Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-03 / 14. szám
/ már reggel, Szólóban ész- :e a lányt, s ízben egyé- se járt az hogyan jö- kl a napra? percekben a 3zénk illett, többen indul- körül — akitöbb helyen, löszük, időnk szóval kilenc it nem tudott í — hívta a- Érted, kisa nénje! — eme a felháii akarom ... vörösöd tek. íny tanításá- Jgyszer meg- íálta is. enelés, s jöt- Nebehaj nyu- ;ak egy percloholt fel a istent csinál- 'asz fickónak •jón a csillék y „Kisanyám eg, „Mit csi- tán?“ Valaki üt az egyik >ehaj írhatta, róbálta letö- elvörösödött, ^ijába, hogy , s beszélt úgy forgott, legyen. Mi Ila menekül- dől. olvasni? — percben Neí orrát, vala- idani, de az- ís legyintett. zót, ameddig tottak rá? ensz vissza? árok. •d — s még cna szájánál n már igen ehaj is igyemondja Ba- aki csudát en le a lejt- öreg streka, lyulakat teem is igaz. lektildte -az §g utána is inázsi! ? anyulakat, asz Nebehaj iszól a lány. gy az első k! Van egyr- s mutatta lyen picikel tt is eleven, íor bohókás rre, de még áncsi siildő- la, egyetemól szakít ki ízt keres. : — így félgyejt. Csak ányom? on meg az harapni, t... i az üzenet e, követelte másról be- lindig, mint t kérik tőle ilinka pedig , s kiabálta lázsi. Íja Nebehaj nent a szálakkor most cet. míg a nyúl meit, addig elébe nem iák, tépnek r 'í 11 tarátl ajos h] % r mindent. A patkányokat is ezek irtották ki a bányában... — A patkányokat? — csodálkozott Ila. Olyan nagy szemeket meresztett Nebehajra, mint amilyen nagy lapátfülei voltak annak a szélhámos főcsatlósnak. — Maga viccel most velem. — Miért viccelnék? — Nem is tudom. De a nyulak elbírnak a patkányokkal? — El-é? Hát... először is: a nyúl nagyobb! Másodszor: a nyúl okosabb! Harmadszor: . .. Hanem tudod mit, kisanyám? Szerzek valahol egy patkányt és beeresztem a nyulak közé. Ha nem láttál vérengzést, akkor most láthatsz. Először a nyúl bűvöli a patkányt. Mint a.kígyó a majmokat. Csak nézi a szerencsétlent, az meg szüköl, visít, de moccanni sem képes — s úgy bűvölte Nebehaj Ilát, mint a nyulai a patkányokat. — S egyszer csak, hopp, megvagy! — s már meg is fogta a lány vállát. — Bolondokat beszélsz de hagyta, hogy a kemény, izmos kis válla ott fészkeljen meg Nebehaj tenyerében. Szája is elkacagta magát, s csak ilyenkor látszott, hogy milyen szép: színe, ívelése, rezdülése szinte megborzongatta a férfiembert. — Gyere! — Majd ... Most nem. De majd elmegyek —4 S akkor már kivonta magát a két roppant tenyérből. — Még van egy jő fél óránk. Te — intett nekem — akaszd az üreseket, ha megindítanák pályát... Mentek lefelé a lyukba. Mikor beértek a sárga félhomályba, Nebehaj átfogta a lány vállát. így mentek, amíg el nem tűntek a part alatt. Tíz perc múlva szaladt vissza a lány. Piros, mint a pipacs, és nevet Is, meg mérgelődik. Megy Balinkához. — Mondja meg, de őszintén, Jóska bácsi, van ennek a fiúnak egy fia nyúlja is? — Mért küldeném akkor a lucernát? — Maguk engem lóvá tesznek ... — Az embert nem lehet lóvá tenni... — Csak mondom.— s nem is figyelt senkire. Se az öreg Balinkára, se ránk, sehová. Másnap, láttam, nagyon lesi az akna száját és a csillék oldalát. Ha sokáig nem jött üzenet, akkor már vette a krétát (tele volt vele a zsebe én láttam) ,és szép, ovális betűkkel leüzent. Olykor csak kérdőjeleket firkált a vasra, de azok szép nagyok voltak, lehetetlen nem észrevenni. Ha szünet volt, akkor előrement, és nézett lefelé a mélybe. Harmadik napra azután, hogy tíz percre eltűnt Nebehajjal az aknában, lement megnézni a nyulakat. Még egy kevés füvet is szedett a sifer alatt. — A nyulaknak — mondta. Balinka mosolygott. — Az kell azoknak, lányom ... Éppen az! Míg odavolt, bennünk forrt a düh. Éppen azzal a nagy fülű Nebechajjal adja magát össze? Még ha vezércsatlós is! Lengyel Imri, aki olyan hosszú volt. mint a létra, olyant is mondott, hogy ez a lány se különb, mint -a többi ribanc! — Bizony az! Még szerencse, hogy nem kell vele egy levegőt szívni egész éven át. — Nono! — intette meg Balinka. — Te honnan tudod, hogy a nyúl mért épp a lucernát, a füvet, meg a káposztát szereti? No? És ha már azt eszi, akkor is, miért nem főzi meg előbb a fazékban? Mert a káposztát te is megeszed, de előbb megfőzeted a feleségeddel... — Maga azért beszél, mert Nebehaj minden napra egy üveg sört fizet, ha lucernát küld neki... — Fizet, fizet! Nem tagadom. De meddig kell az a lucerna? No? Lehet, hogy holnapra már nem kér. Akkor meg fuccs a sörnek. — Nem is. Mert most Ila is rájön, hogy a bányában nincs nyúl. — És ha nem veszi észre? — Akkor bolond az a lány. — Akkor lenne bolond, ha a nyulakat nézné ... — A sehol sincs nyulakat. — Van, vagy nincs, az most mindegy! — Magából a sör beszél! — Belőled meg az irigység! Ha nem jön Kiss, még össze is kapnak. — Indulunk, emberek. Óvatosan, mert az üresekben alkatrészeket szállítunk. A lány? — Várj egy kicsit, Béla .. . Mindenkinek akad dolga — nézett az öreg Balinka oldalt, bele Lengyel szemébe. — Akad bizony! — jegyezte meg a hosszú csatlós. Balinka elment mellette, rálépett a bakancsával a gumicsizmájára. — Igazán nem akartam — mentegetőzött az öreg. — Fogd a csatlót. A lányra úgyse bízhatunk ilyent. ' Lengyel bicegbe ment, közben morgott valamit a légypiszoknyi bajusza alatt. ^ ... Délben akadt egy tízpercnyi szabad időnk. Már ment volna az aknába. Balinka megállította. — Aztán mondd csak, milyenek azok a nyulak? A lány felvonta a vállát, szemöldöke is rezgett, de egy enyhe pír is átfutott az arcán. (Ilyenkor még szebbnek tüntl) — Hát... mint a többi nyúl. Nyúl, nyúl! Balinka nevetett. — Akkor azoknak a nyulaknak ezután is sört kell adni... Azaz, bolon- ságot beszélek. Lucernát! Ila belenézett az öreg szemébe. Már cinkosok voltak, látszott a villanásukból. — Kell azoknak, kell bizony. Jó friss, zöld lucerna. Ősszel Nebehaj elkerült a lejtakna aljából. Egy műszakra osztották, mert beiratkozott a technikumba. Második évben, amikor a lány újra eljött az aknához dolgozni, Balinka nevetve fogadta. — Kipusztultak-é a nyulak, lányom? — Most élnek csak igazán jól, Jóska bácsi... Ezt meg az öreg nem akarta megérteni. — Hogyhogy most élnek a legjobban? Hiszen Nebehaj... — s leintett, amerre a drótkötelek eltűnnek a mélybe. — Hiszen ... A lány kacagott. — Hát csak az öreg strekákban lehet nyulakat tenyészteni? Hiszen azok amúgy is házinyulak voltak. — Házinyulak .. . — Persze! És okos nyulak. — Okos nyulak? ... S míg az öreg Balinka bambán, értetlenül nézte a lányt, az kigombolta az overallját, a blúzát, és egy finom kis aranyláncot vont elő kemény, telt mellei közül. (A bőre kicsit szeplős volt, de feszes, kemény, mint a dob.) A láncon egy szép gyűrű függött. Végre felderült az öreg Balinka arca. — Nebehaj? Meg te? — Bizony. — De műszak után az ujjadra húzod ... — Majd ... Tudja, Jóska bácsi, Vendus ügyes, okos fiú. Ha ő elhitette velem a nyulakat, gondoltam, az * nagy észre vall. Akkor meg ne csak a hülyeségre legyen esze ... — Hát azért ment ősszel iskolába? — de el is szomorodott nyomban. — Akkor lőttek az én lucernámnak. Az én üveg sörömnek. Az asszony nem ad rá pénzt. — No, nem szabad ennyire elkeseredni .. . S valóban, műszak után jött Nebehaj Vendus. Nevetett, s már vitte volna a lányt. — Várj csakl Jóska bácsi! A sörkertnél várjuk ;— mert a kislyukói út végén, ahol már a város kezdődött, üzemelt egy sörkert. Ezt meg Nebehaj nem értette tisztán. — Csak tessék jönni. A nyulakat most is etetni kell. Legalább ebben a hónapban ... , Míg el nem kerültem arról az aknáról, a lány, ha jött, ha nem, egy hónapon keresztül fizettette a sört Nebehajjal az öreg Balinkának. Sőt, hosszú idő után, amikor összetalálkoztam vele, úgy mesélte, hogy a sör még most is kijár neki. Az aknak főmérnöke Nebehaj Vendus. — Tudod, a felesége ott tanít a városban. Történelmet, vagy mit. Kardos kis asszony. A sörről se feledkezik meg soha. Kopócs Tibor illusztrációja ■ ■ WKKKKmm F ■■■■■ ■■■ ■■■■■ ■■■■ ^ ^■■■^F
