Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-24 / 17. szám
TETTEIÉRT MINDENKI FELELŐS A Podbrezovái Vasgyár acélműve pártszervezetének 120 tagja van. Ez a gyár legnagyobb alapszervezete. Februári taggyűlésükön a kommunisták a szokottnál többet beszéltek két fontos problémáról; arról, hogy fokozni kell a kommunisták felelősségét a termékek minőségéért, és arról, hogyan lehetne fellendíteni az üzem SZISZ-szervezetének tevékeny ségét. Feladatul adta az alapszervezet bizottságának, hogy nagyobb gondot fordítson a SZISZ-szervezet, valamint az üzem többi fiataljának a tevékenységére. Joggal. Hiszen az acélműben több mint 150 fiatal dolgozik, akik közül jelenleg csak harminchétén tagjai a SZISZ-nek. Pár nappal a csaknem 4 óra hosszat tartó, élénk vitát felkavart februári párttag- gyűlés után a szakszervezeti műhelybizottság elnöke, a SZISZ-szervezet elnöke és a pártszervezet bizottságának más tagjai konkrét s határidőhöz kötött fel adatokat kaptak. Alig múlt el azóta néhány hét, és máris elmondhatjuk, hogy a pártgyűlés határozatai fokozatosan és céltudatosan valóra váltak. Ezt Anton Preéuch elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke is alátámasztja; — Igen, így van, azóta lényegesen javult az acélmű termékeinek minősége. Míg tavaly az olvasztások 24 százaléka sikertelen volt, arányuk az idei év feb ruárjában 19 százalékra csökkent, sőt márciusban már csak 14 százalékot tett ki. Helyes koncepció alapján végzik munkájukat a pártszervezet tagjai, a tagállomány összetételének javítása terén: az idén öt személyt vettek fel a tagjelöltek soraiba. Rövidesen további fiatal kohászokból is párttagjelölt lesz. A podbrezovái acélipari dolgozók számára a jó minőségű acél gyártása korparancs. Jól tudják, hogy nem elég jelszót írni á faliújságra arról, hogy a minőség mennyire fontos. Ladislav Kollár mérnök, az acélmű kommunista vezetője, abban az időben, amikor alacsony volt a munka színvonala, azt a feladatot kapta az alapszervezettől, hogy személyesen beszélje meg a dolgot minden művezetővel és olvasztárral. A pártszervezet elnöke, s egyben az acélmű lő művezetője, Anton Chromek elvtárs is jelen volt minden pártcsoport tanácskozásán, és hangsúlyozta: — Értsék meg, elvtársak, nekünk nem mindegy, hogy a hengermű dolgozói mit mondanak rólunk, dicsérnek-e bennünket, vagy szidják-e az acélminőséget. Persze az sem mindegy, hogy egy tonna acél előállításához még 600 kWó villanyáramra sincs szükségünk, vagy jóval több kell ennél. Jó példával kell elöl járnunk, főként nekünk, művezetőknek, olvasztároknak és a többieknek. Az acélmű pártszervezetének elnöke még most is rendszeresen megnézi, hogyan folyik a munka az egyes-nagyolvasztóknál, az egyes pártcsoportokban. Lelkesíti a dolgozókat, ám ha szükséges, nyílt és kemény bírálatot is mond. Méghozzá nemcsak azok címére, akik történetesen megszegik a munka- vagy a technológiai fegyelmet. Nemrég összejött Boris Oemiannal, a SZISZ alapszervezet elnökével, a párt tagjelöltjével beszélt, és a szemébe mondta: — Boris, te mint a szervezet elnöke közvetlenül a februári taggyűlés után azt a feladatot kaptad, hogy a SZISZ-szervezet bizottságának közreműködésével alapítsatok ifjúsági csoportokat. Mindenütt, ahol legalább 5—6 SZISZ-tag dolgozik egy helyen. Ezenki vül el kellett volna készítened a faliújság üvegezett szekrényét, azért a faliújságét, amely tartalmazná az egyes munkahelyek sikereit és fogyatékosságait. Csakhogy ezeket a feladatokat eddig nem teljesítetted. Ne magyarázkodj! Mondd meg végre, mikor vál tód őket valóra ... A pártszervezet elnökének jóakaratú figyelmeztetése hatott. Már másnap az acélmű művezetőjének irodájában összejött több SZISZ-tag, köztük Marian jakubovie, Jozef Brucháő, Frantisek Jariabka, Sveto- zár Trajtel meg a többiek. A SZISZ-szervezet elnöke ezzel fogadta őket: — Ma megalakítjuk az első ifjúsági csoportot. A bizottság azt javasolja, hogy vezetője Marian Ja kubovie legyen, a pártalapszervezeti bizottság pedig fán Purdek elvtársat, az acélmű egyik műszakvezetö- jét jelölte ki védnökül. Amikor szükség lesz rá, a csoport gyűlést jog tartani és megvitatja a legsürgősebb feladatokat. Egyúttal gondjaitokra bízom a füg gőszekrény elkészítését is. Ugyanez alkalommal a SZISZ-szervezet elnöke több új tagnak átadta a tagkönyvet. Február 17-e óta, amikor a taggyűlésen azt a feladatot is kapta, hogy gyarapítsa a SZISZ-szervezet tagjainak a számát, a Podbrezová-i Vasműben tíz fiatal lépett be az ifjúsági szervezetbe. Az év végéig további fiatalokkal fog gyarapodni a tagállomány. Egy percre mi is bementünk a SZISZ-csoport első gyűlésére, hogy meghallgassuk, miről folyik a vita. Az elnök arról tájékoztatta a tagokat, hogyan sikerült teljesíteniök a SZISZ II. kongresszusa és az Októberi Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlásukat. Bebizonyosodott, hogy a fiatalok megtartják adott szavukat. Erről Boris Demian már előzőleg tájékoztatta a pártalapszervezet bizottságát: — Valamennyien köteleztük magunkat arra, hogy munkahelyünk rendbehozatalán kívül ledolgozunk 2—3 műszakot, az új üzem építésénél is, ahol köztu dottan kevés a munkaerő. Szervezetünknek csak egy tagja tett formális felajánlást. Azt írta, hogy becsületesen fog tanulni az ipari szakközépiskola esti tagozatán. — Es maga ezt csak így tudomásul vette? — kérdezte az elnök. — Dehogyis. Azt válaszoltuk az illetőnek, hogy felajánlása magától értetődő kötelesség. Ha mások konkrét feladatokat vállalnak, azt ígérik, hogy értékeket hoznak létre terven felül — ő se legyen kivétel! Az elnök válasza ez volt: Egyelőre ne kínozza őt túlságosan a felajánlás ügyében. Egyelőre hagyja őt. Amikor azonban a tavaszi nagytakarítás idején brigádmunkát szervezünk, törődjön vele, hogy e közös akcióban részt vegyenek mindazok, akik esti tagozaton tanulnak. Es bizonyára eljönnek majd azok is, akik nem tagjai az ifjúsági szervezetnek. Akkor aztán lesz mivel érvelni. A kommunisták sohasem kemény szavakkal és sértésekkel győzik meg az embereket, hanem érvekkel és konkrét tényekkel. És még valami: a SZISZ-bizottság ne felejtse el, hogy határozatokat hozni és felajánlásokat tenni nem nehéz munka. Azonban, ha nem ellenőrzi a felajánlások és a kitűzött célok teljesítését, az eredmények maguktól nem születnek meg. Persze egyesektől elég egyszer-kétszer megkérdezni, hogy teljesítette-e a rábízott feladatot. Másokat azonban állandóan nógatni kell, nehogy megfeledkezzenek kötelességükről. A pártszervezet elnöke hasznos tanácsot adott a SZISZ-szervezet elnökének. A szóban forgó fiatal kohász — azt követően, hogy néhány nap múlva a SZISZ alapszervezeti bizottsága szóvá tette, miszerint felajánlása nem helyes, — új felajánlással kereste fel Boris Demiant, amelyben megígérte, hogy társadalmi munkában ledolgozik egy műszakot a munka- környezet rendbehozatalánál, egy másikat pedig az új üzem építésénél. Ezekben a napokban az acélmű SZISZ-tagjai azon törik a fejüket, hogy lehetne minden kohászt bevonni a szaratovi mozgalomba. Mindenki nyitott szemmel jár. A fiatal olvasztárok, a művezetők és a mesterek sokkal jobban odafigyelnek, hogy az olvasztóknál ne pazarolják a magnezitet, a villanyáramot és a fűtőolajat. Mindannyian, éberen ügyelnek a minőségre és az önköltségek csökkentésére. Ferdinand Boháőik, a Siemens-Martin kemence művezetője, a párt tagjelöltje, arra a kérdésre, hogyan lehetne tovább csökkenteni a sikertelen olvasztások számát, így válaszolt: — A probléma megoldható. Sok függ az előkészületektől, az osztályozástól, meg attól, hogy a kemencébe ne kerüljenek színesfémek. A fémhulladékgyűjtő vállalat dolgozói gyakran figyelmetlenek. Megtörténik, hogy színesfémekkel kevert szállítmányt kapunk tőlük. A fiatal kohász pár hónapja vált csak a párt tagjelöltjévé. Így hát megkérdeztük tőle, hogy véleménye szerint a kommunista művezetőnek nagyobb-e a felelőssége, mint a pártonkívülinek. — A minőségért, az emberek jó munkájáért minden művezető egyformán felelős — válaszolta. — Természetesen azelőtt is tiszteletben tartottam a főművezető utasításait. Most azonban elsősorban a pártszervezet elnökét látom benne, és csak másodsorban a gazdasági vezetőt. Egyszerűbb a munkáért felelni az üzemvezetőnek és a többi gazdasági vezetőki nek, mint válaszolni a pártcsoport tagjainak vagy a párttaggyűlésnek a bírálatára, ahol azt, amit mondok, több mint százan követik figyelemmel. Ennek ellenére már megszoktam a pártbizottság tagjainak felelős magatartását. Nagyon tetszik nekem az, hogy következetesek. A feladatokat nemcsak kiosztják, hanem teljesítésüket kezdettől fogva ellenőrzik is. Vajon a szakszervezet is ezt teszi? Eduard Hlásny, a műhelybizottság elnöke így válaszolt: — A pártalapszervezet bizottságának példája alapján az elvszerűség és a bíráló igényesség elvét mi is minden kivel szemben érvényesítjük. Örülök annak, hogy az emberek már megszokták az igények fokozódását, és nem sértődnek meg a bírálat miatt. Egyre' keve sebben vannak olyanok, akik hibáikat megpróbáljak kibeszélni. Az emberek többsége keresi a munka és a fegyelem javításának útját. Nemrég egy kohász jött hozzám, az üzemi bizottságra, és panaszt tett művezetőjére amiatt, hogy a ledolgozotton műszakért mulasztást írt be neki. Azt követelte, hogy a szak szervezeti bizottság utasítsa a művezetőt, az igazo lattan távoliét bejegyzés kitörlésére. Természetesen nem tettünk eleget kérésének. A ledolgozotton mű szak miatt három nappal lerövidült a szabadsága Éppen tegnap találkoztam vele, és azt mondotta, hogy örökre kitörölhetjük őt az igazolatlan hiányzók névsorából. A kohász egyébként, aki összeütközésbe került művezetőjével és a szakszervezeti üzemi bizottsággal az igazolatlan távoliét miatt, felajánlotta, hogy az Októberi Forradalom 60. évfordulója és u IX. Szakszervezeti Kongresszus tiszteletére két mű szakot ledolgozik az új üzem építésénél. Az acélmű szakszervezeti dolgozói eddig több mint 6000 óra ledolgozását ígérték meg társadalmi munkában. El kell azonban mondanunk, hogy az acélmű kommunistái, szakszervezeti tagjai és SZISZ-tagjai nemcsak következetes és jó munkát várnak el az emberektől, hanem ehhez ők maguk teremtenek egyre kedvezőbb feltételeket. A gazdasági vezetéssel együttműködve megszervezték, hogy az éjszakai műszakban dolgozók is meleg ételt kapjanak. Már minden öltözőben hűtőszekrény található. Társadalmi munkában több mint 60 000 korona értékben pihenőhelyet építettek. Amikor befejeztük a gyárban tett látogatásunkat, az acélmű SZISZ-tagjai éppen akkor készítették a faliújság függőszekrényét, amelyre elsősorban az Ifjúsági Fényszóró mozgalom tagjainak bíráló észrevételei kerülnek majd. Az egyik ilyen észrevételből idézünk: A 3-as számú csarnokban kiömlött két hordó olaj. A közelben folyékony acéllal dolgoznak, könnyen történhet baleset. Ladislav Kollár mérnöknek, a részleg vezetőjének ki kell nyomoznia a tetteseket. Pobrezovában ugyanis ebből a szempontból is igényesek. Ha valaki kárt ókoz, meg kell térítenie, tetteiért mindenki felelős. — Hogyan is lehetne másképp? A névtelenségnek könyörtelenül hadat üzentünk. Meg a kommunisták tétlenségének is. Nem elégedünk meg azzal, ha va laki csak a tagsági díjat fizetni és eljár a gyűlésekre, ahol csendesen bólogat. A pártpolitika iránti elkötelezettségét mindenkinek konkrét kezdeményező tettekkel kell bizonyítania. Ez a mi elvünk“ — mondotta végezetül Anton Hromek, a pártalapszervezet elnöke. Tegyük rögtön hozzá: Ennek az elvnek betartását a podbrezovái kommunisták következetesen ellenőrzik is. Ebben rejlik sikereik titka. BÁTOR1 JÁUOS Chromek elvtárs gyakran tanácskozik az üzem fiataljaival (Melichar Rusnák felvételei) '<0 n ca * S3 2 *® S e 2 ® uí N gS ® u e ® < M
