Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-24 / 17. szám

ÚJ szú vV 1 977. IV. 24. költségeivel és a többi, a munka ésszerűsítését elősegítő tudnivalók­kal. Ennek az építőipari dolgozók és az építőszervezet közti újfajta kap csolatnak az a célja, hogy valameny- nyien jó gazdákként a munka meg­gyorsítására, minőségének javítására és az önköltség csökkentésére töre­kedjenek, s hogy igyekezetükkel a saját anyagi érdekeiken kívül üze­mük, sőt az egész társadalom érdé keit is szolgálják. Az aranyérmes Josef Hampl tekin­tettel van ezekre a követelmények­re. Brigádja két műszakban dolgozik, és 1975-ben 516 lakásegység felépí tésével csúcseredményt ért el. — Ezzel azonban nem elégedtünk meg — utal a XV. pártkongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségükre, amely szerint tervüket további 100 lakás átadásával és a választási program keretében egy óvoda felépí­tésével teljesítették túl, bizonyítva, hogy még mindig vannak feltárásra váró tartalékaik. A NOSZF 60. évfordulójára is gondolnak már A 6. ötéves tervidőszakban az Épí­tési Szerelő Vállalatnak 22 500 lakás­egységet kell felépítenie. Ez az igé­nyes feladat körültekintő számítások­ra késztette a dolgozókat, olyanokra, amelyeknek alapján kiderült, hogy némi fáradsággal évente leg­alább 30 ezer munkaórát is megta­karíthatnak. Ma még egyetlen lakás­egység felépítése — az alapok le­rakásától a kulcsátadásig — átla­gosan 800 munkaórát vesz igénybe, de ha 1980-ig ezt az időt a felére sikerülne csökkenteniük, akkor a fo­lyamatos termelés jóvoltából évente kb. 300 lakással többet adnak át majd rendeltetésének. Josef Hampl, ma 25 tagot számláló szocialista munkabrigádjának ezt az igyekezetét tükrözi az NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tett kötele­zettségvállalásuk is, amelynek alap­ján az idei évre előirányzott 516 la­kással december 20-ig elkészülnek. Ezen felül pedig további 30 lakás nyers szerelését is befejezik. A dolgozók azonban még ennél is többre törekszenek. Munkájuk minő ségének értékelésénél az eddiginél szigorúbb követelmények figyelem be vételével elhatározták, hogy hi­bátlan munkájukért, az előírt minő ségért garancialevélben vállalnak fe lelősséget. Belátták ugyanis, hogy a kész épületeken észlelt, és a lakók életét megkeserítő kisebb-nagyobb rendellenességek és a hibák felesln ges időveszteséggel járó, költséges orvoslása elkerülhető. A CSKP KB legutóbbi ülésén hozott határozatból tehát Josef Hampl bri­gádja az elsők között vonta le a szükséges következtetéseket. Az ülé­sen elhangzott számos értékes gon­dolat és ötlet a munkacsoport tag­jait is gondolkodásra késztette, hogy miképp javíthatnák, hogyan tehet­nék még színvonalasabbá munkáju­kat. Ezért tanácskoztak behatóan tér melési értekezletükön a feltételeikre alkalmazott követelményekről, az őket érintő problémákról, amelyek nek nagy részét ezentúl komplex módon igyekeznek megoldani. Josef Hampl 1948-ban kőművesként kezdte pályafutását. Ipari tanuló ko rában belépett a CS1SZ üzemi szer­vezetébe, amelynek rövidesen elnö­kévé választották. — Ez a megtiszteltetés jó munká­ra, példamutatásra kötelezett — mondja. Amikor pedig 1958-ban fel­vették a pártba, ifjúsági brigádot ala kított, majd megszervezte első szo­cialista munkabrígádját is. Munka­eredményei és számos közéleti tiszt­sége bizonyítja, hogy a Prágai Vá­rosi Pártbizottság tagja helyes úton, biztos léptekkel, céltudatosan halad előre. Hány pompás lakóház köszönheti neki létrejöttét? Elmosolyodik. Ne­héz lenne erre a kérdésre felelni, de annyi bizonyos, hogy amikor a má­sodik műszakból esténként hazafelé igyekszik, és az ablakokból kiszűrő­dő fényekét látja, jóleső érzéssel gondol azokra, akik az ő és munka­társai jóvoltából békés, nyugodt ott­honra találtak, meleg családi tűzhe­lyet alapítottak. Fárasztó, igényes munkája közben ez a tudat serkenti és ad erőt a brigádnak teljesítményei további fokozásához. KARDOS MARTA A brigád tagjai szerelés közben (a háttérben Josef Hampl) (Václav Jirsa felvételei) Valahányszor Prága egyik épülő lakótelepén, a Hostivaf közelében elterülő Déli Városrészben járok, mindannyiszor jóleső érzéssel álla­pítom meg, hogy a hosszú nyakú daruk a hét végén sem pihennek. Amerre a szem ellát, mindenütt nagy a sürgés-forgás. Érthető hát, hogy a gomba módra szaporodó, mutatós, 10—12 emeletes lakóházak egy része — az ablakok függönyeiről és az erkélyeken száradó fehérneműről ítélve — már teljesíti küldetését. Aki nem tudná, annak a több he­lyütt kifüggesztett cégtáblák hozzák tudomására, hogy az épületek a a prágai Építési Szerelő Vállalat 03. számú üzeme dolgozóinak köszön­hetik létrejöttüket. Közéjük tartozik a kiváló ötleteiről és kezdeményezé­séről jól ismert Hampl testvérpár is. Építőiparunk sikerei ma már senki­ben sem hagynak kétséget az iránt, hogy a Hamplékhoz hasonló, élenjá­ró dolgozókban hazánkban nincs hiány. Főleg ezeknek az áldozatkész, minden nehézséget leküzdő emberek­nek az érdeme, hogy az építőiparban a munkatermelékenység 1948 óta a háromszorosára emelkedett. Nekik köszönhető az is, hogy lényegesen megváltozott a munka jellege, és mert értékes tapasztalataikat nem monopolizálják, egyre több a minősí­tett dolgozó. Ugyanakkor azonban az építőipar fogyatékosságai felett sem hunyha­tunk szemet. Legutóbb, a CSKP KB 6. ülésén Josef Kempny elvtárs mu látott rá az építészeti dolgozók mun­káját gátoló problémákra, amelyek közül nem egy évek óta nehezíti az amúgy is igényes terv teljesítését. Az építkezési munkák előkészületei­ben, az állóalap kihasználásában, az anyagellátásban, a munkaszervezés­ben stb. mutatkozó fogyatékosságok sajnos még mindig sötét felhőkként tornyosulnak az építészeti dolgozók feje felett. Kétségtelen, hogy Kemp- n^ elvtárs bírálatával az elevenbe vágott, hiszen nem titok, hogy a munkaidő maradéktalan kihasználá­sa, a gépekkel és az építőanyaggal való körültekintő gazdálkodás terén koránt sincs még rendben minden. Ezért azonban — a Hampl testvér­pár véleménye szerint — elsősorban a vezető gazdasági dolgozókat ter­heli a felelősség­Zlobin módszerével josef Hampllal és bátyjával, Fran- tisekkel — mindkettő több állami ki tüntetés viselője és néhány hét óta a Szocialista Munkabrigád Aranyér­mének tulajdonosa — mintegy más­fél évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Josef kezdeményezésére 16 tagú munkacsoportjának tagjai akkoriban határozták el, hogy egyszer s min­denkorra véget vetnek a felesleges gondoknak, a sok kárt okozó fogya­tékosságoknak, visszásságoknak. És mert Josefnek már a múltban is jó tapasztalatai voltak a haladó szov­jet munkamódszerekkel, a munkater­melékenység emelésére, tevékenysé­gük ésszerűsítésére törekedve, ter­mészetesnek tartotta, hogy embereivel együtt átvegye N. A. Zlobinnak, a szocialista munka hősének bevált módszereit és tapasztalatait. Erre az időszakra így emlékszik vissza: — Kezdetben a velem ugyan­abban a munkacsoportban dolgozó, ma már külön kollektívát vezető Frantiäekkel együtt számos nehézsé­get kellett leküzdenünk. Az embe­rek egy része ugyanis, mint minden újdonságtól, Zlobin munkamódszeré­től is idegenkedett. Bizalmatlanságuk azonban nem tartott sokáig. Fokoza­tosan nemcsak Zlobin módszerének, hanem a folyamatos termelésnek az előnyeiről is meggyőződtek. Bebizonyo­Az aranyérmes Josef Hampl sodott ugyanis, hogy a helyes mun­kaszervezés és a rendszeres anyag­ellátás esetén a lakásépítésben részt vevő valamennyi iparág dolgozói — az asztalosok, a lakatosok, a villany- szerelők stb. — szocialista munka­brigádot képezve, egymás tevékeny­ségét kiegészítve, időveszteség nél­kül, lényegesen többet és gyorsab­ban termelhetnek. Érthető azonban, hogy az iparosoknak ez a szoros együttműködése az előnyök mellett „összjáték“ hiánya esetén a fogya­tékosságokat is szembetűnőbben tük­rözi. Az új munkamódszer tehát foko­zott követelményeket támaszt mind a munkacsoportokkal, mind a fele­lős gazdasági vezetőkkel szemben. Egyikük-másikuk hibás lépése vagy mulasztása az egész termelési folya­matot késlelteti. A folyamatos ter­melést Hampl elvtárs a gyári sza­lagrendszerű termeléshez hasonlítja. Elmondta, hogy az épületek alapjai­nak a lerakásától kezdve a panelek szerelésén, a válaszfalak rögzítésén, a falak vakolásán, a padlózat lera­kásán keresztül egészen a szobafes­tők munkájáig minden egyes műve letet meghatározott időben kell el­végezniük. Valamennyien hozraszcsot módszerrel dolgoznak, ami azt jelen­ti, hogy a határidők és a minőségi mutatók megtartását, az anyagmeg­takarítást a megnövekedett prémiu. mok tükrözik. Hamplék brigádjai természetesen tisztában vannak szakavatott, fegyel­mezett munkájuk előnyeivel, ami azonban nem jelenti azt, hogy időn­ként a szervezésbe csúszott hibák — például a beruházó vagy a tervező vállalat okozta késések — miatt ne lennének nehézségeik, amelyekért természetesen az egyszerű „sorkato­nák“ nem vonhatók felelősségre. Tökéletes „összjáték” Josef Hampl szavai szerint a bri­gád a saját munkáján kívül bizonyos szervezési és gazdasági feladatok tel­jesítésére az üzemmel szemben is szerződéses kötelezettséget vállalt. Ennek ellenében az üzem a jolyama- 'os anyagszállításra és a gépek meg- ielelő elosztására s rendszeres kar­bantartására kötelezte magát. A szerződés szerves része a termelési kalkuláció. A brigádvezetőnek ugyan­is a legapróbb részletekig tisztában kell lennie a felhasznált építőanya­gok mennyiségével, árával, a munka­bérekkel, a gépek üzemeltetésének iái«! É liyi^ ii ii ii É É É %3^Zii %§§#' ^!i-Prága Déli Városrészében

Next

/
Thumbnails
Contents