Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-08 / 19. szám
A cím nem túlzás — a Dunajská Streda-i JDunaszerdahelyi) Magyar Tanítási Nyelvű Mezőgazdasági Szakközépiskola egyébként sem szorul zajos hírverésre —, mert ebben az oktatást intézményben olyan korszerű színvonalon folyik a mezőgazdasági középkáderek képzése, ami nemcsak a mai igényeknek, hanem jószerint a jövőbeni követelményeknek is megfelel már. Csallóköz valóságos kis elméleti központja ez az iskola — a gazdagon termő délnyugat-szlovákiai járások mezőgazdasági fejlesztése szempontjából mindenesetre. Szeptemberben ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. 1972-ig — amikor is az új iskolát avatták — régi épületben, avult berendezésű tantermekben, gyér didaktikai felszereltséggel működött. Ma országos példának lehet áilítani — szinte minden vonatkozásban. ' dító útjára indult szemléltető oktatás mai gazdag eszköztárát tekinthettem meg. Filmvetítő gépeket, diavetítőket, epirexeket (ismertebb néven: epidiaszkópokat), magnetofonokat, televíziókészülékeket, valamint az oktatás közvetlen technikai segédeszközeit: mikroszkópokat (vetítőmikroszkőpot is), analitikus mérlegeket, a kémhatás megállapítására szolgáló polarográfot, magosztályozó gépet, szárítókemencét, nö vényminták és magvak arzenálnyi gyűjteményét, minden nálunk honos fajtából. Boncasztallal, valamint preparátumok tárolására szolgáló hűtőszekrénynyel felszerelt bonctermük és egy kis házi számítóközpontjuk is van — jóllehet, az ökonómiai tagozat tanulói tantárgyi gyakorlatokra a járási szá- mítközpontba járnak. Oktatási technikájuk legértékesebb eszköze egy szupervetítő — voltaképp multimediális oktató- és vizsgáztatógép. Filmgyűrü és magnetofontekercs felhasználásával egy óra nyolc perces tananyagot lehet beleprogramozni, amit egy szinkroni- zátor diaflexbe vet — s ezzel élő anyagból, mintegy házilag eszközölt hangosfilmet pergethetnek. Akár a tanítási órákon is. Az említetteket gazdag könyvtárak egészítik ki: a tanári kézikönyvtárban mintegy ezer szakkönyv, a diákotthonban ezerszáz, az iskolai diákkönyvtárban pedig közel harmincezer kötet kínálkozik olvasásra vagy forog közkézen. S hasonlóképpen: az iskola ellátottamelyben uralkodó szerepük van a tényszerű felsorolásoknak, adatszolgáltatásoknak, mennyiségi jelzéseknek — amik nélkül talán az újságíró sem lehet meg. Különben sem könnyű áttekinteni az egész komplexumot, mert az iskolának korszerű, szinte fényűzően berendezett, úgynevezett sejtrendszerű diákotthona is van — kétágyas, háromágyas lakószobákkal, közös tanulószobákkal, kultúrteremmel, társalgóval, könyvtárszobával, iskolaorvosi és fogorvosi ren delével, betegszobákkal. Windiseh József né, a kollégium igazgatónője kész ségesen, alig titkolt örömmel kalauzol! a szobákon át, ahol a váratlan látoga tás ellenére is mutogatni érdemes rend és tisztaság honolt mindenütt — a fiúk lakószobáiban csakúgy, mint a lányokéiban. A nyolctagú nevelői testület gondjaira bízott diákközösség belső életének rokonszenves feltárulkozása leginkább mégis a nemrég létesített népművészeti szobájuk megtekintésekor illetett meg, amelynek kiállított darabjait saját maguk gyűjtötték — né hány paraszti munkaeszközt, régi falusi házak használati tárgyait, népviseleti ruhadarabokat. Valamiképp a kötődés szándékáról árulkodik ez a követésre méltó kezdemény, a származás, a szülőfalu, a félig már otthagyott családi fészek s a gyermekkor halványuló emlékei iránt érzett nosztalgiájukról, ami azért mégis tovább él bennük a diákszobák szabványbútoros, csupa köny- ves-tanszeres világában is. Két főszakán, a mezőgazdaságiökonómiai és a növénytermesztési-állattenyésztési technikai szakon több mint négyszáz növendék tanul: kétszázhatvanhét a nappali és százhar minckilenc az esti tagozaton. A tanulók tekintélyes része a dunaszerdahelyi járásból származik, de váltakozó aránybeli megoszlással a szomszédos járásokból is verbuválódnak. A végzős növendékek zöme azonnal kikerül a termelőüzemekbe, s egyesztendei „próbaidőre" gyakornoki minősítésű agronó- musok, zootechnikusok, ökonómusok, gépesítők, könyvelők lesznek — mígnem aztán önálló munkaerőkként is véglegesítik őket. Továbbtanulásra rendszerint a rátermettebbek és kitartóbbak vállalkoznak — hazai, valamint magyarországi és bulgáriai főiskolákra, ill. agrártudományi egyetemekre —, akik azonban, az eddigi tapasztalatok szerint, rendre el is végzik felsőbb fokú tanulmányaikat. Leplezetlen ámulattal járom körül, majd tekintem meg belülről is az iskolát vendéglátóim, Bárczi András igazgató és Schick Károly igazgatóhelyettes kíséretében. Az igazgató kétdiplomás szakember: mezőgazdasági mérnök és képesített pedagógus, aki éppen az idei pedagógusnapon kapta meg áldozatos oktatómunkája és iskolaszervező-igazgató tevékenysége elismeréseképp a Példás tanító kitüntetést. Amellett fáradhatatlan közéleti ember — a járási pártbizottság ellenőrző bizottságának tagja, aktivista, lektor, s tagja a Szlovák Oktatásügyi Szakszövetség plénumának is. Egyébiránt gö- möri táj szülötte, a Rozsnyó melletti Hárskútról származott át Csallóközbe. Az igazgatóhelyettes magyar—szlovák szakos középiskolai tanár és dunaszerdahelyi gyökér. Óráit — mint később maguktól a tanulóktól hallottam — felettébb kedveli a diáksereg. Mint a neveléstudomány egykori „taposó szívű gyalogosa", jómagam is ilyesmiről ábrándoztam akkoron, amikor a pedagógusok derékhada is patinás vagy éppen mállós vakolatú épületekben, kiszolgált iskolabútorok közt. eszközök híján hangyamunkába temet- kezetten igyekezett hivatásának eleget tenni: építészi műgonddal és didaktikai célszerűséggel tervezett s emelt iskolaépületről, szinte laboratóriumi csínnal berendezett tantermekről meg az eszményi, derűs környezetben szorgoskodó, elhivatott s alapos felkészültségű kollégákról. Amilyen iskolák pedig országszerte gomba módra szaporodnak az utóbbi években. Ám hogy ez a városiközpontot is díszítő technikum nem „Patyomkin-falu", mindinkább meggyőződtem, amint — hellyel-közzel megzavarva a tanítási órákat — az igazgatóval sorban végiglátogattuk a szaktantermeket, gyakorlótermeket. laboratóriumokat, kabineté» két. A tájékoztatás meg a látottak tömegéből így is csupán futó benyomásokat lehet rögzíteni — majdcsaknem kavalkádszerű képekben. A nyelvi szaktanteremben a tanulók elkülönített fülkékben, vezeték nélküli fejhallgató, magnetofon és mikrofon segédletével tanulják az idegen nyelveket, miközben a pedagógus a hagyományos katedra helyett vezérlőpult mellől vezeti a programozott tanítási órát — akkor éppen Beke Judit tanárnő volt az. Hasonló jellegű a gépírótanterem is, ahol — már mintegy két év óta — szintén magnetofonszalagról szolgáltatják a diktandó, élőszónál jobb hangminőségű szövegét az ugyancsak fejhallgatóval felszerelt tanulóknak, akiket mellesleg Ily módon a gépzörej sem zavar írás közben. És sorban tovább: a kémiai, a növénytermesztési, az állattenyésztési szaktantermekben, laboratóriumokban meg a mikroszkópiában is rendre a Ko- mensky Orbis sensualium pictusával hóBiológiai gyakorlat a laboratóriumban sága az átlagosnál jobb lehetőségeket teremt a tanulóifjúság testnevelési kultúrájának fejlesztéséhez is. Labdajátékokra felszerelt tornateremben, saját labdarúgó-, röplabda-, kosárlabda-, kézilabda- és atlétikai pályákon zajlanak a testnevelési óráik meg a sportköri foglalkozásaik. Mindamellett sportlétesítményeik szertornára is alkalmas, új tornaterem, valamint egy fedett uszoda építésével tervszerűen tovább bővülnek még. Szemlélődés közben a bőség zavara uralkodott el bennem akaratlanul is, írás közben pedig szinte görcsbe fog a szakmai aggály: nem nyújtottam-e máris holmi statisztikai képét egy eleven szellemi műhelynek? Aztán valamiképp megnyugtattam magamat: úgy látszik, olyan racionális korban élünk. Az oktatót a tanítási órán csakúgy nem illő feltartani, mint a munkást a gépe mellett. Az igazgatóval is a folyosóra, majd az irodájába vonultunk félre, hogy alkalmatlankodás nélkül, s magunk is zavartalanabbul beszélgethessünk. — A régi iskolaépületben szinte egyéb sem szerepelt a pedagógiai tanácsüléseinken, mint az oktatás modernizálásának kérdése. Tankönyveken, táblán, krétán kívül úgyszólván alig rendelkeztünk tansegédlettel. Itt meg láthatja... — tárta szét a karját kifejező mozdulattal. — A kollégák rendkívül sokat dolgoznak. Ma már egy tanítási óra levezetése olykor két-há- rom órás előkészületet Is Igényel a pedagógustól. Nemcsak az elméleti oktatásra kell felkészülniük, hanem a szakoktatáshoz nélkülözhetetlen demonstrációra, a segédeszközök össze- VaiugataSáru, s ülküiuláZasuk begyakorlására is. Több szaktanárunk tangazdasági gyakorlatot is vezet és szak- tanácsadói minőségben segítséget nyújt a környékbeli szövetkezeteknek. No meg tanításon kívüli társadalmi tevékenységet is kifejtenek — az iskolai meg a városi párt- és tömegszervezetekben, különféle állami meg oktatásügyi szervekben, társadalmi szervezetekben. Iskolánkon 1972-ig nem volt egyetlen kitüntetett pedagógus sem, azóta hárman viselik a „Példás tanító" kitüntetést, s öten a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának kitüntetésében is részesültek. Hát ilyen szakképzett, lelkes pedagógusgárdát nem nehéz igazgatni. Munkánk, problémánk, gondunk persze így is van bőven. Ilyen pedagógusgondokról meg oktatási problémákról beszélgettem Schick Károly igazgatóhelyettessel, Czajlik József és Olasz András tanárokkal, az iskola szellemi arculatát tapogatva. — Nem akarjuk mi szorgalmazni sem sajtóbeli, sem egyéb formájú népszerű« 00 N CO 00 m 'CO *4 ■a e < *M a u 'CS CQ <3 «0 0 «4 0 ►» 0 Ä O «4 0 00 M a oc o £ •0 X a 2 a c/i ffl HILHAF ÜÍ11 As Iskola bejárata napsugaráé Araközi szünetben
