Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-27 / 13. szám
gyök. Ki- imnak az igatójától nagyot, arcoltam. rült! Kér- •m a mel- könnyek- ita a makrokodil? ?'— kér>kra. I tudomá- — mon- laha ház- kodilt? mondja, átni! — gyáltalán, sm orosz- 'cértem! lem mon- '.t kiutalt, m azok- öktak se- a kroko- idba. Egy ’tt az es- Lefényké- a kroko- indketten uk. En —- til — a m. Az én Ülökád. elenik az n a ta- lobogta- gedtek a íhez. odilja? — '.éne lenrmészetet, s kutyám. ’■okodilom Vem nap írói órára ^és? Ne- obás la- ! Hogy a . Meg egy — mon- : újságot. Varién Sztrogin — Olvassa. En nem csalok. En lelkes állatbarát vagyok! Visszaadta az újságot és elkomolyodott. — Nos — mondja —, lakásról gondoskodunk. Speciális kád helyett pedig ... — Helyes — mondom — addig adjanak egy nagy kádat. Ebben maradtunk. A tanácstól a munkahelyemre mentem, útközben benéztem a halkereskedésbe. Bemegyek az üzletvezető irodájába. Az asztalára teszem az újságot és kérdem: — Ön mivel táplálkozik? — En? — pirul el és egy ideig hallgat, nem tudja, mit feleljen. — Ön! — erősködöm. — Miért érdekli ez magát? — tér magához, miután elolvasta, ami az újságban állt. — Kaviárunk nincs. Győződjék meg róla. — Nekem nem kell kaviár — mondom. — A krokodilom hallal táplálkozik. Nem hiszi? Akarja, hogy idetelefonáljanak a tanácstól? — Hiszem. — mondja az üzletvezető. — Szolgálhatok fagyasztott fókával, rozmárral és medúzával. — Mit mond? — emelem fel a hangomat. — Ön meg akarja hiúsítani a tudományos kísérletet? Az üzletvezető megijedt. Elsápadt. Megegyeztünk, hogy süllőt, pontyot és füstölt halat ad. A munkahelyemen úgy fogadtak mint valami hőst. Az újságot már valamennyien ol vasták. Gratulálnak. A kezemet szorongatják. — Tudja-e, mennyi halat eszik meg az én krokodilom egyetlen nap alatt? — mondom a főnökömnek. — Tudom — bólint. — Már beszéltem a vezérigazgatóval, hogy léptesse elő magát. Az ebédidejét is meghosszabbította. Hogy nyugodtan megetethesse a krokodilt. — Igyekezni fogok — mondom. — Megteszek mindent, amit csak lehet. Legyen nyugodt. Másnap vittem a főnöknek három kiló pontyot. — A krokodil küldi — mondom. — Megkért, hogy köszönjem meg a gondoskodást. — Ön is köszönje meg neki a nevemben a kedvességet — mondja a főnök. Hazaérkezem. Indulok a kád felé. Felberreg a telefon. A tanács. Kérik, hogy menjek a kiutalásért. Letettem a kagylót — kopognak az ajtón. A természetvédő liga képviselője érkezett meg. — Ön lesz a mi lobogónk! — mondja. — Ezt hogy értsem? —- kérdem. — Tán csak nem akarnak engem hordani lobogó helyett? — Nem — mondja —, ön jelképesen lesz a mi lobogónk. Már beválasztottuk önt a természetvédő liga elnökségébe. — Hát ha ez szükséges ... De útközben bemegyek a tanácshoz. Két óra múlva tértem haza a kiutalással. Az ajtóm előtt pionírok várnak rám. — Az állattenyésztők köréből vagyunk — mondják és pionírnyakkendőt kötnek a nyakamba. Könnyekig meghatódtam. — Szeressétek a természetet! — mondom nekik. — Szeressétek a természetet! Es legyetek hűek a természethez mindörökre! — A bácsi miért tart krokodilt? Titok? — kérdik a gyerekek. — Titok — mondom. — Értitek? — Értjük, bácsi. Mi már nagyok vagyunk! — mondják. — Megnézhetjük a krokodilt? — Tessék — mondom és odavezetem őket a kádhoz. A krokodil nyugodtan fekszik. Nem mozdul. Biztosan alszik. Megböktem egy bottal — nem reagál. A hátára fordult, egyet rándult még. Kimúlt a kis állat. Az éhségtől. Hiszen még egyetlen egyszer sem etettem meg. A gyerekek lógatják az orrukat. En pedig? En már rendben vagyok! SÁGI TÖTH TIBOR fordítása a, acél — ilyen jutottak az em- or a tanár úrra sak szóba került alkalmával. „Ab- n korok férfiesz- t mondtak róla. szupermen. e a gyakorlatok dig módját ejtet- ésével egybekap- tését. „Homorits, a gerincedet!“ t, formátlan, ka- ett. S ha kellett, irában sem volt hogyan kell híd- en ép lélek!“ — zor, s ha valaki vagy lazsált az közben, szenve- 3 a kötelességről, itt spártai nézei felnőttvilágban tt. Mindig behú- izített mellel és noha már divat- nozgalom, mindtucat ember a vállalták, hogy [pályán és edzik iglamája szerint. „dolgozott“, és irta a nyamvadt :ani, kérem!“ — neg hájas, meg -gurba együttes- t! Ha a nyaku- i tartásra ügyelszimbolika egész natában ott rej- lán nem rejlett, :etszett, és mesz- t adta az elmé- 3gységének. is tanult a ta- i szerzett jártasagy hasznát vet- ietanításánál. nem késett, ru- i vagy porszem sz arcberendezése, tekintete is mindig nyílt, vasalt, szigorú és okszerű volt. Érzelmeket soha nem tükrözött. Az ilyesmi méltatlan az igazi férfihoz. Kifogástalan és feddhetetlen volt a családi élete is. Törékeny, szelíd mosolyű felesége iránt ugyan gyöngédséget mutatott olykor, de csak addig a mértékig, amely még lehetővé tette, hogy bármely pillanatban visszakozzon, és ne hagyjon semmilyen áruló nyomot; ne maradhasson feleségében semmilyen emlék, áramlott, amely szinte nélkülözhetetlen volt, tekintettel a fülledt, nyári időre. A tanár űr levetette, és gondosan a csomagtartóra emelte zakóját, lehúzta cipőjét, aztán végigfeküdt a párnázott ülésen, és hamarosan elszunyókált. Felesége szintén. Akkor ébredtek fel, amikor a vonat már lassított, majd csendes döc- cenéssel megállt a Keleti pályaudvar kupolája alatt. Minthogy semmi oka nem volt a kapkodásra, hiszen a voCsák Gyula amely az ő gyönge pillanatait idézhetné. Magázták egymást, és bizonyos — mindinkább ritkuló — éjszakai negyedórákat kivéve inkább a katonatiszt és a pucér viszonyát tükrözte kapcsolatuk, semmint házastársakét. Mígnem egyszer összeomlott ez a remek építmény, és romjai alá temette alkotóját. Negyvenéves érettségi találkozóra hívták a tanár urat, s felesége társaságában éjszakai vonatra ült, hogy másnap a jelzett időben ott lehessen Pesten. Üres kupét kaptak, s a tanár úr megengedhetőnek vélte, hogy kényelmesen, otthonosan helyezkedjen el, és pihenjenek néhány órát. Lenyitották az ablakot, miáltal a zaj is becsapott, de friss levegő is bénát a végállomáshoz érkezett, további idővel is bőven rendelkeztek, kényelmesen kezdtek szedelőzködni. — Nem vette el, kérem, a cipőmet? — kérdezte álmos hangon a tanár úr. — Nem — felelte felesége. — Sajátos — dörmögte a tanár úr, majd bosszúsan lehajolt, hogy alaposabban körbevizsgálódjék. — Ide tettem... Sehol nem volt. — Na nézzenek oda —, ;tette csípőre kezeit, s bár iparkodott megőrizni híressé vált nyugalmát és méltóságát, egy kis riadalom futott át az arcán. Újra nekiláttak, és módszeresen pásztázták végig a kupét, ámde a cipő nem került elő. A szerelvény eközben kiürült, az utasok elvonultak, s ellenséges ma- gatartású öregasszony jelent meg a kupéajtóban — seprűvel és vödörrel. — Takarítás lesz — mondta nyersen. — Mozogjanak, mert a vonat nem szálloda! A tanár úr teleszívta tüdejét, és kész volt, hogy rendreutasítsa a jövevényt, felesége azonban megelőzte. — Kérem szépen — szólalt meg szelíden —, a férjemnek ... elveszett a cipője. Talán tudna segíteni, hogy megtaláljuk ... — Elveszett? — csodálkozott az öregasszony, majd legyintett, aztán vödörbe mártotta a söprűt és csapkodta a vizet jobbra, balra. — Miért veszett volna el? Ellopták! Azt aztán kereshetik! Csarnok, tizennégyes. Ott kell bejelenteni, ha ugyan van ott ilyenkor valaki. — Jobb, ha nem vitatkozunk — nyugtatta meg férjét az asszony, s összefogva csomagjait, indult. A tanár úr fuldoklott a tehetetlen dühtől, de belátván, hogy e pillanatban nem tehet egyebet, követte feleségét. — Ne siessen annyira, kérem ... Felesége megállt, visszafordult, s amint végignézett a most is daliás, jól szabott öltönyű, de cipötlen férfin, alig észrevehető mosoly csillant meg a szemében. Ámde a tanár úr észrevette ... A tizennégyes szobát zárva találták. Tanácstalanul a fal mellé húzódtak, s a tanár úr a bőrönd mögé állt. — Talán ... taxit hívok — jegyezte meg felesége. — S azzal hová megyünk? — kérdezte a tanár úr. — Esetleg egy cipőüzletbe ... — Hol talál maga vasárnap cipőüzletet? — Elmehetnénk egy étterembe... — És aztán? Pörkölt helyett cipőt kérjek a pincértől? — Talán — tűnődött ismét felesége — visszautazunk a legközelebbi vonattal... — És otthon vonuljak végig... mezítláb? — Hoznék cipőt az állomásra. Ezt is elvetette a tanár úr. Azt indítványozta inkább, hogy keressenek valamely kapu alatti maszek cipészt, akinek esetleg ott a lakása is. Elindultak a Rákóczi úton, de alig mentek pár lépést, ismerőst látott közeledni a tanár úr, s a félelemtől, hogy felismerik, váratlanul erős vi- zelhetnékje támadt. Egész helyzete akkora súllyal nehezedett rá, hogy képletesen is és valóságosan is ösz- szegörnyedt alatta. — Álljon meg, kérem — szólt előtte haladó feleségére. — Lépjen szorosan elém. Egy ismerős . .. Az asszony megállt, ránézett, s a tanár úr megint észrevette, hogy alattomos vidámság bujkál felesége tekintetében. Minden erejét összeszedte, hogy újra birtokosa legyen a feleségével szemben szokásos, megsemmisítő fölényérzetnek, és kihúzva magát, az asszonyra szólt. — Szedje össze magát, kérem, .. — Ez azonban már nem sikerült. Az asszonyból tébolyult és vinnyogásszerű elfojthatatlan nevetés tört ki, s mennél szigorúbban nézett rá a tanár úr, annál fékevesztettebb lett. Amikor nagy sokára lecsillapodott, megtörülgette szemeit, és azt mondta: — Bocsásson meg . .. A tanár úr fennakadt és megüvegesedett szemekkel nézte, majd a lehető legnagyob mértékben kidüllesz- tette mellkasát, és színtelenül, ridegen mondta: — Természetesen tisztában van vele, hogy elválunk! — Természetesen — bólintott az asszony majdnem udvariasan, és változatlan jókedvvel. — Úgysem szeretett maga soha engem, és az első hetek után én sem szerettem magát. Harminchét év után most megint szerettem egy kicsit, mert van magában valami emberi, így zokniban, de ez nyilván nem fog többet megismétlődni ... Aztán újra nevetett, derűsen és szabadon. Almási Róbert illusztrációja
