Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-10 / 15. szám
Napjainkban világszerte, de elsősorban a szocialista országokban egyre nagyobb figyelmet szentelnek a gyermek- és ifjúsági színháznak. Nem véletlenül, hiszen a színjátszás eszközeivel jelentős mértékben hozzájárulhatunk az ifjú nemzedék világszemléletének formálásához, erkölcsi és világnézeti neveléséhez. A Német Demokratikus Köztársaságban ebben az évadban ünnepük az ifjúsági színházak fennállásának 30. évfordulóját. Bonyolult politikai és gazdasági körülmények közepette alakult meg három évtizeddel ezelőtt Lipcsében a Fiatalok Színháza, majd ezt követte a berlini Barátság Színpad, a drezdai Ifjú Nemzedék Színház, a hallei Iflú Gárda Színpad és a magdeburgi Fiatal Nézők Színháza. Ezek és a később alakult társulatok méltán szereztek nemzetközi hírnevet. A színházak kezdetben klasz- szikus ifjúsági színműveket adtak elő, ám egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy ez önmagában nem elegendő, s ezért a vezetők és dramaturgok figyelme elsősorban a szovjet ifjúsági színművek felé fordult. A szovjet ifjúsági színpadok tapasztalatai, sikerei ösztönzést és nagy segítséget jelentettek az NDK-beli színpadoknak. Jev- genyij Svarc, Szergej Mihalkov és mások ifjúsági színműveinek éppen olyan lelkesedéssel tapsoltak az NDK-beli színházakban, mint Moszkvában és máshol. Ugyanakkor az ifjúsági színpadok megkezdték az együttműködést a hazai szerzőkkel is. Arra ösztönözték az írókat, hogy színműveik témáját a fiatal nemzedék élményei és problémái alapján válasszák meg. Erőfeszítésüket siker koronázta. Heinz Kahlau és mások ifjúsági műveit nagy sikerrel játszották s játsszák az említett társulatok. Az NDK-beli ifjúsági színpadok tevékenységének egyik érdekessége, hogy rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a pedagógusokkal, a pedagógiai kutatóintézetek munkatársaival, akikkel együttműködve beszélik meg a dramaturgiai tervet és az egyes előadások visszhangját, tanulságait. Ez is hozzájárul az ifjúsági színpadok vonzó és tartalmas műsorpolitikájához. Három évtized távlatából elmondhatjuk, hogy az NDK-beli ifjúsági színpadok sikeresen teljesítik küldetésüket s a művészet eszközeivel hozzájárulnak a fiatalemberek eszmei és esztétikai neveléséhez. Megkülönböztetett figyelmet és elismerést érdemel az is, hogy ezek a társulatok rendszeresen ápolják a német és a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi hagyományait. Nyilván nem mondunk semmi újat azzal, hogy az egyes előadásokon legtöbbször telt ház van, sőt nem ritkaság az sem, amikor naponta két előadást tartanak. A Német Demokratikus Köztársaság kulturális szervei jelentőségéhez méltóan támogatják — erkölcsi, szakmai és anyagi szempontból egyaránt — az ifjúsági színpadok munkáját. Ennek a sokoldalú gondoskodásnak egyik apró, ám nagyon is jelentős bizonyítéka az, hogy az egyes előadásokra a belépőjegy ára mindössze 1,55 márkától 3,05 márkáig terjed és az állam minden egyes jegy árához 13 márkával járul hozzá. Említettük már, hogy az ifjúsági színpadok külföldön is elismerést, tekintélyt vívtak ki. Az elmúlt évben például az NDK-beli ifjúsági színpadok Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában, Csehszlovákiában, a Mongol Népköztársaságban, Olaszországban, Portugáliában, Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban vendégszerepeitek, s mindenhol nagy szakmai és közönségsikert arattak. Az említett elismerés egyik további bizonyítéka, hogy a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szervezetében (ASSITEJ) az NDK képviselője már évek óta az egyik alelnöki tisztséget tölti be. A szervezet soron következő V. kongresszusát pedig az NDK fővárosában, Berlinben rendezik meg. A Panorama DDR nyomán HLAVATY MÁRTA A csizmás kandúr című ifjúsági színmű egyik jelenete a Barátság Színpad előadásában Színházi Tájékoztató Központ Néhány hete Budapesten kollokviumot rendeztek, amelynek témája a drámaíró s a színház kapcsolata volt. Ezen a tanácskozáson jelentette be Marton Endre, a Színházak Nemzetközi Szövetsége (ITI) magyar elnöke, hogy Budapesten lesz az ITI Nemzetközi Tájékoztató Központja. A kollokvium résztvevői — elsősorban drámaírók — nagy örömmel fogadták a bejelentést. A rendkívül jelentős és fontos központ létrehozásának körülményeiről, munkájáról Gál Zsuzsát a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának titkárát kérdeztük meg. □ Kik javasolták a Tájékoztató Központ létrehozását, és hogyan esett a választás hazánkra? — 1975-ben az ITI XVI. kongresszusán Nyugat-Berlinben sok szó esett arról, hogyan lehetne a szervezet 59 tagországának tájékoztatását és tájékozódását szélesíteni, hatékonyabbá tenni; hogyan lehetne a színházi információcserét meggyorsítani. A holland küldöttség vetette fel, 'hogy jó lenne létrehozni az ITI Nemzetközi Információs Központját, amely folyamatosan és rendszeresen tájékoztatná az egyes tagországok központjain keresztül a színházi szakembereket a legújabb eseményekről. A kongresszus küldöttei közül sokan ismerték a Magyar Színházi Intézet nemzetközi hírű dokumentációs részlegét, és ezért azt javasolták, hogy Budajresten legyen a Tájékoztató Központ. Felkértek bennünket, hogy ezt vállaljuk el. A magyar állam a központ működéséhez szükséges anyagi fedezetet biztosította. □ Milyen konkrét feladatai vannak a Tájékoztató Központnak? — Három fő feladata van. Az első és legfontosabb, hogy az 59 tagországtól évente két alkalommal az ITI hivatalos nyelvein, angolul vagy franciául gyűjtse az illető ország által legjobbnak ítélt bemutatott nemzeti drámát. Ezeket a Színházi Intézetben található dokumentációval kiegészítve sokszorosítja, és három-három példányban minden tagország ITI központjába eljuttatja. így évente több mint száz dráma sokszorosítására és szétküldésére nyílik alkalom. Ez a szám, azt hiszem, önmagáért beszél. Második feladata, hogy a tagországoktól kérdőívek alapján begyűjti az új drámák bemutatóiról szóló adatokat, és ezeket évente három alkalommal összesíti és egy ún. Tájékoztató formájában szintén eljuttatja az egyes ITI központoknak. így áttekinthetővé válik, milyen új drámák születtek a világon egy-egy évadban. A harmadik fő feladata tulajdonképpen azonos a másodikkal, azzal a különbséggel, hogy nem a drámák, hanem a színpadi táncprodukciók adatait összesítik. □ Mikor kezdődik az érdemi munka? — Örömmel mondhatom, hogy az egyes országok felismerték ennek a tájékoztató munkának az óriási jelentőségét, és 1977 januárjától megindulhat a munka. Az első jelentkezők a finnek voltak, őket a hollandok követték, majd sorban a többi ország, az NDK, a Szovjetunió, Lengyelország stb. Legutóbb a többi skandináv országtól kaptunk értesítést, hogy küldik a darabokat. Az első dráma Veijo Meri finn szerző jokinen katona szerelmi házassága című művét már sokszorosítottuk. □ A Tájékoztató Központ tehát elsősorban azoknak az országoknak hasznos, amelyeknek nyelve elszigetelt, kevesen beszélik. — Igen. Ezt bizonyítja a központ létrehozását javasló Hollandia példája, vagy az, hogy az első drámát éppen a finnek küldték be. Az angolul, franciául, németül, oroszul írt drámák könnyebben hozzáférhetők, mint mondjuk egy svéd darab. Nagyon nagy segítséget nyújthat a központ a harmadik világ, a fejlődő országok színházi kultúrájának kialakításához, fejlődéséhez. De tulajdonképpen mindenki jól jár, hiszen a világ drámairodalmának legjobbjaival ismerkedhetnek meg a színházi szakemberek. □ Melyik lesz az első magyar darab, amelyet így küldünk szét a nagyvilágba? — Örkény István Kulcskeresők című művének fordítása, már elkészült. Biztos vagyok benne, hogy az eddigieknél eredményesebben népszerűsíthetjük az új magyar darabokat, és az sem lebecsülendő, hogy első kézből juttathatjuk el a világ drámairodalmának legjobbjait a színházi szakmához. Nagyon fontos az is, hogy ezek a sokszorosított kéziratok tájékoztató jellegűek, vagyis jogdíj nélkül készülnek. Az ITI budapesti kollokviuma után december 16—17-én Budapesten került sor a CISAC, a Szerzői Jogvédő Hivatalok Nemzetközi Bizottsága ülésére, ahol az ITI vezetői tájékoztatták a bizottságot a Tájékoztató Központ munkájáról. Tökéletes egyetértés alakult ki az ITI és CISAC vezetői között. Megállapodtak abban, hogy a Tájékoztató Központ által szétküldött drámák sorsát az egyes országok Szerzői Jogvédő Hivatalai kísérik, hogy minél nagyobb százalékban színpadra kerüljenek. □ Ilyen vagy hasonló információ- cserére volt-e már példa a színházi szakmában? — Egyszer igen. Az UNESCO egyszer lehetővé tette, hogy hat darabot szétküldjenek a tagországok között. Az ITi-nek ezt a mostani vállalkozását az UNESCO egyenértékűnek tekinti a Nemzetek Színházával. A dráma területén az információs központ munkája megfelel annak a feladatnak, amelyet a Nemzetek Színháza az előadások terén betölt. □ Ha már a Nemzetek Színházát említette, mondjon erről a sokat vitatott fesztiválról néhány szót! — 1973-ban az ITI moszkvai kongresszusán határozták el, hogy évente más-más országban rendezik meg a nemzetközi fesztivált. Ennek az elképzelésnek eddig legjobban a varsói fesztivál felelt meg. 1976-ban Jugoszlávia a BITEF-el összekapcsolva Belgrádban rendezte meg a világ színházainak találkozóját. A tervek szerint 1977-ben Franciaország lett volna a fesztivál gazdája, de a megígért anyagi támogatást a francia kormány visszavonta és jelenleg attól tartunk, hogy ebben az évben elmarad a nagy színházi találkozó. 1978- ban az NSZK rendezi a fesztivált és várhatóan a varsóihoz hasonló rendezvényekre kerül majd sor. SZŰCS MIKLÖS Mi ■M
