Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-03 / 14. szám
Életelvének tartja Matejooics János elvtárs, a Komáromi Vnb képviselője az elmaradottság elleni harcot, az újért való küzdelmet. A közügyek iránti érdeklődést otthonról hozta magával, hiszen régi, sok harcot átélt munkáscsaládból származik. A komáromi kikötő karbantartója már 23 éve, de munkája mellett mindig talált módot, alkalmat és időt arra, hogy életelvének érvényesítéséért küzdjön. Először 1966-ban figyeltek fel a közügyek iránti érdeklődésére, képviselőnek javasolták, és megválasztották. Tagja volt a lakásügyekkel foglalkozó bizottságnak, elnöke a cigány lakosok problémáival foglalkozó bizottságnak. Főleg az elmúlt választási időszakban végzett derekas munkát, amikor a IV. és a VI. 1-es, valamint a VI. 2-es lakótelepek építésével, a szanálással, a lakosok elhelyezésével kellett törődnie. Ebben a választási időszakban a 6. számú körzet, a benei munkásnegyed képviselője. Ez a városrész nemrégiben kapott gáz- és vízvezetéket. A most megoldásra váró problémák: a csatornázás befejezése, portalanított utak építése. Képviselői megbízatása, életelve is arra ösztönzi, hogy az újért való küzdelem során oldja meg ezeket a problémákat. Bende István Mindenki tetszését megnyerte Egy rakodógépről van szó, amely a Dunajská Streda-i (du- naszerdahelyi) erdészeti üzem tulajdona. A svéd VOLVO gépgyártól vásároltuk a brnói nemzetközi gépipari vásáron. Erős, mint az elefánt, a színe sárga. Még becenevet is kapott: „a sárga elefánt“. Gyur- csek elvtárs, az üzem igazgatója már a gép vásárlása előtt bejelentette: „Drága gép, 280 ezer koronában kerül, de meg éri, kiszámítottuk.“ Még mielőtt megérkezett volna a gép, átépítettük a rakodópályát, hogy a vasúti vagonokat „elérje“. Két ügyes technikust öthetes tanfolyamra küldtünk, hogy megismerjék a gép keze lésének, karbantartásának módját. Kucsera elvtárs, a technikai osztály vezetője mindenkit biztatott: „Meglátjátok, jó lesz, kiszámítottuk.“ Bíztunk mindannyian vezetőink szavában, mégis érdeklődve vártuk a gépet, kíváncsiak voltunk. Azután megérkezett. Ekkor kapta becenevét, mert mindannyian láttuk: ügyes, erős, mint az elefánt, és a színe sárga. Azóta több mint fél év telt el. Megkérdeztem Kiad Peter mérnöktől, a szállítórészleg főnökétől: Mi a véleménye erről a gépről? Elmondta, hogy Csapiár József gépkezelő már magabiztosan, jól kezeli a rakodást és osztályozást végző gépet, s a teljesítmény is jó: fél év alatt 8000 köbméter gömbfát rakott át és osztályozott. Nagy Zoltán elvtárs, a raktár főnöke kiszámította: két munkaerővel kevesebbre van szükség, ugyanakkor a vagonok megrakásának ideje 40— 50 percre csökkent. Akik közelebbről is ismerik a gépet, azt is elmondták, hogy biztonságosabb a vele való munka, mert a régi, két sínen közlekedő daru drótkötele bizony gyakran elszakadt. És nehéz fizikai munkára sincs szükség oly mértékben, mint azelőtt. Érthető tehát, hogy mindenki tetszését megnyerte „a sárga elefánt“. Horváth Tibor Megérdemelte Húsz évvel ezelőtt került Imeí (Imély) községbe dr. Ragyil József körzeti orvos. Áldozatkész munkájáért tisztelik, becsülik és szeretik. Legutóbb, a hnb plenáris ülésén dicsérő oklevelet kapott. Megérdemelte ezt a kitüntetést, hiszen hivatástudattal végzett munkáján kívül mindig talál módot és időt arra, hogy községünk tömegszervezeteinek tevékenységében is részt vegyen. Főleg a Vöröskereszt helyi szervezetének munkáját segíti. A vezetőség gyűlésein rendszeresen részt .vesz. Útmutatása, tanácsa segítségével könnyebb a problémák megoldása. Ha ő tart egészségügyi témájú előadást, az érdeklődés szinte határtalan. Neki köszönhető, hogy községünkben az évenként megszervezett véradói akciók alkalmával 100—110 ingyenes véradó ajándékoz vért a rászorulóknak. Megérdemelte a kitüntetést. Kovács Valéria A „VASAZOK" Nincs a galántai járásban olyan nagyobb építkezés, ahol nem dolgozott volna a Kutak Sándor vezette szocialista munkabrigád. Gyakran dolgoznak szédítő magasságban, de a munkabiztonsági előírásokat megtartják, sohasem történt munkájuk közben baleset. És persze, munkájuk sikeres. A feladatokat becsülettel teljesítik, ha módjuk van rá, túlteljesítik. Ez a munkabrigád 1973- ban alakult a Magasépítő Vállalat trnavai részlege vezetőségének kezdeményezése nyomán. Tagjai: (balról jobbra) Berecky Imre, Takács Alajos, Perleczky Béla, Kiss Péter és Kutak Sándor. A brigádvezető 1975-ben kapta meg „A vállalat legjobb dolgozója“ kitüntetést. Mások úgy emlegetik ezt a kollektívát, hogy a „mintabrigád.“ Ezt a nem hivatalos, de találó elnevezést azzal érdemelték ki, hogy a brigádvezető példája nyomán szívvel-lélek kel, egymást segítve dolgoznak mindannyian. F. Szabó Béla Ez a munkabrigád 1973-ban alakult (A szerző felvétele.) NEM SZÍVESEN CSERÉLNE Bizonyos mértékig mindig ritkaságnak számít, ha nőt látunk dolgozni az esztergapad mellett. A salai (vágsellyei) DUSLO nemzeti vállalat javítóműhelyében negyven nő végez hasonló munkát, mint a felvételen látható Éliás Lídia. Már hetedik éve dolgozik itt. Saját maga mondja: „Nem volt könnyű megszokni ezt a munkát, de megszerettem és nem szívesen cserélnék munkahelyet.“ Egyébként a Kiinka Ján vezette szocialista munkabrigád tagja, s ez a kollektíva elsőként kapcsolódott be a szaratovi mozgalomba. Több dicsérő oklevél bizonyítja, hogy eredményesen. Éliás Lídia is jelentősen hozzájárult a munkasikerekhez, hiszen a mesterek így dicsérik: Kézügyessége jó, végzett munkájának minőségét a keze alól kikerülő munkadarabok bizonyítják, és ha rendkívüli, sürgős feladatról van szó, rá mindig számíthatunk. ATakSa Milán (A felvételt Papp Zoltán készítette.) Tökéletesítjük munkánkat A Cierna nad Tisou-i (ág esernyői) átrakóállomás dolgo zói a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére olyan vállalást jelentettek be, mely a munka tökéletesítését jelenti. Ez könnyen megállapítható a vállalásból, melynek pontjai közül néhány különösen figye lemre méltó. Többek között ezek: Önköltségcsökkentéssel, észszerű üzemanyag- és villanyfogyasztással 980 000 koronás, megtakarítást érünk el. A munkatervet 0,5 százalék kai túlteljesítjük. Tolatásnál az 1976. évhez viszonyítva 2 százalékkal csökkenteni fogjuk a kocsik törését. jó munkaszervezéssel, a moz donyok jó kihasználásával 500 000 koronás megtakarítást érünk el. Szabad időben összegyűjtünk 200 000 korona értékű vashulladékot és más értékes hulladékanyagot. Újítóink a tervfeladatok túlteljesítése érdekében 50 újítás alkalmazásával kívánják a munkát tökéletesíteni. Szivák Béla Ami késik, nem múlik? Borsi községben tavaly lebruárban két új szövetkezeti lakóházat adtak át rendeltetésének, és azokba 12 család költözött be. Az idén másik két lakóházba költöztek be. Ugyancsak 12 család. Mindenki, de főleg a fiatalok örvendenek: épül az új utca. Csakhogy: munkaerőhiány miatt nem folytatják a további építkezést, pedig a tervek szerint ebben az új utcában további 15 kétemeletes lakóházat kellene felépíteni. Kása László LESZ-E KÖVETŐJE? Kihalófélben van már a takácsmesterség. Nesvadyban (Naszvadon) már csak egyetlenegy takácsmester él: Csu- port József. Tizenkét éves korában ült először a szövőgép mellé, már évek óta nyugdíjas, de még mindig jó kedvvel dolgozik. Szívesen feleleveníti mesterségével kapcsolatos emlékeit: „A húszas években 130 takács dolgozott Naszvadon. Háromféle vásznat készítettünk, zsáknak, lepedőnek, törülközőnek valót. Reggel öttől este tizenegyig dolgoztunk. A felszabadulás után négyen maradtunk csak. Később én is abbahagytam a szövést.“ Azóta foglalkozik újból a háziszőttes készítésével, amióta a bratislvai Népművészeti Központ munkatársai „felfedezték“. Űk küldik neki az anyagot, és ő havonta 25 kész szőttest küld vissza. Matild néni, a felesége magyarázza, hogy miként dolgozik- a férje: „Nézze csak, most a cic- padra ült le, a lapockával forgatja a rózsát. Először a veté- lőről láncba szedjük a fonalat, a férjem felereszti, összesodorja, keni, zsírozza, majd megszövi. Közben a különböző mintákat piros fonállal forgatja a vászonba. Nagyon kell vigyázni, hogy a szál el ne szakadjon. A vetőfával is művészet dolgozni.“ Igaz, így dolgozni, ilyen gondosan, ügyesen valóságos művészet. Talán ez az oka annak, hogy tíz gyermeket neveltek fel, a takácsmesterséget azonban egyik sem vállalta. Józsi bácsi így magyarázza: „Ehhez a munkához tü1977. IV. 3. 0 relem kell, és úgy látszik, hogy a mai fiataloknak nincs elég türelmük. Eljöttek hozzám az iskolások, megnézték a munkámat, tetszett nekik, de egyik sem vállalkozott arra, hogy megtanulja. Pedig mennyire szeretném, ha legalább egy megtanulná! Szívesen megtanítanám.“ A Népművészeti Központ közvetítésével már két kiállításon is szerepeltek Józsi bácsi szőttesei, és azokat külföldre, 13 országba szállítják. Csakhogy Józsi bácsi nem fiatal ember már, s mi, akik aggódunk a népművészet sorsáért, gyakran kérdezgetjük egymástól: Ha Józsi bácsi már írem bír többé dolgozni, végleg elcsendesül Naszvadon a szövőgép? Tóth Erika Csuport József és felesége (A szerző felvétele)
