Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-15 / 346. szám, csütörtök

ÜJ UTAKON JÁRNAK BŐVEN AKAD TANULNIVALÖ A JÍLOVÉI FEJLŐDŐ SZÁZÁVÁ VIDÉK EFSZ TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁJÁBAN 'Az idei olomouci nemzeti ara­tóünnepélyen a jílovéi Fejlődő Százava-vidék Efsz képviselői megérdemelten vették át „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést. Ez a szövetkezet 3500 hektáron gazdálkodik a nyugat-prágai járásban, s már évek óta a közép-csehországi kerület legjobb mezőgazdasági vállalatai közé tartozik. Az or­szág más nagy szövetkezeteihez hasonlóan a Jílovéi Efsz is több kisebb szövetkezet egye­süléséből jött létre, s a veze­tőség és a tagság kezdeménye­ző, úttörő munkája alapján va­lóságos tudományos kutatóinté­zetté fejlődött. Tapasztalataik­ra országszerte felfigyeltek, s a szövetkezet keretében szer­vezett tudományos értekezlete­ket, termelési-technológiai be­mutatókat a mezőgazdasági szakemberek százai látogatják. Az ésszerűsítés — jól jövedelmező „aranybánya" A szövetkezet határa festői szépségű, a Százává folyó kies partjai nyáridőben a hazai és a külföldi turisták százait vonzzák ide, a prágaiak pedig szinte elönzönlik ezt a szívet- lelket gyönyörködtető vidéket. Annál kevésbé kedvező ez a dimbes-dombos, hegyaljai ég­hajlatú terület a mezőgazda­ság számára. Öntözésről, nagy­táblás gazdálkodásról szó sem lehet, a szövetkezet megművelt parcellái 100 km hosszú és 20 km széles sávban 6 üzemegy­séghez tartozva erdők, folyó- és patakmedrek között terül­nek el, mégis kiváló eredmé­nyeik vannak a növénytermesz­tésben. Az idén például a ne­héz, állandó esőzésekkel meg­megszakított aratás feltételei között 42 mázsás átlaghozamot értek el gabonafélékből. A szö­vetkezet tagjai ma is hálásan gondolnak a lévai (Levice) já­rásból érkezett 20 kisegítő kombájn kezelőire, akik az együttműködési megállapodás keretein túl, az aratás utolsó szakaszában siettek a jílovéi szövetkezet megsegítésére. Jílové egyébként gazdag tör­ténelmi múltra visszatekintő bányászváros. Az elmúlt évszá­zadokban nevezetes aranybá­nyák működtek ezen a környé­ken, itt termelték ki azt az aranyat is, amelyből a cseh ko­ronázási kincsek, ékszerek ké­szültek. A bányák aranykész­lete azonban fokozatosan ki­merült, s ma már csak az öt­vösipar élő hagyományai és az üres tárnák emlékeztetnek a régi „aranyidőkre“. A középko­ri bányászok utódai manapság más ágazatokban próbálnak szerencsét, a mezőgazdaságban például nem kevés eredmény­nyel. A Fejlődő Százava-vidék Efsz tagjai minden területen kiegyensúlyozott és jó eredmé­nyeket érnek el. Az állatte­nyésztésben ezt elsősorban azoknak az új takarmányozási eljárásoknak köszönhetik, ame­lyeket a megelőző évek rossz takarmánytermése „kényszerí- tett rájuk“. A szövetkezet veze­tősége a Cseh Tudományos- Műszaki Társaság szövetkezeti szakcsoportjával együttműköd­ve szorgalmasan gyűjtötte a legújabb külföldi tapasztalato­kat, s igyekezett átvenni min­dent, amit a szövetkezet viszo­nyai között hasznosítani lehe­tett. Figyelmük elsősorban a Szovjetunió, az NDK és Magyar- ország mezőgazdaságára irá­nyult. A külföldi tapasztalatok realizálására komplex raciona­lizációs brigádokat szerveztek, s az ésszerűsítések országszer­te alkalmazható, új technoló­giai eljárásokat eredményeztek. Gyümölcsöző baráti kapcsolatok Az új utak keresése, a haté­konyabb termelési módszerek bevezetése természetesen nem ösztönös folyamat. Nagyon sok függ attól is, hogy milyen ember irányítja a közösséget. A jílovéi szövetkezet élén An­tonín Doležal személyében olyan ember áll, aki gondolko­zik és számol, munkatársaival is megtárgyalja a problémákat, s nemcsak támogatja, hanem vállalja, szorgalmazza is az új célravezetőbb megoldásokat. A szövetkezetnek 1966 óta gyümölcsöző baráti kapcsolatai vannak a Moszkva közelében gazdálkodó Moszkvoreckij Szovliozzal az ogyincovói járás­ban. Azóta kölcsönösen látogat­ják egymást, s a szövetkezet dolgozói, állattenyésztők, fejők, traktorosok, agronómusok, gé- pesítők és üzemgazdászok a baráti szovhoz közvetítésével Antonín Doležal, a jílovéi Fej­lődő Százava-vidék Efsz elnöke számos Moszkva környéki kol­hozba is ellátogattak. Számos újítással, érdekes megoldással találkoztak ezekben a mező- gazdasági üzemekben. Különö­sen jelentős az a körülmény, hogy az itteni kolhozok és szovhozok a közép-csehországi kerületéhez hasonló éghajlati feltételek között gazdálkodnak, s mint a nagyvároshoz közeli üzemek, hasonló termelési fel­adatokat teljesítenek. Ha valaki személyesen meg­győződik egyik vagy másik új módszer előnyeiről, ha a maga valóságában látja és tapasztal­ja azt, akkor odahaza is lelkes támogatójává válik az újnak, gyakran még az olyan mód­szereknek is, amelyek első hal­lásra nem is olyan vonzók. Az a csodálatos bendő! így volt ez például a Voro- novói Szovhozban is, ahol meg­ismerkedtek a sertésürülék ta­karmányozási célokra való fel- használásának technológiájával. Az idén már Jílovén is megho­nosították ezt az eljárást. A ser­tésürülékből nagyüzemi szőlő­préssel távolítják el a nedvet, a visszamaradó, kb. 30 százalék száraz anyagot tartalmazó masszát forrólevegős gyorsszá­rítón kiszárítják, miközben az ürülék „illata“ is gyorsan elil­lan. A nyert anyagot más ösz- szetevőikkel együtt a szarvas- marhák számára készített ta­karmánypogácsába adagolják. Persze, nem ez az egyetlen újítás, amelyet a takarmány- gazdálkodás terén bevezettek. Mint már említettük, a szövet­kezetnek a megelőző évek rossz termése miatt jelentős gondjai voltak a takarmányo­zás terén. Igyekeztek tehát a rétekről és a szántóföldekről begyűjtött zöldtakarmányt ma­ximálisan hasznosítani, s a hiányzó mennyiséget különböző nem hagyományos anyagokkal, hulladékokkal pótolni. A betakarított zöldtakarmány feldolgozására egy szovjet gyártmányú speciális prést he­lyeztek üzembe, amely a zöld nedvet kisajtolja a takarmány­ból. Ezt „zöld tejnek“ nevezik, amelyet az állatok egyes cso­portjainál közvetlenül is fel­etetnek, egy részéből pedig a fehérjetartalmat kicsapatják, vagyis koagulállatják, és ez a „zöld túró“ értékes fehérjeki­egészítő a koncentrált takar­mányok gyártásában. A takar­mány szilárd részét a szokásos módon szárítják, de ennek szá­rítása már lényegesen keve­sebb tüzelőanyagot igényel. Ehhez a kiváló minőségű szárított szecskához kb. 30 szá­zalékos arányban kevernek nem hagyományos anyagokat, azaz vágóhídi bendőtartalmat (ugyancsak szárítva), baromfi- és sertésürüléket, s mindehhez aromás fűszerként darált fe­nyőgallyat is adagolnak kb. 6 százalékos arányban. Az erdé­szeti üzemből szállított fenyő­gallyat — fakitermelési mellék- termék — helyben darálják. Csak a finomabb részek kerül­nek a fenyőlisztbe, a vastagabb gallyakat eltüzelik a szárító­ban, ezzel is energiát takaríta­nak meg. A fenyőlisztnek na­gyon gazdag a vitamin-, ás­ványianyag- és fehérjetartalma, a szövetkezet tapasztalatai sze­rint egyenlő értékű a külföld­ről behozott drága halliszttel és olajpogácsával. Amikor az említett anyagok keverékéből a takarmánypogá­csát készítik, a szárítmányhoz hígított melasz helyett papír­ipari szulfátos lúgot adagolnak, amely egyrészt kötőanyagként szolgál, másrészt pedig további tápanyagokkal dúsítja a keve­réket. Az ismertetett takar­mánykeverékkel elért termelési eredmények meggyőzően bizo­nyítják, hogy a kérődző álla­tok emésztőrendszerének ki­használásában még jelentős tartalékok vannak. A mezőgaz­dasági üzemek még távolról sem használták ki a bendő csodálatos képességeit. A ,,hagyományos" már nem is ízlik A szarvasmarha egyes cso­portjai számára természetesen más-más recept szerint készítik az eleséget. A különleges ösz- szetételű takarmánykeverék legnagyobb élvezői a hízóbi­kák, amelyek teljes jóllakásig „ad libitum“ kapnak belőle. A különböző eredetű póttakarmá­nyok hatására a tehenek tej­hozama is emelkedett, s szövet­kezeti átlagban napi 10 liter felett állandósult. Egyes istál­lókban 5000 literen felüli az átlagos évi tejhozam, s orszá-, gos rekorderek is vannak a szövetkezet tehenészetében. Persze, ez távolról sem csak a takarmányozási technika ered­ménye, hiszen már hosszú* évek óta nagy figyelmet szen­telnek az állomány nemesítésé­nek, melynek döntő többsége feketetarka vagy magas fokon keresztezett. Az említett pót anyagok ked­vező étrendi hatását legjobban bizonyítja az idei tapasztalat. Amikor aratás idején, az idei gazdag takarmánytermés kö­vetkeztében és a szállítóeszkö­zök más irányú elfoglaltsága miatt átmenetileg csökkentet­ték a takarmányadagban a pót­anyagok mennyiségét, s főleg azt etették, ami a mezőkön termett, a tehenek tejhozama is csökkent. Meglátni és megvalósítani Antonín Doležal elnök joggal emlegeti, hogy baráti kapcso­lataik nem formálisak, a köl­csönös tapasztalatcseréről nemcsak beszélnek, hanem va­lóban ki is használják mind­azt, ami saját feltételeik kö­zött célszerűnek bizonyul. Jól bevált például a borjúk moz­góketreces tartása, s most a Vlagyimir Iljics Kolhozban lá­tott szarvasmarha-istálló fel­építését tűzték ki célul. Ez egy 400 férőhelyes, takar­mánykeverő és adagoló kocsik­kal üzemelő tehénistálló, amely alatt jól szigetelt medence, trá­gyaraktár van, amit a növény- termesztés számára alkalmas időpontban, kétévenként üríte­nek ki. A jílovéi szövetkezet tervezői már elkészítették az istálló tervrajzát, s 1979-ig fel is építik a hostéradicei farmon. A jílovéi szövetkezetesek nem rejtik véka alá saját tapaszta­lataikat, ez év júliusában a Cseh Tudományos-Műszaki Tár­saság által szervezett értekez­leten és üzemlátogatáson 450 mezőgazdasági szakember vett részt, s ezt az akciót hasonló számú résztvevővel szeptember­ben is megismételték. A követ­kező „nyitott kapuk napját“ 1978 júniusára vagy júliusára tervezik. A szövetkezet munká­járól, gazdasági eredményeiről sok jót lehetne még elmondani, de ez nem foglalható össze egy újságcikk keretében. Aki köze­lebbről is meg akar ismerkedni az említett technológiákkal, a szövetkezeti dolgozók munkájá­val és eredményeivel, az láto­gasson el Jílovéba, az efsz szakemberei, élükön Antonín Doležal elnökkel bármikor szí­vesen fogadják. MAKRAI MIKLÓS Nagv tervek az üj esMiben Tökéletesítik az irányítást • Öntözőberendezést helyez­nek üzembe # Nagyobb területen termelnek vetőmagot • Bevált a korszerű szárítóüzem Év végi hangulat uralkodik ,a Szlovákgyarmati (Slovenské Ďarmoty) Magtermesztő Áll.ami Gazdaság irodájában. Számcsz- lopok tarkítják a papíríveket és az összegezések mutatják, hogy s mint gazdálkodtak az egyes szakaszokon. Még nem készült el teljesen az év végi mérleg, de .azért Cseri László üzemgaz­dász már tudja, hányadán áll­nak. — Sok nehézséget okozott a területi rendezés. Időbe telik, míg kialakul egy jó irányító gárda és összeszoknak az em­berek. Ugyanis' gazdaságunkba „beleolvadt“ a Nagycsalomjai (Veľká G’alomija) Efsz. Mi vi­szont az ipolynyéki (Vinica) gazdasági részlegünket adtuk át az ottani szövetkezetnek. Ezt sajnáljuk a legjobban, mert az ott dolgozó szocialista mun­kabrigád tagjai gazdasági mé­retben a legmagasabb szintet érték el tejtermelésben. Az üzemgazdász kifejti véle­ményét az egyesüléssel kapcso­latban. Egyrészt jól jártak, mert ezerkétszáz hektárral na­gyobb a földterületük, másrészt viszont több a gondjuk-bajuk. Előnyük és hátrányok is szár­maztak a területi rendezésből. Reménykedik, hogy az első év után rugalmasabb lesz az irá­nyítómunka, megszilárdul a dolgozók munkafegyelme, és újra a régi kerékvágásba kerül­nek, illetve kedvezőbb lehetősé­geket teremtenek a többterme- léshez. Mert bizony van elég tennivaló. A tehenek évi átla­gos tejhozama csak kétezeröt­száz liter lesz. Más szakaszo­kon sem elég magas a terme­lés szintje. Kiindulva az állami gazdaság nevéből, Barlos József tervező­nél az iránt érdeklődöm, hogy az ,új körülmények között mi­lyen módon változik meg a ter­melés összetétele. Elmondja, hogy három év múlva már szakágazati irányítás lesz. Lét­rehoznak egy nagy komplex gépesítőbrigádot, továbbá nö­vénytermesztő és állattenyésztő üzemegységet. Ilyen módon el­érik, hogy a megfelelő szak- képzettségű kádereket azokra a termelési szakaszokra osztják be, ahol a legjobban tudják ér­vényesíteni tudásukat. A vető­magtermesztéshez eddig is jók voltak a feltételek, ezért a jö­vőben lényegesen nagyobb teret kap. Olyan elképzeléseik van­nak, hogy pár év múlva ellát­ják a járás mezőgazdasági üze­meit gabomivetőmaggal. A szükségletnek megfelelően bővítik a zöldségmagtermesz- tést is. A távlati tervek még természetesen nem véglegesek, és a járási szervek további tár­gyalások után hagyják majd őket jóvá. A termelés összetételének át­alakulása után Ivanics János­nak, a gazdaság főagronómusá- nak lesz a legtöbb munkája. Már az új évben lényegesen több vetőmagot kell termelni. Ez bizony nem könnyű feladat, •iogy csak egy példát említ­sünk, idén kétszáznyolcvan hektáron termeltek búzát, jövő­re már ötszáz hektáron. Stanis­lav Bátovsky mérnök a iöld- ségmagtermesztő részleg veze­tője, valamint Ondrej Ivaniö és Csíri István technikus alapos tervet készített elő, hogy me­lyik parcellán mit termeljenek. A hagymát máris elültették, hogy biztosítsák a magot. Idén a zöldségmagtermesztők kiváló­an dolgoztak, mert tervüket százhúsz százalékra teljesítet­ték. A fő.agronómussal hosszan el­beszélgetünk a rakoncátlan Ipolyról, amely a múltban bi­zony nagyon sok kárt okozott a völgyében élő földművesek­nek. Árterületén kevés ép gyen­ge minőségű széna termett. Pár év óta azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Nagy be­ruházásokkal gátak közé szo­rították a valamikor zabolátla­nul „garázdálkodó“ folyót. Ele­inte nem ment minden úgy, ahogyan azt korábban elképzel­tük. Továbbra is jelentősek vol­tak a vízkárok. A gátak erősí­tésével végül is visszaszorítot­ták a vizet, és az állami gaz­daság mintegy hatszáz hektár földhöz jutott. Gyorsan pótol­ták a talaj mészhíányát és nö­velték humusztartalmát. Hama­rosan elérik, hogy ezen a terü­leten még nagyobb hozamokat adjanak a takarmányfélék és a technikai növények. Üzembe helyeznek egy korszerű beren­dezést, amellyel megközelítőleg négyszáz hektárt öntözhetnek. Kőváron (Koláry) a négyszáz férőhelyes tehénistálló mellett úgynevezett zöldfutószalagot létesítenek, ahonnan állandóan friss zöldtakarmányt szállíta­nak majd a teheneknek. A vé­dőgátak közötti területe; legel­tetik az állatokat. A rétek és legelők gondozására nagy fi­gyelmet fordítanak, meszezik, trágyázzák, hogy legalább öt- venmázsás hektárhozamot érje­nek el. Az eszmecsere után megte­kintettük a gazdasági részlege­ket is. Ekkor győződtem meg róla, hogy átgondolt, tervszerű munka folyik ebben a gazda­ságban. A leszenyei (Lesenice) részlegen Petrovics András rak­táros olyan korszerű szárító­üzemet mutatott, amelyben a munkafolyamatokat nagymér­tékben automatizálták. Miután a gépsorok teljesen megszorí­tották és megtisztították a ve­tőmagot, még zsákba is csoma­golják, és a zsákokat védjegyei is ellátják. Üj gazdaság születik az Ipoly mentén. A tervekből arra lehet következtetni, hogy kitartó munkával a nagyüzemi szocia­lista mezőgazdaság mintagazda­ságává változtatják. BALLA JÓZSEF Az örökzöldek termesztése A jó kertész télen is azon gondolkodik, hogyan lehelne környezetünket derűsebbé ten­ni. A feladat nem új. Az örök­zöldekkel — dacára lehetősé­geinknek — még ma is nagyon kevés helyen találkozhatunk. Az örökzöldek termesztőjé­nek ismernie kell a növények fajtáit. Tudnia kell, hogy van­nak közöttük olyanok, melyek sem a szerves, sem a szervet­len trágyát nem kedvelik. Van­nak azonban olyanok is, ame­lyek mész nélkül megélni kép­telenek. Éppen ezeknek az örökzöld növényeknek, fáknak, bokroknak, cserjéknek a ter­mesztésével, a talaj minőségé­nek megfelelő növények ülte­tésével van módunkban kisker­tünket s parkjainkat szebbé tenni. Felmerül a kérdés: Mi az oka, hogy az örökzöldek ter­mesztését sok jó tulajdonságuk ellenére is elhanyagoljuk? Mi az oka annak, hogy termeszté­sükkel kapcsolatban néha el­lentétes vélemények is elhang­zanak? A kérdésre megtalál­hatjuk a választ például Ba­lázs Pál „A kis kert örökzöld­jei“ című, a budapesti Mező- gazdasági Kiadó által 1961-ben kiadott szakmunkában. A könyv az örökzöld növények termesz­téséhez okvetlenül szükséges ismeretterjesztést tartalmazza. Felsorolja a szőnyegnövények­től kezdve, a bambuszfélékkel folytatva mindazokat a növé­nyeket, amelyeket a kertek, ud­varok díszítésére használha­tunk. Néhány példa a jól fel­használható könyvből: „Az Ilex a kert legszebb örökzöldjei közül való. Levelei csillogóan fényesek. Mélyzöld színűek. Korallpiros bogyóter­mése csaknem tavaszig díszíti a bokrot. Szép az év mindea szakában. Legszebben a jó táp­erőben levő, kötöttebb, nem túlságosan száraz talajban fej­lődik. Ültetéskor ennek megfe­lelően kell elkészíteni a tala­ját. Ha a kert földje homokos volna, keverjünk bele bősége­sen agyagot. A felső réteget egy-két ásónyomnyira javítsuk fel érett trágyával“ — írja a szerző többek között e nö­vényről. Befejezésül talán meg annyit: Véleményem szerint az örök­zöldek termesztésére nagyobb gondot kell fordítani, s erre a Z-akció keretében is lehetőség nyílik. KMOSKÓ LÄSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents