Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-27 / 13. szám

TUDOMÁNY i!ÍÍ!ÍÍÍiÍÍjÍÍÍÍÍiÍÍÍÍÍÍ!niÍÍÍ::::Í:iÍ!Í!!Í!ÍÍ!ÍÍÍIÍÍÍÍ:Í:iÍ:ÍÍÍÍÍÍÍÍiÍiÍii:::Í''^ ...! TE CHNIKA A szél mint energiaforrás A szél hasznosításának lehetőségei az ener­giatermelésben hatalmasak. A Szovjetunió „szélkészletének“ potenciális kapacitása több milliárd kW-ban mérhető. A szél kis mértékű energetikai hasznosítása is már figyelemreméltó lehet a népgazdaság szempontjából. Előnynek számít, hogy a mindenütt előfor­duló szél, mint energiaforrás, maga „megy“ a felhasználóhoz, hátrány viszont, hogy a széljú.- rás — ma még — nem szabályozható. Mindezek ellenére már jelenleg is hatékonyan alkalmaz­nak széllel hajtott aggregátokat: vízkiemelésre, őrlésre, akkumulátorok töltésére, csővezetékek elektrokémiai úton való korrózióvédelmére stb. Elsősorban nehezen elérhető helyeken: Hatók­nál, pásztorszállások közelében, Közép-Ázsia kis sivatagi oázisaiban használják őket. Ezen ritkán lakott pontok bekötése a központi ener­getikai hálózatba a meg nem térülő jelentős be fektetések miatt lehetetlen. A folyékony üzem­anyagú kisebb motorok használata sem mindig előnyös, mivel a motor teljesítménye kicsi, az üzemeltetés és az üzemanyagszállítás pedig ne­hézségekbe ütközik. A tapasztalat azt mulatja, hogy ezeken a helyeken* a szélaggregátok a legelőnyösebbek. A szél átlagos évi sebessége a Szovjetunió területének nagyobb részén másodpercenként 3,5... 5 méter, a Sarkvidéken, az északi tenge­rek partmenti zónáiban, Kazahsztán keleti ré­szén és a Kamcsatkán pedig 6—7 in, ami bizto sítja a szélenergetikai készülékek hatékonysá­gát. _ A legelőkön alkalmazott vízkiemelő szélagg­regátok pl. 2 . .. 4-szer olcsóbbá teszik a vizet, mint a belsőégésű motorok alkalmazása. A szél­aggregátok egyszerűen, szakképzett munkaerő állandó igénybevétele nélküi üzemeltethetők, csoportosan is karbantarthatok. Élettartamuk többszöröse a hőerőgépekének és a beruházásuk 1—2 év alatt megtérül. Az utóbbi években közepes és nagy sebességű motorral ellátott mechanikus, elektromos vagy pneumatikus hajtású, széllel működtetett víz­kiemelő gépeket is alkalmaztak a Szovjetunió­ban. Elődeikhez képest megbízhatóbbak, gazda­ságosabbak, és a szélesebesség nagyobb határok között változhat. Az egyik legegyszerűbb ilyen aggregát a Csaj­ka, amely mérsékelt szélsebességű (mp-enként 3,5 ... 5 m) zónákra készült. Mivel szélkereké­nek 12 lapátja van, a készülék már kis szélse­besség esetén is dolgozni kezd. A hozzáiktatott emelőszivattyű 30 m-ről óránként 2.5 m3 vizet hoz felszínre. Hosszabb szélcsend esetére órán­ként 50... 60 vödör víz felszínre hozására al­kalmas kézi hajtókar is van a készüléken. A mp-enként 4 m-nél nagyobb szélsebességű vidékek számára készült a gyorsan forgó Vetye- rok és a Berkut, amelyek sikeresen üzemelnek Moldvában, a Kola-félszigeten, Kalmükiában és másutt is. Most folynak az üzemi próbák a gyors járatú, 15 kW-s Szokol típusú aggregáttal, amely ugyanilyen teljesítményű társaihoz képest keve­sebb fémből készült, egyszerűen karbantartha­tó, általánosan lehet alkalmazni és jól szállít­ható. Számítások szerint a Szokol évente 30—35 MW elektromos energiát termelhet (5—6 mé­teres mp-enkénti szélsebesség mellett), ami elég 100—140 ezer m3 víz kis mélységből való fel­emelésére. Ezzel a vízmennyiséggel 12 hektár öntözhető. A szélenergetika technikai lehetőségeit közel sem merítették ki és az új gépek létrehozásá­ra irányuló munka tovább folyik. Fontos irány­zatnak tekinthető a mikroszélerőművek létreho­zása. Tervek már vannak 0,1—1 kW-os gépek­re. Legújabban a nagy fordulatszámú 15—30 kW-os gépeket tervezik. A földfelszíntől 9—10 km-es magasságban a légáramok sebessége csaknem állandó, ezen stabil energia hasznosítása Is foglalkoztatja a szovjet szakembereket. A mp-enként 50- 70 m sebességű magas légköri légáramlás az egyik tervvázlat szerint egy 2 MW-os, léggömbre vagy kormányozható léghajóra függesztett erőművet hajtana. Az energiát könnyű műanyaggal védett, igen erős kábelen juttatnák le a földre. Öntözés köddel A szovjet Össz-szövotségi Hidr »technikai és Meliorizáciös Kutatóintézetben elkészültek a TOU-3 és a TOU-5 típusú hor­dozható, finom permettel öntö­ző berendezések tervrajza». A vízfelhasználás szabályozható, és nem haladja meg percen­ként az 1200 litert. A permet cseppnagysága is változtatha­tó az 1 milliméteres apró „őszi esőcsepptől“ a 150 mikronos vízporig. A kipermetezett víz felhő alakjában lebeg a termőföld fö­lött, lassan ülepedik le, s ez által megváltoztatja mind a te­rület mikroklímáját, mind a növények hőháztartását. Forró napokon az ültetvények fölött a levegő hőmérséklete 3—7, a levelek hőmérséklete 6—12 Celsius-fokkal csökken, a le­vegő páratartalma pedig 30—40 százalékkal növekedik. Az észak-kaukázusi Dagomisz szovhozban a teaültetvényeken végzett kísérletek azt mutatják, hogy a porlasztott vízzel való öntözés a vízigényt hatodára— hetedére csökkenti a hagyomá­nyos esőztetéssel szemben. A vegetációs időszakban hektá­ronként mindössze 400 köbmé­ter vízre volt szükség. Ugyan­akkor — az időjárástól függő­en — a hozam 40—300 száza­lékkal növekedett. A Verhnyedonszkoj szovhoz ban szárazság idején az 50 hek­táros kísérleti parcellán a por­lasztók alkalmazásával a per­cenkénti vízfelhasználást 600— 600 literre csökkentették. 60 forró napon az öntözési norma nem haladta meg hektáronként a 360—480 köbméter vizet. Csa­padékosabb esztendőben per­metező öntözéssel a termés 60 százalékkal jobb volt, mint esőztetéssel. A Kaukazszkij szovhozban 1975-ben végzett termelési kí­sérletek szintén a porlasztásos vízzel való öntözés hatékony­ságát bizonyították. A kukorica szemtermése a kétszeresére, a búzáé hektáronként 9—10 má­zsával növekedett. A cukorré­pából a hektáronkénti cukor- kihozatal 5,8 mázsa lett. A múlt évben a volgográdi terüle­ten rendkívüli szárazság idején az öntözéses burgonyatermesz­téssel hektáronként 405 mázsát értek el. Az esőztetéses mód­szerhez képest a vízfelhaszná lás a harmadára csökkent. A WHIM 9B típusú számjegyvezérlésű vízszintes fúró-marógép szerkezeti megoldása nehéz munka­darabok és nagy teljesítmény esetén is nagy felületi pontosságot szavatol. Pontos és nagy teljesít­ményű fúrásra, finom fúrásra, marásra egyaránt alkalmas. A gép az előző WHN 9A sorozatnál korszerűbb kivitelű, tökéletesebb az orsóház rögzítése, a főorsó meghajtását szabályozott egyen áramú motor végzi, s a fordulatszám-fokozatok automatikus váltása hidraulikus váltóval történik. A gépet nagyon pontos forgóasztallal látták el, amely az asztalforgás optikai leolvasókészüléké vei együtt lehetővé teszi, hogy ezen a marógépen rövid fúrórúddal dolgozzanak, s kihasználható legyen az a tény, hogy az asztal 180 fokkal elfordítható A gazdaságos energiafogyasztás tartalékai Az 1973—74. évi energiaválsá'g rádöbbentette az embe­riséget a jelenlegi energiaforrások többségének véges vol­tára. Azóta intenzív kutatás folyik új primer energiaforrá­sok után. Fokozott ütemben épülnek az atomerőművek, és nagy erőket mozgósítottak a napenergia fokozottabb hasz­nosítására. A kutatók egy másik nagy csoportja azokat a lehetőségeket tárja fel, amelyek az eddigi energiapa­zarlásban rejlő tartalékokat mozgósíthatja. Talán meglepő, de tény, hogy az emberiség az energia 40 százalékát he­lyiségfűtésre használja fel. Hőcserélők és hőszivattyúk al­kalmazásával 30—60 százalékkal csökkenthető lenne a fű­tésre fordított energiamennyiség. Az egyébként „elkallódó“ energia visszanyerésére, újrahasznosítására már többféle módszert kidolgoztak. Világméretekben néhány százalékos megtakarítás-is óriási eredménynek számítana. NAPMELEGGEL FÜTÖTT HÄZAK Két nyugatnémet cég a Nap melegét hasznosító beren­dezést dolgozott ki a háztartási víz melegítésére, s az elő­re gyártott családi házak kiegészítőjeként hozzák majd forgalomba. A számítások szerint a meleg évszakokban az energiaszükséglet 80, hidegben pedig 50—60 százalékát fedezi majd ilyen módon. Egy kisebb, egy család számára épült ház melegvízzel való ellátására öt, egyenként 6 négyzetméter felületű kol­lektort szerelnek be. A ferde háztetőkön a kollektorokat keretekbe foglalva helyezik el, mint ahogy a lapos tetők ablakait szokták. A tetőnek ez a része délre néz, dőlése kb. 45 fok. A kollektorokra eső napsugarakat abszorber fogja fel és hővé alakítja át. Zárt körforgásban fagyálló és korrózió­gátló hőt közvetítő folyadék kering. Ez a meleget az ab- szorberből a tárolóba továbbítja és ott leadja a használati víznek. A kétkamrás tárolóban a tárolt víz mennyiségének egy részét a kívánt hőmérsékletre — kb. 55 C°-ra — me­legítik fel, a többit pedig tartalékolják, s ezt az utóbbit melegíti fel a Nap energiája. Elektronikus szabályozás gondoskodik a napenergia tel­jes kihasználásáról és arról, hogy mindig legyen elegendő melegvíz a tartályban. Borult napokban hagyományos fű­téssel melegítik fel a vizet. SZIVATTYÜZÄS NAPENERGIÁVAL A Szovjetunióban kifejlesztett újfajta, napenergiával mű­ködő vízszivattyú egy óra alatt másfél köbméternyi vizet emelhet ki 15 méter mélységből. A berendezés öt méter hosszú és egy méter széles táblán elhelyezett szilícium- napcellákból áll; a telep erős naj»sütésben 250 watt villa­mos teljesítményt ad le a szivattyú motorjának hajtására. A napcellatábla önműködően követi a Nap haladását. A napenergiás vízszivattyút elsősorban a Szovjetunió száraz területeinek legelőin használják majd fel. Olyan berende­zéssel is felszerelték, amely meghatározott időközönként eltávolítja a sivatagi szél által a napcellák felszínére so­dort port — a lerakodott por csökkentené a napcellákat érő fénysugárzást és ezzel a teljesítményt is. VULKÁN ERŐMŰ Ecuador közép-amerikai állam kormánya elhatározta, hogy hasznosítja annak a Momotombo nevű vulkánnak a termikus energiáját, amelynek kitörése több mint 400 év­vel ezelőtt elpusztította Leon városát. A vulkáni hegység oldalán 25 fúrást mélyítenek le és a furatokba gőzturbi­nákat szerelnek. Előreláthatóan valamennyi turbogenerátor teljesítménye eléri majd a 15 ezer kilowattot. A Momotom­bo vulkán 40 kilométernyire észak-nyugatra van a fővá­rostól, Managuától. SZIBÉRIA KÖZPONT SZUPERGÁZVEZETÉK 3600 kilométer hosszú gázvezetéket építenek a Szovjet­unióban a tyumenyi terület medvezsjei lelőhelyétől az or­szág központjáig. A vezetéket a negyedik negyedévben adják át, s így még ebben az évben 22 milliárd köbméter­rel több gázt lehet majd kitermelni. A Szibériai-központ távvezeték építőinek 23 vízi aka­dályt — közöttük az Ob, a Volga, az Oka, a Vjátka folyó­kat — kell leküzdeniük. A vezeték áthalad az Urál hegysé­gen, 410 kilométer széles szakaszon erdőt kell irtani. Az építkezés gyors ütemben, egyidejűleg négy szakaszon fo­lyik. Az első hat hónapban már több mint ezer kilométeres ■* szakaszt üzembe helyeznek. A FELSZÍNI SZÉNJÖVESZTÉS ELŐNYEI 1980-ban a Szovjetunióban a tervek szerint 790... 810 millió tonna szenet bányásznak. Ennek egytizedét a kazahsz­táni ekibásztuzi lelőhely adja, ahol a szénrétegek a föld­felszínhez közel fekszenek, így felszíni fejtéssel is kiter- melhetők. A szénlelőhelyen több mint 100 exkavátor dolgo­zik; közülük 11 rotoros exkavátor, amelyek teljesítménye 1000—3000 tonna szén óránként. Ilyen módon ez a legol­csóbb szén az országban. Az itt lévő készletek a legkor­szerűbb kitermelési módszerek mellett több mint 100 évre elegendőek. Az új szovjet ötéves terv az olcsó, szilárd fűtőanyag­nak a korábbinál jóval nagyobb szerepet szán az elektro­mos energia előállításában. Az ekibásztuzi lelőhelyen ki­termelt szénnel négy nagy hőerőművet üzemeltetnek majd, amelyeknek teljesítménye együttesen 16 millió kW lesz. Az erőművek energiáját 2,5 ezer km távolságra szállítják. 1977. III. 27. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents