhában menjek szórakozni. Meglátogattuk a lányokat a záró szaktanfolyam idején. Rádióadókat és géptávírókat kezeltek, más állomásokkal teremtettek összeköttetést, híreket vettek föl, váltogatták egymást az egyes készülékekné.1 és a műszakvezetői poszton. Az elért eredményekért megdicsértek között ott volt Erzsi is. Röviddel ezután a záróvizsga következett. Minden lány jól megállta a helyét, egyharmaduk kiváló eredménnyel tette le a vizsgát. Ismereteiket jelenleg már egyes alakulatoknál a gyakorlatban is hasznosíthatják. SVÄTOMlR AMBROZ 1977. V. 15. lEimuu
