Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-27 / 13. szám

RIPORT GHÁNÁBÓL ||. Akosombó milliói tése, valamint a lakosság ellá­tásának javítása. Az 1972-ben hatalomra került Acheampong-rendszer, amely­nek legfelsőbb vezető __ szerve korábban a Nemzeti Újjászüle­tés Tanácsa volt, majd a Leg­felsőbb Katonai Tanács lett, szigorú takarékossági intézke­déseket és importkorlátozáso­kat vezetett be a gazdasági egyensúly helyreállítása érde­kében. Az 1975—1980-as ötéves gazdasági terv egyik célkitűzé­se az imperialista monopóliu­moktól való nagyobb gazdasági függetlenség megteremtése. A Nkrumahot felváltó katonai rendszerek és Busia alatt a ter­mékeny földekkel bőségesen rendelkező Ghánában annyira visszaesett a mezőgazdasági termelés, hogy a főbb élelmi­szerek felét külföldről kellett behozni. A jelenlegi rendszer a távlati elképzelések mellett a mező- gazdasági termelés gyors fej­lesztésére törekszik. „Tápláld magad!” Már a hatalomátvétel évében, 1972-ben új kampányt indítot­tak „Tápláld magad!“ jelszó­val, hogy önellátóvá tegyék Ghánát a legfőbb élelmiszerek­ből. Az eredményről büszkén beszélnek Accrában: 1975-ben az ország először fedezte saját termésből a rizsszükségletét! Kukoricából a korábbi behoza­tal helyett 100 ezer tonnát ex­portálhattak! A külkereskedel­mi mérleg nyereséges volt, ami annál nagyobb eredmény, hi­szen Ghánát is sújtják az olaj­áremelések s a tőkés infláció következményei. Ghana fő terméke és export­cikke a kakaó — viszont to- vábra is függ a kapitalista vi­lágpiac igen erős ingadozásá­tól. A kakaóárak az elmúlt években nagyot zuhantak, s ez is hatott a ghanai gazdaság fejlődésének lelassulására. A kakaóbevételek csökkenése is hozzájárult a különböző köz­szükségleti cikkek importjának kényszerű korlátozásához, s az infláció fokozódásához. Bár növekedett az élelmiszercikkek termelése, Ghana lakossága új­ra élelmiszergondokkal küzd. Egyes megfigyelők szerint né­hány olyan intézkedés, amely a „mammykat“, a kofákat súj­totta, újabb nehézségeket te­remtett a kormány és a lakos­ság számára. Ismét a mammyk? Az accrai Liberation Roadon, a szálloda közelében sétálva reggelenként megálltam egy „kezdő“, fiatal mammy aszta­la előtt, ö csak kenyeret árult, hófehér, nylonba csoma­golt kenyeret, legfeljebb két tucatnyit egy nap. A péküzem­ben reggel annyit vásárolt vi­szonteladásra, amennyi előző nap vevőre talált nála. Ez a fiatal mammy a harma­dik napon már panaszkodott, hogy kevés az áru (s a Kings- way áruházban is ezt látja a szemlélő), romlik a pénz, amely most a cedi nevet vise­li. S persze őt mit sem érdekli, hogy az olajárak emelkedése mennyire terheli Ghana gazda­ságát, amiért a kormány bizo­nyos „kofa-korlátozó“ intézke­désekre kényszerült. A kor­mány ugyanis megtiltotta a mammyknak, hogy cukorral, tej­jel, halkonzervvel, szappannal, csecsemőtáplálékkal, WC-papír- ral kereskedjenek — feketepia­ci árakon. Ezeket most állami üzletekben árulják, de az ellá­tás nem zavartalan. A mam­myk felvásárolták a fellelhető készleteket, s szinte „kiürítet­ték“ az állami üzleteket. A kér­dés, hogy mikor adják ki a mammyk az árut? Nyilvánvaló­an akkor, ha több és olcsóbb lesz belőlük az állami üzletek­ben ... A mammyk tehát ismét gon­dokat okoznak. — ezúttal a Ghana fejlesztését reálisabb alapokról indító Acheampong kormányzatnak, s természete­sen a lakosság széles rétegei­nek. Hiszen az országban a fél- milliónyi mammy kezében van a kiskereskedelem nagy része, „ők mindenhová eljutnak, s nem mindegy, hogy jó, vagy rossz hangulatot visznek ma­gukkal!“ Ezt egy buszvezető, ponto­sabban egy teherautóból átala­kított kofaszállító busz, úgyne­vezett mammy-lorry sofőrjétől hallottam. Sehogyan sem jött taxi s én a városba siettem, ö vett fel a „Rohanunk a mennyországba“ elnevezésű járművére. „Elűzzük a félelmet” A lorry-tulajdonosok szeret­nek találó, sajátos nevet adni járművüknek, amelyek egyéb­ként nagyon olcsón szállítják utasaikat szerte az országban. Ha kell a kecskét, csirkét is elviszik s persze a rengeteg csomagot, amivel a mammyk járják az országot. Láttam olyan ghanai buszt is, mármint „mammy-lorryt", amely az „Elűzzük a félelmet, a „Csillagok felé“, a „Félelem — holnap“, vagy „Szerencsés leszel, ha velünk jössz“ nevet viselte, sőt egy „Boldogság szi­gete“ feliratú lorryt is. Egy kocsi oldalára viszont ezt írta cifra betűkkel a tulajdonosa: „Balra előzz!“. Ghánában három évvel ez­előtt bevezették a jobb oldali közlekedést, a lassan járók, a lemaradók elé kerülni azóta csak balról lehet „kakaóország­ban“ — a politikában is. SEBES TIBOR A Volta-gát Akosombónál: a független Ghana jelképe „Nkrumahnak Akosombóban kellett volng szobrot emelni“ — csengett vissza a fülemben a wirinebai diákvezető szava, amikor egyórás autózás után Accrából Akosombóba érkez­tünk és felkapaszkodtunk egy kis étteremhez. Onnan nagysze­rű kilátás nyílt a hatalmas gátra, erre a 106 méter magas építményre, amely a hegyek közé szűkült Volta folyó vizét magasra emeli és a négy csö­vön lezúduló víz meghajtja a turbinákat. A turbinák áramot termelnek! És a 760 megawattos erőmű energiájából nemcsak a ghanai bauxitot feldolgozó timföld­gyárnak és a 150 ezer tonnát termelő alumíniumkohónak jut meg Accrának, Témának — ha­nem a szomszédos Togónak is. Az akosombói Volta-gát mö­gött mintegy 400 kilométer hosszúságú tő, valóságos ten­ger keletkezett, megváltoztatva a tájat és Ghana térképét, le­hetőséget adva az öntözésre, új mezőgazdasági területek terem­tésére. Akosombó már nem viszi, ha­nem hozza Ghánának a millió­kat, a dollárok és fontok mil­lióit. A Volta-erőmű lett a fej­lődő ghanai ipar alapja, Ako­sombó változtatta meg ennek a nyugat-afrikai „kakaóország­nak“ a gazdasági képét, hiszen energiát ad viszonylag olcsó áron Ghánának. (Persze, ide kí­vánkozik egy ghanai közgaz­dász-hallgató megjegyzése is, aki az akosombói erőműről szó­ló lelkendezéséhez hozzáfűzte: „Most egész Ghana büszke Ako- sombóra, s nem tagadjuk, hogy ez nagyrészt Nkrumah érdeme. De nem felejthetjük, hogy az Akosombóért meg a többi nagy építkezésért hozott áldozatok vezettek Nkrumah bukásához!“ Mindenesetre ez is hozzátarto­zik az 1966-ig tartő kilencesz- tendős Nkrumah-korszak érté­keléséhez.) Kwabenya Nukleáris Központ 1977. III. 27. N C/3 Az étterem teraszáról fény­képeztük a gátat, amely mére­teivel is lenyűgözi az embert. Arra gondolunk, milyen előrelá­tás volt kiharcolni ennek az erőműnek a felépítését! Nkru­mah ebben nem tévedett, s ki- verekedte hozzá a korábban megígért nyugati kölcsönöket. Az amerikaiak és az angolok zsarolni próbálták őt politiká­ja megváltoztatása érdekében, s késleltették a kölcsönöket — újabb és újabb ürügyet keresve a gátépítés halogatására. Nkru­mah nem engedett, s a nyugati hitelezők arra gondoltak, ha ők visszalépnek, Ghánát majd a szocialista országok segítik, mint Egyiptomot az asszuáni Nílus-gát építésében — és ki­szorulnak Ghánából. Végül megvalósult a gigantikus terv. Winnebai diákvezetök gépko­csijukkal elvittek Accrából az Aburiba vezető útra. Már arra gondoltam, hogy a csodálatos botanikus kertet akarják meg­mutatni, amikor váratlanul le­tértünk az útról és Kwabenyá- ba autóztak velem. Egy fehér épülethez vittek, amely a fü­ves pusztából emelkedett ki. — Ez itt a Kwabenya Nukle­áris Központ — mutattak az épületre. — 1966-ban leállítot­ták az építkezést, amelyre ak­kor a katonák azt mondták, ez Nkrumah hóbortja volt. A gha­nai—szovjet együttműködéssel kezdett létesítmény építése fél­bemaradt ... Most folytatják a nukleáris központ építését, mert nyilvánvaló, hogy a kor­szerű élelmiszertermeléstől a gyógyászatig mindenütt haszno­sítani kell a radioaktív vizsgá­latokat. És bár Akosombón kí­vül Kpongnál és Búinál is épít­hetünk vízi erőművet, Ghana Törzsfőnökök az accrai parlament előtt. A törzsfőnököknek ma is nagy befolyásuk van a lakosság körében — és Rolls Royce kocsikkal járnak __ (A szerző felvételei) en ergiaellátásában a jövőben az atomenergiával is számolni kell. Ezért is fontos a Kwabe­nya Nukleáris Központ továb­bi építése. Nyilvánvaló, hogy az atom­energia hasznosítása a távoli jövő kérdése, mégis számolnak vele, hiszen az országnak nincs szene és olaja. Egyelőre azon­ban Ghana előtt sürgetőbb gaz­dasági feladatok megoldása áll. Részben az előző rendszerek, főként az 1969 és 1972 között hatalmon volt korrupt Busia- kormány által felhalmozott adósságok visszafizetése (Ache­ampong államfő szerint a 180 millió dolláros külföldi adós­ságból az elmúlt évig már 117 milliót visszafizettek) és a me­zőgazdasági termelés fejlesz­ß iflMSfi

Next

/
Thumbnails
Contents