Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-03 / 14. szám
C sak az emberrel foglalkozó film tarthat igényt arra, hogy művészetnek tekintsük. Ezért van sikerük azoknak a filmeknek, melyek az embert olyannak ábrázolják, amilyen, tehát a maga összetettségében mutatják be, céljaival, küzdelmeivel, bukásaival és álmaival együtt. Szinte közhelyszerűen hangzó igazságok, ám az osztályokra tagolt világban nem árt őket időről időre tudatosítani, hiszen csak ezek ismeretében érthetjük meg a film szerepét a szocialista ember életében. Ma is érvényes — éppúgy mint régen a költészetben és irodalomban —, hogy a drámai művek filozófiai töltete — tehál a filmeké is — jelentőségét te kintve annyi, mint a harangöntvényben az ézüst. A filmművész az alkotásaiban mindig valamilyen ideológiai alapokra, filozófiai, politikai, erkölcsi és egyéb elvekre támaszkodik. A szocialista művész azonban sohasem léphet fel csupán az igazság és az eszmék egyszerű illusztrátoraként. Alapozhat ezekre, azonban önállóan kell elemeznie a világot és az emberiség szellemi életét új művészi felfedezésekkel, művészi koncepcióval kell gazdagítania. A huszadik század filmművészetében különféle művészeti irányzatok csapnak össze. A mi filmművészetünk fő jellemvonása a szocialista realizmus, magas művészi szinten s ez az ábrázolási mód lehetővé teszi, hogy bemutassuk valóságunkat, az ember életét, a szocializmust építő embert. Ezekben a filmalkotásokban életünk igazi hősei nemegyszer éppen a kommunisták, azok az emberek, akiknek eszmei és erkölcsi elveik mély meggyőződésből, valamint a szocialista jelenünkből fakadnak. Ezeket az erkölcsi-etikai elveket pedig a szocialista valóság, életmód határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a szocialista realizmus az aktiv szocialista személyiség jegyeit sorakoztatja fel. A mai fejlett szocialista társadalom valamennyi területen tervszerű és harmonikus fejlődést követel meg. Éppen ezért a szakemberek együttesen kutatják a gazdasági fejlődés, a népgazdaság-irányítási módszerek kedvező feltételeit. A kutatás során előtérbe kerülnek a filmművészet fejlődésének kérdései is, a filmművészetnek ugyanis tükröznie kell politikai, gazdasági és kulturális életünket. Ha ebből a szemszögből nézzük filmgyártásunk fejlődését, be kell ismernünk, van még mit javítanunk. tökéletesítenünk, hogy a film eszmei és művészi színvonala megfeleljen szocialista jelenünknek. Már Lenin is hang súlyozta a film jelentőségét és saját maga is több ízben foglalkozott a művészet elméleti kérdéseivel. Nemcsak esztétikai szempontból értékelte a művészeti alkotásokat, hanem az elemzés során azt is figyelembe vette, hogy a mű kinek és melyik osztálynak az érdé keit szolgálja. Lenin tanításaiban találjuk ezt a gondolatot is: A szocia lista kultúra nem az Égből pottyant, hanem az emberiség által a múltban létrehozott ér tékek elsajátításával, kritikai átdolgozásával és továbbjej lesztésével jön létre. Időszerűek Leninnek azok a gondolatai is, amikor hangsúlyozza, a művészetben annak van jelentősége, ami nemcsak egy napra szól, hanem időálló. Ebből következik, hogy a művészet nek nem a sznobok szűk körét, hanem milliókat kell szolgálnia, a dolgozók tudatában mélyen gyökeret kell eresztenie, hogy alkotó kedvre ösztönözze őket. A szocializmus és a kapita lizmus közt folyó ideológiai harc időszakában nem várakozhatunk a hadállásokban vagy a hátországban; ellenkezőleg, keresnünk kell a harc járható útjait, szélesítenünk a szocialista kultúra hatását, hogy ezál tál elejét vegyük a burzsoá ideológiai támadásoknak, mejelenet a Szakadás című szlovák filmből; jobbra jaroslava Schallerová, a főszereplő Korunk valósága a szlovák filmben lyek a szocialista országok ellen irányulnak. Törekvéseik gyakran rejtettek, lényegük azonban mindig egy és ugyanaz: arra törekszenek, hogy a művészeket elszakítsák a dolgozó néptől, elferdítsék a szocializmus és szocialista kultúra osztályjellegét, lejárassák az alkotókat és művészeti szövetségeiket, s különféle módszerekkel demoralizálják őket. Ezért a filmalkotásokban azokra a mozzanatokra kellene összpotosítanunk figyelmünket, melyek a szocializmus építését érzékeltetik és főleg bemutatják, hogy az ember milyen részt vállal az értékek létrehozásában, ábrázolnunk kellene környezetét, cselekedeteit, belső világát. Szocialista filmművészeinknek a cselekvés, az alkotó munka szemléltetésére kellene irányítaniuk figyelmüket. Ebből az is következik, hogy az ember pozitív érdeklődésének feltétlenül az alkotók figyelmének fókuszában kellene állnia. A felszabadulás óta a politikai, a gazdasági és a kulturális életben történt változások következtében persze nemegyszer meglehető sen bonyolulttá válnak a társadalmi feladatok, tehát társadalmunk ellentmondásai is. A fillművészetben a jelenünket ábrázolva ezeket a konfliktusokat és ellentmondásokat, illetve leküzdésüket elmélyültebben, sokrétűbben kellene bemutatni, érzékeltetve a feltételek motívumait is. Ezáltal gazdagabbak, árnyaltabbak lennének filmjeink hősei. Filmművészetünk pedig eleget tenne annak a fő feladatnak, amelyet a párt XV. kongresszusa is hangsúlyozott a minőség javításáról. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a forradalmiságról és a forradalmi hagyománYokról sem, melyeknek jelentősége az idő múlásával nem csökken, hanem törvényszerűen növekszik. Ez a téma nem hiányozhat a dramaturgiai tervekből. A film az élenjáró forradalmároknak és a szocialista munka kiváló hőseinek példája révén fontos nevelő tényező. A forradalmi eszményt a válságos években a revizionisták nevetség tárgyává tették, szá munkra azonban továbbra is szent marad. Nem vitás, a szocialista filmművészet feladata, hogy megörökítse a múlt és a jelen eseményeit, gondjait. Meg kell mutatnunk a vásznon, hogy népünk hogyan küzdi le az akadályokat, miképpen birkózik meg a feladatokkal. Társadalmi kötelességünk, hogy a film- művészettel elősegítsük a szocialista társadalom emberének és életének formálását. A társadalom joggal elvárja, hogy mai témájú filmek készüljenek, főleg az emberi kapcsolatokról. Olyan alkotásra gondolunk, mint a Remek fickók, az Aki aranybányát keres, a Szakadás. Művészi és eszmei szempontból mindig is azok az alkotások voltak színvonalasak, melyek nem kerülték meg az emberi kérdéseket, az egyén életének értelmére kerestek választ, vagy az emberi társadalom és osztályok alapvető problémáival foglalkoztak. Emlékezzünk csak Eizenstein, üovzsen- ko és Pudovkin műveire, vagy a Ballada a katonáról, Az em béri sors, A tűz megszelídítése című filmekre, vagy a legújabb szovjet alkotásokra, mint u üerszu Uzala, a Prémium, a Vörös kányája, A hazáért har coliak, a Szót kérek stb. cí- műekre. A filmművészeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a művészet legfőbb krité- ruma a kor, a társadalom és a személyiség legégetőbb kérdéseinek az ábrázolása. Az utóbbi évek hazai filmmű vészete igazolja, hogy azok az alkotók, akik értelmüket és tevékenységüket a kommunizmus eszméinek szolgálatába állítják, akik a szocializmusban látják boldogulásuk útját, szellemi és létszükségleteik kielégítését — nemcsak korunk, hanem a szó cialista filmművészet hősei is. S napjaink hősei tudják, mi a ió és rossz, mert humanizmusuk cselekvő és pártos. S ha azért szállunk síkra, hogy filmművészetünkben több legyen a mai valóság, ezen azt értjük, hogy minden alkotásnak az emberek küzdelmeit kellene tükröznie. Örök érvényű igazság, hogy a jó művészi alkotás mindig hitelesen ábrázolta a kor nagy kérdéseit, azét a korét, melyben az alkotók éltek, vagy az alkotás született. Ilyen elvek alapján készült 1975-ben a Láz című film, melynek cselekménye a közelmúlt eseményeit rögzíti. Bár a film hőse egy kis nyomdában dolgozik, de ebben a mikrokörnye zetben visszatükröződik az 1968-as válságos év minden ellentmondása és egész légköre. Az emberek jellemének rajza, a nyomda atmoszférájának érzékeltetése, a történet hiteles sége lehetővé tette, hogy az alkotók az esetet szépítés nélkül ábrázolják. A pórt XV. kongresszusa határozatainak teljesítése so rán a filmművészetben nem lenne szabad mellőzni az olyan fontos elvek bemutatását, mint a szocialista erkölcs, az emberek közti új kapcsolatok, a munkához, a közösséghez fűződő viszony, a proletár internacionalizmus, a szocialista haza fiság. 1977. Szocialista filmművészetünknek — akárcsak a többi testvéri ország filmművészetének — céljai egységesek, filozófiai alapjai azonosak, amelyekre az új típusú emberért folyó harc^ ban alkotóink bízvást támaszkodhatnak. Az együttműködés, a koprodukciós filmek készítése ösztönzőleg hatott alkotóinkra, s közös harcunkban megsokszorozhatja erőinket és új alkotó sikereket eredményezhet a filmművészetben. STEFAN SMATRALA, Hangverseny a túlélőknek — jobbra Barbara Brylska lengyel színésznő (V. Polák felvételei) a Szlovák Filmtudományi Intézet vezetője io ÚJ sző
