Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-13 / 7. szám
I HOMOK A mennyország egyik kapuja főlőtt a következő feliratú tábla lóg: „Azon férfiak számára, akik egész életükben papucsférjek voltak". A bejárat előtt óriási sor áll. A másik bejárat fölött ugyancsak egy tábla lóg, amelyen viszont ez a szöveg olvasható: „Azon férfiak számára, akik sohasem voltak papucsférjek". Itt egyetlenegy, félénk férfi árválkodik. Péter apostol odalép hozzá és megkérdi: — Miért állsz itt, fiam? — Magam sem tudom — feleli az alázatosan. — A feleségem parancsolta, hogy ide álljak. • A látszerészhez beállít egy vevő. — Jó napotI — köszönti az eladó. — Önnek mínusz kilences szemüvegre van szüksége. — Hogyan találta ki, hogy rövidlátó vagyok? — Pofon egyszerű: ön az ajtó helyett az ablakon jött bei ® A farmer megkérdezi a gyakorlóidejét nála töltő mezőgazdasági főiskolai hallgatótól: —> Megjelölted az egész állatállományt? — Igen, uram. — No és nehéz volt? — A tehenekkel és a lovakkal csak hagyján, de a méhekkel bizony sokat kínlódtam... — Asszonyom, hibát találtam az autójában. — Ugyan mi az? — Rövidzárlat... — Hát akkor hosszabbítsa meg! Két betörő tevékenykedik a lakásban. Hirtelen éles szirénavijjogás hallatszik. — Itt a rendőrség! Ugorj ki gyorsan az ablakon! — Megőrültél? A tizenharmadik emeletről? — Ugorj már, most nem szabad babonásnak lenni! • — Kérem, adja ide nekem a mustárt! — fordul asztalszomszédjához az étteremben az egyik vendég. — Mit képzel?! Pincérnek tart engem? — Ö, dehogyis, uram, csupán jól nevelt embernek! 1977. II. 13. o N m 19 — Az én feleségem maga a megtestesült tökéletesség. Este, amikor hazatérek a munkából, lesegíti a felöltőmet, és odaadja a papucsomat meg a kesztyűmet. — Ugyan minek neked otthon kesztyű? — Hogyhogy minek? Gumikesztyűben kényelmesebb mosogatni! 9 — Felismeri? — szól a hangversenyen egy néző a szomszédjához. — Beethoven! — Hm ... Nem vagyok benne biztos. Várjuk meg, amikor arccal fordul a közönség felé! — És most adjátok össze zsebszámológép nélkül! (Daily Mirror) A titkár belép a főnöke dolgozószobájába. — Monsieur, az egyik munkatársa fizetésemelésről szeretne beszélni önnel. — Mondja meg neki, hogy nem vagyok itt. — Lehetetlen... Ez az ember pontosan tudja, hogy ön a helyén van. — De hát ki az? — En vagyok az, monsieur. — Kapható önöknél a „Hogyan lehet három hónap alatt meggazdagodni?" című könyv? — kérdi a könyvkereskedésben egy vevő. — Természetesen, uram — feleli az elárusító. — Én azonban azt tanácsolnám, hogy vásároljon melléje egy másik kötetet is. — Ugyan mit? — A büntető törvénykönyvet! • Egy banketten Sophia Lorent bemutatják egy olasz bankár feleségének. — Kedvesem, magának olyan előnyös külseje van, hogy filmezhetne is — mondja a bankámé. — De hiszen Sophia Loren vagyok! — Hát aztán? Ha akarja megváltoztathatja a nevét! 9 A férj megállítja az autót egy csodaszép hegyi tájon. Az asszony kiszáll. — Milyen gyönyörű vidék! — álmélkodik. — Amikor ilyen szépet látok, valósággal megné- mulok! — Remek! — válaszolja a férj. — Akkor az egész szabadságunkat itt töltjük. SZÖVEG NÉLKÜL (Sxtrsel) MIÉ» A minap kimentem a lépcsőtornácra, és szomszédomat, Zuchtát nem egészen mindennapi helyzetben pillantottam meg: a tető ereszcsatornájába kapaszkodva lógott, kalimpált a lábaival, orrával a vakolatot dörzsölte, és eközben úgy fújtatott, akár a gőzmozdony. — Szóval, úgy határozott, hogy saját maga javítja ki a tetőt, megtakarítja a mesteremberrel járó költségeket? — mondtam megfontoltan és olyan halkan, hogy a szomszédom épp csak meghallja. — Ne fecsegjen, hanem adja ide a létrát! — kérte Zuchta. — Már tíz perce lógok itt, a kezem egészen elzsibbadt. — Ahhoz képest, hogy milyen helyzetben van, nem túlságosan udvarias a szövege — jegyeztem meg. — Vagy azt képzeli, hogy ha egyszer odafent van, akkor már mindenkinek parancsolhat... haha ... Már több ízben meggyőződtem, hogy Zuchtából teljesen hiányzik a humorérzék. Most sem tudta értékelni a tréfámat, csak megrándította a lábát. — Köteles segíteni egy veszélyes helyzetbe került állampolgáron — sziszegte. — Ez törvény. Ha nem segít, úgy perelem, hogy attól koldul! — Általában joga van ehhez. De a dolog úgy áll, hogy én nem láttam magát, mert ki sem tettem a lábamat a házból, hiszen most éppen jégkorongmérkőzést közvetít a televízió. Hogyan tudja hát bizonyítani, hogy én nem segítettem? Annál is inkább, mert senki sem lát bennünket. — Rendben van — felelte Zuchta, már szelídebb húrokat pengetve —, ne vitatkozzunk. Adja ide a létrát, nem bírok itt lógni tovább, ráadásul négy méter magasan vagyok.-.. — Emlékszik-e, mit mondott nekem, amikor beleestem a kútba, és maga észrevette? Azt mondta, hogy a hideg fürdő nagyon jót tesz a kondíciónak — és fa- képnél hagyott. Én meg két órán át kapálóztam a vízben. — Ha nem lopta volna el a káposztámat, akkor nem hagytam volna a kútban vergődni... — Ej, maga mindenre talál kifogást! Hiszen álmomban sem jutott volna eszembe ellopni a rohadt káposztáját, ha meg nem mérgezi a macskámat! — Ha nem bömbölteti állandóan a tévéjét, akkor rá sem néztem volna a macskájára! — Hahaha! A tévé! Inkább arra gondoljon, mit szenvedek, amikor hajnali öt órakor teli torokból, harsogva énekel! — Adja már ide azt a létrát, az ördög vigye el! Leesem! ! — Az ellen semmi kifogásom. Mellesleg szólva, kiszámítottam, hogy éppen az árvácska-virágágyba pottyan. Kár a szép virágokért... — Gazember! — kiáltotta Zuchta. Az ereszcsatorna nagy recsegéssel letörött, és a szomszéd a virágágyba zuhant. — Nos, most már kvittek vagyunk — állapítottam meg. GELLERT GYŰRGY fordítása Az igazgató szemrehányást tesz a titkárnőjének: — Nem szabad ennyi hibát elkövetni a Jelentés gépelésében. — Sir, a közmondás ezt tartja: „A lónak négy lába van, mégis megbotlik". — Ez tökéletesen igaz, miss. A ló azonban nem kap fizetést! Az igazgató megkérdezi az új alkalmazottól: — Mekkora a szolgálati ideje? — Harminc év. — És hány éves? — Harmincöt. — Hát ez meg hogy lehet? — Hát úgy, hogy sokat túlóráztam. I
