Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-08 / 19. szám

□ BOLOT SAMSIJEV, a fiatal kirgiz rendező, a Fehér hajó után ismét Ajtma tov művet választott új filmje alapjául. A korai darvak című elbeszélés a Novij Mir egyik tavalyi számában jelent meg. A történet a háború idején, 1943-ban játszódik egy kirgiz faluban és a serdülők világát mutatja be. Samsijev szeretné megőrizni filmjében Ajtmatov költői ábrázolásmódját.

□ A FÉRFI, AKI SZERETTE A NŐKET a címe Francois Truffaut új filmjének. A főbb szerepeket Charles Oenner, Genevieve Fontanel, Brigitte Fossey és Leslie Caron játssza.

□ ARTAVAZD PLESJAN, a 38 éves örmény dokumentumfilmrendező új típusú filmnyelvvel kísérletezik, amely nagy érdeklődést váltott ki a szovjet filmszakemberek körében. Plesjan most új dokumentumfilm rendezésére készül az űr meghódításáról, címe: Homo sapiens.

* * *

□ ALAIN DELON az egyik főszerepet játssza a francia rendező, Alain Jes- sua Az Armaguedon-terv című filmjében. A film forga tását Milánóban kezdték meg. Története egy nemzetközi összeesküvésről szól. Delon azt a pszichiátert alakítja, aki felfedezi az összeesküvést.

* * *

□ RÉBUSZ címmel játékfilm készül Lengyelországban huszonéves fiatalokról. A film főhőse, miután leszerel a katonaságtól, hazaér kezik és bekapcsolódik egy céltalanul idejét töltő társa ság életébe. A filmben epi zódszerepet vállalt Marék Piwowski rendező is.

□ ISMÉT FILMRE VISZIK Shakespeare Otellóját. A rendező ez alkalommal Roman Polanski lesz. A szerep- osztás egyik érdekessége, hogy jágót a Rolling Stones együttes híres énekese Mick jagger játssza. Egyébként ez nem az első filmszerepe lesz a neves énekesnek, előzőleg már két produkcióban vett részt.

□ DINO BUZATTI Tatár puszta című regénye a mai olasz irodalom egyik legje lentősebb alkotása. A törté net 1908 és 1914 között játszódik — amikor a soknemzetiségű Habsburg-birodalom sorsa már megpecsételődött — egy távoli rejtélyes, soha nem létezett helyőrségen, ahová az ellenség, bár nagyon várják, sohasem jut el. A könyvből Valerio Zurlini rendező készitett filmet, olyan nagyszerű szereposztással, hogy a lista elején ilyen nevek állnak: Vittorio Gassman, Max von Sydow, Helmut Griem, Jacques Perrin, Jean Louis Trintignant, Philippe Noiret, Laurent Ter zieff.

A színész sorsa kiszámíthatatlan és meghatározhatatlan. Pályafutása elsősorban képességeitől és törekvéseitől függ, de a külső tényezők is döntő befolyásúak lehetnek. Persze, a szépség nem elég, tehetséggel kell párosulnia. S ha mindkét tulajdonság adva van. akkor nyugodtan beszélhetünk Magda Vasáryováról.

Húsz-harminc évvel ezelőtt a színpadon kifejezetten csúnyának tartották volna fotogén arcával, sima, szőke hajával, ki sportolt testével. Most felesleges a szépítőszer, a sütővas, az ékszer és a csipke.

— Sosem hittem volna, hogy valaha is ez lesz a hivatásom. A Selmecbányái alapiskolában ugyan a Hamupipőkét is elját szottam édesanyám betanításé ban, de arról, hogy egyszer szí nésznő leszek — még álmodni sem mertem.

Később arra is gondolt: elég egy színésznő a családban. Nő

az 1970/71-es színházi évadot már az Oj Színpad jelentette számukra.

— Kit tartok jó rendezőnek? Elsősorban azt, aki szétosztja tudását a színészek között. Sze rintem a színész és a rendező kapcsolata csak akkor vezethet eredményhez, ha a színész alkotó erőként és nem mozgat ható bábuként van jelen a pró bákon.

Első komolyabb színpadi szerepét a Marat halálában kapta, de azóta már a női alakok egész képtárát megszemélyesítette. Színházi sikerei közül elég, ha megemlítjük Irinát a Három nővérből, Szonyát a Vá nya bácsiból, Of éliát a Hamlet bői és Nyinát a Sirályból. Ám a klasszikus szerepek mellett mai, modern lányokat is szívesen játszik.

— Számomra mindig az a legfontosabb szerep, amit ép pen játszani fogok. Ma este

Magda Vásáryová — önmagáról és szerepeiről

vére, a hat évvel idősebb Emília ugyanis ezt a pályát választotta. Ma a bratislavai Hviez doslav Színház tagja.

Magda a szociológia mellett döntött. A szerencsés véletlen azonban valahol mégis közbelépett, s a filmezés varázsának ő sem tudott ellenállni. Befejezte tanulmányait, diplomát kapott, amely ugyan nem színésznővé avatta, mégis a színházban kötött ki. A Divadlo na korze (Színház a Korzón) szerződtette tagjai sorába.

— A szerződés aláírásáig hél filmben játszottam kisebb-na gyobb szerepet, így kollégáim mai szemben nem éreztem különösebb hátrányt. A filmforga t ások on szeneit tapasztalataim a színházban sem hagytak cser ben. A csupa fiatalokból álló társulatban kitűnő hangulat uralkodott. Szabadok voltunk, a próbákon nyugodtan kimond hattuk véleményünket, mindenkinek egyforma joga volt. Ogy érzem: itt váltam igazán színésznővé.

A társulat később új otthont kapott, néhányan megváltak tőle, helyettük újak jöttek, és

például csak Nyina világában élek. Of éliát pedig végleg „törölnöm“ kell, mert a színház levette műsoráról. Eddig csupa igényes szerepeket kaptam, egyik sem hasonlított a másik ra, így mind más-más érzést váltott ki bennem.

Szép sikert aratott az En gém te ne sajnálj című tévéjátékban, amely Békés fózsef regénye alapján készült Marta Gogátová rendezésében.

— Mi játszottuk először Békés József darabját, ezért igyekeztünk kitenni magunkért. Azt hiszem, sikerült, hiszen ezt bizonyította a közönség és a kritikusok egybehangzó véleménye is.

Tévé-filmjei közül legemlékezetesebb az Andrea, amelyért

1973-ban megkapta a Csehszlovák Televízió legjobb színészi alakításért járó díját, továbbá A front mögött, a Furcsa ember, a Talált tárgyak és a Dosztojevszkij novellája alapján készült Szelíd teremtés.

Az ... és üdvözlöm a fecskéket című cseh filmben elját szott Maruskája külföldön is nagy visszhangra talált.

Az NDK filmstúdióiban is gyakran megfordul. Peter Weigl rendezővel már három filmet forgatott: a Faust és Margitot, a Radúz és Mahulienát, s leg utóbb Dvofák Rusalkáját.

A Vonzások és választások cíipű filmje is az NDK-ban készült. A nemzetközi gárdában Beata Tyszkiewicz személye jelentett a legtöbbet számára.

Őszinte odaadással rajong a színházért, de legalább ennyire a filmért. A forgatások idején néha az is megtörténik, hogy hosszabb időre távol marad a színháztól.

— Nekem kimondottan jót tesz a két-három hónapos át menet. Ilyenkor lazíthatok, feltöltődöm élményekkel, de pihe nésről szó sem eshet.

A felvételek szünetében is készenléti állapotban van. Figyel mindenre és mindenkire. Emberi gesztusokra, hangokra, mozdulatokra, magatartásokra, tárgyakra, az élet látszólag érdektelen részleteire is. Minden apró mozdulat elraktározódik benne, s amikor szükséges, hasznossá válik.

— Nincsen különösebb pró bamódszerem. A szereppel való azonosulás érdekében információkat gyűjtök, olvasok, a rendezőtől instrukciókat várok, de lelkileg is felkészülök.

(Z. Mináöová felvétele)

Szavai a tudatos művész sok szór átgondolt hivatásérzetét tükrözik. Most értem csak meg: az előtte már olyan sokszor és sokak által eljátszott szerepek miért váltanak ki ben nem félelmet. Azért, mert mást akar, mint az elődök. És eddig mindig újat és maradandót tudott nyújtani.

Férje, Dusán jamrich a Hviez- doslav Színház tagja. Hét évig tartó barátság után kötöttek házasságot. Mindketten a legtöbbet foglalkoztatott színészek közé tartoznak. Magánéletük azonban semmiben sem különbözik másokétól. Csupán az idő kérdése jut nagyobb szerephez.

— Közös terveinket gyakran „.áthúzza“ a színházi előadás, vagy a film és a televízió. Ritkán történik meg, hogy a hét végén vagy az ünnepnapokon mindketten szabadok vagyunk. Remélem, a nyáron mindent be tudunk majd pótolni. Elmulasztott baráti látogatásokat, kirándulásokat, szórakozást...

Még lett volna számára néhány kérdésem, de a hangszóróban megszólalt az ügyelő: „Fél óra múlva kezdődik az előadás!“ Azaz újra egy nagy- illúzió.

G. SZABD LÁSZLÓ

Amikor tavaly nyáron, a XX. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál vendégeként személyesen is ellátogatott hozzánk, a nézők ismerősként üdvözölték. A szovjet-litván színész férfias alakjára, markáns vonásaira ugyanis még jól emlékeztek a Senki sem akart meghalni, vagy Az édes szó: szabadság című litván filmekből.

Regimantas Adomajtis a második világháborút követő idők litván falvaiban garázdálkodó nacionalista bandák ellen vívott harcról szóló balladái hangvételű Senki sem akart meg halni című Vitautasz Zsalakjavicsusz filmben tűnt fel. Pályáját színpadi színészként kezdte, Vilniusban. Ma már olyan filmszerepek vannak mögötte, mint Edmund a Grigorij Kozin- cev rendezte Lear király szovjet film- változatában, Francisco, a forradalmár, Az édes szó: szabadság című litván műben.

Nevével nemcsak szovjet, hanem más országok produkcióinak főcímében is gyakran találkozhatunk. Tavaly a DEFA-stúdióban forgatta a Fétfi a férfi ellen című NDK-film főszerepét (a Kurt Maetzig rendezte alkotást a közelmúltban nézőink is láthatták), korábban pedig a Wol: címszerepét alakította, ugyancsak az NDK produkciójában.

A művész jelenleg ismét a hazájában forgat: a litván stúdióban készül a kétrészes Hazátlan, Jonas Avicius regénye alapján. Közben szerepet vállalt a szovjet—bolgár koprodukciós Júlia Vrevszkaja című alkotásban is. Ha ezt befejezi, megkezdi tizenötödik filmjének forgatását; ez igen szép feladatnak ígérkezik: Vaszilij Vaszil- jevics Verescsagin, a múlt században ált nagy orosz festő alakját fogja életre kelteni.

—ym—