Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-27 / 13. szám
ÚJ szú fi BIP MHlffll írta: Antonín Vavrus, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a KB nemzetközi osztályának vezetője 1977. III. 27. 3 A világ közvéleményének széles körei továbbra is foglalkoznak az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának eredményeivel. Ez egészen természetes, minthogy a berlini konferencia fontos javaslatokai tett, s megvalósításuk sokban elősegíti majd a béke, a biztonság és a társadalmi haladás ügyét kontinensünkön. Sőt mi több, a konferencia jelentősége messze túlnő Európa határain. S nemcsak azért, mert Európában ma a világpolitika sok fontos irányzata keresztezi egymást, hanem azért is, mert az európai kontinens történelmileg ösz- szekapcsolódott azon osztályerők és társadalmi tendenciák kialakulásával, amelyek küzdelme meghatározza a mai világ arculatát. Európában született a kapitalizmus. Itt alakultak ki a gyarmatosító terjeszkedés első központjai. Itt keletkezett a fasiszta métely. De ugyancsak Európában született és erősödött meg a munkásmozgalom. Itt hangzott fel először a kommunisták lelkesítő felhívása: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“, itt alakultak meg a proletár élcsapat első szervezett osztagai, a kommunista pártok, amelyek a dolgozók társadalmi felszabadításáért folyó osztályküzdelem élé re álltak. Európában kezdődött meg a Nagy Október győzelmének és a Szovjetunió megalakulásának eredményeképpen a szocializmus korszaka. Európai harcmezőkön zúzták szét a fasizmust, és európai földön alakult ki a nemzetközi szocialista közösség, amely most a népek békéjének és biztonságának legfőbb támasza lett. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak fáradhatatlan, a kommunista és munkásmozgalom, a haladó erők támogatta erőfeszítései nyomán Európában, ahol már két világháború tört ki, bontakozott ki a nemzetközi feszültség enyhülése; és kezdtek megvalósulni a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei. Ezeket az elveket megerősítette az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmánya, összefoglalva mindazt, ami értékes az államok békés egymás mellett élésének tapasztalataiban. A berlini konferencia résztvevői teljes joggal hangsúlyozták: „A helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartásának puszta ténye is teljesen világosan tükrözi a kontinensen annak eredményeként végbement változásokat, hogy a népek győztek a fasizmus ellen vívott háborúban és kinyilvánították azt az akaratukat, hogy békében és biztonságban éljenek és dolgozzanak együtt, s jövőjüket jogos törekvéseik szerint alakítsák.“ (Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája. Berlin, 1976. június 29—30. Kossuth Könyvkiadó 1976. 242. old.). * * * A csehszlovákiai kommunisták, akik Európa szívében élnek és dolgoznak, a földrészen történt kedvező változásokat különösen jól látják. Miként Gus- táv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján hangsúlyozta, „Csehszlovákia népeinek létérdeke, hogy Európában folytatódjék a pozitív fejlődés. Országunkat a múltban szinte egyetlen nagyobb európai háborús konfliktus sem kerülte el. Hála a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával fennálló szilárd barátságunknak és szövetségünknek, ma — első ízben népeink történetében — országunk biztonsága, szabadsága és függetlensége megbízhatóan garantált.“ (Id. mű, 125. old.). Feljeszteni és megszilárdítani az elért sikereket, visszavonhatatlanná tenni őket, katonai enyhüléssel egészíteni ki a politikai enyhülést, hogy kire- kesszük az emberiség életéből egy új világháború kitörésének lehetőségét — e feladatok teljesítésére a csehszlovák kommunisták nem sajnálták és ma sem sajnálják az erőfeszítéseket. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a csehszlovákiai munkásosztály ebben a harcban mindig hű a proletár internacionalizmushoz, és a kommunista és a munkásmozgalom egységének erősítésére törekszik mind Európában, mind az egész világon. Pártunk, miként erre a CSKP XV. kongresszusa rámutatott, kezdettől fogva támogatta a berlini konferencia összehívásának gondolatát, és tevékenyen részt vett előkészítésében. A CSKP aktivitását és elvi álláspontját a kommunisták internacionalista politikája, a csehszlovák állam érdekei, a szocializmus csehszlovákiai építésének feladatai határozzák meg. A konferencia elmélyülten elemezte az európai helyzetet, a kontinensen végbemenő politikai, társadalmi, gazdasági változásokat. Záródokumentuma ötvözete az elméletnek és a gyakorlatnak, a felvetett kérdések marxista— leninista tudományos megközelítésének és a forradalmi harcosságnak, valamint a kommunista és munkásmozgalom közös stratégiájának és az egyes pártok egy-egy ország konkrét körülményei között szerzett tapasztalatainak. Ez az okmány segíti a kommunistákat, minden forradalmi és haladó erőt az imperializmus ellen, a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott hatékony küzdelemben. Az enyhülési folyamat elmélyítése — a leszerelést és az európai biztonság megszilárdítását szolgáló hatékony rendszabályok útján — a lényege annak, hogy a kommunisták a nemzetközi politikában a földrész problémáival foglalkoznak, s ez az európai kommunisták internacionalista hozzájárulása korunk legégetőbb problémáinak megoldásához. Az európai kommunista és munkáspártok által a berlini konferencián kitűzött és Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért“ című dokumentumban rögzített feladatokat a csehszlovákiai kommunisták szívügyüknek tekintik. E feladatok teljes mértékben megfelelnek pártunk politikájának. Mint a CSKP Központi Bizottságának 1976 szeptemberi plénuma hangsúlyozta, „Csehszlovákia Kommunista Pártja sokoldalú erőfeszítéseket fog tenni avégett, hogy a kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának dokumentuma fontos szerepet töltsön be a nagy nép tömegek harca mozgósításában az imperializmus ellen, a béke és a társadalmi haladás Európájáért. A XV. párt- kongresszus határozatainak megfelelően a CSKP a testvérpártokhoz fűződő kapcsolataiban mindenképpen elő fogja mozdítani a mozgalom egységének és összeforrottságának erősítését, szem beszáll az egység megbontására tett minden kísérlettel, és küzd a jobboldali opportunizmus ellen“. (Rudé právo 1976. szeptember 14.) * * * A béke, az együttműködés és a társadalmi haladás Európájáért folyó harc Berlinben kijelölt hosszú távú programja rendkívül sokrétű. Jelentőségéről, különböző vonatkozásairól már szó volt a Béke és Szocializmus hasábjain (lásd 1976. 8., 9., 10. sz.) és a testvérpártok sajtójában. Az emberiség fejlődésének útjait megvilágítva, a kommunisták hangsúlyozzák korunk három fő forradalmi erejének — a szocialista országoknak, a tőkésországok- beli munkásosztálynak és a nemzeti felszabadító mozgalomnak — a szere pét. A csehszlovákiai kommunisták nagy megelégedéssel fogadták, hogy a konferencia dokumentuma hangsúlyozza a szocialista országok kimagasló szerepét a békéért vívott harcban. Népünk és a többi szocialista ország népei kommunista és munkáspártjaik vezetésével az emberiség új történelmét teremtik meg, a szocializmus történelmét. Meg vagyunk győződve arról, — és saját tapasztalataink is igazolják ezt —, hogy bár az egyes országokban különbözők a gazdasági, a történelmi és egyéb feltételek, a szocializmus építése általános törvényszerűségek alapján, a nemzeti és a nemzetközi akciók szerves összefüggésében valósul meg mint történelmileg egységes folyamat, mint a testvérnépek közös ügye. A szocializmus a népeket az internacionalizmus normái szerint élő családba egyesíti, az egyenjogú, szuverén és független államok erősödő közösségébe, s ezek az államok erejüket és jólétüket szabad munkából merítik, növekvő hatalmukat és befolyásukat pedig valamennyi nép, az egész dolgozó emberiség érdekeinek védelmére használják fel. A szocializmus internacionalista törekvéseiben továbbra is megtestesül a munka szövetségének marxista—leninista eszméje, szemben a tőke szövetségével. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista közösség országaival együtt következetesen védelmezi a népeknek kedves és érthető célokat: a békét, a leszerelést, a nemzetközi enyhülés kiterjedését, bőkezűen és önzetlenül segíti a gyarmati és társadalmi elnyomás ellen harcolókat. A szocialista országok testvéri szolidaritása, egyenjogú együttműködése megsokszorozza mindegyikük erejét, növeli lehetőségeiket. Amikor a KGST XXX. ülésszakán felmérték a szocialista gazdasági integráció Komplex Programja teljesítésének első ötéves időszakát, s kijelölték a gazdasági és tudományosműszaki együttműködés további elmélyítésének és fejlesztésének minőségileg új útjait, világosan megmutatkoztak az e téren elért eredmények. Fontos politikai jelentősége van annak, hogy a berlini konferencia dokumentuma nagyra értékeli a szocialista országok szerepét egy új világháború elhárításában, a nemzetközi biztonság erősítésében és az enyhülési folyamat továbbfejlesztésében. A dokumentumban csapást mér az imperialista, reformista, extrémista és egyéb, a szocializmussal szemben ellenséges köröknek azokra a próbálkozásaira, hogy elferdítsék a szocialista világ igazi szerepét. Ez az okmány az egész európai és világközvéleménynek megmutátja a szocialista országok békeszerető politikájának igazi jelentőségét, a szocializmus és a béke szoros összefüggését. Ezáltal növeli a valóságos szocializmus tekintélyét és segít a kommunistáknak, valameny- nyi haladó erőnek abban, hogy harcra mozgósítsák a tömegeket a társadalmi haladásért, a világ szocialista átalakításáért. A béke és a társadalmi haladás szabad, demokratikus Európája kifejlesztésének kommunista programja fegyver a haladó erők kezében a monopoltőke azon kísérletei elleni harcban, hogy az EGK keretében a gazdasági integrációt politikai integrációval egészítsék ki. A burzsoá politikusok, kivezető utat keresve a mély társadalmi, gazdasági és strukturális válságból, rettegve a sok országban érlelődő forradalmi átalakulásoktól, miután megvitatták holmi nemzetek fölötti európai föderáció létrehozásának terveit, most konkrét lépéseket próbálnak tenni ezen az úton. Már határozatot hoztak arról, hogy 1978 tavaszán közvetlen választásokat tartanak az európai parlamentbe. Elgondolásaik szerint az ilyen parlament az „eurokapitalizmus“ egységes központjaként működne, amelynek javára az európa( nemzeti parlamentek, s ennélfogva a kormányok is lemondanának számos jogukról. Ez, így számítanak a burzsoázia vezetői, „mentesítené az ellennyomástól a nemzeti kormányokat“, és lehetővé tenné, hogy (persze a széles néprétegek érdekeinek rovására) a multinacionális mono- pólii\mok előnyös politikát folytassanak, csökkentsék a szociális kiadásokat és alacsony szinten tartsák a munkabéreket, hatásosan elnyomják a dolgozóknak a jobb életért vívott harcát. Másfelől abban reménykednek, hogy az „új föderatív alapon“ lehetőség nyílik az EGK-tagországok külpolitikai akcióinak jobb összehangolására is. Az efféle összehangolás egyik példája a múlt év nyarán tartott Puerto Ricó-i tanácskozás, amelyen az Egyesült Államok, az NSZK, Anglia és Franciaország vezetői olyan terveket tárgyaltak meg, hogy beszüntetik a gazdasági együttműködést Olaszországgal, ha kommunisták kerülnek be az olasz kormányba. Az effajta tervek azt mutatják, hogy az „eurokapitalizmus“ hívei a tőkés osztályszolidaritás kedvéért készek korlátozni még saját országuk nemzeti függetlenségét is. Ez igazolja azt^a Berlinben tett megállapítást, hogy maga a tőkés társadalom gazdasági és szociális struktúrája mindinkább ellentétbe kerül az egész nemzet érdekeivel, a dolgozók és a népi tömegek szükségleteivel, a társadalmi haladás, a demokratikus fejlődés követelményeivel, a nemzeti önállóság, szuverenitás, egyenjogúság és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás általánosan elismert elveivel. Ez a kapitalizmus általános válsága társadalmi és politikai tartalmának egyik legpregnánsabb megnyilvánulása. A válságból való kijutás burzsoá terveivel a kommunisták, akik a tőkés Európa munkásosztályának, dolgozóinak érdekeit védelmezik, a saját alternatívájukat állítják szembe, a válságból olyan demokratikus kivezető útért harcolnak, amely megfelel a néptömegek vágyainak, és utat nyit a társadalom szocialista átalakítása felé. Ez az út egyszersmind figyelembe veszi az európai népek alapvető nemzeti érdekeit. IA cikk befejező részét az Oj Szó következő vasárnapi számában közöl- jük.J 1 Több mint másfél millió korona megtakarítására kötelezte magát a koSicei Kelet-szlovákiai Gépgyár Szovjet Hadsereg Üzeme ifjúsági szocialista munkabrigádja a NOSZF 60. évfordulója és a SZISZ II. kongresszusa tiszteletére. Színes fémek megtakarításával és a fémadalékanyag jobb kihasználásával 15 tonna fémet takarítanak meg. Felvételünkön Frantiüek Galuska és Ladislav Pribula, a szocialista munkabrigád tagjai munka közben (Felvétel: A. HaSöák — CSTK)
