Új Szó - Vasárnap, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-13 / 7. szám
* ► TECHNIKA Szibériai fizikusok sikerei A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának Magfizikai Intézetében befejeződött egy kísérletsorozat az új részecskegyorsítón. Az eredmények igen érdekesek az elemi részecskék fizikájával foglalkozó tudósok számára. Oj lehetőséget nyújtanak a mikrovilág megismeréséhez. Szibériai tudósok kidolgozták a nehézrészecskék elektronikus hűtésének módszerét és kísérletekkel ellenőrizték azt. Sikerült vékony, stabil protonnyalábot előállítaniuk. Szék az eredmények lehetővé teszik, hogy a jövőben intenzív anti- proton sugárnyalábokat, valamint azonos sebességű nehézrészecskéket állítsanak elő. , Mi a szibériai tudósok eredményeinek lényege? A ciklikus gyorsítókban a részecskéket a fény sebességéhez közelálló gyorsasággal mozgatják, miközben azok egy mágneses előtérben zárt pályán haladnak. A sugárban levő részecskék sebessége bizonyos mértékben különböző. A részecskék egymást utolérve és elhagyva, ciklikusan mozogva a gázrészecskékhez hasonlóan viselkednek, melyek egy bizonyos középsebességgel mozognak. A gyorsító hatékonysága lényegesen növekszik, ha a sugarat a lehető legkisebb méretűvé teszik. Ehhez az szükséges, hogy a „gázt“ lehűtsék, aminek következtében a részecskék különböző sebessége kiegyenlítődik. A nehézrészecskék esetében a hűtést úgy lehet megvalósítani, hogy olyan elektronnyalábon bocsátják keresztül, mely a részecskék átlag- sebességével egyezik meg. Az elektronok, amelyek a nehézrészecskéket a pálya egy részén kísérik, energiát vonnak el tőlük, miközben a részecskék sebessége kiegyenlítődik, és ennek következtében a nyaláb összeszűkül. Ez az úgynevezett „elektronikus hűtés“. Az antiproton- nyaláb hűtésekor az elektronokat pozitronokkal helyettesítve antihidrogén-nyalábot lehet előállítani. Amennyiben nem léteznek anticsillagok és antigalaktikák, úgy ez lesz a világmindenség első antihidrogénje. If Víz alatti építkezések A legnagyobb európai ciklotron Az Ukrán Tudományos Akadémia Kijevi Magfizikai Kutatóintézetében üzembe helyezték az eddigi legnagyobb ciklotront. A berendezés a magfizika alap- és alkalmazott kutatásainak számos feladatát hivatott megoldani, beleértve mind az atomenergiát, mind a kapcsolódó területeket. A kísérletek eredményét felhasználják a sugárkutatásban, a szilárd testek fizikájában, a biológiában, az orvostudományban és többmás tudomány területén. Európa legnagyobb ilyen berendezése lehetővé teszi több részecske olyan energiával való gyorsítását, melyre korábban nem volt lehetőség. Ezzel közelebb juthatnak az atommag felépítésének titkaihoz. A ciklotron méretei imponálóak. Alapvető része egy közel 800 tonnás hatalmas elektromágnes; a sarkainak átmérője 2,4 m. A gyorsító elhelyezéséhez közel egyhektárnyi területű épület volt szükséges. Az ember fokozódó mértékben igényli a tengerek ma még kiaknázatlan kincseit, a biológiai tartalékokat, az olajat, a földgázt, a fémeket. Kimutatások szerint a világ vizei 1975-ben 100 milliárd dollár hasznot hoztak az emberiségnek. Ebből 40 milliárdot a hajózás, 10 milliárdot a halászat, 50 milliárdot pedig a tengeri bányászat hozott. Az arányok a jövőben fokozatosan eltolódnak a bányászat javára. És mennyit hoz a közeljövő? Az ENSZ adatai szerint 1980-ban a tengerek már 150 milliárd hasznot hoznak, és ebből egyedül az olajbányászat 83 milliárdot jövedelmez. 1985- ben 15 millió tonna fémet, főleg mangánt, nikkelt és rezet bányásznak ki a tengerfenékről. A tenger kincseinek kiaknázását a technikai haladás tette lehetővé. Ma már ott tartunk, hogy az ember nemcsak lemerül a víz alá, de ott huzamosabb időt tölthet, dolgozhat is. A hatvanas és a hetvenes évek sikeres víz alatti mély- merülési kísérletei alapján a világon ma öt központ képez ki búvárokat 200 m munkamélységig történő víz alatti munkák végzésére. A francia Janus II. mélymerülési kísérlet eredményei azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy a nyolcvanas évek elején el lehet érni a 250 m-es munkamélységet. Az embert tehát többféle indíték vezeti, amikor lemerül a tengerbe: a természeti kincsek kiaknázása, a víz alatti élővilág „in situ“ tanulmányozása, oktatás, a jövőben a sport és a turizmus. Érthető, hogy az építészek fantáziáját is megmozgatta mindez, hiszen huzamosabb időt tölteni a tengerfenéken csak építményekben lehetséges. A tengeralattjárók a víz alatti építmények között a jövőben csak az ösz- szeköttetést hivatottak biztosítani. Néhány merész és érdekes víz alatti falu, város, múzeum, obszervatórium, kutatóintézet stb. terve látott az utóbbi időben napvilágot. Nem utópisztikus tervek ezek, hiszen az ember terjeszkedése a tengerek felé gyorsabb ütemű, mint ahogy azt Verne Gyula 1889- ben megálmodta, aki ezer évet jósolt saját elképzeléseinek megvalósulásához. Egy nulla elmarad. A napokban helyezték üzembe az olomouci Kavics- és Homokbányák nemzeti vállalatban a csehszlovák gyártmányú Aritma 101 számítógépet. A 10 millió koronás költséggel megépített számítóközpontot az olomouci, a brnói és a zilinai körzetben működő homok- és kavicsbányák könyvelési adatainak feldolgozására használják ki. A jövő évtől kezdve a Tovaéovban üzemelő legnagyobb közép-európai kavics- és homokbánya könyvelési nyilvántartását is ezen a gépen végzik. A bányában az idén mintegy 2 millió köbméter kavicsot és homokot termelnek ki. Svatopluk Sedláf és Ja- romír Mlcoch (szemüvegben), a számítóközpont dolgozói elégedettek az új berendezéssel (A CSTK felvétele) Mííanvagbázisű ünkentt csapágy Annak az általános törekvésnek a hatására, hogy lehetőleg minél kisebbre csökkentsék az üzemközbeni gondozás szükségességét, különösen kis gépeknél már korábban alkalmaztak úgynevezett önkenö csapágyakat, amelyek rendszerint porózus, porkohászat! úton előállított és kenőanyaggal impregnált gyűrűkből álltak. Ezek a típusú önkenő csapágyak kis teljesítményű háztartási gépeknél vagy kevés mozgást végző gépelemeknél jól beváltak. A Garlock Inc. Cherry Hill-i amerikai cég most olyan csapágyanyagot hozott forgalomba, mely alkalmas igen magas fajlagos nyomás és — 160-tól 280-ig terjedő hőmérséklethatárok közötti felhasználásra olajozás, üzemközbeni karbantartások vagy kenőanyagpót iás szükségessége nélkül. Az előállító által DU-jellel ellátott műanyagbázisú csapágyak kiváló tulajdonságaikat azzal érik el, hogy három anyagból vannak felépítve, a külső acélburkolatokra porózus bronzréteg csatlakozik, mely politetra- fluoretilénnel van átitatva. Ennek az anyagnak száraz állapotban is alacsony a súrlódási tényezője, és ennek következtében kenés nélkül is kis veszteségű csapágyak készíthetők a felhasználásával. Üzem közben egy vékony PTFE-réteg keletkezik az érintkező felületeken, és ezáltal a csapágy és a csap között alacsony súrlódási tényező alakul ki. Amennyiben ez a réteg megszakad, az érintkező felület relatív elmozdulása következtében a porózus rétegből újabb műanyagutánpótlása egészíti ki azt. Ez magyarázza, hogy a DU-csap- ágyak kenés nélkül magas terheléssel, sebességgel és széles hőmérséklethatárok között képesek dolgozni. Litván képcsövek nyugati országnkban A Litván SZSZK Ekra- nosz nevű, panevezsiszi üzeme olyan képcsövet gyárt, amelyek műszaki mutatóikat tekintve világszínvonalúak, megbízhatóság tekintetében pedig felülmúlják a hasonló külföldi gyártmányokat. A gyárban a legkorszerűbb módszerrel, különleges precizitással veszik fel a lu- mineszkáló anyagot a képcsőre. Az Ekranosz képcsövek előnyös tulajdonságaik miatt megkapják a „Kiváló minőség“ termékjelet. A panevezsiszi gyár nemcsak a Szovjetuniót látja el, hanem Franciaországba, Finnországba, Jugoszláviába és más országokba is exportálja termékeit. Összehuzalozott város Nem utópia, hanem a ma realitása, amiről szó lesz. Egy japán házaspár — nevezzük őket mondjuk Tomi- táéknak — Tokió egyik elővárosában, Tárnában lakik egy irdatlan magas házban. Mint szomszédjaik, ők is elszigetelten élnek, kevés szállal kapcsolódnak a lakóközösséghez. Mindamellett, hogy alig érintkeznek más emberekkel, mégis igen szoros kapcsolatuk van a külvilággal, mert 250 más tamai családdal együtt részt vesznek egy új kísérleti rendszerben. Ennek lényege egy koaxiális kábel — tv-hálózat, amely kívánságra információkat szolgáltat: gyereknevelési tanácsokat ad, időjárásjelentést közöl, tájékoztatást nyújt az útviszonyukról. sőt újságlapokat is kinyomtat. A gyerekek a rendszer útján angol vagy akár matematikai leckét vehetnek, és ha megakadnak a tanulásban, közvetlen telefonvonalon tanácsot kérhetnek a szaktanártól Gombnyomásra vizsgakérdéseket is kaphatnak, amelyeknek helyességét ugyancsak a számítógép bírálja el. Ez az „összehuzalozott közösség“ egy jövőkutató, kétéves nagy kísérlet, amelyet 3 millió dolláros költséggel, több japán kormányhivatal finanszíroz, és amelyben részt vesz egy televíziós társaság, egy újságkiadó és egy számító- gép-softwaret készítő vállalat. Néhány éve merült fel az a gondolat, hogy a jövőben mintegy 500 000 lakosú városokat kell létrehozni, amelyek koaxiális kábelekkel és számítógépekkel kapcsolódnak egy központi tudás- és ismeretanyagtárhoz. A javaslat szerzői úgy vélik, hogy ezzel a módszerrel a japán társadalom beléphetne egy új szakaszba, amely az információ korszakának nevezhető. Talán az sem mellékes, hogy az ilyen városok kialakulása a japán számítógépiparnak is adna némi piacot. A javaslat támogatói arra hivatkoznak, hogy a Ta- ma-terv szerint kialakuló társadalomban minden információ és szolgálat a szó szoros értelmében „kéznél van“. A háziasszonyok gombnyomással bevásárolhatnak, az áru ellenértékét a számítógép automatikusan átkönyveli bankszámlájukról. Az utazási és színházjegyeket a számítógép házi távnyomtatója elkészíti a rendelőnek, és közben természetesen lefoglalja a helyet és elszámolja az árat. A további lehetőségekkel csak a nagyon leleményes fantázia képes lépést tartani: a fotelban ülve lehet politikai választáson részt venni vagy orvosi tanácsokat kérni és kapni. A rendszer szélesebb körű megvalósítása azonban még nincs karnyújtási távolságban. Ennek elsősorban anyagi okai vannak. Egy házi állomás ugyanis 10 000 dollárba kerül, és a kinyomtatás költsége oldalanként kb. 13 cent. fA kísérleti rendszer résztvevői ingyen jutnak a szolgáltatásokhoz.! Ráadásul a berendezések terjedelmesek és zajosak, s ez a kis méretű japán lakásokban különösen súlyosan esik latba. Egyesek azért idegenkednek a rendszertől, mert sok tudományos-fantasztikus regény sivár világának előhírnökét látják benne. Mindamellett a kísérletben részt vevő családok túlnyomó része kedvezően vélekedik elektronikus „lakótársáról“, és sokan iratkoznak fel a bekapcsolást kérők várólistájára. A jövő év márciusáig 1000 családot kapcsolnak be a hálózatba, és rövidesen egy további összehuzalozott város is létesül Japánban. A kísérlet 1977 végéig tart. Akkor dől el a szakértők véleménye és a kísérletben részt vevők jelentései alapján, hogy az ország 110 millió lakosa szívesen fo- gadja-e a technikának ezt a vívmányát, nem is szólva arról a kérdésről, hogy megéri-e a várható eredmény az óriási befektetést. 1977. II. 13. ie
