Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-20 / 12. szám

FOLKLORISZTIKAI MOZGALOM LENGYELORSZÁGBAN A lengyelországi folklorisztikai mozgalom eddig példátlan méreteket ért el. A statisztikai adatokból kiderül, hogy kb. 1400 különböző jellegű csoport és együttes működik, amelyek reper­toárjában elsősorban folklórjellegű művek szerepelnek. Közöttük a legnépesebb csoportot a dal- és táncegyüttesek alkotják, minthogy az ének és a tánc — a szlnpompás népviseletekkel „körítve“ — a népművészet bemutatásának legkommunikatívabb formáját jelenti. Az amatőr folklorisztikai mozgalomban érvényesülő irányok és törekvések az állandó fejlődés bizonyítékai. A háború utáni első esztendőkben spontán módon alakultak meg az eleven nép­hagyományokkal rendelkező területeken az első népi tánccso­portok és kórusok, újra megkezdték munkájukat a már háború előtt is fennálló népi együttesek. 1949-ben rendezték meg a né­pi Lengyelországban először a Népi Zene Fesztiválját, amelynek hatásköre kiterjedt az ország minden etnográfiai régiójára. Ez a rendezvény igazolta, milyen nagy jelentőségű a népi alkotó- művészet a kialakuló szocialista kultúra számára. Röviddel ezután a kormány elnöksége elrendeli a népzenei gyűjtés országos akcióját, amelynek eredményeképpen több mint 70 000 népdalt és zeneművet gyűjtöttek. Az állami és társa­dalmi intézmények kiterjesztik szervezett gondolkodásukat a népi alkotóművészetre. Az 1950—1955-ös években létrejönnek a rep­rezentatív, nagy népi együttesek, velük párhuzamosan, saját környezetükben pedig „kamarajellegű“ tevékenységet folytat­nak a kis, helyi csoportok, amelyek a színpadi konvenciók fel- használásával mutatják be a népszokásokat, s különösen nagy súlyt helyeznek a néphagyományok korhű és plasztikus meg- elevenítésére. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak az eredeti folklór formái­nak kultiválására, a minden sallangtól és stilizáltságtól mentes népi zenekarok létrehozására. Ezeknek népszerűsítésében nagy szerepet játszanak az állandó, évente megrendezett bemutatók, versenyek és fesztiválok. 1964-ben első ízben rendezték meg Zielona Górában s nemzetközi versengéssé alakult, amely je­lenleg a világ folklór fesztiváljainak élvonalába tartozik. A folklórmozgalom tudományos vonatkozásaival a poznani tudományegyetem néprajz-szaka és számos helytörténeti és nép- művészeti múzeum foglalkozik. A lengyelországi folklór újjáéledő, illetve az eddiginél is na­gyobb lendülettel fejlődő ágai közé tartozik a népi mesélés, a népdaléneklés, az olyan népi zenekarok, amelyek repertoárján az „utca muzsikája“, azaz a nagyvárosok folklórja is szerepel; a papírkivágás, a hímzés, fafaragás, agyagművesség és az üveg­festészet. Interpess, Warszawa A szívizom „muzsikája” A Gorkiji Rádiófizikai Kuta­tóintézet munkatársai létrehoz­tak egy kísérleti betegség-meg- állapító készüléket, amely ko­moly segítséget nyújt az orvos­nak a különböző szívbetegsé­gek diagnosztizálásához és gyó­gyításához. A kísérleti berende­zés neve: ultrahang-kardiográf. Az elektrokardiográffal törté­nő vizsgálat során a páciensre elektródokat helyeznek, me­lyek a nyugalomban lévő és az izgalmi állapotban lévő izmok elektromos potenciáljai közötti különbséget regisztrálják. Ily módon kap információt az or­vos a beteg szívműködéséről. Látszólag ezzel le is zárhat­nánk a kérdést, de... az elekt­rokardiogramm alapján szinte semmit sem lehet megtudni a szívizom különböző területeinek működéséről. Ezért kiegészítés­képpen röntgenfelvételeket kell készíteni. Azonban ez a mód­szer sem ad mindig teljes ér­tékű információt. Az orvosi szobában gyűltek össze a kutatóintézet mérnökei — itt folyik az új készülék kipróbálása. Egyikük a vizsgá­lóasztalon fekszik, mellkasa bal oldalán a mérőfej. A töb­biek egy mikroszkópra emlé­keztető berendezés mellett áll­nak. A berendezés monitorján megjelenő képet fényképező­géppel rögzítik, ezután a mérő­fej néhány milliméterrel ar­A hétköznapi életben okkal vagy ok nélkül gyakran halljuk a pa­naszt: fáradt vagyok. Min­dennapi munkánk csak jól­eső fáradtságot okoz, semmi többet. De elegendő, ha va­lamilyen stressz éri az em­bert — munkahelyen vagy odahaza — és a jóleső fá­radtság máris „halálos“ fá­radtsággá válik. Valójában a fáradtság szubjektív érzés. Megjelenő-, se voltaképpen hasznos is, mert figyelmeztet, hogy te­vékenységünket korlátozzuk. De jelenthet olykor betegsé­get is. (Pl. a pajzsmirigy működésének csökkenése fá­radtságérzetet kelt.] A fáradtság objektív okai fizikai dolgozóknál az izom- zat működése során keletke­zett anyagcsere-termékek, szellemi dolgozóknál pedig a központi idegrendszerben létrejött fizikai és kémiai változások. A feszült fáradt­ság túlterhelést jelent a szív és a vérkeringés számára, meggyorsul az érverés, emelkedik a vérnyomás, és kapkodóvá válik a légzés. Ha az elfáradás bekövet­kezik, a szervezetet nyuga­lomba kell helyezni. Izgató­szerekkel a fáradtság érzé­sét ideig-óráig meg lehet szüntetni, de magát a fá­radtságot nem. Mi tehát a teendő? Első­sorban a felesleges hajsza kerülése. Senki se vállaljon többet, mint amennyit te­hetsége, pillanatnyi kondí­ciója a munka elvégzésére képessé teszi. Állandó jel­leggel óvjuk idegrendszerün­ket, kerüljük a konfliktuso­kat, s ha azok mégis elő­adódnak, minél előbb oldjuk meg azokat. Ne éljünk visz- sza a gyógyszerekkel, nyug­tátokkal és ajzószerekkel, mert ezekkel csak megza­varjuk szervezetünk kemiz- musát. Mi a hypodémia? A hypodémia mozgássze­génység, amelyet ma már A FÁRADTSÁG népbetegség címen tartanak számon. Bizonyított tény, hogy az elfáradás sok veszélyt rejt magában, az ember munka­teljesítménye a munkanap vége felé romlik. Az ered­mény: foglalkozási ártalom és fokozott baleseti ve­szély. A modern munka- egészségügy ezért fontos eszköznek tekinti az elfára­dás megelőzésére a munka előtti, a munka közbeni és a munka utáni testedzést. Ma már több nagyüzemben beve­zették a munkapadok mel­lett 8 órát ülő dolgozók szá­mára a pihentető rövid test­edzést. Az eredmény lemér­hető, mert fokozódik a dol­gozók munkateljesítménye. Azok, akik kellő időt tölte­nek testedzéssel, nem fárad­nak el olyan könnyen, mint azok, akik a sportot csak hírből ismerik. Szomorú je­lenség viszont, hogy a fia­taloknak csupán öt százalé­ka tölti sporttal a szabad idejét. Van-e tavaszi fáradtság? Sokan tagadják, még töb­ben esküsznek rá. Kétségte­len, hogy a tavaszi fáradt­ság nem betegség, hiszen gyógyszere sincs és mint betegség nem szerepel az orvosi könyvekben. De mi­közben a természet meg­újul, valamennyien érezzük, hogy a tavaszi riadó ütemé­re fáradtan járunk dolgaink után. Tavasszal szervezetünk fokozott érzékenységével számoljunk. A vegetatív (akaratunktól független) idegrendszer ingerlékenysé­ge megnövekszik. Csökken a vér mész- és foszfortartal­ma, kicserélődnek a téli vö­rös vérsejtek, ami egymagá­ban fáradtságérzéssel jár. A legkézenfekvőbb magyará­zata a tavaszi fáradtságnak a vitaminhiány, mert C-vi- tamin raktárunk a tél fo­lyamán kiürül. Védekezésül minél előbb napozzunk nyitott ablak mellett, és menjünk a sza­badba, mert azok a szeren­csések, akik télen is kitör­nek a lakásukból, nem érzik a tavaszi fáradtságot. Ne sajnáljuk a pénzt a primő­röktől, zöld hagyma, retek, saláta fogyasztásával egy­kettőre feltöltjük vitamin­raktárunkat. Dr. MARÉK ANTAL rább kerül, s a monitoron meg­jelenő újabb képet ismét le­fényképezik ... Az új orvosi műszer műkö­dése a radar-elven alapul. A mikroszkóppal való hasonlatos­ság csupán külsőleges. Nem op­tikai rendszer és nem is elekt­ronsugár, hanem ultrahang se­gítségével pillant be a kutató szívbe. A test mélyébe küldött ultrahang impulzus visszaverő­dik, s a reflektált jel számos információt tartalmaz a szer­vezet működéséről. A visszatérő jeleket felerősítik, majd tele­víziós képernyőre vetítik, ki. Az Össz-szövetségi Klinikai és Kísérleti Sebészeti Kutató- intézetben folytatott ellenőrző próbákon az ultrahang-kardio­gráf sikeresen helytállt. A kí­sérletek során megállapították, hogy az általában használatos módszerekkel szemben, melyek hét-nyolc különböző szívrend­ellenesség felismerését teszik lehetővé, az új készülék segít­ségével mintegy negyven szív­betegség megállapítására van mód. A kutatás, keresés ideje még nem ért véget. Az impulzusos besugárzást az úgynevezett ko­herens impulzusok módszere váltja- fel, amellyel megállapít­ható az izomösszehúzódások se­bessége, a szívbillentyűk dina­mikája. S ami a leglényege­sebb: „láthatóvá“ teszi a vér áramlását a szívben, ami igen fontos a szív energetikai leter­heltségének vizsgálatakor. Van­nak elképzelések olyan műszer megalkotására is, mellyel az orvos hallhatja a tónusokat, a szívizom „muzsikáját“. Az egészséges szív kellemes, tisz­ta hangot szólaltat meg. Egé­szen mást hallhatunk arról a hangfelvételről, amely a kéthe- gyű szívbillentyű rendellenessé­gét jelzi. Ebben az esetben disszonáns, fülsértő hangok je­lentkeznek. így panaszkodik a „törésekre“, hívja segítségül az orvost a pihenés nélkül dolgo­zó, élő motor. (APN) Értékes éremtelet Bogdan Szultov, a Veliko Tarnovo-i Történeti Múzeum kutatója munkatársaival öt év­vel ezelőtt kezdett régészeti ásatásokat Pavlikeni közelében. Az első töredékek feltárása után számos igen értékes antik kerámiára bukkantak. Szultov professzor ásatásai legutóbb ismét sikerrel járt. Egy gazdag trák főúr lakóhe­lyének átvizsgálása közben ezüstpénzzel teli edényt talált. A 3700 darabból álló lelet kö­zött olyan ritkaságok voltak, amelyek alapján feltételezhető: a ház egykori ura éremgyűjtő lehetett. Az első, második és harmadik századból való pénz­érmeket Néró, Traianus, Had­rianus, Marcus Aurelius császá­rok és római istenek — Jupi­ter, Juno és Minerva — képei díszítik. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS ) 1977. III. 20. M indenkit, aki gombát gyűjt, el­sősorban az érdekli, melyek az ehető, melyek a nem ehető és melyek a mérges gombák. Azokat a gombákat, amelyek fogyasztása köny- nyebb, súlyos, vagy halálos mérgezést okoz, mérges gombáknak nevezzük. Er- deinkben mintegy 3000 fajta nő, közü­lük 100 mérges és 4—5 halálosan mér­gező. Nem ehetőknek nevezzük azokat, amelyek keménységük, visszataszító szaguk, keserűségük stb. miatt nem al­kalmasak fogyasztásra. A mérges gombák egyes fajtái külön­böző mérgezést idéznek elő. A gomba- mérgezés nagyon veszélyes, súlyossága az elfogyasztott mérges gomba meny- nyiségétől és a mérgezett egészségi ál­lapotától függ. A gombák méregtartal­ma az évszakok, sőt a földrajzi fekvés szerint is változik. A gombaméreg az ember szervezetében elsősorban a má­jat, a vesét és az agyat támadja meg. A gomba már nagyon régóta kedvelt táplálék, de — sajnos — nem egy tragédiát is okozott már. Senki sem gyűjti szándékosan a mérges gombá­kat, de sokan fölöslegesen kockáztat­ják életüket, amikor áz alapvető nö­vénytani ismeretek nélkül indulnak el az erdőbe. Meg kell állapítanunk, hogy nincs olyan általános szabály, amely szerint biztonságosan meg tudnánk kü­lönböztetni az ehető és a mérges gom­bákat. Az olyan hiedelem, miszerint a só megsárgul és az ezüst megfekete­dik a mérges gombától, teljesen alap­talan. Ugyancsak téves az a nézet, hogy az összes mérges gomba csípős ízű, és az állatok nem fogyasztják őket. Így például a gyilkos galóca tel­jesen íztelen és szagtalan és a csigák vígan lakmároznak belőle. A gomba csípős íze, csakis a galambgombák gyűjtésénél lehet jellemző, de ebben az esetben is csak ahhoz, hogy megál­lapítsuk ehető, vagy ehetetlen, nem pedig azt, hogy mérges-e. Sokan a gomba húsának megkékülését is fon­tos jelnek tartják. Ez sem igaz, mivel sok jó, ehető gomba is megkékül a vá­gás felületénél. Általában a legmérgezőbb gomba a gyilkos galóca. Sokan kérdezhetik, miért okozza éppen ez a gomba a leg­több mérgezést. Pedig ha tüzetesebben megvizsgálnánk az összegyűjtött gom­bákat, észre kellene vennünk, hogy a gyilkos galóca sok olyan sajátosság­gal rendelkezik, amely révén megkü­lönböztethető a galambgombától, a csi­perkegombától és pereszkétől. A gyilkos galóca szép gombafajta és az utóbbi években nagyon elszaporo­dott. Kalapja sima, színe zöld, Utós­zóid vagy citromsárga. Lemezei mindig fehérek és nem sötétednek meg. Szá­ra (tőnké) karcsú, fehér vagy szürkés­fehér, felső részén gallér található. Az öregebb gomba belseje vattaszerű, il­letve odvas. A melegebb vidékeken jú­liustól októberig lomblevelű és tűlevelű erdőkben terem. Ahhoz, hogy bizton­ságosan megkülönböztessük, egészében emeljük ki a földből és jól nézzük meg tövét, szárának alját, amely rendsze­rint a földben van. Ezt ugyanis elálló szélű bocskor borítja. A gyilkos galóca három fajta mérget tartalmaz. A legveszélyesebb az ama- nitin, lassan 12—24, sőt egyes esetek­ben 48 óra után hat, amikor már a méreg felszívódott a vérbe és a gyo­mormosás már eredménytelen. Ez a méreg nagyon erős és a megmentésre csak nagyon kevés remény marad. A szemléletesség kedvéért megemlítjük, hogy 1 gramm amanítin 200 000 egeret pusztít el és egy darab gomba elegen­dő egy felnőtt megmérgezéséhez. A gomba elfogyasztása után 8—12: órával gyomorfájás jelentkezik, a további je­lek a hideg veríték, hányinger, fejfá­jás és hasmenés. A fájdalmak néhány órára megszűnnek, majd még heveseb­ben újból jelentkeznek. Három-négy napon belül a beteg elveszti étvágyát és májgyulladást kap. A has érintésre fájdalmas, a máj megkeményszik, be­vérzések figyelhetők meg a bőrön és a belekben. A beteg nem veszti el öntu­datát, de egyre gyengül. Szívműködése rendszertelenné válik, végtagjai hide­gek lesznek, s bekövetkezik a halál. Könnyebb mérgezések esetében a bete­gek lassan gyógyulnak, de a mérgezés egész életükben nyomot hagy szerve­zetükben. Ez a gomba főzve, sütve, szárítva egyformán mérgező, sőt a spórák pora több évig mérgező hatású. A mérge­zettek 70—80 százaléka hal meg. Még mielőtt orvosi kezelésben részesülne a beteg, megpróbáljuk mielőbb eltávolíta­ni a szervezetből a mérges táplálékot. Sok folyadékot, elsősorban tejet, mé­zet, vagy erősen cukrozott folyadékot, feketekávét adunk a betegnek, hogy a mérgező anyagok feloldódjanak a gyo­morban. Ha van hashajtónk, azt is adunk, s a mérgezetten a lehető leg­rövidebb időn belül kórházba szállítjuk. A további mérges gombák közül em­lítsük meg azokat, amelyekkel a leg­gyakrabban találkozhatunk erdőinkben. Ezek: közönséges redőgomba, nagydög- gomba, párducpereszke párducgalóca, légyölő galóca, tűgomba, parlagi töl­csérgomba, sátángomba, áltrifla, bű­zös pereszke. Befejezésül csak annyit akarunk megjegyezni, hogy rövid írásunkkal fi­gyelmeztetni akarjuk • azokat, akik a tavasz és a nyár folyamán gombát akarnak gyűjteni. Ne feledkezzenek meg arról, hogy erdeink gazdagsága öröm helyett bánatot, szomorúságot is okozhat. Ezért, csak azokat a gombá­kat gyűjtsük, amelyeket megbízhatóan ismerünk. ANTON JANITOR ÓVAKODJUNK A MÉRGES GOMBÁKTÓL!

Next

/
Thumbnails
Contents