Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-15 / 20. szám

► Új tévéadó épül Morvaország legmagasabb hegycsúcsán • Helytálltak a nehéz feltételek között • Javul a második műsor vétele Televízió nélkül az életet egyre ne­hezebb elképzelni. Csakhogy a képet és a hangot valamiképpen el kell jut­tatni a nézőkhöz. Erről sok ezer táv­közlési dolgozó gondoskodik. Az első műsort, amely hazánk területének már 96 százalékán vehető, két tucat adó továbbítja. Jelzése viszonylag könnyen terjed, és leküzdi a terep egyenlőtlenségeit. Sokkal több gond van a második műsorral, amelyet a 600 megahertz körüli hullámhosszon sugároznak. A XV. pártkongresszus meghatároz­ta, hogy folytatni kell a második program reléhálózalának kiépítését oly módon, hogy ezt a műsort a mostani ötéves tervidőszak végén az ország területének 60 százalékán ven­ni lehessen. 1985-ig 60 közvetítő állo­másnak kell üzemelnie. A jelzés a prágai stúdióból indul ki, a strahoyi torony 50 km-es „ugrásokkal“ a relé­állomásoknak továbbítja, ahol a jel­zést felveszik, felerősítik és továbbít­ják egészen az ország keleti részéig.- Látogassa meg Morvaország leg magasabban fekvő közvetítőhelyét — javasolta Chalupsky mérnök, a Szö­vetségi Távközlési Minisztérium dol­gozója. A vonat erdős tájon vitt keresztül. Malá Morávkából terepjáró kocsin mentünk tovább. A Jeseníky hegycsú­csai elnyelték a kora esti fénysuga­rakat. — Ott láthatja teljes szépsé gében — mutatott a járművezető a hegyre. Egyre jobban közeledtünk az új te­levíziós adótoronyhoz, amely ott tró not a Pradédon, Morvaország legma gasabb csúcsán. Ahitta a volt turista szálló ablakai világítottak. Bemen tünk. A folyosó végén két férfi ült és állandóan négy televíziós készülék képernyőjét figyelte, miközben a rá dióból a Hviezda állomás zenéje szólt. Az ^építőkkel nem találkozhat tunk, fík csak akkor térnek vissza, amikor elolvad a hó. De itt, 1492 méterjgnagasságban ennek ellenére egész nap szorgos munka folyik. Er hard Wagner, a heti műszak vezetője éppen akkor készülődött 12 órás szol- gáiatara. — A hegycsúcson 1970-ben kezdtek dolgozni. Az utat már élőt le elkészítették. Aztán jöttek a Teplo techno^vállalat mesteremberei és fel állítottak egy 00 méter magas vasbe lonszerícezetet. Az ostravai Kohóipaii Szerelővállalat dolgozói erre építették a lornyot, amely elérte végleges ma gussáyát, a 130 métert. Az Ostrava kurvinái Bányaépítő Vállalat szakem hereire még sok tennivaló vár, de az objektum ennek ellenére teljesíti kül detését. Távközlési szárnyában van nak a szálláshelyek meg a kazánház, a műhelyek és a garázsok. 1975 végén átadták a ti- műsor ideiglenes adóál lomását, amely 250 000 néző számára biztosítja a vételt. Ebben a régi épü leiben az első tévéműsor adója kapott helyet, amely 200 000 nézőhöz továb bítja az adást — mondotta Wagner elvtárs. Kimentünk a hidegbe. A magasban egy különösen fényes csillag ragyo gott, az a vörös csillag amelyet a munkások még tavaly erősítettek a torony tetejére. A mélyben a környe ző városok és falvak fényei villogtak. Tilér efvtárs kinyitotta a vasbeton kolosszus kapuját. — Be szoktuk zárni, a turisták túlsáyosun kíváncsiak. A készülékek teljes gőzzel működtek, és fent a magasban az antenna sugároz ta a műsort. — Érdemes korán kelni —„figyelmeztetett lefekvés előtt az egyik távközlési szakember. A nappal egyidőben ébredtem. Gyö nyörü látvány tárult elém. A völgye két köd borította, fölöttük a Beszki dek csúcsai magasodtak, a messzeség­ben a Tátra ormai is látszottak. Cso­dálkozva néztem — most már vilá­goson — a tévé-adó tornyát. Közé­pütt kosár alakú, a gyorsfelvonók egészen odáig felviszik a turistákat. A még átadatlan szárnyban étterem és turistaszálló lesz, itt tartanak majd szolgálatot a hegyiszolgálat emberei is. / Éppen akkor ért véget az éjszakai műszak. De vajon miért van szükség a négy képernyőre? Tiler elvtárs megmagyarázta: — Láthatja, hogy két-két képernyőn mindig ugyanazt a műsort lehet látni. Az első képernyő felveszi a képet és a hangot a stúdió ból. A másik két monitoron a továb bított jelzést figyeljük. Tehát tulaj donképpen közvetítők vagyunk a stú dió és a nézők között. Amit kapunk, azt adjuk tovább. Munkánk lényege uz, hogy figyeljük, nincs-e zavar. Maguk járnak bevásárolni, maguk főznek, ők végzik el a javításokat. Egyedül élnek itt, ahol csak a szél jár. Erhard Wagner szereti munkáját. Szabad idejében szívesen foglalkozik a fiatalokkal, a bruntáli Slavoj test nevelési egyletben a gyermekek síok­tatója. Nemrég szép verőfényes napo kát, töltött velük a hegyekben. — Többnyire olyan rossz itt az idő, hogy még a kutyát is kár kiverni a házból. Fagy, szélvihar, esőzés. De amikor ki derül, semmi pénzért sem hagynám el ezt a vidéket — ismeri be. Mind annyian -itt töltöttük el életünk egy részét. Jó kollektíva vagyunk, össze szoktunk, nehezen tudnánk egymástól elszakadni. Jaroslav Tiler életének felét itt töl­tötte. Otthon felesége és ötéves kis­fia várja. — Itt mindent egyedül kell megcsinálnunk, a karbantartást, a ja vitásokat is Lent a Barborka alatt van egy vízmű, a szivattyút rendsze résén olajozzuk. Először azonban el kell hánynunk a havat, hogy odajut hassunk. Erhurdnak igaza van, uz idő­járás itt valóban pocsék, többnyire csak esik vagy havazik. De még nyá ron sem kellemes az idő. Júliusban húsz napon át a hőmérséklet 5 fok alatt maradt, sőt augusztusban hava zott is. Téved, aki azt gondolja, hogy itt ingyen üdülünk. A 30 éves FrantiSek Malik közbe szól: — Egy alkalommal télen vihar ban hat óráig tartott az út a hótor laszokon keresztül az adóig. De fel kellett jutnom, ügyeletes voltam. Munka akad elég, de nem baj, szíve­sen elvégezzük. A legtöbb zavart u viharok okozzák. Emil Berták Rfma- rovba jár haza feleségéhez és kislá­nyához. Ö mondja: — Állandóan fi gyelemmel követjük az adást, hogy az emberek zavartalanul élvezhessék a műsort. Hogyan tudjuk állandóan néz ni a képernyőt? Megszoktuk, rögtön észrevesszük, ha valami baj van. A legfiatalabb közöttük Ambrus Bad'u- ra, aki nemrég fejezte be a szakkö­zépiskolát. A tévéterembe vezetett bennünket. Tartalékadó, kapcsolókkal, huzalokkal, égőkkel teli szekrények. Minden automatikus. — Egyszer na­gyon erős szélvihar volt, sebessége az óránkénti 130 kilométert is elérte. A torony tetején leszakadt az antenna. Fel kellett másznunk és drótkötéllel odaerősítenünk. Nayyon fáradságos munka volt. Néha elmennek a barátságos büfé be, amelyben nemcsak őket, hanem a turistákat is kiszolgálják. Ma is régi ismerősök jöttek itt össze. Gus táv Kutáő, aki már 24 éve az itteni meteorológiai állomáson dolgozik, azt jósolta, hogy az időjárás ismét rósz- szabbra fordul, víg kedélyű kollégája, fosef Slezinger pedig meteorológiai sztorikat mesélt. A hegyiszolgálat tagjai is elmondták, mi újság. Munká jukról így beszéltek: A Jeseníky Kö zép-Európa legtisztább hegysége, na­gyon szeretjük. Gyönyörű vidék, de több figyelmet érdemelne. Telenként sok veszélyt rejteget. Alig egy kőha- jításnyira innen halt meg két évvel ezelőtt Véra Krémárová, onnan kissé távolabb van Jaromír Vojnar síremlé­ke. Mindketten megfagytak, bár a he gyeket jól ismerték. Nem szívesen búcsúztam a Pra- dödtól. Amikor elindultunk, vihar tá­madt, és az új adóból alig lehetett lefelé látni. A monitoroknál most is ott ültek a technikusok, „vártak“, hogy az esetleges zavarokat minél előbb kiküszöbölhessék. És lent a vá­rosokban, a falvakban az emberek a televízió képernyője előtt ültek, él­vezték az adást. Nem is sejtették, hogy vannak, akik éberen őrzik a vétel zavartalanságát. A Pradédon nemsokára újból meg­jelenik a kotrógép, és teljes gőzzel folytatják a rádiókommunikációs köz­pont építését. Amikor a munka véget ér, mindenki átköltözik majd az új objektumba, és a régi turistaszálló, a büfé és a meteorológiai állomás véglegesen befejezi küldetését. A Pra- dédnak egyetlen dominánsa lesz, amely 1980-tól új, nagy teljesítményű adókból fogja sugározni mindkét tévé műsorát. BLAHOSLAV BRAUN 1977. V. 15. Bővítik a választékot A Datex ipari szövetkezet jövőre ünnepli fennál­lásának 30. évfordulóját. Nem nagy vállalat, hi­szen a szövetkezetnek csak 168 tagja van, közü­lük 150 nő. Három üzemegysége van, egy Bratisla- vában, egy Samorínban (Somorján), a harmadik pedig a Skalica melletti Vradiátében. idén 312 000 esernyőt, több mint 12 000 napernyőt, 52 000 mű­bőr és 40 000 textiltáskát készítenek, összesen több mint 25 miljió korona értékben, ami 5,5 százalék­kal több, mint tavaly. A somorjai részleget 1951-ben létesítették, a mű­helyekben, amelyek egy régi kolostorban vannak, hatvanan dolgoznak. Rövidesen megvalósul a somor- jaiak régi vágya, októberben megkezdik 6,1 millió korona beruházással az új részleg építését, amely­ben már 1979 júniusában meg is kezdik a terme­lést. Az előzetes tervek szerint az új létesítmény­ben évente 20 000 napernyőt, több mint 10 000 tás­kát és 10 000 esernyőt készítenek majd. Kovács Márta, a szövetkezet elnöke szerint mun­katársai a nehéz körülmények ellenére is jól dol­goznak, sőt túlteljesítik tervüket. A fémmegmun­káló műhelyben dolgozik Anna Tkáöiková szocia­lista munkabrigádja. A műhely jó munkájához nagymértékben hozzájárul fán Gottlieber mester, aki a Dubnicaí Gépgyárban tanulta ki a szakmát. Egy személyben ő a gépbeállító, a szerszámok ja­vítója, a minőségi ellenőr. A szövetkezet kellőkép­pen értékeli munkáját, már több kitüntetést ka­pott. A kollektívában az idősebbek és fiatalabbak jól megértik egymást. Itt dolgozik Mária Jaborková, a SZISZ alapszervezet alelnöke is. Naponta utazik Gabőíkovóból (Bősről), négy évvel ezelőtt tanulta ki ezt a szakmát és annyira megszerette, hogy már nem is baj számára a napi utazás. Ha hírt kapnak arról, hogy a kizáróan exportra gyártott napernyőket dicsérik — mondjuk Hollandiában vagy Kuwaitban —, ennek mindannyian örülnek. A ’ varróműhelyben Horváth Teréz 33 tagú szo­cialista munkabrígádja dolgozik. A brigádvezető egyúttal a Nőszövetség helyi szervezetének elnöke is. A szervezet 50 tagú és nagyon jó munkát fejt ki. Így többek között patronátust vállaltak a nyug­díjasotthon és a helyi Béke park fölött, s nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a műhely mindig példásan tiszta legyen. A műhelyben műbőr és vászon bevásárlótáskákat készítenek, takarékosan bánnak a nyersanyaggal, a villanyárammal, és a hulladékot rendszeresen átadják a huiladékbegyűjtőnek. A Datex vezetői arra törekesznek, hogy állan­dóan bővítsék termékeik választékát. Idén újfajta japán vázas esernyőt és háromfajta divatos bevá­sárlótáskát kezdenek gyártani. Jövőre kerül piacra az általuk gyártott rúgós, összerakható férfieser­nyő. 1978-tól az esernyőket már kizárólag cseh­szlovák gyártmányú szintetikus anyaggal vonják be. A komplex szocialista racionalizálással idén 600 ezer korona értékű áruval termelnek többet. Terv­be vették, hogy a közeljövőben korszerű varrógé­peket vásárolnak külföldről, s ezáltal 50 százalék­kal növelik a munkatermelékenységet. Jövőre az esernyőanyagok szabását is géppel oldják meg. Az elmondottakból is nyilvánvaló, hogy a Da­tex, s így a somorjai részleg előtt is biztató jövő áll.-fk­Napernyöket Hollandiának is gyártanak (A szerző felvétele) “I mr?nmf?m i l I Ml Uni

Next

/
Thumbnails
Contents