Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)

1977-12-30 / 360. szám, péntek

ORVOSI TANÁCSADÓ

SOKKAL EGÉSZSÉGESEBBEK LEHETNÉNK,

ha többet mozognánk... Ma már világszerte egyre többet foglalkoznak a mozgás egészségügyi jelentőségével. Az üzemekben és egyéb munkahelyeken már nem újdonság az ötperces torna. Az egyre jobban elterjedő „kocogómozg.alom“ már nem tűnik megmosolyogni valónak, és mindennaposak pl. az olyan jelszavak, hogy „mozgással az infarktus ellen“ stb.

Ha tudatosítanánk a mozgás fontosságát, bizonyára nem hanyagolnánk el a napi rendszeres testedzést és a szabad levegőn való mozgást. A mozgás hiánya ártalmas az egész szervezetre. Az izmok elpetyhüdnek, az ízületek károsodnak. Az ízületeket rostos kötőszövetből álló tok borítja, amelyet szalagok erősítenek meg. A tokon belül a csontvégeket rugalmas porcréteg fedi, s a mozgást az izületi rést kitöltő nyálkás, sikamlós folyadék teszi lehetővé. A porc rugalmassága elsősorban víztartalmától függ. Erek nincsenek benne, táplálása az izületi nedvekből szivárgással megy végbe. A szivárgást az ízület mozgása tartja fenn: szinte belepumpálja a porcba a szükséges tápanyagot. Mozgás hiányában tehát nem jut tápanyag a porcba, az ízület teljes nyugalomba helyezése esetén pedig fokozatosan kötő- szövetes réteg húzódik rá, és ez idővel lehetetlenné teszi az ízület mozgását. Mozgás hiányában nemcsak az ízületek károsodnak, hanem renyhévé válik a bélműködés is, a mellkas légzőmozgása felületes lesz, és az erekben fokozódhat a vér rögösödésének lehetősége is.

A mozgásszervi betegségek legfőbb oka éppen a mozgáshiányban keresendő. A későbbi években olyan gyakori, porckopásból eredő derékfájás gyógyításában is fontos szerepe van a tornának. A rendszeres torna nemcsak a deréktáj izom- zatát erősíti, hanem szívó és nyomó hatásával javítja a csigolyaközti porckorongok táplálását, és fokozza a tartószalagok rugalmasságát is. — Még a sok izületi gyulladásban szenvedő számára is nagy jelentősége van a nyugalmi helyzet és a mozgás helyes arányának. A túlzott mozgás ebben az esetben fellobbanthatja az izületi gyulladást, a tartós tétlenség viszont megpecsételheti az izmok és az ízületek sorsát.

A végtagok, különösen a kéz működése szempontjából igen fontosak a tornagyakorlatok. Megakadályozzák az ízületek megmerevedését, fokozzák a kéz izmainak erejét, és javítják a végtagok szöveteinek vérkeringését. A csukló merevségének oldására legmegfelelőbb, ha a másik kézzel megfogjuk az alkart, és a beteg csuklót minden irányban mozgatjuk.

A mozgáshiány miatt gyak- wwi már idő előtt mutatkoznak

a mozgásszervi megbetegedés jelei, amelyek a kor előrehaladásával egyre romlanak. Gyakran előfordul, hogy a mozgás- szervi megbetegedésben szenvedők emberkerülők lesznek, hangulatuk állandóan nyomott, kisebbségi érzetük van. Mivel rossz a mozgásuk, sokszor tehetetlenek, ezért feleslegesnek érzik magukat, és bántja őket kezük vagy lábuk deformáltsá- ga is. Vannak azonban, akiknek szellemi frissesége, életkedve dacol a betegséggel, rendszeresen tornáznak, mozognak. Számtalan eset bizonyítja, hogy a kétségbeesett elernyedés elősegíti, viszont a céltudatos tevékenység, az aktív életmód megakadályozza az ízületek eltorzulását.

A szabad levegőn való mozgásnak az ízületeken kívül jótékony hatása van az egész szervezetre, mivel javítja a vérkeringést, elősegíti az izommunkát, a felvett kalória leadását, ezzel csökkenti az érelmeszesedés lehetőségét, és megelőzi az egészségtelen elhízást. Az elhízás káros hatásával mindnyájan tisztában vagyunk, tudjuk, hogy árt a szívnek, az érrendszernek, hogy az esztétikai szempontokat ne is említsem.

Mindezek tudatában bizonyára nem sajnálják majd az időt a napi sétára, a hétvégi kirándulásra és a tornára.

Dr. BARTOS TIBOR

Kommentáljuk

Új ALAPOKON

Nem mindennapos eseménynek voltam szemtanúja egy nyári délutánon a bralh’^vai Slavinon. Újdonsült pár — sötétruhás fiú, menyasszonyi ruhába öltözött fiatal lány — hajtott fejet a szabadságért halt hősök emlékműve előtt, s a menyasszonyi csokor — ereklyeként őrzött emlék helyett — a hála virágává változott.

Harminc évvel ezelőtt hazánk határozottan kilepett egy új társadalom, a szocializmus építésének útján. A gazdasági és a társadalmi fejlődés az életstílust is gyökeresen megváltoztatta. A régi társadalmi szokások mellé, mint azt az említett példa is bizonyítja, újak születnek, melyek fokozatosan egyre nagyobb teret hódítanak, s a fejlődés örök törvényeinek megfelelően, győznek is a régiek felett. Az új társadalmi szokások első „kovácsai“ közé hazánkban a nemzeti bizottságok mellett működő polgári ügyek testületet tartoznak. Megalakulásukkor — 25 évvel ezelőtt — a polgári szertartások lebonyolítását kapták feladatul, működési körük azonban azóta egyre bővül. Tevékenységük fejlődésében határkövet jelentett az SZLKP KB és az SZSZK kurmánya által 1972-ben jóváhagyott új munkaszabalyzat. Nemcsak a testületek száma gyarapodott azóta — 1972 ben 1859, 1976 ban pedig már 2571 testület működött Szlovákiában, több mint 19 0(1(1 taggal —, hanem munkájuk minősége is nagymértékben javult, és skálája is bővült. Ma már elmondhatjuk, hogy a polgári ügyek testületeinek tagjaival, illetve tevékenységével polgáraink életútjának minden jelentősebb állomásán találkozhatunk. A polgári névadók, esküvők és temetések szervezésén kívül már csaknem minden városban, községben szokássá vált a jelentős életjubileumok megünneplése, sok helyütt pedig a pioníravatások, a személyazonossági igazolványok átadása, a katonaköteles fiatalok búcsúztatása stb. is.

Miért nagy ennek a változásnak a jelentősége? Azért, mert a polgári ügyek testületei munkájukkal az emberek — fiatalok és idősebbek — világnézeti nevelését, szemléletük formálását szolgálják. Ez pedig igen fontos és jelentőségteljes küldetés, de nem könnyű feladat. Éppen azért az elért eredmények mellett a még tapasztalható fogyatékosságokról sem hallgathatunk. Nem elégedhetünk meg ugyanis azzal, hogy a testületek egyre több akciót szerveznek — tavaly például 44 076 esküvőn működtek közre, 70 994 újszülöttet köszöntöttek, 20 700 életjubileumi ünnepséget rendeztek —, hanem arra is oda kell figyelnünk, milyen színvonalon teszik mindezt. Az egyes szertartások, rendezvények színvonala pedig még sok esetben kívánnivalót hagy maga után. „Egy jól megszervezett rendezvény többet ér tíz ateista előadásnál, ezért a szervezéskor a legapróbb részletekre is gondot kell fordítani“ — hallottam nemrég az egyik testület elnökétől. Ezzel teljes mértékben egyetérthetünk, s ezt mindenekelőtt a testiletek három fő feladatára — az esküvők, névadók, és a felmérések alapján a testületek munkájának leggyengébb pontja, a temetések szervezésére — kell vonatkoztatnunk. Ez az a három terület, ahol a leghatásosabb ateista nevelő munkát fejthetik ki, s itt kell a legerősebb ellenféllel, az évszázados szokásokkal, az egyházi szertartásokkal felvenniük a versenyt.

A testületek munkájának anyagi és működési körülményei állandóan javulnak: míg 1972-ben a nemzeti bizottságok 10,5 millió, 1976-ban már 40,2 millió koronát fordítottak a szertartástermek építésére, felújítására. 1976 ig Szlovákiában 744 halottasház épült, a Nemzeti Front választási programjaiban pedig további 419 építése szerepel. A központi irányító szervek is nagyobb súlyt helyeznek a testületek módszertani irányítására. Munkájukat a Nemzeti Front társadalmi szervezetei — mindenekelőtt a Nőszövetség, s az utóbbi időben a szakszervezetek is, — szívügyük nek tekintik. Példájukat a SZISZ szervezeteknek is aktívab ban keli követniük. Emellett azonban maguknak a testüle teknek — állandó dolgozóinak: a titkároknak, és a nem zeti bizottságok illetékes dolgozóinak, valamint az e munkát önkéntesen vállaló tagjainak is — el kell gondolkod niuk munkájuk színvonala emelésének lehetőségein. Ugyanis csak így érhetjük el, hogy a polgári szertartások és rendezvények szocialista életünk elválaszthatatlan részeivé váljanak, a testületek pedig az új szokások és ha gyományok igazi kovácsai, megalapozói legyenek.

FLORIÁNNÉ M. MÄRTA

lémák megoldódnak, én is jobb kedvre derülök — mondja. — De a vezetőség egy kicsit többet törődhetne ezzel a részleggel.

Amikor a nyáron felvették n pártba tagjelöltnek, többek között azt a feladatot kapta, hogy továbbra is aktívan tevékenykedjen a SZISZ-ben, és munkahelyén szervezzen szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívát. A szervezést már meg is kezdte.

— A múlt év őszén megválasztottak a helyi nemzeti bizottság képviselőjévé, ahol tanácstag vagyok — újságolja. — Ott azt a feladatot kaptam, hogy hozzam létre a községi könyvtárt. Ez sikerült, már 4500 kötet könyvünk van. A könyvtár vezetése is rám maradt, így hát minden hétfőn este, amikor kölcsönzési nap van, ott vagyok.

A fiatal lánynak éppen elég ,az elfoglaltsága. A felsoroltakhoz még azt is hozzá kell tenni, hogy a szakágazati igazgatóság ifjúsági koordináló bizottságának és a SZISZ járási bizottsága ellenőrző és revíziós bizottságának is tagja. Szórakozásra alig marad ideje, pedig szeret utazni, barátokkal, ismerősökkel találkozni.

— Szép dolog a bizalom, igyekszem nem visszaélni vele — mondja búcsúzóul. — Ennek ellenére azt hiszem, hogy nem helyes, ha az embert túlterhelik funkciókkal. Egy-két feladatkört jól betölthet az ember, de ha tisztségek halmozódnak, akkor csak félmunkát lehet végezni.

A műszak végét jelzi a gyár szirénája. Az asszonyok hazafelé indulnak, Zsuzsa pedig az igazgatóságra készül. Közben arra gondol, hogy az új évben öltözővel, új mesteri irodával és munkacsarnokkal gyarapodnak, ezért is érdemes továbbra is áz üzemben maradnia. A nehézségektől, problémáktól pedig nem ijed meg, bátran megbirkózik velük.

NÉMETH JÁNOS

A sabinonj Frucona üzemben magas biológiai értékű muskotály- szörpöt és feketebodza levet gyártanak. Az idén 730 tonna muskotályszörpöt készítetlek. Kivitelre főleg eperbefőttet tartósítanak. Az idei évi árutermelési tervet több mint 100 százalékra teljesítették. Felvételünkön Helena Baňasová, az egyik szocialista mun- knbrigád tagja a töltőgép mellett.

(Felvétel: A. Haščák — ČSTK)

A MESTER

Az űj köntösbe öltözött munkacsarnokból kihallatszik a gépek zaja. Amikor kinyílik az ajtó, a monoton zaj felerősödik. Bent vagy harminc asz- szony kartondobozokat készít. A túlzsúfolt munkacsarnok egyik sarkában egy üvegfalú kis helyiség, a mester irodája kapott helyet. A magasra halmozott kartonlemezek azonban eltakarják a kilátást. János- deák Zsuzsa fiatal mesternek gyakran kell körül járnia a műhelyt.

— Három évvel ezelőtt kerültem a Gömörhorkai (Gemerská Hôrka) Cellulóz- és Papírgyárba — kezdi el a beszélgetést Zsuzsa. — Mivel közgazdasági szakközépiskolát végeztem, a számviteli osztályon kapt.am beosztást. Később néhány hónapig az üzemi klubban dolgoztam, majd hat hétig a Slavo- Sovcei Papírgyárban a kartondobozok készítésével ismerkedtem. Amikor a gépek idekerültek Gömörhorkára, kineveztek mesternek. Ekkor mindössze 21 éves voltam.

Nem véletlenül esett rá a vá- lasztásk Az üzem vezetősége ismerte őt és szüleit, akik szintén a gyárban dolgoznak. Amikor az üzemben munkába állt, megválasztoták a SZISZ üzemi szervezetének elnökévé. Elfoglaltsága miatt 1977-ben lemondott erről a funkcióról, de továbbra is vezetőségi tag maradt.

— A beosztásommal úgy voltam, mint amikor a kisgyereket úszni tanítják. Nem volt tapasztalatom sem a szervezés, sem pedig az emberekkel való munka terén — folytatja. — Sokat bosszankodtam, és mi tagadás, bosszankodom még ma is. Az alatt a rövid idő alatt, amióta itt vagyok, már a harmadik felettesem van. Nehézséggel jár a készáru elszállítása, a kartonlemezeknek nincs megfelelő raktára.

A csarnokban dolgozó 30 asszony különböző természetű. Olykor-olykor összekoccannak, ilyenkor a mester is megkapja a magáét. Mit tehet, lenyeli a bosszúságát, pedig nemegyszer legszívesebben sírva fakadna. Nem dolgoznak nyereséggel, és ez is elkedvetleníti. Bár a napi tervteljesítésben kilengések vannak, az évi tervfeladatot 100 százalékon felül teljesítették. Nincs könnyű dolguk, vagy 200-féle dobozt gyártanak, 500—1000-es sorozatban. Ritka, ha egy-egy típusból 20 000 darabot kell legyártaniuk.

— Egy-egy gyenge pillanatomban arra gondoltam, hogy elmegyek más helyre dolgozni. Talán anyagilag is jobban járnék... Aztán, amikor a probKobolka György felvétele