Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-13 / 344. szám, kedd

m

1977.

I. iX

5

á szakemberek tanácsot adnak

A HÁZASSÁGI TANÁCSADÓK TELJESÍTIK KÜLDETÉSÜKET ®

A GYERMEKEKNEK MINDKÉT SZÜLŐRE SZÜKSÉGÜK VAN

Hazánknak ez év márciusa óta 15 millió lakosa van. A fővárosban évente kb. 19 ezer gyermek születik. A statisztika azonban az újszülötteken kívül a ma már világjelenségnek tekinthető, nálunk is aggasztó méreteket öltő gyakori válásokat is nyilvántartja. A válóperek száma a CSSZSZK-ban minden évben meghaladja a 32 ezret. Míg a gyermektelen házastársak ritkábban, a két- és több gyermekesek gyakrabban kérik házasságuk felbontását. A fővárosban a többszöri válások sem mennek ritkaságszámba. A prágai bíróságok az elmúlt hat hónap leforgása alatt — a válásokkal kapcsolatban kb. kétezer gyermek sorsáról is kénytelenek voltak dönteni. Érthető, hogy ezt az aggasztó helyzetet társadalmunk nem nézi tétlenül.

Az első házassági tanácsadók a nemzeti bizottságok kezdeményezésére kísérletképpen tíz évvel ezelőtt létesültek. Ma a CSSZK nagyobb városaiban 30 ilyen intézmény működik eredményesen. Az 1967-ben megnyílt prágai házassági tanácsadó ma 2200 ügyfelet tart nyilván és tekintettel a tevékenysége iránt mutatkozó rendkívüli érdelődésre, a lakosság néhány hét óta a' második város- kerületben további tanácsadó szolgálatait is igénybe veheti,

A korszerűen berendezett helyiségekben 4 pszichológus, egy-egy pszichiáter, szexológus, gyermekorvos, 3 szociális dolgozó és több külső munkatárs a késő esti órákig díjmentesen látja el tanáccsal az arra rászorulókat.

Önkéntelenül felmerül a kérdése

Miért válnak az emberek?

Milyen problémák nyugtalanítják a házastársakat? — A felek számos indokolt, de sokszor indokolatlan ügyben fordulnak hozzánk segítségért —• mondja dr. Karel Fanta, az új intézmény igazgatója. Az okok egyike a házastársak túlságosan fiatal kora és ennek következtében elhamarkodottsága.

Sokszor a lakásprobléma vagy az önzés, az alkalmazkodás hiánya készteti az embereket erre a döntő lépésre, akiknek egy része további kalandokra vágyva nem képes megszokni a békés, nyugodt családi életet. De nagy hiba az is, hogy a fiatalok házasságkötésük előtt csak felületesen, rövid ideig ismerik egymást. Az sem téveszthető szem elől, hogy a válás nem jelent már különösebb problémát.

Széleskörű tevékenység

A házassági tanácsadó tevékenysége elsősorban nevelő jellegű. Dolgozói a családi élettel. a gyermekek nevelésével kapcsolatos előnyökre és nehézségekre hívják fel a hozzájuk forduló jegyespárok és házastársak figyelmét, akiknek nagyobb megértést és türelmet kellene tanúsítaniuk egymás természete és problémái iránt. Ugyanakkor a már válófélben levő vagy elvált ügyfeleiknek a megváltozott helyzetükkel, pl. a gyermekek örökbefogadásával kapcsolatos problémák megoldásában igyekeznek segítségére lenni. Együttműködnek a bíróságokkal, a nemzeti bizottságok gyermekvédelmi osztályaival, a polgári ügyek testületeivel. A jegyespároknak a fiatal házasok klubjába való belépését is lehetővé teszik.

Amíg nem késő

A házassági tanácsadó új ügyfeleinek száma a múlt évben 1653-mal növekedett. Szolgálatait lényegesen több nő veszi igénybe, mint férfi, életkoruk 30—35 év között mozog. Az intézmény dolgozói munkájuk eredményével elégedettek, mert bár nem tudhatják, mit hoz a jövő, a házastársaknak mintegy 30 százaléka egymással kibékülve, elégedetten távozik tőlük.

Ha a házastársak egyike a tanácsadóhoz fordul segítségért, akkor a dolgozók levélben együttműködésre kérik fel a másik felet. Ez azonban csak

abban az esetben sikerül, ha az illető még nem határozta el magát a válásra. Ezért oly fontos, hogy a házastársak idejében cselekedjenek, addig, amíg teljesen nem mérgesedett el köztük a helyzet. A szakemberek meggyőződése, hogy azonnali beavatkozás esetében még több házasság lenne megmenthető.

Javul a helyzet

A házassági tanácsadó szakemberei mindent megtesznek ennek érdekében, ám fáradozásuk a felek jóindulata, segíteni akarása nélkül hiábavaló. Különösen akkor, ha a fiatalok nincsenek felkészülve a házaséletre, a gyermeknevelésre. Ezen a téren a főiskolákon a XV. pártkongresszus óta némi javulás észlelhető. Ma már a középiskolák tantervei is számításba veszik ezt a problémát, a csehszlovák oktatási és művelődési rendszer új koncepciójának életbe léptetésével pedig a számukra nélkülözhetetlen tudnivalókkal az ipari tanulók is megismerkednek, akikre — elhagyva az alapiskolát — munkahelyükön sokszor nem a legjobb hatással vannak az idősebb munkatársaik kedvezőtlen tapasztalatai.

A helyzet javulásához vezető út tehát már ismert, a további lehetőségek feltárása is folyamatban van már. De bármilyen körültekintően is gondoskodunk az ifjúságról, a családi életre való nevelésének eredményei nem mutatkozhatnak meg azonnal. Ezért ajánlatos, hogy a válságos helyzetbe jutott házastársak —• minden szégyenkezés nélkül — haladéktalanul forduljanak tanácsért a szakemberekhez. Ezt az áldozatot megéri lelki nyugalmuk és a gyermekek jövője, akiknek egyaránt szükségük van az édesanyára és az édesapára. Egészséges fejlődésük elengedhetetlen feltétele ugyanis, hogy mindkét szülő szeretetét élvezve, teljes családban nevelkedjenek.

KARDOS MÁRTA

A bolygóközi térségben jártam

Csak szűkszavú hír tudatta, hogy ez év október 7-én a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban Az űrkutatás az emberiség szolgálatában címmel kiállítás nyílt meg. A minap meggyőződtem róla, hogy ez az esemény megkülönböztetett figyelmet érdemel. Egyrészt azért, mivel a panelek, a kiállított fényképek és tárgyak valóban szakavatottan megválasztottak, s az installáció is hozzáértésről és jó ízlésről tanúskodik. Másrészt, jóllehet a kiállítás méreteiben a nagyobbak közé tartozik, csöppet sem zsúfolt. Nincs itt semmi felesleges, mindennek szerepe, küldetése, funkciója van. így alakult ki a világűr kutatásában s az ezzel összefüggő tudományágakban nem jártas ember előtt is a plasztikus összkép arról a két évtizedről, amelyben az emberiség a kozmosz felderítésében szinte hihetetlennek tűnő eredményeket ért el.

Ezen a kiállításon tulajdonképpen az tárul ki előttünk, hogyan és miképp jutottunk el a repüléssel és az űrrepüléssel kapcsolatos mesék, ősrégi álmok, az éleslátásról tanúskodó, de ma már naivnak ható fantasztikus elképzelések Verne Gyula-i világából a folyamatos, tudományos és technikai megvalósítás nagyon is konkrét, de a szónak az előbbitől eltérő értelmezésében csakúgy fantasztikus világába.

Igen, ma már új világokat és életet, a miénkhez hasonlót kutat a tudomány messze fekvő bolygókon, és elkalandozik a bolygóközi térségben is, szakadatlanul ostromolva a még ismeretlent. megválaszolatlant, sötétbe burkolódzót. Persze, rengeteg még a kérdőjel, és tulajdonképpen látóhatárunk tágulása s minden ezzel járó gyakorlati eredmény csak gyarapítani fogja számukat. Mégis, főleg az eltelt két évtizedben — talán nem túlzás ekképpen fogalmaznunk — a tudomány mesebeli hétmérföldes csizmában

Ezúttal felnőttek ismerkednek a kiállított anyaggal, de gyakran ellátogatnak ide diákok és tanulók is

haladt ezen az izgalmas felfedező úton.

A komáromi kiállítás számot ad ennek az útnak legfontosabb mezsgyeköveiről, állomásairól. Az űrrepülés elmélete és gyakorlata egyik kimagasló alakjának, K. E. Ciolkouszkij szovjet tudósnak és a világ több más országában annak idején szintén ezzel a kérdéssel foglalkozó tudós társainak tevékenységéről, az első szovjet mesterséges hold fellövéséről — a kozmikus korszak hajnaláról, az első élőlények, a Lajka, Sztrelka és Belka kutyák világűrutazásáról, majd az örök időkre emlékezetessé vált eseményről, az első ember, a szovjet Jurij Gagarin föld körüli pályára jutásáról. S így lépésről lépésre megismerkedünk a további jelentős űrkísérletekkel, úttörő tettekkel, például az Egyesült Államok Apolló- programja keretében az ember és a Hold találkozójával, a különféle más égitestek felderítésére eddig felbocsátott több mint tíz mesterséges hold és kozmikus szonda útjával, a Venus és a Mars felületén végrehajtott sima leszállásokkal, a béke ügyét szolgáló szovjet— amerikai Szojuz—Apolló-prog- rammal (itt említjük meg, hogy például a New York*Post még 1968-ban is „megvalósítható álomnak" minősített ilyen közös programot), s az INTER- KOZMOSZ-program keretében a szocialista országok ilyen irányú együttműködésével is.

Folytathatnánk a felsorolást, de nem tesszük, már csak azért sem, mert ez a kiállítás — hétfőtől eltekintve — naponta 10 és 17 óra között megtekinthető, mégpedig jövő év januárja végéig. Fiatalnak, idősnek egyaránt valóban érdemes legalább ilyen formában ellátogatni a bolygóközi térségbe.

GÄLY IVÁN

Néptanítóból

a nép forradalmi vezetője

(Emlékezés Major Istvánra* születése 90. évfordulóién)

Az 1887. december 13-án kisiparoscsaládban született. Major István különféle pályakezdési viszontagságok és családi nélkülözések közepette Modrá- ban végezte el a tanítóképzőt.

A mélyen szociális érzésű, humánus gondolkodású és radikális magatartású fiatal néptanítót nemcsak kis tanítványai meg a falvak egyszerű emberei szerették meg, hanem a század eleji szabadgondolkodású tanügyi személyiségek, valamint a szociáldemokrata mozgalom számos vezető egyénisége is nagyra becsülték. Maga is a radikális polgári eszmék talajáról indult. Közszereplését versírással kezdte, azonban mihamar átváltott a társadalmi töltésű publicisztikára. Az Oj Korszakhoz, az egyetlen független magyarországi tanügyi laphoz szegődve, az egyházi gyámkodás alatt sínylődő oktatásügy elmaradottsága, a tanítóság nyomorúságos szociális helyzete, egyáltalán a magyarországi reakciós iskolapolitika ellen hadakozott — névtelenül vagy Szentpéteri József álnéven írt — bátor hangú cikkeiben.

A polgári radikalizmustól küzdelmes utat tett meg Major István a kommunista világnézeti meggyőződésig. Saját meg- vallása szerint az első marxista mű, amely a legnagyobb hatást gyakorolta rá, a Kommunista Kiáltvány volt. Később, az 1917*66 Nagy Októberi Szocialista Forradalom, majd a magyar „őszirózsás forradalom“, főleg pedig a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság idején mind több marxista—leninista irodalomhoz, brosúrához és röplaphoz jutott, s attól kezdve tudatosan képezte magát a kommunista eszmék elsajátításában. A Csehszlovák Köztársaság megalakulását követően, a világháború utáni súlyos gazdasági helyzetben Szlovákiában is szociális tömegmozgalmakra került sor. Az 1920- as általános sztrájkhullám megnyilvánulásai közé tartóztak a V erebélyen, majd 1921 januárjában egész környékén kitört földmunkássztrájkok, amelyek tevékeny szervezője volt Major István is. Politikai ténykedése miatt elbocsátották állásából, családját kiköltöztették a tanítói lakásból, magának pedig illegális úton Bratislavába kellett menekülnie. 1921 elejétől a baloldali szociáldemokráciák nyugat-szlovákiai magyar nyelvű sajtóorgánumának, a Népszavának lett a szerkesztője, majd a Vasutasok Nemzetközi Szövetsége szlovákiai titkárává választották.

Rendkívül tevékeny és önfeláldozó pártmunkája azonban igazán Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása után kezdődött. Ez idő tájt már főleg a Kassai Munkásba (1923- tól Munkás) és a Pravdába írta nagy agitatív erejű cikkeit, de az idősebb kommunisták előtt mindmáig éppúgy felejthetetlenek gyújtó hatású szónoki beszédei is.

Háromszor választották a kommunista párt parlamenti képviselőjévé: 1925-ben az érsekújvári (Nové Zámky), 1929- ben a trnavai, 1935-ben pedig újra jelölték az érsekújvári választási kerületben. 1929-től Klement Gottwalddal a CSKP szlovákiai területi titkárságán politikai titkárként dolgozott. Különösen aktív pártmunkát végzett 'a nagy világgazdasági válsággal egybeeső 1928

—

29-es pártválság időszakában a likvidátorok Jílek—Bolen—Neu- rath-íéle opportunista frakciója elleni küzdelemben Gottwald oldalán, szorosan együttműködve Steiner Gáborral, Marek Cu- lennal, Viliam Širokýval — mígnem a CSKP V. kongresszusán végleg leszámoltak ezekkel a reformista elemekkel s pártbomlasztó tevékenységükkel. Képviselői kőrútjain is a pártegység, valamint a párt és a tömegek kapcsolatainak szilárdításán munkálkodott. A választói gyűléseken a szlovákiai gyárak leszerelése és a munka- nélküliség megszüntetése elleni tüntetéseket, bérkövetelési mozgalmakat, sztrájkokat szervezett — köztük a Szlovákia- szerte egyik legemlékezetesebbet, a Galánta környékit,

amelynek hivatalos regisztrálásaként a hatóságok a kosúti csendőrsortűzzel ütöttek véres pecsétet, Major Istvánt pedig 18 havi fegyházbüntetésre ítélték. Amikor büntetését letöltvr, Lipótvárból kiszabadult, összességében már mintegy négy évet raboskodott, hozzászámítva a bratislavai, komáromi, nyitrai börtönökben eltöltött időt.

Ezután a CSKP szlovákiai területi titkárává választották, majd 1933 nyarán egyik alapítója és szerkesztője lett a Ľudový denník című pártlapnak. A párt központi bizottsága 1933 novemberében kétéves politikai főiskolára küldte Moszkvába, közismert nevén a Lenin Iskolába. Tanulmányi ideje leteltével hazatért, s a korábbiaknál is nagyobb elméleti tudással vetette magát a gyakorlati politikai munkába. A párt bratislavai területi titkársáaának agitációs-propagandaosztályát vezette, de tevékenysége ennél szélesebb körű volt. 1936-tól 1938 őszéig a pártpolitika gyújtópontjában a spanyol nép nemzetközi fasiszta agresszióval folytatott élethalálharcának megsegítése, a Csehszlovák Köztársaság védelme, a népfrontpolitikai tömegmunka állt. A párt fasisztaellenes nagygyűléseket, békemanifesztációkat szervezett országszerte, amelyek közül kiemelkedő jelentőségűek voltak a Košicei és a Vágtornóci (Trnovec n/Váhom) manifesztáciők, amelyeken Gottwald, Biroký, Kreibich szenátor, Laco Novomeský s mások, a magyar nemzetiségű dolgozók nevélsen pedig Major István tartott nagy hatású beszédet. Ám mindhiába, a müncheni árulás következtében feldarabolt köztársaságban 1938 őszén a kommunista párt is il- legalistásba kényszerült. Major István 1939 elején a CSKP illegális vezetősége segítségével Moszkvába került — ahová felesége és Ernő fia néhány hónap múltán követték; egyedül a lányuk maradt Szlovákiában —, s ott a Gottwald vezette emigráció tagjaként a moszkvai rádió előbb magyar, majd szlovák nyelvű adásainak szerkesztője és bemondója volt.

A Szovjetunióból 1945. július 8-án tértek haza. Itthon a Pravda Nyomda- és Kiadóvállalat vezérigazgatójává nevezték ki, s az SZLKP KB megbízásából nagyszabású előadói tevékenységet folytatott országszerte, főleg_ Nyugat-Szlovákiá- ban, de az Üj Szó létrehozásának, a CSEMADOK megalakításának és a bratislavai Magyar Könyvesbolt megnyitásának is egyik fő inspirálója volt. 1951. június 4-én a Csehszlovák Köztársaság magyarországi követévé, majd nagykövetévé nevezték ki. E tisztségét 1957 februárjáig nagy felelősséggel és megelégedésre látta el. Visszatérve Csehszlovákiába, nem sokkal később megromlott egészségi állapota miatt nyugállományba vonult.

Ma lenne 90 éves, ha fiatalkori szűkös életkörülményei, a későbbi társadalmi küzdelmek, politikai üldöztetések, börtönévek, a háború és az emigrá- ciós évek hányatottságai idejekorán el nem apasztották volna életerejét. A verőfényes őszi délutánon, 1964. szentember 19- én sokezres tömeg kísérte utolsó útján, s hamvait a munkás- mozgalmi és nemzeti hősök prágai panteonjában, a vítkov- hegyi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.

MIKUS SÁNDOR