Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-06 / 10. szám
H ány nála szebb színésznő van a pályán. Hamvas, gyermeki tekintetű naivák. Eszközeiknek meg nem felelő szerepekkel küszködnek, túlerőltetik őket. Ám a szerencsesorozat nem tart sokáig. Monori Lili nem perzsel vágyakat. Belső emberi sugárzásától mégis tartalmas szépség. Kiforrott egyéniség. Szavai árnyaltak: ott rejlik bennük a gondolati és érzelmi tartalom. Töprengő, mérlegelő hallgatása játékának szerves része. Mozgása is állandóan szituációból fakad. Vérbeli színésznő. — Első komoly főszerepét a Ha megjön József című filmben kapta. Milyen eszközökkel dolgozott? — Nincsenek eszközeim. Ügy gondoltam: rólam szól a film. A valóságban nem így volt, csak ismertem ilyen életű lányokat. Ha valaki boldogtalan, talajvesztett, bizony előfordul vele, hogy sodródik, nem ő dönt, hanem az adott helyzet. De az ember élete periódusokból áll, lehet, hogy a film hősének, Kovács Máriának az élete is stabilizálódhatna. — A Kilenc hónap Julija és Kovács Mária között van-e valami azonos ság? — Semmi különösebbet nem lehet felfedezni, kivéve az őszinte élet utáni vágyat. Idézet egy kritikából: „Kovács Juli figurája szerencsés szintézise Mészáros Márta más filmjeiből ismert konok, szűkszavú, kicsit nyers nőalakjainak. De hogy ennyire élő, igaz embert ismerünk meg, akire sokáig fogunk emlékezni, az Monori Lili nagyszerű alakításának köszönhető. Az ő konok, hajlíthatatlan Julija tele van rejtett, szemérmes asszonyt gyöngédséggel. Fanyar bája, természetessége feledtetni tudja a figura kissé szándékoltan élesre rajzolt vonásait is.“ — Pályáján már több munkáslányt játszott el. Nem érzi magát beskatulyázva? — Már írták rólam, hogy féltenek ettől a veszélytől. Ám munkáslányok mellett a legkülönfélébb jellemű és korú embereket is játszottam. A beskatulyázás elleni harc erős küzdelmet igényel, például szerepek visz- szaadásával kezdődik, és új szerepkör sikeres átvételével folytatódik. Remény mindig van. A Légy jó mindhalálig Nyilas Misijét már negyedévesként is nagy sikerrel játszotta, ezzel a szereppel Beszélgetés MONORI LILIVEL NATASA, KOVÁCS IULI ES MASOK szerződtette őt a Thália Színház. Akaraterejéről már akkor is híres volt, hiszen e gimnázium négy esztendejét egy év alatt végezte el. Eredeti szakmája gyors- és gépírónő. Autodidaktaként megtanult franciául és németül. — Miért cserélt színházat? — A Thália Színház nem tartott igényt a munkámra. Ezért szerződtem Kaposvárra, fiatal színészek, rendezők közé. A művészi feltételek adottak, így nagyon jó színházat lehet itt létrehozni. — Csehov Három nővér című darabjában Szolnokon is vendégszerepeit. Mit tartott fontosnak Natasa alakításában? — Natasa hatalomra kerülésében van valami érthetetlen, hiszen nővérei okosabbak, finomabbak, tehetségesebbek. Natasa észrevétlenül bontakozik ki, az élet gyakorlati irányítása az ő kezébe kerül, és ehhez is ért. Nosztalgiák nélkül, minden pillanatban létezve uralkodik. — Mi a véleménye a színészek más színházban való szerepléséről? — Kevés lehetősége van erre a színésznek. Ha néha mégis sikerül, nagyon jó, és mind élmény. —- Hogyan azonosul szerepeivel? — A szerepeket első olvasásra szeretem, a munka alatt gyűlölöm, de visszaemlékezve rájuk, újra szeretem. — Milyennek ítéli meg a rendezőket? — Sok rendezővel dolgoztam, köztük sok segítőkész emberrel. De mégsem szeretem őket. Hiszek az emberi kapcsolatokban, de a kijelölt, mesterséges magatartásformákkal nem tudok mit kezdeni. — Mi áll közelebb önhöz: a film vagy a színház? — Jelen pillanatban a filmben nyújtott munkámat tartom jobbnak. — Á szakma elismerően nyilatkozik önről. Mi erről a véleménye? — ürülök neki. (A közelmúltban Monori Lilit, a legjobb női alakítás díjával tüntették ki Teheránban, a Kilenc hónap című filmben nyújtott alakításáért. Díjának értékét az jelzi a leghívebben, hogy olyan versenytársnői voltak, mint a világhírű Ingrid Thulin, aki szintén jelen volt a fesztiválon.) G. SZABÖ LÁSZLÓ Natasa Arinbaszarova (Z. Minácová felvétele) Lóháton, vágtatva, lobogó haj- zuhataggal, a mozivásznak Dzsamilájaként őrizte meg őt emlékezetem. Meglepődöm tehát, amikor századunk negyedik negyedének egyik autócsodájából lép elém. Az első benyomás: az életben épp olyan, mint a filmeken ... A szovjet filmművészet ma már külföldön is ismert, népszerű csillaga, Natasa Arinbaszarova, a filmgyári vetítőben, néhány perccel érkezése után, ennek pontos magyarázatát is adja: — Vagy magaménak és magamra illőnek érzek egy szerepet és el tudom játszani, vagy képtelen vagyok megformálni azt. Ez azt jelenti, hogy filmjeimben csakis önmagamat adom. Finom kezének hosszú ujjai rövid fekete haját simogatják," s a vetítő fényében szinte gyereknek látszik. Noha valóban nagyon fiatal, már hosszú, tekintélyes az életrajza. — 1947-ben születtem, Moszkvában. Édesapám katonatiszt, ezredes, aki gyakran változó beosztásának szeszélyeit követve, családjával ide-oda települt. Gyerekkoromban, anyámmal és testvéreimmel végiglaktuk a közép-ázsiai köztársaságokat és azok fővárosait, s szinte évről évre másik általános iskolába jártam. Mikor tízesztendős lettem, lengyel származású édesanyám kívánságára jelentkeztem és felvételiztem az al- ma-atai balettiskolába. Felvettek, sőt egy esztendő múltán, öt fiú és öt lány társaságában mint a balettiskola választottjait Moszkvába küldtek bennünket, ahol a Nagyszínház balettiskolájába jártunk és annak kollégiumában éltünk. Nagyon szerettem a táncot és nagyon szeretem ma is, amikor már nem vagyok balerina. De nagyon szerettem a színészi munka titkaiba bevezető tanáromat, Alekszander Kleint, a jeles moszkvai színészt. És nagyon szerettem a színészi munkával kapcsolatos órákat. Hat évvel azután, hogy bekerültem az iskolába, egy nap egy filmcsoport kereste fel a balettiskolát, hogy az Első tanító című filmhez egy olyan „vékony csontú lány főszereplőt keressen, akiről a közönség elhiszi, hogy legfeljebb tizennégy-tizenöt éves“. Nos, így kezdődött... — Es hogyan folytatódott? — Félévi huzavona után leszerződtettek. Vizsgahalasztást kaptam, s megkezdtük a forgatást. Az első film, az első szerep, az Első tanító máig is kedvenc filmem. Mikor elkészültünk a felvételekkel, visszatértem Moszkvába, levizsgáztam és a Nagyszínház balett- együttesének tagja lettem, de már tudtam, hogy sohasem fogok színpadra lépni. Férjhez mentem Andrej Mihalkov-Kon- csalovszkijhoz, az Első tanító rendezőjéhez, hamarosan kisfiúnk született, s újabb művé szí feladatok is vártak. Férjem forgatókönyvet írt a Taskent, a kenyér városa című ismert üzbég regényből, s amikor ezt egy barátja filmre vitte, nekem szánta az egyik főszerepet. Már aláírtam a szerződést, amikor Velencébe utaztunk, ahol az Első tanító az Ezüst Oroszlán díjat, én pedig a legjobb színésznői alakításért járó szobrocskát nyertem el. És' mire hazatértem Moszkvába, már várt egy újabb ajánlat, a Dzsamila szerelme, mellyel Irina Poplavszkaja rendező debütált a mozifilmek világában ... — A Dzsamila szerelme is világsikert aratott. — Erről csak azért tudok nagyon keveset, mert közvetlenül ezután egyszerre két filmet is forgattam, és az egyik felvételi szünetben készültem a másikra és fordítva. De bizonyos, hogy így kellett lennie, mert amerre megfordultam a Szovjetunióban, mindenütt ismerik és későbbi külföldi útjaimon is mindig erről kérdezgettek. — Mi volt az a két egyszerre készülő film, amelyikben szerepelt? — Az egyik, férjem forgató- könyve alapján, Mazsit Bega- lim kazah rendező munkájaként készült. Címe: Mansuh Mametova dala. Mansuh Mame- tova gépgyári munkásnő, a Szovjetunió hőse, a második világháború alatt a nácik ellen vívott harcban vesztette életét, s a film tulajdonképpen az ő életrajza, útja Nyevelig, a városig, melynek védelmében és kapujában meghalt. A másik film rendezője Szergej Gera szimov, címe: A tónál. Geraszi- mov kimondottan nekem íratta azt a kis szerepet, egy balett- táncosnőt, aki Szibériából a Bolsoj színpadára kerül táncolni, ahol nagy sikert arat, szólista lesz, mégis visszatér a kis szibériai színházba, mert a szíve visszahúzza. Ez volt az első olyan szerepem, amelyet mai lányként alakíthattam, s szoros kapcsolatban állott örök szerelmemmel, a balettal. Há lás szerep is volt. — És most mit forgat? — Alma-Atában rövidesen megkezdik a kazah származású Ajman új filmjének forgatását. Ebben is érdekes, drámai szerep vár. — Ogy tudjuk, hogy kül földről is kapott próbafelvétel re hívó ajánlatokat. — Igen, többet is. A Német Demokratikus Köztársaságból érdeklődtek utánam. Magyaror szágról hívtak két filmhez is próbafelvételre, s szó van egy olasz- és egy franciaországi vendégjátékról is. De ezek egyelőre csak tervek ... Az elsötétedő vetítőben a filmvásznon is megjelenik. Egy próbafelvétel anyagát vetítik. A sebesen mozgó, gyorsan vál takozó képeken: — gyönyörű. Mint színésznő — magávalra- gadó. Csak aki ezeket a próbafelvételeket látja — ugyanazt a jelenetet sokszor, háromnégyféle beállításban is — az tudja, mennyire tehetséges. S az érti, mennyire jogos, hogy annyi felől és annyi felé hívják. Útlevele: szépség és tehetség — s jövője nem lehet más: csakis a további siker ... FENYVES GYÖRGY 1977. III. 6. io ■(1PJÄ |»|Í
