Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-08 / 19. szám

Németh Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes átnyújtja a versenyzászlót Nagy Istvánnak, a szövetkezet elnökének (Gyökeres György felvétele) VERSENY« ÜNNEP sítését iskolánknak — közölte őszintén Schick Károly igazgatóhelyettes, ami­kor oktatási intézményük prospektusát hoztam előtte szóba. — Emlékszem, voltak idők, amikor toboroznunk kellett a növendékeket. Az utóbbi nyolc-tíz év­ben azonban megnőtt az ágazat iránt -az érdeklődés, olyannyira, hogy minden évben a túljelentkezés az egyik fő problémánk: évről évre olyan három­száz százalékos a jelentkezés. Az oka? Egyfelől az általános mezőgazdasági fellendülés, másfelől — ha szerényte­lenség nélkül élhetek ilyen kijelentés­sel — megnőtt a szülők bizalma isko­lánk iránt, úgymond felnéznek ránk. Érzik, hogy gyermekeiket jó szakem­berekké neveljük, s ígéretes pályára indítjuk őket. S még így sem vagyunk Képesek kielégíteni a mezőgazdasági termelőüzemek szakemberszükségle­tét ... Évente húsz-harminc hely min­dig betöltetlen marad. Tulajdonképp nemzedékváltást élünk át — talán 1990-re már sikerül. Beszédes adatokat közölt az oktatás színvonaláról. Az iskola átlagos tanul­mányi eredménye 2,36, a szakiskolák kerületi átlaga pedig 2,39. A kitünte­tett tanulók 9,73 százalékos aránya is felette áll a kerületi szakiskolák 2,7 százalékos arányának. — Amellett, hogy a korszerű szak­oktatás technikai eszközeivel bőven rendelkezünk, némely tekintetben még­is hiányos a tansegédletünk. Az egyik ilyen szembetűnő fogyatékosság, hogy viszonylag öreg tankönyveket vagyunk kénytelenek használni, amikor pedig a tudományos-technikai forradalom mér- földes léptekkel halad előre — jelen­tette ki Czajlik József mérnök, fizika és géptan szakos tanár. — Végül is úgy segítünk magunkon, ahogy lehet: szlovák, cseh, magyar szakfolyóirato­kat használunk fel az oktatásban se­gédanyagokként. Vagy említhetném a kétnyelvű szakterminológia oktatásának hevenyészett formáját is. Pedig ez nem «csupán nyelvoktatási kérdés — egyér- tékűen szakoktatási is. A Príroda Kiadó megbízásából egy szerzői kollektíva tagjaként részt veszek egy cseh—szlo­vák—magyar nyelvű mezőgazdasági szakszótár szerkesztésében, továbbá szorosan együttműködünk a Nitrai Me­zőgazdasági Főiskolával és a Prágai Mezőgazdasági Kísérleti Állomással — tőlük nyerjük, az újszerű metodikai utasításokat és információkat —, aztán meg Sztolárné kartársnővel, a szlovák nyelv tanárnőjével „saját szakállunkra“ közösen kidolgoztuk a szakterminoló­gia és p szükséges szaktárgyi vonatko­zású konverzációk beiktatását a szlo­vák nyelvi órák anyagába. Ez azonban mind kevés. Az új tantervek készítése során, központilag kellene gondoskod­ni ilyen hiányok pótlásáról. Olasz András mérnök, az állattan és az állategészségtan tanára hasonlóképp vélekedik. — A mezőgazdasági termelésben mindig tudtam, mit várhatok, s lemér­hettem munkám eredményeit — mond­ta. — Ugyanis, mint Czajlik József kar­társa, ő is termelőgyakorlatból került az iskola tantestületébe; diplomája megszerzése után a vízkeleti szövetke­zet zootechnikusa volt, Czajlik József pedig a pozsonyeperjesi szövetkezet Képesítőjeként dolgozott korábban. — Az iskolai munka természete más. Itt hosszú távon térül meg fáradozásunk, bármilyen behatóan oktatunk is. Múlt­beli és mostani munkámnak azonban van egy közös nevezője: a termelési gyakorlat. Négyszázötven hektáros tan­gazdaságunkban az elméleti anyag gyakorlati elsajátításaként végigveze­tem növendékeinket minden technoló­giai folyamaton, az állatbírálattól kezd ve a legeltetésen, a próbakaszáláson, a takarmányadagok előkészítésén és az etetésen keresztül a fejésíg. A célsze­rűség szempontjából kijelölt állatállo­mányunk van, mellesleg ebből fedezik a termeléscsökkentést is: ez idő sze­rint négyszázhárom szarvasmarha és kétszázhatvan sertés. A növénytermesz­tési gyakorlatokat is jól szolgálja a tangazdaság: két traktor, talajművelő gépek, permetezőgép áll a tanulók ren­delkezésére a kézi szerszámokon kívül. S ugyanígy a tantárgyi gyakorlatokhoz, mint saját maga is végignézhette, a legkorszerűbb tanítási segédeszközök­kel felszerelt szaktantermek és kabi­netek állnak rendelkezésünkre. Didak­tikai technikánk legprogresszívabb tí­pusa a KP—8-as szupervetítő, amelyet tematikai egységekre kidolgozott teljes programok hiányában mindmáig nem tudunk kellőképp kihasználni. Elsősor­ban fílmgyűrűkre lenne hozzá szük­ségünk. Ez is csak felsőbb szerveink külön gondoskodása folytán oldható meg. Beszélgetés közben motoszkált ben­nem a kíváncsiság: vajon belegyőző- dött-e az elmúlt öt év alatt az egykori zootechnikus a hivatásváltásba? Elosz­latta a kételyemet. — Horváth István, a Vörös Csillag elnöke ma is azt mondja: jöhetsz akár éjfélkor is, nálunk mindig meglesz a helyed. Én azonban úgy vélem, itt is ugyanazt a célt szolgálom, csak másfé­leképpen — válaszolta a már leküzdött alternatíva legcsekélyebb utózöngéje nélkül. — Jó érzés naponta tapasztalni, hogy növendékeink iparkodók, s napról napra okosabbak. Mi igyekszünk őket jó szakemberekké nevelni, arra törek­szünk, hogy ne csak a holnapra, ha­nem már a holnaputánra is felkészül­jenek. * * * Hangosak a pedagógusberkek az új oktatási tervezetről folytatott tanács­kozásoktól, tantestületi megbeszélések­től, kartási eszmecseréktől — s még inkább azok lesznek a gyakorlati meg­valósítás éveiben, előreláthatólag leg­alább 1984-ig. Erről is beszélgettünk Bárczi András igazgatóval — úgyszólván búcsúzóul — irodájában. — Az új oktatási reformjavaslat a szak- középiskolákat tulajdonképen nem érinti túl mélyen, a miénket sem — mandta. A politechnizácjó általános érvényesí­tése elvén főleg az alapiskolák és a gimnáziumok rendszerében idéz majd elő struturális és tantervi változásokat. A mi esetünkben inkább csak a tan­tárgykontingensre hat alakítólag. Ed- digelé a szakközépiskolák tantervében a szaktantárgyak részesedése körülbe­lül 60 százalékos volt, most pedig ez arány az általános tantárgyak javára módosul. Az új tantervjavaslat szerint az általános tárgyak 43—50, a szaktan- tárgyak pedig 50—57 százalékban kép­viseltetik majd magukat a szakközépis­kolai oktatásban. A mi iskolánkban is csökken majd a tantárgyi gyakorlatok óraszáma, ez azonban nem jelenti egy­szersmind a szakoktatás háttérbe szo­rulását. A szakoktatás alapkérdése to­vábbra is változatlan: a humán képzés és nevelés intenzitásának növelésével egyidejűleg kisebb szaktantárgyi dotá­cióval is tartanunk kell a szakmai kép­zés eddigi színvonalát. Sőt, ehhez újabb követelmény is társul a jövőben, egy magasabb szakoktatási igény: a végzős növendékek szakmai profilját az eddiginél meghatározóbb módon kell kialakítani. Ennek érdekében a jövő tanévtől kezdve bevezetjük a szűkebb szakmai specializációt. Azaz megszün­tetjük az eddigi úgynevezett általános osztályokat, amelyekben egyforma ará­nyossággal oktattuk a növénytermesz­tést és az állattenyésztést — ezután évfolyamonkénti váltakozásban külön- külön történik majd. Hogy az iskola igazgatójának és pe­dagógusainak törekvései a jövőben sem lesznek eredménytelenek, az eddigiek­ből is bizonyosnak látszik. A Szakszer vezetek Központi Tanácsa által évekkel ezelőtt adományozott kitüntetésükhöz újabb elismerés társult. Szinte május elseje előestéjén nyerték el a rendkí­vüli politikai-társadalmi-oktatásügyi megbecsülést kifejező elnevezést, A XV. kongresszus iskolája címet. Színes filmkockák elevenítik fel a Trsticei (Nádszegi) Efsz tagjai­nak életét. Egy-egy rövid epizód ad ízelítőt a múlt évi nagy erő­feszítésekről. A vezetőségi gyűlé­sen kerekedő parázsló vita, hite­lesen visszaadja, hogy a fejlődés útja olykor göröngyös, teli van akadályokkal. Vezetők, tagok ja­vaslatai alapján sok vajúdás után születnek meg a termelési tervek. A község művelődési házában e rövid színes film ízelítőt ad a kö­zös gazdaság fontosabb termelési szakaszain dolgozók tevékenységé­ről. Fejők, zöldség- és gyümölcs- kertészek, vidám szüretelők, kom- bájnosok, traktorosok arca moso­lyog ránk a pergő filmvászonról. A mellettem ülő szövetkezeti tagok szórakoznak, nevetgélnek, amikor képmásukat viszontlátják a fil­men. Az ott Imre bácsi! Nini, ez itt meg Pista bácsi! — gondolko­dik hangosan szomszédom. A film kísérő szövegének végkicsengése: „A nádszegi szövetkezeti tagok jó­kedve megalapozott.“ Szinte filmszerűen peregnek az események is ezen a szép napon. Már a kora reggeli órákban zászló­díszbe öltözött a falu. Később ün­neplő ruhás szövetkezeti tagok igyekeztek a művelődési házba. A pionírok kedves kis műsorral kö szöntötték őket. Ezután Nagy Ist­ván elvtárs, a szövetkezet elnöke mondta el ünnepi beszédét, amely­ben értékelte a tagság és a veze­tőség múlt évi munkáját. Régen hallottam ilyen lebilin­cselő, lelkesítő beszédet. A terem­ben még a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, olyan tisztelettel, figyelemmel hallgatták a nagy család tagjai a beszámolót. Nem csoda, hisz olyan adatok hangzottak el, amelyekre az egész ország, a felsőbb szervek is felfi­gyeltek. A „Termeljünk többet, job­bat, olcsóbban!“ jelszó a gyakor­latban valósult meg ebben a közös gazdaságban. Egyik bizonyítéka, hogy a szövetkezet a járási ver­senyben a tejtermelésben, a zöld­ség-, cukorrépa- és rostkenderter- mesztésben első helyezést ért el. A szőlő-, a gabona-, a silókukori­ca- és dohánytermesztésben már a második helyre kerültek, de fi­gyelemre méltó eredményeket ér­tek el az építkezésben, az élet- és munkakörnyezet javításában is. A több szakaszon elért jó eredmé­nyekért kapták meg a szövetségi kormány és a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetsége Központi Bi­zottságának vörös versenyzászla­ját. Ezúttal már másodszor. Németh Jenő mérnök, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter helyettes meghitt aktus kereté­ben adta át a versenyzászlót a szövetkezet elnökének. — A vezetőség és a tagság iga­zán megérdemli a kitüntetést — mondta —, mert nehéz termelési viszonyok között is jó munkát végzett. Külön kiemelte, hogy a ver­senyző dolgozók 550 000 korona ér­tékű vállalásukat 1 300 000 korona értékben teljesítették, s hangsú­lyozta: a munkatermelékenység ilyen gyors ütemű fokozódására Szlovákiában alig van példa. A gyűlés vége felé egymás után szólították az emelvényre az érde­mes szövetkezeti tagokat. Nagy Istvánnak, az efsz elnökének, Ju­hos Árpádnak, az üzemi pártszer­vezet elnökének, Juhos Lajos ag- ronómusnak és Erdélyi Vilmos gé- pesítőnek a „Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kivá­ló dolgozója“ kitüntetést tűzték a mellére. Azok a szövetkezeti tagok, akik negyedszázada fáradságot nem ismerve — olykor nehéz kö­rülmények között — dolgoztak a közös gazdaság fellendítésén, ok­leveleket, emlékérmeket és pénz­jutalmat kaptak. Bizony, közülük soknak könnybe lábadt a szeme a megilletődéstől. A jól végzett munka után ünne­peltek a dolgos nádszegi szövet­kezeti tagok. A sok-sok ismerős­sel — valamikor egy agitációs csoporttal segítettem megalakítani a szövetkezetei — alig győztem parolázni. Kérdezgettem őket: „Mi a siker titka?“ Nagy Istán, a szövetkezet elnö­ke így nyilatkozott: — Igazán szorgalmas a tagsá­gunk, és a vezetőség már megta­lálta az utat hozzájuk, mozgósí­tani tudja őket a termelési felada­tok teljesítésére. Nem volt köny- nyü a múlt év, idén is akad elég probléma, de úgy vélem, sikerül a meghatározott program szerint előrehaladnunk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére tagságunk 1 millió 400 ezer korona értékű kötelezettségvállalást tett. A szo­cialista munkabrigád címért ver­senyző öt kollektíva vezetésével a dolgozók máris szép eredménye­ket mutatnak fel minden munka- szakaszon. Nagy Ödön üzemgazdász, belete­kintve a számok tengerébe, öröm­mel újságolta: — Bizony nehéz volt összehozni a bevételt, de végül is az egyes ágazatokból „befutottak“ az elő­irányzott összegek. Az egyik legjö­vedelmezőbb termelési szakasz a zöldségtermesztés. A nyereség ter­vét egymillió koronával teljesítet­tük túl. Juhos Dezső a közös gazdaság­ban már huszonöt éve tölti be az agronómus tisztségét. Ügy véli, a terveket sikerül teljesíteni, azon­ban kissé gondterhelten mondja: — Ilyen hideg tavaszunk még nem volt. Sok a talajvíz. Emiatt nem halad kellő ütemben a ta­vaszi munka. Többek között vál­laltuk, hogy cukorrépából 450 má­zsás hektárhozamot érünk el. Nem lesz könnyű az ígéretet teljesíte­ni, de minden erőnket latba vet: jük. Erdélyi Vilmos főgépesítő a jól felszerelt géppark dolgozóit rövi­den így jellemezte: — Ha elhatározzuk, hogy négy órakor kezdjük a munkát, akkor a kijelölt dolgozók pontosan meg­jelennek munkahelyükön. További vélemények meghallga­tása után arra a következtetésre jutottam, hogy a szövetkezetben tökéletesebbek a munkaszervezési formák és szilárdul a munkafe­gyelem. Büszkén lenghet a vörös versenyzászló abban a szövetkezet­ben, amelynek tagsága megmutat­ta, hogy nehéz körülmények kö­zött is — minden lehetőség fel- használásával — teljesíteni lehet az igényes feladatokat. BÁLLÁ JÚZSEF MIKUS SÁNDOR Gépírási óra. A katedrán Tóth László tanár (Gyökeres György felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents