Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-27 / 9. szám
ÚJ szú 1977. I I. 27. A szocialista demokrácia fejlesztése fontos része a szocialista társadalom építésének. Bővítése és elmélyítése a fejlett szocialista társadalom építésének törvényszerűségei közé tartozik. A demokrácia kérdései a nemzetközi antikommunizmussal és revizionizmussal folyó ideológiai osz- .tályharcnak egyre inkább kulcskérdéseivé válnak. A tőkés rendszer válsága a polgári demokrácia elmélyülő válságában is megnyilvánul. Ezért igyekeznek a polgári ideológusok és politikusok szépíteni a polgári demokráciát, hogy gyengítsék a proletariátus osztályharcát s enyhítsék a polgári politika és a nép közötti egyre mélyülő ellentéteket. Ugyancsak nyugtalanítja őket a szocialista demokrácia terebélyesedése, a dolgozó nép aktivitása a szocialista társadalomban és a szocialista demokrácia példája a világ forradalmi erői burzsoázia politikai és más aktivitását, emellett elhallgatják, miben biztosítja a szocialista demokrácia az igazi egyenlőséget a dolgozó nép számára. Elködösítik azt a tényt, hogy a különböző polgári politikai pártok és politikai mozgalmak a burzsoáziának csak bizonyos csoportját képviselik, de ösz- szességükben a burzsoázia politikai hatalmának oszthatatlanságát védelmezik. A parlamenti polgári demokrácia, amint azt annak idején Lenin mondotta, a burzsoázia diktatúrájának legrafináltabb palástja. A burzsoá képviseleti rendszer a dolgozók kevésbé öntudatos részében azt a benyomást kelti, hogy részesei a politikai hatalomnak és részt vesznek a politikai életben. A valóságban azonban ez a képviseleti rendszer a burzsoázia érdekeit védi és elnyomja a tömeget. A burzsoá törvényhozás, annak ellenére, hogy programnyilatkozataiban elveti az terjesztése a szocialista országokban aláássa a proletariátus diktatúráját, kiformálja a politikai ellenzéket a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepével szemben és gyakorlatilag megnyitja az utat a polgári diktatúra visszaállításához. Az ún. harmadik útra vonatkozó revizionista koncepció azt hirdeti magáról, hogy az osztályok, a „partikuláris“ osztályérdekek fölött áll, hogy azonos politikai jogok megteremtésére törekszik valamennyi társadalmi csoport számára, hogy objektív, morális és humanista. A valóságban azonban a vélt objektivitás és egyenjogúság palástja mögött lehetővé teszi a szocialistaellenes és ellenforradalmi aktivitást. A polgári ideológiák főként a proletárdiktatúra kérdéseinek lenini felfogását igyekeznek befeketíteni. Mesterségesen kiagyalt ellentétbe állítják Marxnak és Leninnek a demokrácia és lizmussal és a proletár internacionalizmussal. A polgári és revizionista teoretikusokkal ellentétben nem állította egymással metafizikusán szembe az osztályok és a csoportok politikai szervezetét és politikai aktivitását. Nem szakította el ezeket a szférákat egymástól, hanem ellenkezőleg, megvilágította egységük konkrét történelmi formáit. Lenin elemezte a társadalom politikai szervezete struktúrájának és funkciójának törvényszerűségeit. Megvilágította a kommunista párt, a szocialista állam, a társadalmi és a tömegszervezetek történelmi helyének törvényszerűségeit a szocialista társadalom politikai szervezetének keretében. A tömegek érdekében, tudatával és részvételével A polgári ideológia fondorlatai számára. A szocialista demokrácia ellen intézett támadások jelentős ideológiai és politikai eszközül szolgálnak a szocialista országokban elképzelt ún. liberalizálódásra való törekvésben, amely a nemzetközi antikommunizmus stratégiai céljai közé tartozik. Mélyül a nemzetközi antikommunizmus és revizionizmus összehangolt együttműködése a szocialista demokrácia elleni harcban. A nemzetközi revizionizmus mindenekelőtt a Szocialista Internacionálé fokozott tevékenységében jut kifejezésre, mely szervezet igyekszik szétforgácsolni a világméretű forradalmi folyamatot és mindenekelőtt az európai forradalmi munkásosztályt. A szocialista demokrácia megtestesíti a dolgozók szövetsége élén álló munkásosztály hatalmának, uralmának módját, mint a dolgozók szövetsége konkrét részvételének módját a politikai irányításban, igazgatásban és ellenőrzésben. Gyakorlati politikai iskola a dolgozók milliói számára. Ebben a folyamatban alakul ki, szilárdul és fejlődik a munkásosztály és az egész dolgozó nép politikai aktivitása. A polgári demokrácia a burzsoázia diktatúrájának politikai formája; a burzsoázia politikai és gazdasági hatalmának megszilárdítását és fenntartását tartja szem előtt. Tartalma a proletariátus elleni osztályharc politi- vkai formája. Célul tűzi ki a forradalmi erők politikájának aktivitása kiformálódásának, főként a proletariátus osztályharca politikai formája vezetésének likvidálását, megállítását, vagy legalább lelassítását. Elkendőzik az osztályellentétefcet A polgári ideológusok igyekeznek elkendőzni a polgári demokrácia osztályjellegét, előtérbe állítva ennek formáit, hogy úgy tessék, egyforma politikai szabadságjogokat és ténylegesen egyenlő politikai jogokat biztosít valamennyi osztálynak, szociális csoportnak és minden egyes népnek. A polgári ideológia feladata, hogy eszmeileg konszolidálja a polgári osztályt, port hintsen a munkásosztály és a többi dolgozó szemébe. Célja illúziók teremtése. A polgári ideológusok abszolutizálják a törvény előtti és az alkotmányban biztosított formális egyenlőséget. Az egyenlőségről alkotott elvont elképzelésük tág teret kellene hogy biztosítson a polgári osztály aktivitásának politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális téren. Elkendőzik a polgári társadalom mély osztályellenté'teit, azt, hogy nincs igazi egyenlőség abban a rendszerben. Szándékosan szembeállítják a polgári demokrácia hirdette formális egyenlőséget a szocialista demokrácia osztályjellegével. Elferdítik a proletariátus diktatúráját azzal a hazug állítással, hogy ez szerintük lábbal tiporja az állampolgárok egyenjogúságát és politikai szabadságjogait. Ignorálják az egyenlőség minőségileg történelmi fokát a szocializmusban. Az állampolgárok szocialista egyenlőségét főként azért bírálják, mert ez lehetetlenné teszi a hatalmától megfosztott osztályhatalom eszméjét, a valóságban a reakciós osztályhatalmát képviseli, népellenes és demokráciaellenes. Hamis elméletek A tőkés politika ugyan a munkás- osztályra fejti ki a legnagyobb nyomást, de hatással van a burzsoázia bizonyos rétegeire is. Ez a nyomás áttételesen kifejezésre jut e rétegek politikai mozgalmaiban és ezek elméleteiben. A kispolgári réteg lényegében fenn akarja tartani a burzsoá politikai rendszert, ámde olyan módosítással, hogy biztosítsa számára a teljes politikai aktivitást és áttételesen a gazdasági, ideológiai és kulturális aktivitást is. Másrészt viszont a kispolgárság fél a proletárdiktatúrától, mert elméletileg és gyakorlatilag ingadozik a polgári demokrácia és a proletárdiktatúra között. Elméletei veszélyesek abban a vonatkozásban, hogy illúziókat keltenek a polgári demokrácia iránt és elferdítik, meghamisítják a szocialista demokrácia lényegét. A kispolgári ideológia a munkásosztály soraiba is behatol s ennek érdekében marxista terminológiákat használ, ami nagyon veszélyes. A revizionizmus úgy lép fel, mint a munkásosztály érdekeinek állítólagos védelmezője, mint a szocializmus védelmezője és propagátora. A valóságban azonban csak a polgári demokráciát reformálja meg úgy, hogy elfogadható legyen a kispolgárság és a középrétegek számára. Elferdíti a szocializmushoz vezető reális út törvény- szerűségeit. Szándékosan kitér olyan kulcsfontosságú kérdések elől, mint amilyen a polgári állam felboml«sztá- sának szükségessége, a proletárforradalomnak és a proletariátus diktatúrájának szükségessége. A szocializmus viszonyai között a politikai rendszernek olyan „reformjait“ akarja megvalósítani, amelyek gyakorlatilag lehetővé, teszik a volt polgári osztály és a kispolgári réteg politikai aktivitását. Közelebbről elemezve a revizioniz- must meggyőződhetünk arról, hogy módosított formában átveszi a burzsoázia argumentációját, mint amilyen a forma előtérbe állítása a tartalom rovására, a jog fetisizálása, elszakítva a reális gazdasági és osztályviszonyoktól; elszakítja a politikát a gazdaságtól és a kultúrától. Az ún. absztrakt polgárjogokat hangsúlyozza, a tiszta etikát és a tiszta humanizmust. A revizionizmus a politikában az ún. harmadik út platformján áll. Az ún. harmadik útra vonatkozó re- vizionisztikus koncepció azonban hosszú távon megvalósíthatatlan. Történelmileg ugyanis az ún. mellérendelt osztályok lehetséges politikai hegemóniájára vonatkozó illuzórikus elképzelésekből indul ki. Ennek ellenére mind ideológiailag, mind politikailag veszélyes. Ezért propagálja és támogatja a nagyburzsoázia, ugyanis tudja, hogy az adott „koncepció“ nagyfokú aktivitásra serkenti azokat a társadalmi csoportokat, amelyek hisznek a politikai hegemónia lehetőségében, emellett aktivitásuk végeredményben erősíti a polgári politikai rendszert, nem pedig gyengíti. Támogatja azért, mert ennek különösen a proletárdiktatúra kérdéseiben elfoglalt álláspontját, tanítását, mint annak idején Kari Kautsky. A revizionisták elsikkasztják a marxizmus forradalmi magvát, lényegét. Vagy eleve elvetik a lenini tanítást, vagy úgy igyekeznek beállítani, hogy az időben és térben korlátozott érvényű. A lenini koncepció érvényesítésének bizonyítékai Lenin azonban elmélyítette és mélységében átdolgozta a demokráciáról szóló marxista tanítást, kritizálva a polgári demokráciát és a polgári és a szocialista demokrácia revizionista elferdítését. Elmélyítette a szocialista demokrácia, mint a proletárdiktatúra típusú demokráciára vonatkozó alapvető gondolatokat. A gyakorlat a világforradalmi folyamat valamennyi szférájában igazolta a szocialista demokrácia lenini koncepciójának általános és tartós érvényét. Lenin a jobb- és a baloldali revizionistákkal folytatott vitában ragyogóan megvédte és továbbfejlesztette Marxnak és Engelsnek a proletariátus diktatúrájáról vallott nézeteit. Mindenekelőtt szétzúzta az illúziókat a szocialista demokráciának a polgári demokráciával való ún. kontinuitásáról. Rámutatott, hogy a szocialista demokrácia a polgári demokráciának forradalmi tagadása. Bebizonyította, hogy a szocialista demokrácia egyedül csak a forradalomból születik és proletárdiktatúra típusú demokráciának kell lennie. Szétzúzta a revizionisták mesterségesen kiagyalt elméletét arról, hogy vélt ellentét van a demokrácia és a proletariátus diktatúrája között. Megvilágította a szocialista demokrácia osztályjellegét; e demokrácia magatartását a hatalmától megfosztott burzsoáziával szemben és a dolgozók szövetsége iránt. Aláhúzta a szocialista demokrácia forradalmiságát. Elemezte a proletárdiktatúra alapvető funkcióinak dialektikus egységét, mely -abban van, hogy a proletárdiktatúra a munkásosztálynak a legyőzött burzsoázia fölötti uralmi formája s egyszersmind « dolgozók szövetsége politikai vezetésének típusa, továbbá a gazdaság és a kultúra politikai irányításának típusa is. A proletárdiktatúra lenini elemzéséből következik, hogy ez nemcsak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakára vonatkozik és hogy internacionalista tartalmú. Megvilágította, hogy ez a demokrácia miben valódi népuralom, miért a legmagasabb történelmi formája a politikai szabadságjogoknák, a valódi humanizmusnak a dolgozó ember számára. Lenin tisztázta a proletariátus diktatúrájának történelmi helyét, hogy miben jelent minőségi ugrást az ún. klasszikus politikával, vagyis a kizsákmányoló társadalmi-ökonómiai formációk politikájával szemben. Miben és milyen körülmények között nő át kommunista önigazgatásba, szünteti meg önmagát. Lenin, elemezve a szocialista demokráciát, elemezte ennek szerves összefüggését a demokratikus centraA dolgozók részvétele a politikai életben a szocialista demokrácia tartós és elválaszthatatlan vonása. A szocialista társadalom fejlődésével mélyül, szilárdul és sokoldalúan fejlődik. Ebben van a szocialista demokrácia egyik legdöntőbb fölénye a polgári demokráciával szemben. Az, hogy a dolgozók részvétele növekedjék az irányításban, egyenesen döntő feltétele és módja annak, hogy a proletár- diktatúra kommunista önigazgatássá fejlődjék. A tömegek részvétele az irányításban a politikai rendszer valamennyi összetevőjét érinti. A CSKP XV. kongresz- szusának és az SZKP XXV. kongresz- szusának határozatai hangsúlyozzák a szocialista államiságnak és a tömegek irányításban való részvételének elmélyülő dialektikai egységét. Hangsúlyozzák a dolgozók társadalmi tömegszervezeteinek jelentőségét és növekvő szerepét a tömegeknek a politikai irányításban, igazgatásban és ellenőrzésben való növekvő részvétele szervezésében, politikai és ideológiai aktivitásuk növekedésében. A szocialista politika egy minőségileg új, alapvető történelmi sajátossággal tűnik ki. Nemcsak a saját talaján fejlődik, hanem célul tűzi ki a gazdaság és a kultúra fejlődésének, az osztályok, csoportok, rétegek és népek közötti kapcsolatok programszerű irányítását a kommunista távlatok szemszögéből. Ez természetesen érinti a szocialista demokrácia tartalmát és funkcióját is. E területek fejlesztésének irányítása az ezekben a folyamatokban részt vevő tömegek érdekében, tudatával és részvételével folyik'. Ezért a szocialista demokrácia szférája és funkciója felöleli a gazdaságnak és a kultúrának a területét s a polgári aktivitás szféráját is. A szocialista demokrácia nem merül ki a népképviseleti demokrácia szférájával, jóllehet a népképviseleti demokrácia kulcsszerepet tölt be a szocialista és a kommunista építés egész folyamatában. A szocialista demokrácia fejlesztése dialektikus egysége a szocialista államiság elmélyítésének és a munkásosztály és kommunista pártja1 vezette tömegek, a politika, a kultúra és a gazdaság irányításában való aktív öntudatos részvételének. A szocialista demokrácia fejlődésének dinamikája elválaszthatatlanul ösz- szefügg a szocialista és a kommunista építés lenini tervének sikeres megvalósításával a társadalmi élet valameny- nyl területén. Ezt az építést politikailag a politikai szervezetek egész rendszere irányítja a tömegek aktív részvé- telével a politikában, gazdaságban és a kultúrában. A szocialista demokrácia fejlődése objektív történelmi folyamatot testesít meg, amelynek fejlődési szakaszait nem lehet büntetlenül átugrani, sem pedig hátráltatni. A kommuilista párt élcsapatának szerepe éppen a szocialista demokrácia fejlődésének kérdéséhez való magatartásban nyilvánul meg. A nép a kommunista párt vezetésével kormányoz. A pártvezetés itt történelmileg elkerülhetetlen. A munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepe nélkül a szocialista demokrácia önmaga ellentétévé változnék. Ilyen könyörtelen a történelem dialektikája. A párt vezetésével viszont felvirágzik a munkásosztály és az egész dolgozó nép javára és boldogságára. A párt testesíti meg ugyanis a tömegek objektív szükségleteinek kikristályosodását. A párt ezért a tömegek egyetlen megbízható és elismert politikai vezetője. IINDRlCH PRAVDA, LADISLAV TOMÄSEK 3
