Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-13 / 344. szám, kedd

EMLEKEK, LEVELEK

2. TALLÖS PROHÁSZKA ISTVÁN

ÚJ FILMEK

MINDENKI MINDENKI ELLEN

_______________________(cseh)

A c

sehszlovák filmművészetben a tragikomédiának alig vannak hagyományai, az alkotók elég ritkán készítenek ilyen műfajú filmet. Ezért minden vállalkozás, újabb próbálkozás — mégha nem is jár teljes sikerrel — mégiscsak gyarapítja a műfaj hazai hagyományait.

Karéi Steklý, az idősebb cseh nemzedék képviselője a Mindenki mindenki ellen című filmjében az emberi kapcsolatokat veszi bonckés alá, pontosabban a kispolgáriság túlhaladott vonásait tűzi gombostű- hegyre. Egy családot mutat be, mely türelmetlenül arra vár, hogy a „hőn szeretett“ nagyapa mikor távozik az élők sorából, illetve nem is annyira ez izgatja őket, mint inkább az idős €mber vagyona. Az alkotás tulajdonképpen vígjátékeleműkre épül, ezért nem csoda, hogy néhány meghökkentő fordulat is van benne.

A rendéző olyan kispolgári

vonások leleplező ábrázolására törekedett, mint a kapzsiság, a képmutatás, a számítás. S a céltábla a nagyapa, rajta csapódnak le ezek a tulajdonságok, minden szál hozzá vezet. Egyébként az alkotásban csak az ő figurája az egyetlen hálás szerep, mert csupán az ő személyiségét, jellemét sikerült a rendezőnek elmélyülten ábrázolnia. (Vladimír Smeral nemzeti művész pedig jól sáfárkodott a szerep adta lehetőségekkel.)

Az őt körülrajzó figurák (a lányai és vejei) jellemzése túlságosan leegyszerűsített, holott éppen ők a „semmiemberek“, a negatív tulajdonságok hordozói, a kiscsinyességet, a kapzsiságot az ő alakjukon keresztül kellett volna leleplezni és ostorozni. Ez a fogyatékosság megmutatkozik nemcsak a színészi teljesítményen, hanem kihat a film egészére is, gyöngíti hatásosságát.

FRANCIA KAPCSOLAT 1. RÉSZ (amerikai)

Megvan nekem a Fórum 1931. évi XI—XII. száma. Művészeti, építészeti és építőipari folyóirat volt magyar és német nyelven. Hogyan került ez hozzám

1931-ben. amikor még csak 12 éves gyerek voltam? Ezt nem tudom megmondani. Nagyon nívós és szép kivitelezésű folyóirat. Ebben olvastam először Prohászka István nevét és láttam néhány képét. A legnagyobb és mindmáig érő hatást a Földnyúzó tette rám. (Abban az időben olvastam Móricz Zsigmond Hét krajcárját, ez él ilyen élénken emlékezetemben). Mondom, nagy hatást tett rám a kép, s csak később, mikor eszmélni kezdtem, akkor értettem meg, hogy miért. A kép: az eke húzásába már-már beledöglő lő, kegyetlenül sovány állat, a bordáit meg lehet számolni, a gatyás paraszt pedig teljes erőből tolja az ekét. A közeli háttérben ugyanez egy tehénnel, távolabb a falu körvonalai, fönt pedig a kitörni készülő vihar-égbolt, a vihar előtti csend — hát igen, ez a vihar előtti csend nem sok jót Ígér.

Mit mondhatnék Prohászka István művészetéről? Nem sokat. illetve ahogy vesszük. (Ismerem a két másik csallóközi művészt: Nagy Mártont és Lórin ez Gyulát is). Egyet tudok csak mondani, már ahogy Prohászka Istvánt ismertem. A csallóközi tájnak, az e tájban élő embernek, a gürcölő kisparasztiak nem volt még egy olyan avatott, annyira látó és annyira lázító ábrázolója, mint ő.

Ez volt Prohászka István, a művész. És milyen volt mint ember? Hát elsősorban is, ő is, mint minden baloldali művész abban az időben (az első republika idejéről van szó) hallatlanul szegény volt. Hogy nyomorgott volna? Ezt azért nem merném állítani, annyira rosszul azért nem állt. Azt viszont biztosan tudom, ha képet adott el, s ha így egy kis pénzhez jutott, akkor konzervekből bevásárolt. A többi, a mindennapi kenyér — ahogy mondani szokás — csak előkerült valahogy.

Mindössze két ruhájára emlékszem. Az egyik — és ez volt az állandó, a jellemző — valami mintás szövet. A kabát újjá beszegve, a könyöke gondosan foltozva (állástalan középiskolai tanár. Iparművésznő

Balról jobbra: Lőrinci Gyula, Tallós Prohászka István és Bátky László. A Jelvétel 1966-ban, a művész 70. születésnapjára rendezett kiállításon készült.

volt a felesége), ugyanígy a a nadrág két térde is. Ehhez 29 koronás Bafa bakancsot hordott. Aztán valami nagy szerencséje akadt és egy képért egy tűrhető sötét öltönyt kapott valakitől. Prohi erre az öltönyére hallatlanul büszke volt, úgy mutatta fűnek-fának, mint valami rendkívüli nagy dolgot.

Ám ha valaki azt hiszi, hogy mindezek elvették optimizmusát az élettől, az nagyon téved. Nála életvidámabb embert még aligha láttam. És ami jellemző volt rá: valahogy nem zavarta a nincs, nem zavarta, mert nem ismerte a pénz értékét, vagy még inkább: nem vetette magát alá a pénz mindenhatóságának. Mi, akik oly közel álltunk hozzá és ismertük, tudtuk. hogyha felkiáltott: Gyerekek, most csinálunk egy görbe estét, a vendégeim vagytok —, akkor gondosan megszámcsaival elősegíti“ —, amint azt Gaál Gábor tanácsolta nekem.

Már régen az Oj Szónál voltam, amikor levelet kaptam tőle.

KULTURÁLIS HÍREK

H A szovjethatalom éveiben az országban a nyilvános könyvtárak száma több mint tízszeresére nőtt. A forradalom előtt alig kétszáz klub működött,

1975-ben több mint 135 ezer

volt belőlük.

BS A Szovjetunóiban évente csaknem 4,5 milliárd mozilátogatót regisztrálnak — csaknem háromszor többet, mint az Egyesült Államokban.

■ Az emberek kulturális

színvonala emelése érdekében

úgynevezett népi egyetemeket

1966 májusában, születése 70. évfordulója tiszteletére rendezett kiállításon találkoztunk utoljára. Nagyon örültünk egymásnak, terveink voltak, ez, meg az. Nem lett belőlük semmi! Utána váltottunk még néhány levelet —ezek sajnos nincsenek meg).

Halálának híre megrendített, lesújtott. A nekrológot az Űj Szóban Lőrincz Gyula írta. Nem Tallós Prohászka Istvánról, hanem: Prohiról.

Mert nekünk az volt, és az marad.

BÁTKY LÄSZLÖ

szerveztek az országban. A csaknem 30 ezer népi egyetemnek több mint 7 millió hallgatója van.

H A Szovjetunió 120 országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. Ezek keretében évente körülbelül 20 ezer művész és műkedvelő utazik külföldre.

® Szocialista országok film- fesztiválja kezdődött e napokban Addisz Abebában. Csehszlovákia a seregszemlén a „Prága felszabadít fisa" című filmmel szerepel, amelyet számos hivatalos személyiség és a néző- közönség nagy érdeklődéssel tekintett meg.

láltuk koronáinkat, mert tudtuk, hogy Prohlnak maximum két húszasa van, és erre hívott meg többünket inni-enni.

Honnan volt Pröhászka Istvánnak ez a mély optimizmusa? Széles látókörű, szilárd kommunista meggyőződésű ember, a marxizmus alapos ismerője volt. Én is — szinte még gyerek voltam — tőle tanultam a marxizmust, még hozzá nem is akármilyen fokon. Bedobott a mély vízbe! Kezembe nyomta a kétkötetes A tőkét (szürke

Prohászka István: FÖLDOSZTÁS, készült.

fedeles könyv volt, ha jól emlékszem, a bécsi Verlag kiadása), és azt mondta:

— Ha valamit nem értesz, megmagyarázom.

És megmagyarázta! De sokszor tettem meg naponta 50 kilométert kerékpáron, hogy beállítsak hozzá:

— Pista, ezt nem értem.

(Mikor az Oj Szóhoz kerültem, s a kérdőívnek arra a kérdésére: Milyen marxista klasz- szikusokat olvasott? nyugodt lelkiismerettel beírtam: Marx: A tőke. Lőrincz Gyula nézi s ezt mondja:

— Laci, mindenki ezt írja be, találj ki valami mást.

— De Gyula, az isten áldjon meg. Prohi adta nekem.

Hátha Prohi adta, akkor az más, akkor ezt el kell hinni.)

Atyai jóbarátom, tanítómesterem volt. Ö volt az az

.. idősebb értelmiségi, aki önművelődését könyvekkel, tanáKedves Lacii

Nem várok választ, csak jólesik írnom. Lőrincz Gyulának is írtam egy hónappal ezelőtt, ha akart volna, már Jelelt volna. Csak a képek fontosak, az ember nem? Bár azt sem tudom, milyeneket állított ki a nyár elején tőlem, fontosak-e, vagy ami éppen akadt? Ez a „Bőség“, aminek Jotóját küldöm, szerepelt már Bratislavában 1933-ban kiállításon, megvan a katalógusa annak a kiállításnak. A kép maga valahol

A kép a húszas évek közepén

Csehországban van, talán Prágában. A háború alatt össze- göngyölve várta a szörnyűségek végét, lehet, hogy megviselte a doh és a nyirok. Mérete 2 + 2.30 m.

No de most csak Neked ör- vendek egy pillanatig legalább, hisz úgy rohan velünk az időmicsoda, hogy lám, én már életem utolsó szakaszát élem, persze attól függően, hány szakaszra osztom létemet. (Apróbb szakaszok esetén, még talán csak az utolsó szakasz első negyede vagy mi, de egyáltalán nem izgat). Még bírom és jól bírom, sőt gyönyöröm a munkám. Még több nagy tervem van vázlatban, írásban és képben, ezeket mind meg szeretném valósítani életem utolsó egyharmadán. (Ez ugyanis kilencven lenne).

Van a Két Hazám barátságát hirdető képem és egyéb rokon terveim is vannak. Hát csak közöltem, s ha erre jársz, nézz be.

Kevés az, ha azt írom Gyulának is, hogy „kedves“. Drága emlékeim vagytok, mások is. Gyulának is. Neked is csak vaktában írok, és ha csak egy mód van rá — ne válaszolj a világért se, amikor már azt mondod, hogy úgy se, akkor hökkents néhány sort! — Ölel vénséges barátod

Pista

Magyaróvár, 61, XI. 15.

Í!T77

Ezekben a napúkban ér véget az országszerte megre/iatze. i gyei mekfilmfesztivál, melynek során az érdeklődők egy új cseh gyermekfilmet is láthattak, „Éljenek a kísértetek“ címmel. A képen Oldŕich Lipský alkotásának főszereplői.

Nem rendkívüli művészeti alkotás a Francia kapcsolat, hanem a bűnügyi film legjobb realista hagyományainak a modern filmezési technika nyújtotta és jól kiaknázott vizuális lehetőségekkel való remek ötvözete, tehát elsősorban mesterségbeli leg ragyogó film. A művet okkal előzte meg híre: a maga műfajának kiváló alkotása, nem csupán azért, mert középpontjában korunk legnagyobb szabású bűnözése, a heroincsempészés áll, hanem mindenekelőtt azért, mert cselekménybonyolításában és stílusában egyaránt újszerű módszereket vonultat fel.

William Fríedkin rendező egy

1961-bent megörtént eset nyote hiteles figurává a felettesei által lenézett rendőrfelügyelőt. A rendező minden egyes figurát egyéni vonásokkal felruházva önmagát elhitető egyéniségként állít elénk, olyan kiváló színészek segítségével, mint Roy Schneider, Fernando Rey, Tony LoBianco, Marcel Bozzuf- fiA válságos tényanyagon alapuló film (a végén az alkotók közlik is, hogy az egyes szereplők életbeli modelljei hány, milyen nevetségesen kevés esztendőre kerültek lakat alá) a műfaj példaszerű ismeretéről tanúskodik. Van benne például egy olyan jól fényképezett hajsza, mely szédületességében alighanem a filmtörténet legbravúrosabban „megcsinált“ jelenetei közé tartozik. S az üldözési jelenet — valószerűtlensége ellenére is — meggyőzően hat és nincs ellentétben a New York utcáin, kocsmáiban, tehát a legrealisztikusabb környezetben bonyolódó történet légkörével.

Ebben a valóságos helyszínen játszódó és a valóságot utánzó filmben a rendezőnek sikerült bemutatnia a szervezett bűn világát, a nagyhatalmú, mérhetetlen befolyással és anyagi lehetőségekkel rendelkező bűnözőszindikátusokat. A Francia kapcsolat méltán kapott néhány Oscar-díjat.

—ym-~Jelenet az amerikai filmből

mán mutatja be a kábítószer- csempészek utáni nyomozás mechanizmusát. Úgy közeledik a valóságos élet — a valóságos bűnözés és bűnüldözés — jelenségeihez, hogy ugyanakkor megőrzi és felfokozza a bűnügyi műfaj feszültségigényét, a modern filmkészítés korszerű formanyelvén élezi ki személyes párviadallá a bűnözők és detektívek küzdelmét.

Élethalálharcról van szó, amelyben az alapjában véve tragikus főhős, a bűnüldözéstől megszállott detektívfelügyelő a törvény nevében gyilkol, hogy önmagát igazolja. Gene Hackman egyszerű színészi eszközökkel formálta meg és tét-