Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-09 / 340. szám, péntek
FÄBRY ISTVÄIM: Vágási főállamügyész úr javaslatára a tárgyaláson csak a főbűnösök ügyét kívánták tárgyalni. Ez azt jelentette, hogy harminchárom olyan vezető funkcionáriust szándékoztak felelősségre vonni, akiknek a neveivel több városban, faluban vagy üzemben is találkoztak a „rend őrei“, mint „felbújtók- kal“. Ebből aztán megértettük, hogy azon a jól megrendezett tárgyaláson kívül a rozsnyói pártterület valamennyi járásában külön is ítélkezni fognak a kisebb bűnösök — mint ahogy a vádirat is szólt: a félrevezetettek, a felbujtottak — felett. Tehát a vádlottak nagy többségét azon a tárgyaláson csak tanúként akarták kihallgatni. Az igazat megvallva, ez több fiatalt meglepett, mert nekik megígérték, ha mindent szépen, töredelmesen bevalla- nak és elmondanak a felbújtók- tóI , akkor nekik megbocsátanak. Tehát a rendezés ebben a tekintetben is kifogástalan volt, mert a kihallgatásokon a bíró urakon kívül részt vettek a jegyző urak, a plébános urak, az adóhivatalok, a nyugdíjintézet is, hogy a „kisebb bűnösök“ puliitása minél tökéletesebb legyen. Akkor értettem meg csak igazán, hogy tavasszal miért keresett fel Bajcer bácsi, és miért kérlelt sírva: — Kedves fiam, tudom, hogy nektek igazatok van, de arra kérlek, hagyj békét Pista fiamnak. Nekem hét gyermekem van, s ha az útkaparói állás nem is valami fényes, de legalább biztos kenyér. Subovics bácsi abban a bányaüzemben dolgozott, ahol én. Egy úton jártunk a Sajó-réten keresztül haza, s így semmi feltűnő nem volt abban, ha a gya- logúton megvárt és hozzám szegődött: — Te. Pista. Én tisztellek és becsüllek téged, de arra kérlek, mondd meg a Jancsi fiamnak, hagyjon fel a veletek való szervezkedéssel, mert ha nem. én elvágom a nyakát! Nem akarok az üzemből kirepülni. — Hát ezt inkáb maga mondja meg Jancsinak, Subovics bácsi, hisz a maga fia — válaszoltam akkor neki. Hasonló dolgok ismétlődtek meg a berzétei útkaparó fiával is, vagy a körösi postással: elbocsátással, a nyugdíj, a rokkantsági segély megvonásával, a trafik megszüntetésével fenyegették őket. Hasonlóképp tártak el Rozsnyón. Tornaiján7- R imaszombatban, Losoncon, Rő- cén és másutt is. A tárgyalás folyamán még inkább megvilágosodott előttem, hogy a rendezés, ami ott, abban a tárgyalóteremben lejátszódott, már csak az utójátéka volt annak, ami egy-két éve folyt az üzemekben, a falvakban, az iskolákban, az adóhivatalokban és mindenütt, ahová csak elért az „igazságot oszló“ demokrácia keze. Az is világosabbá vált előttem, miért eresztettek szélnek hatodmagammal a bányaüzemből azon a kora tavaszi napon. Az elbocsátást ugyan azzal indokolták, hogy a gazdasági válság következtében az üzem kénytelen a termelését 'csökkenteni, stb., holott mi már akkor is pontosan tudtuk,x hogy mindez hazugság, mert a valódi ok: az elbocsátottak valamennyién kommunistáknak vallották magukat. A bírósági elnök a vádirat ismertetése alatt szunyókált, és ha a vádlottak többször meg nem zavarják nyugalmát köz- beszólásaikkal és tiltakozásaikkal, tökéletesen kipihente volna az éjszakai bridzs fradal- mait — gondoltam magamban. Egy nagyot ásított, aztán sorban megkérdezte a - vádlottakat: 2. — Megértették a vádat? — Igen, elnök úr, most már nagyon is jól megértettem, miért ülök én most itt. A bíró dühbe gurult, és magyarázatot kért. Az ügyvédek és az elnök között vita támadt, melybe aztán Vágási főügyész úr is beavatkozott, hangsúlyozva, hogy ez is bizonyítja, milyen megrögzött bűnözőkkel áll szemben a tisztelt bíróság. Persze Jóska még azt is hozzáfűzte feleletében, hogy tiltakozik olyan vádak ellen, amelyekhez terhelő vallomásokat veréssel kényszerített ki a csendőrség és a rendőrség, például a tornaijai és a sajó- királyi fiatalokból. Közben rá is mutatott az egyik csendőrre, akit az egész tornaijai járásban „járási pofozógép“-nek neveztek. Az egész terem hevesen tiltakozott, amiért a szadista főtörzsőrmestert tanúként idézték be ellenünk. Az elnök úr csengetett, dobolt, toporzékolt, ismételten rendreutasítva a jelenlevőket, mondván: azonnal kiürítteti a termet. Szavainak nyomatékéül berendelte a teremőröket is, akik aztán ott szorongtak a padsorok mellett. Rohamsisakjaik alól csörgött a verejték, mert a teremben a hangulaton kívül a levegő is forró volt. A beidézett tanúk prezentálásával volt a legtöbb baj, mert még az egyharmada sem volt jelen azoknak az ifjaknak, akiket hiába is kerestek, hisz legnagyobb részük vándorolt, munkát keresett szerte az országban. Megkezdődött hát a bizonyítási eljárás. Előkerültek az aktahalmazokból azok a jegyzőkönyvek, melyeket a csendőrök éveken át gondosan összegyűjtöttek. Nem volt irigylésre méltó az elnök úr munkája, aki azon iparkodott, hogy eligazodjon a hatalmas papírhegyek között, melyek az egész asztalt megtöltötték — részben mint a kihallgatások jegyzőkönyvei, részben mint tárgyi bizonyítékok. Hej, de sok pofon, rúgás, „talpalás“ eredménye volt mindaz, ami az asztalt elborította. Az asztalon a kis piros könyvek egész halmaza tornyosult: á Kommunista Ifjúmunkás Szövetség csehszlovákiai szekciójának igazolványai, melyeket a házkutatások során szedtek össze a csendőrök. Ott voltak a szervezetek jegyzőkönyvei, bélyegzők, röpiratok, körlevelek, felhívások, no meg a forradalmi daloskönyvek is. Nem voltak eléggé elővigyázatosak a fiúk és lányok. Elhízták magukat, megszédültek az egyes akciók sikereitől, pedig állandóan figyelmeztettek az idősebb elvtársak: mennél kevesebb írott anyagot tartsunk otthon, igazolványainkat rejtsük el jól, stb. Ök. előre látták, hogy a sikeres akciók kihívják a hatóságok haragját, és igazuk volt. A fogdmegeket egész Szlovákia területéről összegyűjtve, egyszerre csaptak le ránk — még csak értesíteni sem volt időnk az egyes városokat és falvakat. A fő szervezőket, a „felbujtókat“ minden járásban lakat alá helyezték. Engem például a munkahelyemen tartóztattak le, és Jóska bátyámmal egy láncra fűzve vittek a rimaszombati sitibe, ahol már sok jó ismerősünkkel' találkoztunk. Hosszú hetek teltek el vizsgálati fogságban, folytak a kihallgatások, újakat hoztak, egyszóval — tökéletes munka volt. Az újságok azt írták: „Rend és nyugalom lesz“. Annál nagyobb volt aztán a meglepetés, amikor a fogházban kitört az éhségsztrájk. Az ország több részében tiltakozó gyűléseken követelték szabadlábra helyezésünket. A rimaszombati dolgozók is a börtön elé vonultak május elsején. Mi az ablakokból integetve, az Internacionálét énekelve üdvözöltük őket mindaddig, míg meg nem érkeztek a rend őrei, akik aztán agyba-főbe verték a tüntetőket. Mi aránylag könnyen megúsztuk: néhány napi sötét zárkával — a börtönszabályok megsértése címén. Az éhségsztrájknak viszont meg volt a foganatja, mert 1— 2 hónapos vizsgálati fogság után — hármunkat kivéve — szabadlábra helyezték az ifiket. Vajdát és engem csak két hónappal később engedték ki, ideiglenesen, a tárgyalásig. — Maga Tornaiján, Királyiban, Ilorkán, Kőrösön, Kraszna- horka-váralján és másutt arra ISzította az ifjúságot, hogy ne hagyják magukat, követeljenek „munkát, kenyeret“, felvonulásokat, éhségtüntetéseket szervezzenek, és kényszerítsék a hatóságokat, hogy ha munkát nem tudnak biztosítani, adjanak tisztességes munkanélküli segélyt. Igaz ez? — olvasta a fejemre a vádat a bíróság elnöke. — Igaz, elnök úr! De mi abban a bűn, ha az ember nem akar éhen halni? — S ki bízta meg magát ilyen lázítással? — Senki. Ezt én, mint kommunista, személyes kötelességemnek tartottam. — Elismeri azt is, hogy egy több éve betiltott szervezetnek volt a vezetője? — Igen! Kommunista vagyok, és tudtommal pártom ebben az országban legálisan működik. Pártomnak jogában van gyűléseket tartani — még a fiatalok között is. Vagy már az is bűn, ha valaki a kommunista párt tagja? —- Rendreutasítom! Itt nem népgyíílésen van! Arra feleljen, amit kérdeztem. Ezeken az igazolványokon az olvasható, hogy: a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége csehszlovákiai szekciójának igazolványa. Valamennyit maga írta alá — tehát tiltott szervezetbe toborzott. — Igen, de az is rajta van, hogy az igazolvány az Ifjú Kommunisták Lapjá-nak az igazolványa. — További vád maga ellen, hogy több városban a gyűléseiken arra oktatta a fiatalokat, hogy ha katonák lesznek, s'o- ha ne fogjanak fegyvert a Szovjetunió népei ellen, mert ők a maguk testvérei, hogy Oroszországban a pokolba kergették az urakat, akik kiszipo-. lyozták a szegény népet, s ezért ott nincs munkanélküliség, mint nálunk. Elismeri azt? — Igen, elismerem, mert ez valóság. Vagy talán nálunk “ nem szabad igazat mondani arról az országról, amellyel éppen a közelmúltban kötöttünk barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést? — Megtiltom, hogy a bíróságnak kérdéseket tegyen fel! És utoljára figyelmeztetem, hogy maga itt vádlott, és csak a feltett kérdésekre van joga felelni. Különben megvonom a szót! Itt vau a forradalmi daloskönyv. Bele van írva, hogy a maga tulajdona, saját keze írása. Ezt a könyvet a házkutatások során, Péntekék lakásában találták. Hogy került oda? — Ha ott találták, érthető, hogy tőlem kapta. De miért bűn az, hogy a saját tulajdonomat valakinek kölcsönadom? (A holnapi számunkban folytatjuk) összefogással A legfontosabb a felkészültség % A legtávolabbi község 50 kilométerre van Már épül az új istálló Susányi István, a Tornaijai (SafarikovoJ Állami Gazdaság üzemi pártbizottságának elnöke 1960-tól lektora a járási párt- bizottságnak. De nem csupán gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik, hanem elméleti felkészültséggel is, hiszen egyéves tanfolyamon vett részt a pártfőiskolán. Amikor azt kérdeztük tőle, mi jellemzi a jó előadót, nem kellett sokáig gondolkoznia a válaszon. — Mindenekelőtt a felkészültség — mondta, majd így folytatta: — A téma magyarázásakor lehetőleg konkrét példákból kell kiindulni. Az előadásokat sohasem lehet csupán felolvasni. A pártoktatásnak meg kell tanítania az embereket' az irodalommal bánni. A sajtót is figyelemmel kell kísérni. Ma már egyszerűen lehetetlenség, hogy valaki ne olvasson újságot, ne hallgasson rádiót, vagy ne nézzen tévét. Az állami gazdaság üzemi ‘pártbizottságának 36 tagú a lektorcsoportja. Igaz, a csoportnak nem minden tagja ad elő, van, aki csak kört vezet. Az alapfokon hat kör működik. Itt nehezíti az oktatást, hogy ennek résztvevői különböző időszakban dolgoznak. Ezért az előadásokat igyekeznek télen megtartani. Középfokon két kört hoztak létre. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére hatan járnak a szervezet tagjai közül. A kommunisták közül csak a betegek és az ágyhoz kötött idős emberek nem járnak pártoktatásra. A tagjelöltek túlnyomó többsége az alapfokú oktatáson vesz részt, a pártonkívüliek pedig szakszervezeti oktatásra járnakNemcsak a pártoktatás szervezése jelent igényes feladatot a 13-tagú üzemi pártbizottság számára, hanem az ideológiai munka, a tagság fiatalítása, sőt a mindennapi szervezés is, hiszen nyolc alapszervezet 200 tagjának munkáját kell összehangolnia. A termelési feladatokról nem is beszélve: a közel 10 000 hektáron gazdálkodó állami gazdaság 1100 dolgozót foglalkoztat, a járás legnagyobb és a város egyetlen mezőgazdasági üzeme. A gazdaság egy éve növekedett meg, amikor átvett három szövetkezetei: az otrokócsit (Otrokoc), a harkácsi (Gemerská Ves) és a szkárosit (Skerešovo). A gazdaság főleg gabonatermesztés- téssel, cukorrépa termesztéssel, valamint szarvasmarha-, broi- lercsirke- és juhtenyésztéssel foglalkozik. Az üzemi pártbizottság, illetve a gazdaság feladatait még igényesebbé teszi az, hogy a hatáskörébe tartozó községek közül a legtávolabbi a várostól 50 kilométerre van. A mezőgazdasági csúcsmunkák idején a helyi ruházati üzem dolgozói, illetve a város iskoláinak tanulói is segítenek a gazdaságnak. Az üzemi pártbizottság, illetve a gazdaság és a város közti szoros együttműködés nyilván annak is tulajdonítható, hogy Susányi elvtárs egyben a városi pártbizottság alelnöke. A pártelnök a gondokról is nyíltan beszél. Például arról, hogy a legnehezebb embert találni a szarvasmarha-tenyésztésbe. Ennek a kérdésnek a megoldását attól az ezer férőhelyes korszerű istállótól várják, melynek építését — Oldalfalán (Stránska) — már meg is kezdték. Az új létesítményben a tehéngondozás már nem lesz olyan nehéz munka, mint a jelenlegi körülmények között. Susányi elvlárs azt is elmondja, hogy az egy éve hozzájuk csatolt szövetkezetek volt tagjainak alkalmazkodniuk kellett az állami tulajdont képező gazdaság új feltételeihez, az új viszonyokhoz, s ez nem ment egyik napról a másikra. Gondot okozott a tisztségek elosztása is, továbbá a nők politikai aktivizálása. A pártszervezet 200 tagja közt csak 7 nő van. Igaz, ebből kettő tagja az üzemi pártbizottságnak. Az üzemi pártbizottság és az alapszervezetek kapcsolata jó. Ehhez az is hozzájárul, hogy az üzemi pártbizottság elnöke részt vesz az alapszervezetek gyűlésein. A tagság átlagos életkorát tekintve a legfiatalabb alapszervezet az, amelyik a gépesítésben tevékenykedik. Az itt dolgozók két szocialista munkabrigádot hoztak létre. A gazdaságnak minden feltétele megvan ahhoz, hogy élén az üzemi pártbizottsággal az alapszervezetek hatékony munkájával a párttagok és a pártonkívüliek összefogásával, a még meglevő nehézségeket leküzdve az eddigieknél is jobb eredményeket érjen el. FÜLÖP IMRE Baráti verseny A szov jel—csehszlovák testvéri és internacionalista kapcsolatok további elmélyítésének egyik formája a szocialista munkaverseny. A kelet-szlovákiai kerület vállalatai például az Ukrán SZSZK kárpát-ukrajnai területének vállalataival versenyeznek. Ebbe a mozgalomba a liumennéi Chemlon vállalat is bekapcsolódott, versenypartnere a perecsini vegyipari kombinát. A liumennéi Chemlon dolgozói az akciók keretében szocialista felajánlást tettek, melyben vállalták, hogy az idei tervfeladatokat már december 28-ig teljesítik, s terven felül 15 millió korona értékű műszálat gyártanak. Ezenkívül ígéretet tettek a termékek minőségének megjavítására, meg arra, hogy takarékoskodni fognak az energiával és a nyersanyagokkal. Olyan pótalkatrészek gyártását is elkezdik, amelyeket eddig a tőkésországokból kellett behozni. Exportfeladataikat az Októberi Forradalom 60. évfordulójának napjáig teljesítették. Aktivitásról és kezdeményezésről tesznek tanúságot a vállalat dolgozói az újítómozgalomban is: az idén 400 újítási javaslatot adnak be, amelyek gazdasági haszna meghaladja az 5 millió koronát. Ezenkívül segítenek új kapacitások építésében a környezet szebbé tételére, s e célból 80 000 órát dolgoznak le társadalmi munkában. Az idei év első kilenc hónapjának eredményei azt mutatják, hogy a Chemlon dolgozói sikeresen teljesítik, sőt túlszárnyalják felajánlásukat. A bruttó termelés tervét több mint 11,9 millió korona értékben túlteljesítették, 2538 tonnával csökkentették a tüzelőanyag- és energiafogyasztást, és saját műhelyeikben 1 700 000 korona értékben készítettek olyan alkatrészeket, amelyeket korábban a tőkésországokból kellett importálni. Az újítók eddig 332 újítási javaslattal álltak elő, ebből 132-t már megvalósítottak, s a belőlük származó haszon 3,3 millió koronát tesz ki. Ezenkívül segítettek a Chemlon dolgozói egyes efsz- eknek a mezőgazdasági gépek megjavításában, s az aratás és a burgonyaszedés idején társadalmi munkában több mint 76 ezer órát dolgoztak. Sikeresen érvényesítik a progresszív szovjet munkamódszereket, különösen a szaratovi mozgalom fejlődik sikeresen amelybe eddig 300 dolgozó kapcsolódott be. A Chemlon dolgozóinak küldöttsége nemrég ellátogatott a perecsini vegyipari kombinátba, ahol tájékozódott a dolgozók életéről és munkájáról. A közeljövőben a perecsiniek viszonozzák a humennéiak látogatását, s megtárgyalják a további együttműködés lehetőségeit. Annak ellenére, hogy a két vállalat versenye az Októberi Forradalom 60. évfordulója alkalmából tartott értékelésen véget ért, az együttműködési a jövőben tovább akarják folytatni, és újabb szocialista munkaversenyeket szerveznek. JOZEF HODOR, a hmmennéi Chemlon vállalat dolgozója
