Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-09 / 340. szám, péntek

^ndolatok az irodalomterjesztöfc országos szemináriuma kapcsán

1

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága kérésének megfelelően valamennyi járási bizottság azokat a népművelőket küldte a közelmúltban Galántárä, az irodalomnépszerűsítők országos szemináriumára, akik hisznek a korszerű lrodalomterjesztés jelentőségében. Kételyemet csak táplálta a vasárnap délelőtt, a találkozó harmadik napja, amikorra a részvevők száma a pénteki negyvenről huszonháromra

csappant. E „sietséget“ talán az okozta, hogy a résztvevők sok hasznos előadást hallhattak ugyan a magyar irodalom nagyjairól és szülőföldünk irodalmi hagyományairól, de a könyvterjesztésről és a könyvtári munkáról vajmi keveset. Holott — mint az a három nap alatt többször kiderült —, elsősorban az irodalomterjesztés módszertani kérdései érdekelték volna őket. De okozhatta-e az irodalmunk múltjáról-jelené- ről jzóló előadások sora né- hányak idő előtti távozását, amikor ezek az előadások éppen az irodalomterjesztőkhöz szóltak.

Az írodalomnépszerűsítő

munkaköre tág, ezért rengeteg tényező határozza meg. Vegyük például a gyerekeket. Áldatlan feladat annak a fiatalnak ajánlani Csokonait, Kölcseyt, Tompát vagy Berzsenyit, aki nem jár vagy nem járt gimnáziumba. A kilencedik osztályig nem találkozik ezekkel a nevekkel, mert nincsenek a tananyagban, utána sem, hiszen vagy szaktanintézetbe kerül, ahol a szakma elsajátítása a fő hangsúly, vagy szakközépiskolába, amelyből már kevesebb a magyar nyelvű, s ha mégis magyarba kerül, tér: ászetes, hogy anyanyelvi irodalma ott sem szerepel a fő tantárgyak között. A munkásfiatalok — és nemcsak azok — szegényes irodalmi ismereteit a könyvterjesztőnek is gazdagítania kellene. De hogyan, miképpen, milyen módszerek alkalmazásával? — hangzott el többször a kérdés.

A módszerek szinte járásonként különböznek. Van, ahol a pedagógus, van, ahol a könyvesbolt vezetője, a könyvbizalmi, a könyvtáros stb. terjeszti a könyvet. MindenH külön- külön, saját lehetőségeinek birodalmában. Persze, országos szemmel mérve, kis birodalmak ezek, jelentőségük viszont mérhetetlenül nagy és sok esetben példaadó. Csupán nagy

nagy szívvel, tele kedvvel, hittel lehet ezt a munkát tenni. Mint ahogy teszik is a Csallóköztől a Bodrogközig sok helyütt, de: még nem mindenütt. Hol a leghatékonyabban? A vasárnap délelőtti vitában kiderült, hogy Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) és Galántán. Vagyis azokban a járásokban, amelyekben a CSEMADOK s annak alapszervezetei a pártbizottságok, a jnb kulturális szakosztályával és a helyi nemzeti bizottságokkal, a könyvtárak dolgozóival és a pedagógusokkal, bár még nem elég gyakran,- de az egymást segítés szándékával, együttesen beszélik meg az irodalom-népszerűsítés sugallta teehdőket. Persze, ezekben a járásokban is vannak zökkenők. A dunaszerdahelyi könyvesboltban például januártól márciusig szinte alig volt kínálandó magyar könyv, s hogy mégis ebben a könyvesboltban adják el a legtöbb Madách-könyvet, az a lelkes eladóknak s vezetőjüknek köszönhető. Tehát elsősorban egyéneknek és nem intézményeknek, szervezeteknek. A galántai járásban is hasonló a helyzet. Ott is néhány lelkes ember munkájának tulajdonítható a könyv népszerűsége. Bizonyítja ezt az is, hogy az országos szemináriumra a járás területén dolgozó valamennyi magyar szakos tanárt meghívta a CSEMADOK JB, de talán kettő, ha megjelent.

Mekkora tehát az egyén szerepe és vállalásának súlya az irodalomterjesztésben? A két említett járás példája igazolja, hogy mérhetetlenül nagy, mégis amondó vagyok, hogy nem fetisizálható.

Nem szabad fetisizálni, inkább népszerűsíteni a bevált módszereket — dedikációs délutánokat, író—olvasó találkozókat, árusítással egybekötött könyvkiállításokat iskolákban, üzemekben, gyárakban, szövetkezetekben stb. —, és minden könyvterjesztőnek lehetőséget nyújtani e módszerek alkalmazásához.

A Madách Könyvkiadó már jelezte, hol kellene kezdeni, amikor a CSEMADOK valamennyi járási bizottságának elküldte a jövő évben általa kiadandó könyvekről írott tájékoztatóját, s felkérte a tagokat, hogy a járási könyvesboltokban, vagy a CSEMADOK járási bizottságainak irodalmi szakbizottságaiban jelentsék be, melyik könyvből hány példányszámra tartanak igényt. Ezt az ötletet a szemináriumon is többen megdicsérték, ám megemlítették, hogy az időponttal baj volt. Késő tavaszszal kapták kézhez, amikor az iskolákban már folytak az év végi vizsgák, Kezdődtek a nyári szabadságok s ráadásul, több CSEMADOK járási bizottságában a fiókba került e tájékoztató, ahol minden bizonnyal máig is hever. A Madách Könyvkiadó, mint arra képviselője itt is fényt derített, okult a megtörténtekből, s jövőre kellő időben — már januárban vagy februárban — szétkiildi könyvtájékoztatóját, s nem csupán a CSEMADOK járási bizottságainak, hanem mind az 514 alap- szervezetbe, valamennyi magyar tannyelvű iskolába és könyvesboltba.

Szó esett könyvtáraink helyzetéről is, igaz, olyan fórumon, amelyen a központi irodalmi szakbizottság tizennégy meghívott tagja közül csak négyen jelentek meg. Pedig hiszem, hasznos lett volna megtudniuk, hogy nagyon sok községben kevés a magyar könyv, hogy a CSEMADOK aktivistái keveset törődnek a könyvtárak munkájával, s hogy létezik olyan község is — a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás küldöttje szerint —, amelyben a polgárok azt sem tudják, van-e könyvtár. Többen javasolták, nem ártana, ha nagyobb figyelmet szentelnénk a községi és az iskolai könyvtárosok képzésére.

Mindebből arra következtethetünk, hogy ideje lenne már megvalósítani azt a tanácskozást, amelynek megrendezését már két évvel ezelőtt javasolta a CSEMADOK KB a kulturális minisztériumnak. Ezen a tanácskozáson találkozhatnának azok, akik érdekeltek a könyvterjesztés kérdéseiben.

„Halhatatlan testőreink“ — így jellemzi Sütő András a könyveket. Mivel a műveltségi szint általános emelkedése napjainkban olyan mennyiségi és minőségi követelményeket támaszt, ennek az „apostoli“ munkát végzők nem tudnak minden igényt kielégítően megfelelni. Ez természetes. De addig is, amíg az irodalomnépszerűsítők és a könyvterjesztők munkája módszertanilag kidolgozatlan marad, amíg e területre vonatkozó szervezési tényezők — a szocialista kulturális élet kritériumainak, pártunk kultúrpolitikájának megfelelően — nem lesznek egységesítve és mindenütt érvényesek, addig a Galántán megjelentek könyvszeretetére és lelkes munkájára hallatlanul nagy szükségünk lesz. S persze, azután is.

SZIGETI LÁSZLÓ

Kereskedelem éj MU szisiglel

Látogatás a Szlovák Könyvnagykereskedelmi Vállalatnál

Október útján

NEMZETKÖZI KÖNYVKIÁLLÍTÁS BRATISLAVÁBAN

Úttörő feladatot vállalt magára a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvállalata, a Smena, amikor három évv.I ezelőtt „A jövő az ifjúságé“ címmel megrendezte a szocialista országok ifjúsági könyv- és lapkiadó vállalatainak I. nemzetközi kiállítását. Mivel a kiállítás egybeesett a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójával, kísérő akcióként nemzetközi szimpóziumot tartottak „Az ifjúság harca a fasizmus és a háború ellen az irodalom tükrében“ címmel neves hazai és külföldi írók, költők, alkotók részvételével.

Addig soha ilyen széles fórumon nem találkoztak még azok, akiknek valami közük van a gyermekeknek és az ifjúságnak szóló irodalomhoz. Érthető tehát, hogy mind a szimpózium, mind pedig a kiállítás nagy visszhangot váltott ki, és már akkor elhangzott — bár csak bátortalan indítványként —, hogv érdemes lenne ezt a hasznos kezdeményezést folytatni és rendszeressé tenni.

Háromévi vajúdás után Október útján címmel Bratislavában, a Kultúra Házában ismét megnyitották a szocialista országok ifjúsági könyv- és lapkiadóinak nemzetközi kiállítását. A kiállítás szerves részeként nemzetközi szimpóziumot tartottak „A Nagy Október forradalmi hagyatéka a gyermek- és ifjúsági irodalomban címmel. Révbe jutott egy nemes kezdeményezés, ami a már említett szerveken és intézményeken kívül az SZSZK Kulturális Minisztériumának és a Mladá fronta kiadóvállalatnak az érdeme.

A szocialista országok ifjúsági könyv- és lapkiadó vállalatainak II. nemzetközi kiállítása az előzőhöz képest terjedelmében és tartalmában is gazdagodott. Kilenc ország másféltucat kiadóvállalata mutatkozik be rajta. Először vesznek részt a Mongol Népköztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság és Kuba gyermek és ifjúsági könyv- és lapkiadói.

A látogatók több mint 3000 kiállított könyv és mintegy 500 sajtótermék közvetítésével megismerkedhetnek a szocialista országok ifjúsági irodalmával, kiadói rendszerével és kiadói politikájával. A két hazai kiadón, a Smenán és a Mladá frontén kívül a Szovjetuniót a Molodala Gvargyija és a kijevi Mologyozs képviseli mintegy 500 kiadvánnyal és a további sajtótermékekkel. Gazdagon képviselteti magát Magyar- ország is a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó és az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat révén.

Az idei kiállítás vezérfonala a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az emberiség történelmének legnagyobb sorsfordulója. A kiállítás kiemeli Október forradalmi hagyatékának jelentőségét az emberiségre és főleg a világ haladó ifjúságára nézve a békéért, szabadságért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért folyó küzdelemben. Ezt fejezi ki mindenekelőtt a kiállítás első része, amelyben az összes részvevők közösen mutatják be könyvek, dokumentumok, eredeti fakszimilék, fényképek és egyéb műalkotások segítségével a Nagy Október korszakalkotó győzelmét.

Ezenkívül egész sor szakmai értekezletre, alkotó találkozóra és egyéb rendezvényre kerül sor, s így a kiállítás minden bizonnyal hozzájárul a szocialista országok ifjúsági kiadói között fennálló kapcsolatok elmélyítéséhez, a tapasztalatok kicseréléséhez és az írott szó terjesztéséhez az ifjú nemzedék tudatáénak szocialista formálása érdekében.

PALÄGYI LAJOS

Beköszöntött ,a nagy téli könyvvásárok ideje. Ez adta az alkalmat arra, hogy elbeszélgessünk Marcel Hajnýv al, a Szlovák Könyvnagykereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettesével és Alžbeta Korkovával, a magyar osztály vezetőjével. Noha a vásárló — az olvasó — közvetlenül csupán a kiskereskedelemmel (a könyvesboltokkal) érintkezik, bizonyára az is érdekli, hogyan, milyen utakon jutnak el a magyar könyvek az érdeklődő nagyközönséghez. Elsősorban a bratislavai Madách Kiadó, a Pravda és a Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztősége hivatott rá, hogy ellássa olvasóinkat magyar nyelven megjelentetett politikai, társadalomtudományi, szépirodalmi, ifjúsági stb. irodalommal és iskoláinkat tankönyvekkel. De — bár nem rendszeresen — más szlovákiai kiadók' gondozásában is jelennek meg magyar nyelvű könyvek (pl. a Mladé letánál). Kiadóink persze azonfelül, hogy megjelentetik saját kiadványaikat, kereskedelmi szervezeteinkkel együttműködve könyvbehozatallal is foglalkoznak. (Legnagyobb számban a Madách és a Pravda Kiadó hoz be könyveket Magyarországról.) A kiadói „csatornákon“ kívül a prágai Magyar Kultúrán és a Szlovák Könyvnagykereskedelmi Vállalaton keresztül jutnak el az MNK-ban kiadott könyvek olvasóinkhoz.

Az SZKV — noha kereskedelmi vállalat — igen jelentős kultúrpolitikai feladatot teljesít.

— Számos kötelezettségünkön túl —• mondja Marcel Haj- ný igazgatóhelyettes — egyik fontos feladatunk az is, hogy a baráti Magyarországról importált könyvekkel kielégítsük a csehszlovákiai magyar nemzetiség irodalmi szükségleteit.

Átlapozzuk a vállalat ez évi könyvbehozatali tervét és a budapesti Kultúra, Könyv- és Folyóirat Külkereskedelmi Vállalathoz továbbított rendeléseit. Kiderül: rendkívül gazdag a választék, melyet a vállalat — ,a Slovenská kniha három kerületi (bratislavai, žilinai, prešovi) igazgatósága közvetítésével — a vásárlók ezreinek kínál. De hogyan is születik ez a tág választási lehetőség? És hogyan élünk lehetőségeinkkel?

— A magyarországi partnervállalattal évek óta példásan jók a kapcsolataink — fejezi ki megelégedettségét az igazgatóhelyettes. — Természete^ sen nemcsak a „hivatalos“ együttműködésünk jó, hanem a személyes kapcsolataink is kiválóak. Amin — és nemcsak a kereskedelemben — szintén igencsak sok múlik. A választás lehetősége? Ott kezdődik, hogy a budapesti Kultúra minden év végén megküldi nekünk a Magyar Könyvkiadók Programját, mely — műfajra való tekintet nélkül — minden Magyarországon megjelenő műről tömör tájékoztató leírást ad.

E programot aztán — az igazgatóságok révén — továbbítjuk a könyvesboltokhoz, amelyek teljesen önállóan megrendelik a számukra szükséges műveket a kellő példányszámban. A befutott megrendeléseket feldolgozzuk és minden év márciusának elején továbbítjuk a budapesti Kultúrához.

— Tehát lényegében a könyvesboltokon múlik, hogyan élünk lehetőségeinkkel?

Csótó László rajza

— Igen, nagyobbrészt.

Korková osztályvezető átadja

a könyvesboltok idei rendelésének jegyzékét. Lapozgatom, nézegetem. Nagyon érdekes tükre e jegyzék a könyvesboltok tevékenységének, ízlésformáló munkájának. Tanulságos lenne elemezni, egy-egy könyvesbolt hogyan, milyen meggondolások, elvek, szempontok szerint alakítja a könyvespultokra és -polcokra kerülő irodalom struktúráját. Mert igen sok függ attól is, mit kínálunk a vevőnek (különösen a tájéko- zatlanabbjának), mivel szolgálhatunk neki. A problémák közül itt most csupán azt említem, meg, hogy túlságosan kevés könyvesboltjaink rendelés seiben a mezőgazdasági és az egészségügyi irodalom. Ez olyan fogyatékosság, amivel, már a vállalat tanácsadó testülete is foglalkozott és a Slovenská kniha kerületi igazgatóságainak javaslatot tett kiküszöbölésére. Lakosságunk jelentékeny hányada a mezőgazdaságban dolgozik, és éppen mezőgazda- sági szakirodalomból nincs elegendő. Talán nincs érdeklődés a földművesszövetkezetek és állami gazdaságok vezetői részéről. Tapasztalataink azt mutatják, hogy mezőgazdasági üzemeink könyvtárai foghíjasak vagy éppenséggel üresek. Elképzelhető-e korszerű mezőgazdaság megfelelő szakirodalom nélkül? Aligha.

' Az SZKV összesített behozatali tervét is átnézem. Ezt már konkrétan az egyes magyarországi kiadók szerint állítják össze. Melyik kiadótól melyik szerző milyen művét hány példányszámban igényli Csehszlovákia. Nagyon széles a megrendelt művek skálája, színes a paletta, mind műfajilag, mind tematikailag. Nem könnyű a Kossuth, a Szépirodalmi, az Európa, a Magvető, az Akadémiai Kiadó és a többi magyarországi könyvkiadók gazdag terméséből kiválasztani a szükségleteinknek megfelelő irodalmat.

— Végül is hogyan, milyen kritériumok szerint áll össze a megrendelendő művek végleges listája? — kérdezem.

— A vállalat e kérdésben tanácsadó testületére támaszkodik. Ez a behozatali bizottság, mely a kiadói főigazgatóság, a könyvkiadók és a könyvesboltok képviselőiből áll. Tíz tagja van, elnöke jelenleg dr. Fó- nod Zoltán, a Madách Könyvkiadó igazgatója. A kritériumok? Több szempontot figyelembe veszünk. De az alapvető kritérium: a kultúrpolitikai elvek kellő érvényesülése, az értékes klasszikus és a mai komoly irodalom terjesztése. A szórakoztató irodalomból pl. két művet hoztuk be az idén. Az egyiket 1975, a másikat 1500 példányban. (A boltok igénylése persze jóval magasabb volt.) Ám nagyobb mértékben behozz

uk a mai magyar jő besztszel- ler-írók műveit.

Az SZKV közvetítő tevékenységével jelentős szerepet játszik a csehszlovákiai magyarság közművelődésében, ezért a reá háruló társadalmi felelősség sem csekély, jól és helyesen kell sáfárkodnia azzal a tekintélyes devizakerettel, melyet államunk a magyar nemzetiség kulturális szükségleteinek kielégítése céljából évente rendelkezésére bocsát. És e felelősség évről évre növekszik a behozott könyvek mennyiségével egyenes arányban. Tavaly és ez év elején könyvesboltjainkban viszonylag kevés magyar könyvet lehetett kapni, ezért is mintegy 20 százalékkal növelték a könyvbehozatali keretet az elmúlt évhez viszonyítva. Ez a növekedés pénzben kifejezve 1 millió 800 ezer korona. A vállalat évenként két ízben rendel könyveket partnerétől. Az utánrendelés lehetővé teszi, hogy a kiskereskedelem kiigazítsa az első rendelés esetleges hiányosságait. Évenként kb. 2500 művet hoz be , a vállalat, ebből kb. 1500 új alkotást. Az idén még érkezik egy nagýobb szállítmány. Tehát megvan rá a remény, hogy a decemberi könyvvásárokon az olvasók még számos értékes művet megkaphassanak, olyan könyveket is, amelveket az év elején hiába kerestek.

KÖVESDI JÁNOS