Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-15 / 346. szám, csütörtök

Nem könnyű a lecke Az alapszervezetben gyakran változtak az elnökök. Ingado­zott a vezetés, változó volt a tagság aktivitása is, egyszer jól ment a munka, másszor a mély­pontra került. Azok a gondok, amelyek általában jellemzőek az építőiparban dolgozó ifjúsá­gi szervezetekre, rájuk is érvé­nyesek: az elég alacsony tag­létszám, az ingázók, az épüle­tek szétszórtsága, ami a szerve­zés rovására megy. Hanák László mérnök, a Du­naszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Járási Építővállalat gazda­sági-tervező osztályának veze­tője két éve tölti be a 36 tagú ifjúsági alapszervezet elnöki tisztét. Részt vett a SZISZ II. kongresszusán, ismeri a szerve­zeti élet gondjait. Véleménye szerint sok változást hoznak majd a határozatok. Példaként egy dolgot említett, azért vá­lasztva ezt, mert a gyakorlat­ban is találkozott már a kér­déssel: — Az alapszabályzat módosí­tása új erőt ad a szervezetnek. A tagok életkorának meghatá­rozására gondolok. Tudjuk: a Jelsó korhatár harminc év lett. Ezt reálisnak tartom, hiszen ebben a korban már többnyire családosak a fiatalok, nem tud­nak annyit tenni a szerveze­tért, mint korábban. Az érem másik oldala: egy húszéves és egy harmincéves, vagy annál is idősebb ember érdeklődési kö­re, mentalitása már erősen kü­lönbözik, nehezen egyeztethető. Generációs probléma a SZISZ- en belül? Az első pillanatban talán így is értelmezhetnénk, de korántsem az. Nem generá­ciós problémák vannak, csak problémák. Az élet által fel­adott leckék. A vállalatnak kb. 1100 dolgozója van, több mint az egyharmada fiatal. Elége­dett-e a 26 éves mérnök a fia­talok helyzetével? — Nem. Nem teljesen. A ve­zetőség többnyire idősekből áll, a mestergáráa úgyszintén. Ez még nem baj. A mi gyakorla­tunk viszont azt mutatja, hogy ahol fiatal a mester, könnyeb­ben szót tud érteni a vele egy- ívásúakkal. így van például a nagymegyeri részlegünkön. Miért kevés a fiatal tisztség- viselő? Szerinte egyrészt a tu­dás, másrészt az iskolai vég­zettség hiánya miatt. Az építő­ipari szakközépiskolába amúgy is kevesen jelentkeznek, s az ő vállalatuk ráadásul hátrány­ban is van a nagyvállalatokkal szemben, kisebbek a lehetősé­geik. Akik pedig mégis hozzá­juk mennek, azok adminisztrá­ciós munkakörbe kerülnek. — Nemcsak a munkakörül­ményekről van szó. Ha össze­számoljuk a fizetést, a prémiu­mot, azt hiszem az íróasztalnál többet keres a fiatal, mint kez­dő mesterként. Pedig szerintem a fiatal mestereket, szakkép­zettségüket jobban ki lehetne használni. Nem az idősebb mestereknek akar ő hadat üzenni, hanem a fiatalok sorsa aggasztja. Úgy látja, hogy csak hasznos lehet az íróasztal elfoglalása előtt a termelésben szerzett gyakorlat. Átváltunk egy másik témára, amely tömören és szójátékkal élve így is kifejezhető: gondta­lanság — gondatlanság. Mi rej­lik mögötte? — Amikor az alapszervezet elnöke lettem, több hónapi munkába került csak az, hogy egyáltalán megjelenjenek a ta­gok a rendezvényeken. Van,aki mind a mai napig megmaradt ennél a passzív jelenlétnél. Egy példa: a terv szerint megtartot­tuk a politikai előadásokat, el is jöttek szép számban. Az az igyekezetünk viszont, hogy vi­tával tegyük gazdagabbá az oktatást, meddő maradt, nem akadt felszólaló. Valahogy ki­alakult egy nézet, mely szerint Alkotó módon Segítenek az életkörnyezet szépítésében £ Az Ifjúsági Fényszóró mozqalom 3,2 millió korona értékű tartalékot tárt fel A XV. pártkongresszus hatá­rozata hangsúlyozza, hogy ifjú­ságunk fejlett, rátermett és ön­tudatos. Joggal látjuk benne a nagy forradalmi mű méltó foly­tatóját. A párt és az egész tár­sadalom elsőrendű feladatai közé tartozik arra ügyelni, hogy az ifjúság aktív, alkotó maga­tartást tanúsítson az életben, hogy a fiatalok a szocialista tár­sadalom öntudatos és szakmai szempontból képzett polgáraivá váljanak. A Szocialista Ifjúsági Szövet­ség Galántai Járási Bizottsága értékelte a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére tett szo­cialista vállalások teljesítését is. Az ifjúsági kollektívák és a szocialista munkabrigádok a munkahelyeken kifejtett aktív munkájukkal 10 millió 722 ezer korona értékű munkát hoztak létre. A járás üzemeiben és vál­lalataiban tevékenyen működ­nek az Ifjúsági Fényszóró őrjá­ratai. Tevékenységüket elsősor­ban a nyersanyag, az anyag, a villanyenergia és a tüzelő gaz­daságos f elhasználására, az anyagtakarékosságra összpon­tosítják. Az Ifjúsági Fényszóró mozgalom a vágsellyei (Bal'a) Duslo nemzeti vállalatban és részben .a seredi Nikkelkohóban is a tartalékok feltárásával, az anyaggal és energiával való takarékossággal az idén nép­gazdaságunknak 3 millió 125 ezer korona értéket takarított meg. A fiatalok bekapcsplódnak a Nemzeti Front választási prog­ramjaiban kitűzött feladatok teljesítésébe. A járás területén a fiatalok az év kezdete óta 74 560 órát, a pionírok pedig további 156 ezer órát dolgoztak le társadalmi munkában. Csu­pán a galántai parkok rende­zésén több mint 300 óra társa­dalmi munkát végeztek. A SZISZ alapszervezetek és az ifjúsági szocialista munka­brigádok tagjai az idén ingye­nesen 153 ezer órát dolgoztak a galántai járás vállalataiban és üzemeiben, segítő kezet nyúj­tottak e vállalatok feladatai­nak teljesítésében. Emellett még 264 ezer kilogramm papírt és 620 ezer kilogramm fémhul­ladékot gyűjtöttek. A felsorolt néhány adat is mutatja a fiatalok aktivitását, a XV. pártkongresszus határoza­taiból eredő igényes feladatok teljesítésében való részvételét. KRAJCSOVICS FERDINAND A tavalyihoz ké­pest csaknem meg­kétszerezték kivi­telük értékét a Pie­soki Gépgyár dol­gozói, s eddig 53 millió korona ér­tékű árut expor­táltak a Szovjet­unióba. Az év vé­géig kilencmillió korona értékben további terméke­ket szállítanak. A képen a gyár egyik szerelőcsarnoka látható. (CSTK-felv. f az egész annyiból áll, hogy be­jövök és meghallgatom az elő­adót, s mehet mindenki haza. Míg az okokat fejtegetjük, sok minden eszünkbe jut. Az, hogy szétszórtan dolgoznak, csupán kedvezőtlen körülmény, elfogadható ok semmiképpen. Ki mint vet, úgy arat — tartja a közmondás, s ez esetben is va­lahol itt kell keresni a hibák gyökerét. Rosszul alapoztak, ha éveken keresztül az oktatásnak ezt a módját alkalmazták, amely immár szokássá vált. A meggyőzés a legnehezebb fel­adatok egyike. Nem lesz tehát könnyű dolguk, ha változtatni akarnak a helyzeten. — Van igazság abban, hogy a jó élet ellustítja az embert. Nálunk jól élnek a fiatalok, anyagi gondjaik nincsenek, sőt soknak van rá módja, hogy autót, motorkerékpárt vásárol­jon. Aki pedig falun lakik, s elmúlt 20 esztendős, családala­pításra gondol, s már házat is építhet. Saját céljaiknak, kedv­telésüknek élnek, s a szervezeti munkát nem találják olyan von­zónak, mint a hobbijukat. Ezért hiába ösztönözzük néha akár kirándulások megszervezésével is, érdektelenséggel találko­zunk. Ez is egy szempont, méghoz­zá nagyon csalóka, ezért csín­ján kell vele bánni. Nem^,le­het teljesen elvetni, azonban rábólintani sem. A szórakozás­nak nagy a varásza, annál is inkább, mert telik rá, s ez csak jó. Az igazi közösség, a jó társaság, az azonos érdekek vi­szont még vonzóbbak, s ahol ezt kialakították, ott a közös tevékenység felveszi a versenyt az egyénivel. Mert a kettőt összhangba lehet, és kell is, hozni. Erre is találni sok szép példát. Beszélgetésünk célja az volt, hogy körvonalazzuk Hanák Lászlóval a II. kongresszus után rájuk váró legfontosabb feladatokat. Sok mindenről nem beszéltünk, a munkaeredmé­nyekről, arról, ami jól megy — mert olyan is van —, s a prob­lémák ellenére is eljutottak már egy bizonyos szintre. Ezek­ről bővebben talán majd a leg­közelebbi alkalommal szólunk. A ki nem mondott kérdést pe­dig, hogy mit akarnak tenni a jövőben, már fel se teszem. Eddig is arról volt szó. (~nák) Kommentáljuk Egy tégla Az építőiparra váró feladatok teljesítésével kapcsolat­ban gyakran szóba kerül a hatékonyság, s ezzel egyide­jűleg a miinkaverseny, a haladó szovjet munkamódszerek bevezetése. Természetes tehát, hogy a SZISZ II. kongresz- szusán is foglalkoztak a kérdéssel, több felszólaló elemez­te a jelenlegi helyzetet, s konkrét példákkal élve mutattak rá a fogyatékosságokra, kiküszöbölésük módjaira. Hangsúlyozták, hogy az idősebb szakmunkások gazdag tapasztalatait az ifjúság fiatalos lendületével összekapcsol­va tudjuk csak teljesíteni a ránk váró feladatokat. Ez azonban elsősorban az idősebbektől, a mesterektől és cso­portvezetőktől függ, akik a munkahelyeken is oktatják a fiatalokat. Azért elsősorban tőlük, mert csak rajtuk áll, hogy a kötelező tudnivalókon kívül a szakma azon apró fortélyaira is megtanítsák a tanulókat, amelyeket ők is csak hosszú évek mindennapos munkájával sajátítottak el. Mindez nemcsak elmélet, elsősorban gyakorlati jelen­tősége van. A tények igazolják: ma már az iparitanuló­intézetek színvonalasak, képzett fiatalok kerülnek ki fa­laik közül, s az sem ritka, ha egy egy szakma kitanulása mellett a fiatal megszerzi az érettségi bizonyítványt is. Ma már tudjuk, milyen téves és káros volt az a nézet, mely szerint azokból lesz tanonc, akiknek gyengébben megy a tanulás. Különösen az építőiparra értették, mond­ván, ott „csak erőre van szükség“. Tisztában vagyunk az­zal, hogy iskolapolitikánk is tervszerű, a társadalmi-gaz dasági szükségletek szabják meg, mely ágazatokban milyen képzettségű, cs mennyi szakemberre van szükség az egyen­súly megteremtése, a termelés stabilitása érdekében. S elég elmenni egy épülő gyár, kórház stb. előtt, láthatjuk, a tudományos műszaki haladás az építőipart sem kerülte el, már nem hórukk alapon megy a munka, alapos szak tudásra van szükség. Visszatérve a tapasztalt munkások és az ipari tanulók kapcsolatára, egy pozitív példát említek. A žilinai Váliostav tanulóintézete fiataljainak nevelését a legjobb dolgozók vették kézbe. A SZISZ iskolai bizottsága, a vezetőség és a pártszervezet egész sor közös intézkedést foganatosított. Az ifjúsági szerezet tagjaiból olyan kollektívákat verbu­váltak, amelyek a legjobb felnőtt brigádok mintájára az építőiparban alkalmazott új munkamódszerekkel dolgoznak, a szovjet építők, Basszov és Zlobin módszerével. Igyeke zetük meghozta gyümölcsét, az a bizonyos plusz, amit így vállaltak, erős közösséget kovácsait a fiatalokból. Az új módszerek alkalmazása leginkább a nagy vízi erőmüvek építése során ás más ipari beruházásokon volt a legered ményesebb. A hatékonyság és a munkafegyelem fogalma közel áll egymáshoz. Ifjúsági szervezetük fokozottan ügyel a mun­kavédelmi intézkedések szem előtt tartására, beleértve az ezzel kapcsolatos tudnivalók elsajátítását és az egyes épít­kezéseken érvényesülő gyakorlatot. A felelősségtudat ki­alakítását már az első osztályokban megkezdik. Az ered­mény: tavaly Basszov módszerének alkalmazásával első helyen végeztek a vállalati versenyben. A szovjet munkamódszerek eredményességüknek köszön­hetően nagy visszhangot váltott ki, s a dolgozók soraiban számos követőre találtak. Nem is olyan régen úgy írtunk az első Zlobin-brigádokról mint úttörőkről, ame­lyek elsőnek ismerték fel a szükségszerűséget. A rugal­masság, hogy két-három év óta már erre nevelik egyes helyeken az ipari tanulókat is, elismerést érdemel. Ez is úttörő jellegű kezdeményezés, egy apró tégla a tudomá­nyos-technikai forradalom kiteljesedéséhez. MALINAK ISTVÁN Utasítás nélkül is... A volt Református Kollégium épületének falán tábla hirdeti: itt volt diák Jókai Mór. Talán ezért is meglepő, s kellemetle­nül hat az emberre a látvány, az elhanyagolt környezet, a ro­zoga lépcsők. De most ezt nem feszegetem. Jövetelem célja egészen más. A komáromi (Ko­márno) Vendéglátóipari Vállalat (RAJ) vezetőségét keresem. Sajnos, éppen rosszkor, mert termelési értkezletet tartanak. Behívnak az egyik irodába, ott várjam ki a végét. Közben hárman is bejönnek a helyiségbe. Egyikük Lénárt Zsuzsa, a SZISZ vállalati bizott­ságának titkára. Vele beszélge­tünk el a vállal.at fiataljainak gondjairól. — Elnöknőnk éppen szülési szabadságon van, helyette én irányítom a szervezetet. Ö biz­tosan bővebb tájékoztatást tud­na adni — mondja eléggé fé­lénken a rokonszenves, fekete lány. — Nincs könnyű felada­tunk, mert szervezetünkben 18 üzem és a vállalat szakmunkás- képző intézetének fiataljai tö­mörülnek, összesen 103 tagunk van. Egy üzemegységünk kivé­telével valamennyi Komárom­ban található, ezért nem olyan nehéz egyeztetni a közös ak­ciókat. Tagjaink öt csoportot alkotnak, ezeket a hét főből álló SZISZ-bizo^tság és az öt csoportvezető közösen irányítja' Amint megtudtam, így is akadnak nehézségek. Szolgál­tató üzemekről lévén szó, a fia­talok is több műszakban dol­goznak. A politikai oktatások megszervezésénél nem könnyű kiválasztani a legmegfelelőbb időpontot, de ebben a kollé­gák megértése eddig mindig segített. Arra az egy-két órára bárki készségesen beugrott a hiányzó fiatalok helyett. A vál­lalat vezetősége és a pártszer­vezet segítő kezet nyújt a lek­torok biztosításánál is. Amikor az érdekköri tevé­kenységre terelem a szót, Zsu­zsa megélénkül: — Fiataljaink eléggé aktí­vak. Nagyon jó a lövészeti kö­rünk, amely a Honvédelmi Szö­vetséggel karöltve működik. Második helyen említeném a versbarátok körét. Ennek tagjai ügyes műsorokat készítenek a különböző évfordulókra. Leg­utóbbi fellépésük <ra NOSZF 60. évfordulója alkalmából volt. Nem kimondottan érdekköri te­vékenység, inkább a tömegszer­vezetek közötti jó együttműkö­dés eredménye, hogy lassan ha­gyománnyá válnak, és nagy si­kerük van nálunk a vetélke­dőknek. Tavasszal a Vág ven­déglőben rendeztünk versenyt a legszebben terített ünnepi asz­tal díjáért. — November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteletére a SZISZ kerületi bizottságának felhívására az Európa-szállóban került sor hasonló vetélkedőre. Ezen már részt vettek a har­madikos szakmunkástanulók is, valamint egy-egy felnőtt páros. Versenyzőink mindkét kategó­riában elvitték a pálmát. Sok jót hallottunk a szerve­zetről, de sajnos, kifogásolni valót is találtunk. Jó például, hogy azonnal reagáltak a SZISZ II. kongresszusára. Cso­portonként ismertették és meg­vitatták a határozatokat, és a tagok véleménye alapján igye­keztek lebontani saját feltéte­leikre. Kifogásolható egyes ta­gok aktivitása, s véleményem szerint nem csupán úgy lehet a tagságot mozgósítani — Lénárt Zsuzsa Gyökeres György felvétele amint azt a titkár szavai alap­ján a vezetőség elképzeli —, hogy a gyűléseket zenés szó* rakozással, beszélgetésekkel kötik egybe. A taggyűlés és a szórakozás két külön dolog. Ahhoz pedig, hogy a gyűlése­ken is kellő létszámban jelen­jenek meg a fiatalok, s ne csak megjelenjenek, hanem azok ak­tív résztvevői is legyenek, első­sorban a fiatalok hozzáállásán kell változtani. S nem csak a tagság, egy ki­csit a vezetőség rugalmasságán is. Hogy egy példával éljek: amikor megkérdeztem, hogyan készülnek a Februári Győzelem 30. évfordulójának megünneplé­sére, a konkrét válasz elma­radt: „Még semmi utasítást nem kaptunk a SZISZ kerületi bizottságától erre vonatkozó­an.“ Ügy érzem, az évforduló jelentőségére való tekintettel nem kellene várniuk minden esetben felsőbb utasításra. Jó lenne, ha a fiatalok elgon­dolkodnának azon, hogyan tud­nák orvosolni az említett fo­gyatékosságokat. Meggyőződé­sem. hogy ha akarnak, t?i1álnnk rá módot­URBÁN KLÁRA 1977. XII.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents