Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-17 / 16. szám

Leonyid Brezsnyev a szovjet szakszervezeti kongresszus szónoki emelvényén

(CSTK — TASZSZ-felv.)

rétéit és lényegüket tekintve globális jellegűek.

Valamennyi atomfegyver-kísérlet beszüntetése kedvezően befolyásolná bolygónk életét. Közvetlen, biológiai vonatkozásban megszabadítaná az emberiséget a radioaktív mérgezés veszélyétől. Nem kevésbé lényeges, hogy korlátozódnának az atomfegyverek minőségi tökéletesítésének, új atomfegyverfajták megjelenésének lehetőségei. Mindez az atomháborús veszély fokát csökkentve elősegítené erkölcsi-politikai vonatkozásban a nemzetközi helyzet egészségesebbé válását.

A Szovjetunió régen felvetette az összes fajta atomfegyver-kísérletek mindenki által és közösen való betiltásának kérdését, de megoldását az ellenőrzés nehézségére való hivatkozással indokolatlanul fékezték.

A Szovjetuniónak most is az a meggyőződése, hogy az ellenőrzéshez teljesen elegendőek a nemzeti ellenőrző eszközök. Különböző országok számos szakemberének is ez a véleménye.

Ám a Szovjetunió mégis komoly lépést tett a Nyugat felé, hogy megtisztítsa az egyezményhez vezető utat. Az

tika, amely alapjává teszi az atomfegyver alkalmazásának veszélyét és az alkalmazására való készséget, mind veszélyesebbé válik az emberiség számára“ — mondotta Leonyid Brezsnyev.

A Szovjetunió teljesen felismerve az atomveszély komolyságát, az atomfegyver megjelenésének első napjától síkraszáll betiltatásáért és megsemmisítéséért. Ez volt a Szovjetunió álláspontja akkor, amikor az Egyesült Államok az atomfegyver monopóliumával, rendelkezett. Álláspontja most sem változott, amikor pedig mindenki elismeri a Szovjetunió és az Egyesült Államok atomhatalmának egyenlőségét.

Fontos volna pozitív előrehaladás elérése a közép-európai haderő és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon. E téren mindenekelőtt logikus volna, ha a részvevők a tárgyalások idejére lemondanának fegyveres erőik növeléséről a nevezett területen. A Szovjetunió szövetségeseivel együtt ezt nemegyszer javasolta. Ami pedig a gyakorlati példát, az egyoldalú pozitív lépéseket illeti, ilyen példaként szolgálhat az, hogy a szocialista országok már évek óta nem növelik közép-euróA baké és a biztonság szavatolásának központi proMémája

Leonyid lljics Brezsnyev a politikai enyhülés katonaival való kiegészítésének szükségességéről

Leonyid lljics Brezsnyev a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusán mondott beszédében kijelentette: A fegyverkezési hajsza korlátozása és a leszerelés a népek békéje és biztonsága szavatolásának központi problémája. Ez iránt senkinek se legyenek kétségei. Hisz éppen e kérdés megoldásán keresztül vezet az út az enyhülés megszilárdításához és elmélyítéséhez. Csak azok mondhatnak ellent ennek a véleményem szerint vitathatatlan megállapításnak, akiknek nem érdekük a tényleges enyhülés, vagy a kibontakoztatására irányuló erőfeszítéseket a fő- útról mellékirányokba igyekeznek terelni, ami egyébként egy és ugyanaz.

A Szovjetuniónak minden lehetősége megvan ahhoz, hogy újra meg újra felszólítsa a világközösséget, céltudatosan közelítse meg ennek a sarkalatos és halaszthatatlan feladatnak a gyakorlati megoldását, erre összpontosítsa figyelmét.

Ogy vélem, ez az értelme Brezsnyev kongresszusi beszéde leszerelési kérdésekkel foglalkozó részének.

A fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatok olyan konkrét intézkedések komplexumát jelentik, amelyeknek megvalósítása közvetlenül célhoz vezet.

A feladat mindenekelőtt az, hogy érvényesítsék a már megkötött nemzetközi megállapodásokat, amelyeknek mindegyike hasznos hozzájárulást jelent a probléma részenkénti megoldásához. Soron következnek ugyanolyan konkrét és egészen reális feladatok. Közülük a legfontosabb a stratégiai támadó fegyverek korlátozására vonatkozó, lényegében már 1974-ben egyeztetett szovjet—amerikai egyezmény előkészítésének befejezése és aláírása. Ezáltal létrejön a két ország fegyverzetének kölcsönös csökkentése felé való további haladás alapja, természetesen a felek egyenlősége és egyenlő biztonsága alapelvének szigorú betartása mellett.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok e területen folytatandó közvetlen együttműködéséről szólva rá kell mutatnunk, mint L. I. Brezsnyev is teszi, a vegyi fegyverek legveszélyesebb pusztító fajtáinak betiltását és felszámolását célzó lehetséges közös kezdeményezésekre, valamint egyéb intézkedésekre, amelyek megfékezik a fegyverkezési hajszát. Közöttük nagyon fontos és időszerű az összes atomfegyver- kísérletek betiltásának kérdése. Nem nehéz meglátni, hogy ezek a kérdések túllépik a kétoldalú kapcsolatok keatomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltására vonatkozó szovjet egyezménytervezet most tekintetbe veszi a helyszíni ellenőrzés lehetőségét. Ez önkéntes alapon foganatosítható abban az esetben, ha egyik vagy másik fél szerződésbeli kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban valamilyen kétségek támadnak. „Ez ésszerű kompromisszum valamennyi fél álláspontját tekintetbe veszi,“ emelte ki Leonyid Brezsnyev.

Természetesen, az atomfegyver-kísérletek teljes beszüntetése csak akkor következik be, ha az egyezményben valamennyi atomhatalom részt vesz. Az egyezmény csak akkor fogja valóban szolgálni célját. Ügy vélem, egyes országok negatív magatartásától függetlenül, a békeszerető országok folytassák csak ernyedetlenül törekvéseiket e fontos egyezmény megkötésére, majd egyetemes nemzetközi kötelezettséggé változtatására.

A Szovjetunió reméli, hogy a nyugati országok, elsősorban a NATO-álla- mok vezető személyiségei komolyan elgondolkodnak olyan fontos javaslat értelmén, mint amilyen egy olyan egyezmény, hogy az európai biztonsági értekezleten részt vett államok nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert. „Ideje már felismerni, hogy az a polipai fegyveres erők személyi állományát.

A NATO-országok annál kevésbé követték ezt a példát és tovább növelik közép-európai fegyveres erőiket.

Milyen példa követésére szólítunk fel?

„Ma még egyszer kijelentjük: készek vagyunk egészen a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésére vonatkozó megállapodás eléréséig sem növelni csapataink közép-európai személyi állományát. Természetesen azzal a feltétellel, hogy a NATO-erőket sem fogják növelni Közép-Európában. Tisztelt tárgyalófeleink, fogadják el ezt a javaslatot, mint az első, reális lépést a fegyveres erők csökkentése útján! Az igazság az, hogy ezzel senki sem veszít, a béke ügye, a népek biztonságának ügye pedig csak nyer vele“ — mondota Leonyid Brezsnyev.

A leszerelés sikere szempontjából különféle lépések és módszerek lehetségesek és hasznosak. Ám ebben a halaszthatatlan és komoly ügyben mindenekelőtt feltétlenül szükséges a jóakarat és bizalom. A Szovjetunió részéről — kölcsönösségre számítva — mindkettő megnyilvánul.

SZVJATOSZLAV KOZLOV, az APN politikai hírmagyarázója

emberek anyagi jólétének növekedése a társadalom fejlődésének tartós tendenciája. Az utóbbi évtizedben (1966—75) az egy lakosra eső jövedelem csaknem megkétszereződött, miközben az állami kiskereskedelmi árak, díjszabások, adók általában stabilak maradtak.

Megkülönböztetett figyelem terelődik az áruminő- ség-választék és a szolgáltatások javítására. Az árutermelésben és -fogyasztásban a Szovjetunió fokozatosan kiegyenlíti- lemaradását a fejlett nyugati országokkal szemben.

Vajon nem következik-e ebből, hogy a szovjet társadalom mind gyorsabban közeledik a nyugati típusú „fogyasztói társadalom“ felé? Van-e egyáltalán különbség a szocializmus jelszava: „Mindent az emberért! és a „Mindent a fogyasztóért!“ — jelszó között? A Szovjetunióban az emberek úgy vélik, hogy van. Főleg abban, hogy a fogyasztás mire is szolgál.

Ha választ keresünk a kérdésre, hogy fenyegeti-e az embereket a „tárgyak beteges imádata“, a „fogyasztói tudat“, nem kerülhetjük el néhány létfontosságú érték összehasonlítását a Nyugatéval.

„Egyre több bizonyítékunk van arra, hogy a fogyasztói szférában való aktivitás részben helyettesíti az aktivitást a munka szférájában.“ A siker jele egyre gyakrabban nem az, hogy hogyan szerzi meg az ember a pénzt, hanem inkább az, hogyan adja ki“ — elemzi az amerikai társadalmat Robin Williams, ismert nyugati pszichológus. „Többet kell kiadnod, mint amennyit módodban áll, ha azt akarod, hogy sikered legyen az életben“; „Ha nincs hiteled, tégy úgy, mintha lenne“ — ez egy amerikai átlagpolgár nézete, amelyet az amerikai fogyasztó pszichológiájának vizsgálata jegyzett fel.

Az ilyen gondolkodásmód eredetét könnyen megérthetjük, ha meggondoljuk, hogy a siker, presztízs, boldogság fogalma az amerikaiak többségének tudatában megegyezik a gazdagsággal és a pénzkeresés művészetével.

A Szovjetunióban a siker, a presztízs és a tekintély más mércéi érvényesek. A havi vásárlások meny- nyisége, az autó-márka, a pénzmennyiség, az emberek megítélésében nem játszik szerepet, legalábbis a döntő többségénél nem. Az ember pozíciója, erkölcsi tekintélye elsősorban attól függ, milyen mértékben járul hozzá a termelés, a tudomány és a kultúra fejlődéséhez, továbbá aktív részvételétől a társadalmi tevékenységben — más szóval: milyen hasznos a társadalom számára. A megítélésben mutatkozó alapvető különbségeket azok sem tagadják,

NÉPSZERŰ-E A SZOVJETUNIÓBAN A „FOGYASZTÓI GONDOLKODÁSMÓD“?

akiket nemigen sorolhatunk a szocialista rendszer hívei közé. Például Paul Hollander amerikai szociológus „A szovjet és az amerikai társadalom“ című könyvében ír erről: „A siker a szovjet társadalomban nem az anyagi javak birtoklásán, hanem más mutatókon alapszik. A fogyasztás magában a társadalmi pozíciónak nem fontos mutatója mint az USA-ban.“ Könnyű-e a Szovjetunióban egymillióval a zsebben élni? Ez a feltételezett helyzet már a háború előtt llf és Petrov Aranyborjú című szatirikus regényének témájául is szolgált. Osztap Bender, az ügyes kalandor egymillió tulajdonosává vált, de nagyon hamar ráébred, hogy a fényűző és nagyszerű életről szőtt álmai szertefoszlottak. Bender nevetséges és buta helyzetben találja magát. Villáját mór stílusban akarta f-elépítletni, de az építési megrendeléseket csak kollektíváktól és szervezetektől veszik fel. Amikor szobát szeretne bérelni egy dolgozó emberekkel telt szállodában, akkor sem megy semmire a pénzével. „Ez a milliomos sorsa ...“ — gondolkozik Bender keservesen. „Hol a tisztelet? Hol a megbecsülés? Hol a dicsőség? Hol a hatalom?"

Az újdonsült milliomos kalandjai a regényben a művészi fantázia szülötte, de a szocialista valóságon

alapszik. Az ember, akinek egyetlen „érdeme“, hogy tökével rendelkezik, sohasem válhat a Szovjetunióban a társadalom megbecsült tagjává, sőt amint látjuk, „nagy lábon élni sem éppen könnyű.

A szocializmusban a fogyasztás nem cél, inkább -eszköz, a személyiség sokoldalú fejlődésének anyagi alapja. Az emberek döntő többsége a fogyasztói szféra adta növekvő lehetőségeket a maga adottságainak és intellektuális érdeklődésének stb. fejlesztésére használja ki. Az a tendencia mutatkozik, hogy minél jobbak a szovjet emberek anyagi körülményei, annál nagyobbak szellemi igényeik.

A kulturális igény a magasabb műveltség utáni igénnyel párhuzamosan nő. Néhány évvel ezelő-tt nemzetközi vizsgálat alá vetették az emberek napirendjét, s megmutatkozott, hogy a Szovjetunióban a fiatalemberek ötször, a leányok 60 százalékkal több időt áldoznak olvasásra, mint amerikai kortársaik. Átszámítva ezt egy hónapra, a fiatalemberek műveltségük növelésére átlagban 21 órát szentelnek, az USÁ-ban 6-ot, Franciaországban 3-at.

A könyvvásárlásra, a színház-, a koncért- és a kiállítás-látogatásra szánt kiadások a szovjet embereknél átlagosan magasabbak, mint Nyugaton; az UNESCO adatai arról tanúskodnak, hogy ami a könyvolvasást, színház- és múzeumlátogatást illeti, a Szovjetunió az első helyet foglalja el a világon.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek fogyasztói erkölcsű emberek. Ezért találkozhatunk a szovjet sajtó hasábjain „emberek és javak“ témájú vitákkal, tárcákkal, melyek „hősei“ olyan egyének, akik jólétüket az életmód erkölcsi normáinak és a törvény követelményeinek megkerülésével szeretnék megalapozni. A vitákat és a tárcákat elemezve könnyen felismerjük, hogy a szovjet emberek hívei az anyagi jólétnek, kívánják, hogy a javak őket szolgálják, de elutasítják azt a pszichológiát, amely az embert a tárgyak rabjává teszi, ellenzik a vagyonfelhalmozást és azt, hogy az ember önmaga anyagi jólétének fogságába essen.

E nézetek elterjedtsége is bizonyos mértékben feleletet ad a kérdésre: Népszerű-e a Szovjetunióban a fogyasztói gondolkodásmód?

ARKAGYIJ KUDRJA (APN)

1977. IV. 17.