Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-24 / 17. szám
I r A Kínai Népköztársaság jelenlegi belpolitikájának fejlődése joggal kelti fel a világ közvéleményé nek természetes érdeklődését. Az új vezetőség hatalomra jutása után az országban lejátszódé események gyakran szolgálnak a nyugati hírközlő eszközök céltáblájául és a legkülönbözőbb előrejelzések és értékelések tárgyát képezik. Hogy olvasóink a kinai helyzetről véleményt alkothassanak, cikkünkben összefoglaljuk a jelenlegi fejlődés legfontosabb eseményeit a hivatalos kínai források és a Pekingben akkreditált külföldi tudósítók megfigyelései alapján. a kínai fejlődésről Az új vezetőség hathónapos munkájának mérlege A figyelem középpontjában a „négyek bandája" elleni kampány áll Kína belpolitikájának középpontjában a múlt év szeptemberétől az űn. „négyek bandája“ elleni széles körű és általános kampány áll. Elevenítsük csak fel, kik is tartoznak ehhez a csoporthoz, melyet hol „ortodox maoistáknak, hol „sanghaji extrémistáknak“ szoktak nevezni: Csiang Csing, Mao Ce-tung özvegye, az az asszony, aki diktálta a hivatalos hangnemet főleg kulturális, de más kérdésekben is; Csang Csun-csiao, az államtanács egykori elnök- helyettese, a kínai hadsereg politikai főcsoport-főnöke, akit a „négyek“ legbefolyásosabb emberének tartottak; Vang Hung-ven, a csoport legfiatalabb — körülbelül 40 éves — tagja. Szédítő karriert futott be. egyidőben Mao utódaként emlegették, s a Kínai KP KB alelnöke tisztségét is betöltötte; ]ao Ven-jüan, az egykori újságíró, az elmúlt években a kínai propaganda legfőbb képviselői közé tartozott. Az ellenük indított kampányból kitűnik, hogy a jelenlegi vezetés teljes mértékben a „négyeket“ okolja és teszi felelőssé a belpolitikában és az or szág gazdasági életében elkövetett hibákért és si kertelenségekért. Ez a következtetés vonható le az ellenük felhozott vádakból. íme néhány vádpont: 0 a termelés szabotálása — „az elmélet tanulnia nyozására, politikai kampányok szervezésére helyezték a fő súlyt, és tudatosan elvonták a dolgozók figyelmét legfontosabb feladatuk a — termelés növelésének és színvonala emelésének — teljesítéséről; 0 hihetetlen károkat okoztak a kínai mezőgazdaságnak; 0 a hadsereg iránti ellenszenv — féltek a hadsereg erejétől és befolyásától, ezért igyekeztek azt gyengíteni és szétzülleszteni. Saját rendeltetésű fegyveres erőket, ún. népfelkelőket toboroztak; 0 a nagykínai sovinizmus eszméinek hordozói voltak; 0 hajbókoltak az imperializmus előtt. A hosszú bűnlajstrom említést tesz még olyan vétkekről is mint a születésszabályozás szükségességének semmibevétele, a nők és az ifjúsági mozgalmak bomlasztása stb. Az egyik legfigyelemre méltóbb és legképtelenebb az a vád, hogy a „négyeket“ a Szovjetunió iránti szimpátiával vádolják. Még mindnyájan jól emlékezünk a kínai propaganda durva, szovjetellenes kirohanásaira, s abban az időben éppen Jao, „a négyek“ egyike irányította a kínai propagandát. Mit állítanak a gazdaságról? Kínában az utóbbi hónapokban számos — az eddig rendkívül elhanyagolt —, gazdasági kérdésekkel foglalkozó ülést és konferenciát tartottak. Ezek a tárgyalások gyakran túllépték a gazdasági kérdések keretét s az ország jelenlegi helyzetének általános problémáival foglalkoztak. A nagyon szűkszavú kiszivárgott hírekből is a valóságot megközelítő képet alkothatunk Kína gazdasági helyzetéről. A Zsenmin Zsipao múlt év novemberében a következő jelszavakkal indított kampányt: „Előre a termelési jeladatok teljesítéséért! Szorgalmas munkával pótoljuk be a „négyek bandája“ lelforgató tevékenysége miatt való lemaradásainkat!“ A cikksorozat foglalkozik a termelés hatékonysága, a gyári munkások és a földművesek anyagellátása és még a szocialista munkaverseny szervezése szükségességének kérdésével is. Tehát olyan témákkal, melyek évek hosszú során át tabuk voltak. „A dolgozók anyagi és szellemi életének javításáról“ is írnak, anélkül, hogy sző esne az ilyen irányú konkrét lépésekről. 1976 januárjában összeült az országos könnyűipari konferencia, amelyen az ország legnagyobb, a selyem komplex feldolgozását biztosító üzemben történtekről beszéltek. A Hangcsou városban levő textilüzemben a frakciós harcok következtében 1973- ban teljesen leállt a termelés. Az így keletkezett kár — megítélések szerint — akkora, hogy abból a pénzből további két ilyen gyáregységet lehetne felépíteni. Az üzemben a „négyek“ egyik megbízottja, Ven Szen-he a helybeli népfelkelők támogatásával üldözte a munkásokat, akik a termeléssel akartak foglalkozni. Kínozták és azokba a börtönökbe vetették őket, melyeket Ven egyenesen az üzemben rendezett be. A zavargások és a frakciók közötti harc állandó témája a kínai sajtónak, a hírközlő szerveknek, s a külföldi tudósítók kommentárjainak. Az elmúlt hónapokban az ország sok városában és tartományában dúltak ilyen belharcok. A kínai és a külföldi sajtó néhány hírének közlésével kívánjuk illusztrálni e harcok nagyságát és jellegét: A Honan tartomány fővárosában, Kína egyik legfontosabb vasúti csomópontjában, Csengcsouban is sztrájkok és zavargások voltak, melyek komoly károkat okoztak a vasúti forgalomban. A rend helyre- állítására katonákat küldtek a városba. A Csecsiang tartományban a helyi rádióadó közlése szerint három évig tartó általános zavargások voltak, melyek végül annyira kiéleződtek, hogy megerősített katonai egységeket kellett küldeni a tartományba. A közelmúltban érkezett hírek szerint a fegyveresek nyolc egyént kivégeztek. A Hupej tartományi rádió közölte, hogy Csiang hívei előre kitervelt kampányt indítottak a hatalom- átvételre. A magukat „lázadóknak“ nevező extrémisták ellenzéki tartományi pártbizottságokat szerveztek, melynek nevében különböző rendeleteket bocsátottak ki, sztrájkokat szerveztek, s az ellenszegülő munkásokat megkínozták és közülük sokat megöltek. Hepej tartomány. A Pekingtől 180 kilométernyire fekvő Paotingben hosszan tartó és súlyos harcok folytak. Felfegyverkezett „banditák“ katonai üzemeket támadtak meg, bankokat, üzleteket és raktárakat raboltak ki és vasúti szabotázsakciókat hajtottak végre. Végül a hadsereget bízták meg a rend helyre- állításával. a ' gcQ X N < 09 C/3 — '09 I N U I 09 tS CA * fl '09 H 09 rí C/D H 2>U E .. ■*i :S o 09 +* ij ■X O 09 — <*-< ca B Q) '09 a ■2 S QJ ® B H B S •3 ^ ~ co ß «.5 -n 5 'Cd CA B O :=> h« >-* 'fl « > \qj CA 'Cd 09 e* £2 ~ 09 cd B 3 3* >» g jí B-S 03 cd XJ ,* Ä 00 ® S ei F» 2. 3 80 ^ '09 09 S !0 O. r > Fucsian tartományi kiterjedt zavargások megfékezésére a Tajvannal szemben fekvő stratégiai szempontból fontos fekvésű tartomány közigazgatásál a hadseregnek kellett átvennie. Szecsuan tartomány. Kínai sajtóhírek szerint ebben a tartományban „valódi polgárháború“ tört ki a munkások és a „négyek“ követői között. A harcok „komoly áldozatokat követeltek emberéletben is“ A Zsenmin Zsipao arról ad hírt, hogy az egész, országban hangsúlyozottan érvényre juttatják a rendbontók, „a vasúti szerencsétlenségek és katasztrófák okozói ellen, az állam tulajdonát felgyújtók és szét lopkodok, a sztrájkra buzdítók, a termelés megszakítását előidézők, a vasúti forgalmat zavarók, a gyilkosok és a közrend veszélyeztetői“ ellen hozott intézkedéseket. A felsoroltakból látható, hogy még korai a zavar yások felszámolásáról beszélni. Elérkezett az idő? A már említett mezőgazdasági konferencián Hua Kuo-feng az elmúlt év decemberében bejelentette, hogy a Központi Bizottság „a következő évben megfelelő időpontban megindítja a párttagság megtisztításának és a munkastílus megjavításának mozgalmát“. A hírek szerint „a megfelelő időpont elérkezett“, és megkezdődött a tisztogatás a párt-, az állami és katonai apparátusban. A Zsenmin Zsipao című lap a múlt év első felében bejelentette, hogy a tisztogatás elvégzésére „brigádokat“, a múltban a „négyekkel“ együttműködő személyek „átnevelésére“ pedig különleges iskolákat létesítettek. Hangcsouban már december 30-án megkezdte munkáját az a nyilvános bíróság, amelynek döntenie kellett az „államellenes csoport“ felett. A tárgyaláson csaknem százezer ember vett részt. Néhány tartományban leváltották a párttitkárokat és a forradalmi bizottságok elnökeit. Helyükre a hadsereg képviselői kerültek. Az utóbbi napokban a kínai sajtó nagy figyelmet szentelt a sanghaji extrémisták felszámolásának. A Zsenmin Zsipao március 12-én közölte, hogy „a sanghaji nép kezébe ismét visszakerült a hatalom, amelyet a négytagú banda ingatott meg“. Március közepén a kínai rádió közölte, hogy a tisztogatás áldozata lett Mao unokaöccse, Mao Jüan-szin, aki „aktívan részt vett a négytagú banda tevékenységében“. Csiang után ő már a második Mao közeli rokonságából, akit a tisztogató kampány során eltávolítottak a politikai életből. Nem megy minden simán A „négyek“ elleni kampány állandó támogatása ellenére a kínai sajtó beismeri, hogy nem '' megy minden olyan simán, mint ahogy azt a vezetés szeretné. Elismeri, hogy a kritika bizonyos fokú „lan- kadása“ észlelhető. Február 5-,én a pekingi napilapok bíráló cikket közöltek, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy a kampány „egyenetlenül“ terjed. A cikk figyelmeztet arra, hogy az „ellenség nem nyugodott bele a vereségbe“ és „újra nyugtalanságot válthat ki, amint arra alkalma adódik“. A vezetés egységének hiánya néhány külföldi lap véleménye szerint abban nyilvánul meg, hogy ez ideig betöltetlen a párt és állami apparátus néhány kulcsfontosságú funkciója. Egyelőre nincs elnöke az összkínai Népi Képviselői Gyűlésnek (Parlament). Azelőtt Csu Te volt az elnök egész haláláig. A kormányelnök, az állambiztonsági miniszter és a Hunan tartomány első titkára eddig még formálisan Hua Kuo-feng. 1976 áprilisa óta nincs betöltve a hadsereg főparancsnokának funkciója. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikái Bizottságának 21 tagjából és négy póttagjából csupán 16 maradt tisztségében. Még nem hívták össze sem a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságát, sem pedig a parlamentet, amelyek legalább utólagosan jóváhagynák a változásokat. A vezetésben észlelhető ellentéteket és nézeteltéréseket megerősítette Jao Lien-vej, a parlament állandó bizottságának elnökhelyettese, aki egyetértett a külföldi újságírókkal abban, hogy a Központi Bizottságnak még nincs világos elképzelése néhány vezető politikus helyettesítésével kapcsolatban. Szerinte „amíg nem fejeződik be a négyek bandájának bírálata, nem lehet beszélni a Kínai Kommunista Párt kongresszusa, vagy pedig a parlament ülése összehívásához elengedhetetlenül szükséges feltételekről“. A New York Times úgy véli, hogy az ellentétek tárgya az is, hogy „megfelelő-e Teng Hsziao-ping rehabilitása és valamilyen fontos tisztséggel való megbízása“. (Március közepén Kantonban olyan plakátok jelentek meg, melyek szerint Tenget már rehabilitálták.) Befejezésül Azt a viharos fejlődést, amely napjainkban Kínában folyik, néhányan — pl. az AFP francia hír- ügynökség — Kína történelme „legnagyobb, válságának“ nevezi. A jelenlegi bonyolult helyzet teret enged a legkülönfélébb politikai erőknek, kezdve a terroristáktól egészen az olyanokig, akik például Pekingben ez év január 13-án plakátokon követelték a chilei nép nagyobb szabadságát, beleértve a választójogot és a „szocialista demokrácia felújítását“. Mindez annál sajnálatraméltóbb, mivel a hivatalos kínai körök továbbra is rágalmazzák és támadják a szocialista országokat. A rágalmakat és támadásokat koholmányok és hazug vádak kísérik. A történelmi igazság, a világbéke és a haladás érdekében kénytelenek vagyunk ezeket a támadásokat elutasítani, megmutatni a kínai néphez és problémáihoz, valamint a Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolataink osztály és internacionalista hozzáállását. Azt az álláspontot, amelyet párt és állami képviselőink nemegyszer világosan kifejezésre juttattak. / 1977. IV 24. BOHUSLAV BOROVlCKA 14 ÚJ SZÓ
