Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-09 / 340. szám, péntek

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK* SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA — 1977. december 9. PÉNTEK BRATISLAVA 0 XXX. ÉVFOLYAM 340. szám Ára 50 fillér A HÉTFEJÜ SÁRKÁNY Mégiscsak elintéztük a 81 éves Petényi Erzsi néni (Bratisla­va, Panenská 6.) ügyét. Nem nagy ügyről volt sző. A gáz­fűtés hőszabályozóját kellett megigazítani. Enyhén szólva is, ha a szerelő ezen egy órát dolgozott, akkor nemcsak pepe­cselt, hanem lopta a napot. Ez valóban nem nagy munka, nem nagy ügy. Mégis a közel százezer példányban megjelenő Űj Szó nemcsak foglalkozott ezzel az üggyel, nemcsak elin­tézte ezt a jelentéktelen apróságot, hanem íme: vezércikket is ír és közöl róla. Miről van hát akkor szó? Az ügy — ügyecske! — elinté­zéséről szóló kis írásunkat (1977. XI. 29.) ezzel fejeztük be: „Mi lenne, ha minden javítás elvégzéséhez ennyi energiára, utánjárásra, kilincselésre, igazgatói közbenjárásra lenne szük­ség?“ Hát igen: ini lenne? Röviden érzékeltetjük: ez egy órai munka igen szerényen számítva is kb. 1000, egyezer koronába került a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak. Hogyan? Ügy, és itt kezdődik a dolog, hogy szerkesztőségünk munka­társának, aki az ügy elintézését kezébe vette, erre az ügyre jó egynéhány napja ráment.. Azután: telefon, levelezés, népi ellenőrző bizottság elnöke, panasziroda vezetője, házkezelő* ség, lakásgazdálkodási hivatal igazgatója stb. — nem so­roljuk tovább, mivel csupán a puszta tények felsorolása elvin­né az e cikknek szánt egész helyet. Ám az 1000 korona biztos. (Petényi néni idejét nem számítjuk, mert ő nyugdíjas.} Minek nevezik az ilyen ügyintézést? Bürokráciának! Ki fizeti, kinek a zsebéből megy ez az 1000 korona? Menjünk tovább. Munkásnak, aki rosszul dolgozik, selejtet termel, ezt a selejtet levonják a béréből, megfizettetik vele, szóval a rossz munkát, ennek következményét, a selejtet a saját zsebében érzi meg. Ezzel minden bizonnyal mindenki egyetért, mivel senki sem dobálja drága pénzét selejtes áru­ért, tehát a termék jó minőségét biztosítani kell. No már most: minek nevezzük a bürokráciát, milyen mun­kának, a munka milyen termékének? Selejtnek! És ezt a se­lejtet, ezt az 1000 koronát kinek a béréből vonják le, kivel fizettetik meg? Az állammal! Eljutottunk három fontos következtetésig: a bürokrácia közönséges selejtes munka, ezt a selejtet nagyon sajátos és furcsa módon az állam fizeti meg, az állam pedig mi va- - gyünk. De mit mondhatunk még a bürokráciáról? Sok mindent! Többek között azt, hogy mivel selejtes munka, éppen ezért e termék gyártója olyan felelőtlen ember, akit egyszerűen nem érdekel, hogy másoknak bosszúságot, kellemetlenséget okoz. Az ügy mögött nem látja az ember a maga nagy gond­jával, nem látja, hogy Petényi néni gázfűtésének hőszabályo­zója télen romlott el. (Bezzeg, ha a bürokrata gázfűtésének liőszabályozója romlana el, micsoda patáliát csapna, mennyi­re fel volna háborodva.) Mindegy, hogy most hőszabályozóról beszélünk, vagy azt az ember ezernyi más ügyes-bajos dol­gával helyettesítjük. Arról van szó, hogy minden ügy mögött ember áll, történetesen azzal az üggyel, amely neki az adott esetben a legfontosabb. Nincs jelentéktelen ügy, ügy van, valamely embernek az ügye. A bürokrata azt hiszi, hogy az ügyfél van őérte. Pedig for­dítva: most nem bürokratáról beszélünk, haneut valamely tisztviselőről, dolgozóról, aki a többi emberért, a többi hason­ló dolgozóért van. Amilyen egyszerű dolognak latszik ez, amint azt a saját bőrünkön oly sokszor tapasztaljuk, a való­ságban annál nehezebb megvalósítani. Pedig ha valamely tár­sadalmi-gazdasági rendszerben ezt meg kell és meg is lehet valósítani, akkor a szocialista rendszerben meg kell és meg is lehet valósítani. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy ha­zánkban a nép van hatalmon. Még egy mozzanatot a bürokráciáról. Petényi néni lojális velünk, ettől a rendszertől kapja nyugdíját. Ám megtörtén­het-e, hogy valaki a hivatalnokot, a bürokratát összekeveri a társadalmi rendszerrel, az államhatalommal? Nem véletlenül adtuk ez írásunk címéül: A hétfejű sári kány. Hét feje van a sárkánynak, s ennek a sárkánynak mind a hét fejét le kell vágni, mégpedig úgy, hogy azok többé ne nőhessenek ki. Ne nőhessenek ki, mert különbé^ a hőszabá­lyozó legközelebbi javítása újabb 1000 koronába kerül a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak, saját államunknak, tehát mindnyájunknak. BÁTKY LÁSZLÖ MEGKEZDŐDÖTT A CSEHSZLOVÁKIAI ÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK ALAKULÓ KONGRESSZUSA JAVÍTANI KELL A TERMELÉS MINŐSÉGÉT Ülést tartott a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság (CSTK) — Ülést tartott teg­nap Bratislavában a nyugat­szlovákiai kerületi pártbizott­ság. A tanácskozáson jelen volt Milosav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára és Rudolf Netík, az SZLKP KB osztály- vezetője. A jelenlevők a nyu­gat-szlovákiai kerület fejleszté­sének jövő évi fő feladatait vitatták meg. A kerületi párt­bizottság elnökségének jelenté­sét Ignác Janák, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a kerületi pártbizottság vezető titkára terjesztette elő. Megállapította, hogy a kerület ipara az idei év eltelt tíz hónapiában 0,7 százalékkal túlteljesítette a tervet. A mostani ötéves terv­időszak első két évében a brut­tó mezőgazdasági termelés ter­vét 100,1 százalékra sikerült teljesíteni. Janák elvtárs ezután a jövő évi feladatokkal foglal­kozott. A terv szerint az ipari termelésnek 8,4, az építőipari termelésnek 8,1, az exportnak több mint 10 százalékkal kell növekednie. A vitában Miloslav Hruško­vič evltárs is felszólalt. Hang­súlyozta, hogy a 6. ötéves terv jövő évi feladatai végrehajtásá­nak érdekében igényes párt­munkát kell végezni. Eszmei és művészi szempontból igényes alkotó munkával társadalmi céljaink valóra váltósáért A párt- és kormányküldöttséget Vasil Bil’ak elvtárs vezeti • Jan Kozák érde­mes művész beszámolója (CSTK) — Prágában tegnap délután a Cseh­országi és a Szlovákiai írók Szövetsége 423 tag jának képviseletében 150 küldött Jött össze, hogy megalakítsa íróink országos szervezetét, a Cseh szlovákiai írók Szövetségét. A kétnapos alakuló kongresszuson, amelyet „Üj alkotó tettekért a szocializmus és a béke ne­vében“ jelszó jegyében tartanak meg, párt- és kormányküldöttség vett részt Vasil Bilaknak, o CSKP KB Elnöksége tagjának, a KB titkárának vezetésével. A küldöttség további tagjai: Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB titkára, Miroslav Müller, a CSKP KB osztályvezetője, Milan Klusák cseh kulturális miniszter és Rudolf Jurík, az SZLKP KB osztályvezetője. Szintén a díszemelvényen foglal helyet josef Rybák nemzeti művész, a Csehországi és Andrej Plávka nemzeti művész, a Szlovákiai írók Szövetségének elnöke, továbbá a' csehszlovákiai művészeti szövetségek bizott­ságainak vezető tisztségviselői, valamint politi­kai, kulturális és közéletünk más személyiségei. Jelen vannak a szocialista országok írószövetsé­geinek küldöttségei. A szovjet küldöttséget Borisz Polevoj, a Szovjet írószövetség titkára, a Bolgár írószövetség küldöttségét Szláv Hrisztov Kárász­lavov, a szövetség vezető titkára, a Magyar író- szövetség küldöttségét Garai Gábor, a szövetség vezető titkára, a Mongol írószövetség küldöttsé­gét Dasdordzsin Navánsziiren, a szövetség alel­nöke, az NDK írószövetségének küldöttségét Ju­rij Brezan, a szövetség álelnöke, a Lengyel Iró- szövetséq küldöttségét Jan Koprowszki vezető tit­kár, a Román írószövetség küldöttségét George Balaita, a szövetség bizottsági tagja, a Jugoszláv írószövetség küldöttségét Nazmi Rahmani, a szö­vetség elnökségi tagja, a Vietnami írószövetség küldöttségét pedig To Hoai, a szövetség vezető titkárának helyettese vezeti. A tanácskozás programjának jóváhagyása után a küldöttek megválasztották a kongresszus el­nökségét, mandátumvizsgáló, választási és jelö­lő bizottságát, majd Jan Kozák érdemes művész, az írószövetségek Csehszlovákiai Bizottságának elnöke tartott beszámolót. (Lapunk 4. oldalán ismertetjük). . Ezután Vasil Bil'ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, a kongresszuson részt vevő párt és kormányküldöttségek vezetője mondott beszédet. VASIL BIĽAK ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt Elvtársak, kedves Ba­rátaim! Engedjék meg, küldöttségünk nevében őszinte köszönetét mondjak azért, hogy meghívtak szövetségük kongresszusára. Örülök annak, hogy Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, a CSSZSZK kormánya, valamint a CSKP KB főtitkára és köztársa­ságunk elnöke, Gustáv Husák elvtárs nevében köszönetét mondhatunk azért a munkáért, amelyet eddig végeztek. Jóleső érzéssel hallgatjuk meg tervei­ket, célkitűzéseiket. Szeretnénk önökkel megosztani tapasztala­tainkat, beszélni a munkáról, hogy sikeresen megoldhassuk a CSKP XV. kongresszusa által ki­tűzött feladatokat. A párt, a Nemzeti Front és a művészeti szövetségek érde­kei azonosak. Ezért a gyakor­latban nem lenne szabad bekö­vetkeznie annak, ami, sajnos, egy bizonyos időszakban bekö­vetkezett, olyan „mi és ti“-féle megoszlásnak. Ennek az ország­nak vagyunk a polgárai, embe­rek, akik szeretik hazájukat és arra törekednek, hogy mind gaz­dasági. mind kulturális téren vi­rágozzék. Elsősorban arról van sző, hogy ehhez mindenki a lehető legtöbbel járuljon hozzá a saját szakaszán. A szocializ­musért végzett lelkiismeretes munka köt össze bennünket, és ez a mértéke igazi hazafisá- gunknak. Harcban az újért A Kozák elvtárs által előter­jesztett beszámoló jelzi, hogy íróink tudják, hol a helyük és mi a feladatuk. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy jó eredmé­nyeket értünk el a nemzetgaz­daságban, az ideológiai- és ne­velőmunkában, valamint a kul­turális életben. Ezzel nem aka­rom azt mondani, hogy nincse­nek gondjaink. Csak a halott­nak nincsenek gondjai. Minden, ami élő, ami fejlődik, ami nő, gondokat is szül. Előrehaladó társadalmi mozgásunk nem egyenesvonalú, gondok voltak, vannak és lesznek a gazdasági, az eszmei-politikai élet terüle- letén, és más területeken. Egyik megoldódik, keletkezik a másik. A legfontosabb az, hogy ne veszítsük el optimizmusun­kat, és ne engedjünk teret az önelégültségnek és gondtalan­ságnak. A szocializmushoz vezető út nem könnyű. Minden lépésünk előre: harc az életért; az új harca a régivel. Menet közben tervezünk és nem mindig tudhat­juk előre, milyen akadályok áll­hatnak elénk. Ötünkön, képle­tesen szólva, hegyek, folyók, mocsarak és zavaros vizek ta­lálhatók. Megtörténhet olykor, hogy az sem születik meg, ami pontosan volt kiszámítva. A fon­tos az, hogy ne veszítsük el a fejünket, ne keltsünk pánikot, ha nehézségekbe ütközünk. A pártban és a társadalom­ban keletkezett válság növeke­désének egyik oka éppen az volt, hogy egyes hibák és hiá­nyosságok. amelyekről a párt nyíltan beszélt, némely ember biztonságérzetének csökkenését idézték elő, úgyhogy visszako- zót kezdtek fújni. Mások, akik évekig vártak az alkalomra, hogy bosszút álljanak, ezt ki­használván kezdték rágalmazni és befeketetíteni a CSKP-t, a szocializmust és a Szovjetunió­hoz fűződő barátságunkat. Az ablak miatt lerombolták az egész házat. Demagóg módjára adtak tanácsokat és kényszerí­tették népünket valamiféle új útra, új szocializmus-modellbe, közben az egész nem volt más mint profanizált kapitalista út, amelyet maga a történelem ítélt halálra. Hogy ez hol vég­ződött, mindnyájan tudjuk. Nagyon jól tudják, hogy mi­lyen összpontosított támadáso­kat vezettek és vezetnek a szo­cialista közösség egésze ellen és az egyes szocialista országok ellen. A Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság ellen összponto­sították erejüket, mindent, ami a rendelkezésükre állt, nem sajnálták az erőt, az eszközö­ket. Mindent bevetettek, hogy Csehszlovákiát kitépjék a szo­cialista közösségből. Ha az im­perialista reakció szándéka va­lóra vált volna, nagy győzelmet jelentett volna a számára. Amikor látták, hogy ez nem sikerül, feltételezték, hogy a válság évekig fog tartani ná­lunk, nem jutunk ki a nehéz­ségekből. Ezt ugyancsak si­kerként könyvelték volna el. Ezek a tervek, amelyek a szo­cialista közösség egésze ellen irányultak, és a szocializmus meggyengítését szolgálták, a szocialista országok internacio­nalista szolidaritásának erejébe ütköztek és meg lettek semmi­sítve. Hála Csehszlovákia Kommu­nista Pártja új vezetésének, élén Husák elvtárssal, nemcsak hogv gyorsan leküzdöttük a válságot és következményeit, hanem — ma már igazi büszke­séggel állapíthatjuk meg — sokkal jobb a politikai és gaz­dasági helyzet, valamint a pár­tunk és az értelmiség kapcso­lata. mint bármikor azelőtt. Tervüket nem sikerült valóra váltani, sem a politikában, sem a gazdaságban, sem kulturális téren. Csődöt mondott az az igyekezetük is. amellyel a nem­zetközi életben el akarták szi­getelni országunkat. Köztársasá­gunk szilárd része a szocialista országok közösségének, társa* dalműnk sikeresen fejlődik, egészséges, életképes szervezet. Szocialista államunk nemzetkö­zi tekintélye állandóan nő. Ez az oka annak, hogy miért gyű­löl bennünket úgy a nemzet­közi reakció. Nem élünk, persze légüres térben. Minden, ami körülöt­tünk történik, hat népünk éle­tére, pozitívan, vagy negatívan. A kapitalista világ válsága, amely kihatott az élet minden területére, a politikára, a gaz­daságra az ideológiára és er­kölcsre. az ideológia területén kiélezi az osztályharcot a kapi­talizmus és a szocializmus kö­zött. A kapitalizmus, hogy el­fordítsa a figyelmet saját ba­jairól, igyekezett meggyengíteni a létező szocializmus országai­nak vonzerejét; fokozza az an­tikommunista támadást. Rossz­indulatú. durva propagandahad­járatot indít ellenünk. Éles esz­mei-politikai harccal befolyásol­ja az emberi tudatot. De ezek között a bonyolult feltételek között is jól mennek dolgaink, Csehszlovákia Kommunista Párt­ja XV. kongresszusának határo­zatait sikeresen valósítjuk meg. (Folytatás a 2, oldalon}

Next

/
Thumbnails
Contents