Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-17 / 16. szám
( Zuzana MináCová felv.) □ Egy tudományos konferencia ürügyén a mai lengyel értelmiség problémáiról készítette új filmjét Krzysztof Zanussi. A fő konfliktus egy fiatal kutató és egy, a középnemzedékhez tartozó docens között bontakozik ki. * * * □ A filmtörténetbe Nyikolaj Szimonov alakításával vonult be Első Péter cár; a harmincas évek vé gén forgatott film emléke mindmáig hat. A városépítő cárt most ismét a film vásznán láthatjuk viszont: nemrég készült el a Mese arról, hogyan házasította meg Péter a szerecsent című filmvígjáték. A nagy uralkodót Alekszandr Petrenko alakítja. * * * Q Fedőneve: Lukács. Befejeződtek a szovjet-magyar koprodukcióban készülő Zalka Mátéról szóló film felvételei. Rendező: Manosz Zahariasz, operatőr: Kende János. Az Idősebb Zalka Mátét Kozák András, a liatalt Vlagyimir Vihrov játssza. * # * □ A római Cinecittában új amerikai szuperfilm for gatását kezdték meg. Superman címmel, Guy Hamilton rendezésében. A két fősze replő Marlon Brando és Gene Hackman. * * * □ A St. Ives című filmben Charles Bronson újságírót, Jacqueline Bisset pedig titkárnőt alakít. Mindketten belekeverednek egy veszélyes ügybe, ellopott, fontos iratokat akarnak megszerezni. A film hősei a luxus éttermektől a külvárosi lebu jókig mindenütt megfordulnak; e helyszínekben csak annyi a közös, hogy mindé nütt életveszély fenyegeti őket. De aki ismeri Charles Bronson filmjeit, nem aggódik. Tudja, hogy a végén mégiscsak ő győz, „kiütéssel“. * * * □ Michéle Mercier, aki látogatóban volt Nizzában és Párizsban, visszatért Amerikába. Két új szerep várja; az egyik film címe: Quicksilver, a másiké: Az éjszaka másik fele. A bájos filmszínésznő, aki az Angelika-so- rozatnak köszönhette népszerűségét, ráunt a kosztümös szerepekre és modern drámákban, vígjátékokban játszik. • • • □ A Mint egy bumeráng című francia film témája a fiatalkori bűnözés; egy jó körülmények között élő fiú súlyos bűncselekményt követ el. A történet folyamán kiderül, hogy az apa, a köz- tiszteletnek örvendő, becsületes ember ifjúkorában bűnöző volt... Az apa szerepét Alain Delon alakítja, aki újabban egyre több drámai szerepet vállal. * # # □ Ékezet címmel Kardos Ferenc új filmet rendez Kardos István forgatókönyvéből, Halmágyi Sándor, Szirtes Adám, Eva Ras, Cseh Tamás, Sinkovits Imre főszereplésével. Operatőr: Kende János. E gyre gazdagabban kiteljesedő művészpályát futott be. Van, aki gyönyörű arcú, szép testű, naiv serdülő lányként emlékezik rá, amilyennek a Nyári viharban, vagy az olasz Hűtlen asszo nyakban, az Ördög leányában, az Első szerelemben, a Casanova kalandjaiban és e szerepkör csúcspontjaként az Özönvíz előliben láthatta. Vagy úgy emlékezik rá, mint romantikus történetek szépséges fiatal lányára, aki a szemünk láttára éb- reu vonzó asszonyiságának tudatára, s eszmél rá érzelmi „felnőtté“ válására, amilyennek a Boszorkányban, a Bűn és a bünhődésben, a Schubert életéről szóló Szerelmi szimfóniában, a Cléves hercegnőjében, az Olaszországban készült Sztyeppben láthatta. De az is lehet, hogy úgy őrzi emlékezete, mint ellentmondásos hétköznapjaink sok arcú, sok jellemű hősnőjét, amilyennek a Méhkirálynőben, a Borsos bonbonban, Az idő az életre című filmben láthatta. De az sem elképzelhetetlen, hogy Marina Vlady nevének említésekor, a nemzetközi filmélet csillaga jut eszébe: a francia színésznő, aki pályája első szakaszában Olaszországban, később számos más országban vendégszerepeit, például Cseh szlovákjában (Az árban), Romániában (Névtelen csillag), a Szovjetunióban (A Sirály születése), Spanyolországban (Falstaff), az NSZK-ban (Ö), Magyarországon (Sirokkó, Ok ketten). A szerepkörök változatossága, filmográfiájának sokszínű nemzetközisége is bizonyos kitelje- dési folyamatot jelez, s már a filmek címe is sokoldalú tehetségre utal. „Pályám — nyilatkozott egy ízben — tényleges életkorommal teljesen ellentétben alakult. Még nem voltam tizenkét éves, amikor első filmszerepemet alakítottam és tizennégy- tizenöt éves koromban, szinte sorozatban játszottam asszony szerepeket. Filmjeimben tizen hat évesen már elvált asszony voltam, és én, aki időközben három gyermek boldog anyja lettem, még alig-alig játszót tam igazi anyaszerepet, több- gyermekes anyát pedig soha sem. Be kell vallanom, hogy ez az ellentétesség bizonyos mértékig kedvezően befolyásolta életemet: filmalakításaim és magánéletem konfliktusai soha sem azonosultak. Ebből a szem pontból tekintve az életemet, színésznőként is „köznapi“ em bér tudtam maradni. Azt hiszem, ennek köszönhetem, hogy nincsenek sztár-allűrjeim, hogy ma is közvetlen kapcsolatot tudok teremteni mindenkivel." Ha legkedvesebb filmszerepéről kérdezi az ember, általában azt feleli: minden szerepét szereti, de időről időre egyik-másik szerepét jobban kedveli. Behatóbb érdeklődésre azt is elmeséli: talán Az idő az életre a legkedvesebb filmje. Hogy miért? „Egy fiatal francia rendező, Bemard Paul készítette ezt az alkotást. Ez volt játékfilmrendezői debütálása. Tulajdonképpen senki sem akarta finanszírozni ezt a filmet. Paul már hónapok óta tárgyalt különféle forgalmazókkal és producerekkel, de vagy halogató, vagy nemleges válaszokat kapott. Végül elhatározta, hogy megpróbálja önmaga előteremteni a forgatási költségeket. De kiderült, hogy a színészeknek semmit sem tudna felajánlani. Néhányan — köztük én is — ingyen vállaltuk a szerepet. Később a többi művész is lemondott gázsijáról. Bemard Paul ugyanis igazi munkásfilmet szeretett volna készíteni. A probléma szívbe markolóan igaz. Louis, fiatal építőmunkás, »korunknak megfelelő életszínvonalat« szeretne biztosítani családjának. De ahhoz, hogy minden szükséges cikket elő tudjon teremteni, szinte állandóan túlóráznia kell, és jóformán semmi időt sem tud feleségével tölteni. Házassága — én alakítom a fiatal, élni vágyó feleséget — a válság szélére jut. A film végül kiutat tud mutatni a helyzetből, de ennek kapcsán élesen bírálja a túlzott fogyasztás és könyörtelen kizsákmányolás társadalmát. Tetszett nekem a szerep, a film — akkoriban szinte égető — aktualitása.“ Marina Vlady — négy nővér közül a legfiatalabb — Párizsban született. Polgári neve: Marina Poljakov-Badarev. Édesapja orosz származású operaénekes, majd énektanár, jelentős hírnevet vívott ki magának. Nővérei sorban a színi pályára léptek, és Marina, aki gyermekkorában a párizsi Nagyopera balett- intézetében tanult táncolni, hamarosan követte példájukat. Hosszú ideig filmszerepléseivel párhuzamosan végezte iskolai tanulmányait, és nyelveket tanult. Ragyogó nyelvtehetség. A szülői házban felváltva, hol franciául, hol oroszul beszéltek, kitűnően tud olaszul, angolul, németül, spanyolul. Az évek során egyre jobban kiforró egyénisége tette lehetővé szerepkörváltásait és egyre gazdagodó tehetsége avatta a film, a televízió és ritkábban a színházi előadások ünnepelt művészévé. Legjelentősebb szín padi sikereit eddig a Három nővérben aratta. 1967-ben, a párizsi Theatre Hébertot-ban Odil- le Versois-val és Helene Val- lier-val, két nővérével együtt játszotta Csehov klasszikus alkotásának főszerepét és az előadás két szezonban is a francia főváros szenzációjának számított. Eddig hatvannál több filmben láthatták a mozilátogatók. És minden szerepében — még az azonos jellegűekben is — más és más tudott lenni. Újszerű, meglepő, elbájoló. Mert nagy egyéniség. És nagy tehet ség. FENYVES GYÖRGY Oleg Kuznyecov és Ivan Lapikov A sztyeppben A Moszfilm stúdióban nemrég fejeződtek be A sztyepp című szélesvásznú, színes szovjet film munkálatai; a forgatókönyvet Csehov azonos című elbeszéléséből Szer- gej Bondarcsuk írta, ő a film rendezője is. A nagy orosz klasszikus 1888- ban született elbeszélését méltán tartják az orosz irodalom egyik gyöngyszemének. A sztyeppben, amely első nagyobb lélegzetű elbeszélése, .Csehov egy négynapos utazás történetét írja le, s közben az általa jól ismert déloroszországi emberek, a táj, állat- és növényvilág aprólékosan pontos, hiteles képét adja. A film készítői is hitelességre törekedtek, híven követve Csehov betűjét és szellemét. Valamennyi jelenet „eredeti“ helyszínen készült — Taganrog és Novocser- kaszk környékén, a doni és az azovi sztyeppen. Szergej Bondarcsukot úgy tartják nyilván a hivatásos történészek és irodalmárok is, mint Csehov művészetének avatott ismerőjét. Eljátszotta filmen Dimov doktort (A léha asszony, 1955) és Asztrovot (Ványa bácsi, 1971). Most az eddigi Csehov-alakokhoz újabb járul: A sztyeppben ő alakítja ] emel jani, a kocsist. Arról, hogy miért éppen ezt az elbeszélést választotta, Bondarcsuk ezt mondja: — Gyermekkoromat Taganrog- ban töltöttem. Ott jártam iskolába, ott léptem fel először színpadon, a munkásklub amatőrjeként. Mint gyermek, sokat jártam a sztyeppet és minden alkalommal elfogott a vágy, hogy saját szememmel láthassam, hol van a világ vége. Felkapaszkodtam a dombokra, és a látóhatárt kémleltem. De a világ végét nem sikerült megpillantanom. Ellenkezőleg minél beljebb hatoltam, minél több dombra kapaszkodtam fel, annál szélesebb lett a sztyepp, annál mesz- szebbre került a látóhatár. És ilyenkor mindig valamiféle izgalom töltött el a sztyepp erejétől és fenségétől. Úgy éreztem, hogy a sztyepp lélegzik, eleven, élő test. — De a sztyepp nemcsak a természet, hanem az ember is, aki összenőtt ezzel a tájjal. Csehov elbeszélésében, amely száz évvel ezelőtti négy nap története — amíg egy bricska utasai N. kisvárosból a nagy kikötővárosba érkeznek — megismerkedünk ennek a vidéknek az embereivel. A filmben is azt a mondanivalót járjuk körül, ami Csehovot inspirálta: az ember helye a földön, az ember és a környező világ, az ember és a természet, az ember és a haza. A film operatőrje Leonyid Ko- lasnyikov zenéjét Vjacseszlav Ov- csinnyikov szerezte. A szereplők: Ivan Lapikov, Innokentyij Szmok- tunovszkij, Vlagyimir Szedov, Ge- orgij Burkov, Irina Szkobceva, Nyi- kolaj Trofimov, Mihail Koksenov. Jegoruskát Oleg Kuznyecov moszkvai iskolás alakítja. (sze) A NÉGY NŐVÉR ■■ %# I IM W"* EGYIKE PORTRÉ MARINA VLADYRÓL 1977. IV. 17. io ÚJ szó