Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-03 / 14. szám
ÚJ szó BA TTA GYÖRGY Beszélgetés KEVEHÁZI GÁBORRAL a Magyar Állami Operaház magántáncosával < 1977. IV. 3. „Nem hálás művészet ez, mégis gyönyörű“ — rögződik bennem egyik mondata. Nyomban felvillan emlékezetemben legutóbbi élményem: temperamentumos Don Jüanja. Technikailag tökéletes, kitűnő táncos. Nyugodtan mondhatom: virtuóz. Tudását Béjart, a világhírű francia balettművész is megcsodálta. A tánckritika, a szakma csupa elismeréssel nyilatkozik róla. Először a Thália Színházban próbálkozott, ahová segédrendező barátja vitte be hárommondatos szerepekre. — Ajtay Andor tanácsára íratta be édesanyja a Balettintézetbe. Nem tiltakozott? — De igen. Mert ugye a gyerek nem tudja eldönteni: mi is akar lenni? Később azonban rájöttem, hogy érdekes ez a pálya is. — Első sikerét a várnai balettversenyen aratta . . . — Pongor Ildikó partnereként vettem részt a versenyen. Mindenki drukkolt, hogy ki ne essek, és én erre diplomát nyertem. Nagyon sokat tanul az ember az ilyen versenyeken, habár sokszor idegölő. A tapasztalatszerzés érdekében azonban feltétlenül megéri. Én például Várnában jöttem rá a balett szépségére. Addig a hibáimat sem vettem észre. — 1972-ben egy évre Leningrádba küldték tanulni. Hogyan emlékszik visz- sza erre az évre? — Olyan balettmestert kaptam, akivel kölcsönösen egymásra találtunk. Rengeteget dolgozott velem, én meg akartam. Többet fejlődtem ez alatt az egy év alatt, mint azóta. — Andrej Petrov: A világ teremtése című balettjében két szerepet is kapott: Ádámot és az Ördögöt... — Nehéz volt, mégis nagyon jó. Egyszerre vannak színen, egymással táncolnak. Akár Adám, akár az Ördög szerepét táncoltam, belegondolhattam a partner munkájába, mert azt is pontosan ismertem. — A darab koreográfiája a szovjet Koszatkina-V asziljov házaspár munkája. Mi a véleménye róluk? — Nagyon tehetséges, sokszínű embereknek tartom őket. Munkájuk nagyban hozzájárult a darab sikeréhez. — Tavaly novemberben Orosz Adéllal Kubában vendégszerepeit. A havannai inemzetközi balettfesztiválon a világ leg 'jobb balettművészei lépnek fel. Milyen élményekkel tért haza? — Amellett, hogy rengeteg szakmai tapasztalatot gyűjtöttem, a két hétig tarló vendégszereplés alkalmával közelebbről is megismerhettem a kubai balettművészetet. Főleg a női táncosok tudását emelném ki, mivel Kubában kevés a megfelelő férfitáncos. — A balett segítségével fefszínre tudja hozni érzéseit, gondolatait? A színeket is el tudná táncolni? — Miért ne? Ha van egy jó koreográfus, bármikor. — Koreográfus kollégái közül kivel dolgozik a legszívesebben? — Seregi Lászlóval és Fodor Antallal. — Kit tart a mai balettirányzatok legjelentősebb képviselőinek? — A szovjet Vasziljevet, de nagyon kedvelem az önök Hana VlaCilováját is, akit legutóbb a Giselle címszerepében láttam. Káprázatos tánctechnikája mellett nagyfokú kifejezőkészsége segítségével képes érzelmileg is megtölteni a modern, cselekményekben szegényebb balettet. — Ön szerint a klasszikus vagy a modern balett a jövő útja? — Nem szeretem ezt a kérdést. A mai zeneművészetet sem tudom elképzelni a klasszikus nélkül. Mindkettőre szükség van. A régi klasszikus balett is mai témájú. Különösen a mai gépesített világban van nagy szükség a klasszikus alapokra. Nem kell gondolkodni minden mozdulaton. Megértem az új törekvéseket is, de a modern balett sem maradhat adós a látvány szépségével. Keveházi Gábor karakterteremtése a balettművészet kifejezési eszközeinek gazdaságában valósul meg. Alakításai szigorú összhangban vannak a balett művészi törvényeivel. Rendkívüli mozgás Kultúrája hosszú munka eredménye, amely magas fokú szakmai tudásra vall. Crassas a Spartacusban, Albert gróf a Giselle-ben, a Kiválasztott ifjú a Tavaszünnepben, a Művész a Cédrusban. A tavalyi tokiói nemzetközi balettversenyen Nizsinszkij-díjat kapott, amely az egyik legnagyobb nemzetközi balettkitüntetés. — Ezen a pályán nem töltheti el az embert az elégedettség. A kemény munka soká érik gyümölccsé, és ezután sem szabad megállni, lazítani, mert a színpadi biztonság a testünkből fakad, amely tartalmazza a szerep minden részletét. A tehetség azonban nem elég. Szorgalommal, önfegyelemmel kell párosulnia. Egy balettos akkor is gyakorol, ha este nincs előadása. — A balettművészek pályafutása rövid, és közben is sok veszéllyel kell számolniuk. Ön szerint meddig lehet ezt csinálni? — A férfiaknál rövidebb ideig, de például a világhírű Alonso 58 éves kora ellenére még ma is kitűnően táncol. — Felesége, Schuszter Teodóra szintén balett-táncos. Mit jelent ez a magánéletben? — Tőle kaptam a legöszintébb kritikát. — Mit jelent az ön számára a balett? — Mindent. Az ébredést, a gyakorlat, az erőm kiadását a próba, a kielégülést az előadás. Az eredményes munkához kiegyensúlyozott családi életre van szükségünk, mert a balett több a fizikai munkánál, több a sportnál. G. SZABÚ LÁSZLÓ FUTÓCIPŐBEN Képek egy filmből 1. HOTINYI RIGÓ Gyémónthegyű orosz tél. „Igyuk a pezsgőt, s vágjunk az útnak, mely fenyők-pagodák között a távoli hotinyi viszi" Indultunk fenyő pagodák között a távoli Hotinyba, hol házak s emberek helyén fekete márványoszlopok dermedtek, s hol lézeri fénnyel vakított a hátakaró. „Elégtek mind azon az éjszakán, a háború láng-mennyezete rájuk omolt. Ez a körtefa áll még. Ez a körtefa áll még." A zúzott törzsről (szegény József Attila csontváza lehetett ilyen) apró sárga bója - egy rigó - villogott a télbe, de ömlött rá egyre a fekete és a fehér. „Igyál csak pezsgőt velünk, igyál csak, s kóstold e pompás gombalevest.” Ettem és ittam. Jártam fényő-pagodák között hosszú utakon, mígnem szárnya alá emelt a gép és hazaringatott egy napon. Kristály-tél borított szőnyeget itthon is az ösvényeken; simogatták a fák, hogy itt vagyok megint, futócipőm röpített könnyedén, akár a trojka - a bokrokon pezsgők gyöngyei ragyogtak s vállamra szállt a hotinyi rigó. 2. ÖSVÉNY ösvény? Mintha szivárványíven futnék! 3. HÖVIRÄG Hol nem voltak még e véres földön csaták?! Csont fehérük a domboldalon? Hóvirág? 4. AJKAKRÓL FELRÖPPENŐ Köves udvar. A mester előbb egy szekérkereket, majd egy hordót pántol. A kis ablakban pirosakat lobban a muskátli, fénye úgy zuhog ránk, akár a napszél. Az abroncs nem képez szabályos kört: olyan, mint a palóc „o", melyet majdnem „o“-vá kalapáltak a századok. Ezeket a szemkarika-görbe „o“-kat hordom születésem óta magammal; nézem, hogy szállnak fel az ajkakról- sombokorról o lepkék - hogy hullanak szelíden kimondva a hóra:' holdkomp-puhán; hogy ragyog fel az anyanyelv gyermekeink foga-fehérén gyémántból kövácsoltan. Őrizd meg, idő, ezeket az abroncs „o" kát is, mint itt ezt az útszéli piros árvacsalánt. 11 Csótó László: Alapítók
