Új Szó, 1977. december (30. évfolyam, 332-361. szám)
1977-12-29 / 359. szám, csütörtök
Há rom mérnök egy gyárból A Bódvu völgye falvaiban lakó embereket hosszú ideig tartotta kotve a föld. Húszegypar évvel ezelőtt még középiskolába is csak néhányan jelentkeztek. A földművelést jórészt még ekkor is az apától tanulta meg a fiú. A falut csak a legnyugtala- nabb természetűek hagyták el. A tanulása művelődés utáni nagyobb érdeklődés az életkörnyezet megváltozásával, pontosabban a vidék iparosításával kezdődött. Most, amikor Kassán [Košice] már válogatni lehet az ipari üzemek között, amikor Nagy- ida (Veľká Ida) mellett felépült a Kelet-szlovákiai Vasmű, Tornán (Turnanské Podhradie) egy nagy teljesítményű cementgyár. Mecenzéfen (Medzev)egy gépgyár. Szepsiben (Moldava nad Bodvou) a kisebb üzemeken kívül egy fénycsőgyár is üzemelni kezdett — elmondhatjuk. hogy a Bódva völgyi falvakból is egyre több mérnök kerül ki. Az alábbiakban közülük mutatunk be hármat: Monyok Lajost, Kmecko Dezsőt és Bubenko Györgyöt. Kezdjük azzal, ami mind a háromra jellemző. Elmondható róluk, hogy Bódva völgyi földművelők leszármazottjai, a Buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Általános Iskolában ismerkedtek meg a tudomány alapfogalmaival. mindhárman Kassán végeztek magyar nyelvű középiskolát, és ugyancsak ennek a városnak műszaki főiskoláján avatták őket mérnökökké, s most valamennyien a szepsi Teslában, ebben az új fénycsőgyárban akarják kamatoztatni tudásukat. Közös jellemzők közül külön is ki kell emelnünk, hogy műszaki képzettségük ellenére sok közük volt és van a kulturális élet szervezéséhez, műveléséhez i9. Kmecko Dezső például éveken át a kassai Űi Nemzedék népi tánccsoport tehetséges táncosa volt, főiskolás évei alatt iskolai újságot, rádióadásokat írt és szerkesztett, most pedig szülőfalujában, Buzitán támogatja a kultúrmunkát. Monyok Lajos Hímben [Chyml a CSEMADOK helyi szervezetének elnöki teendőit látja el nagyon becsületesen. Ebben Bubenko György is segít neki, hisz főiskolás korában, mint a Fábry Zoltán Ifjúsági Klub elnöke, sok szervezési tapasztalatra tett szert. A három fiatal mérnök közül talán Monyok Lajos a legszerényebb. Gyermekkoromban egyáltalán nem vonzott a technika. Gyuritól és Dezsőtől eltérően ezért is jelentkeztem gimnáziumba. Erdész akartam lenni. Már majdnem úgy volt, hogy jelentkezem az erdészeti főiskolára. de a szülőföld szeretető visszatartott — mondja őszintén Monýok Lajos, majd így folytatja: — A műszaki főiskomunkatársam Monyok Lajos Ián minőségellenőrzésre szakosodtam. Ezt a szakosítást akkor vezették be, mikor az első évfolyamba kezdtem járni. Azt is hozzáteszem, hogy szerencsémre. mert például géptervezéssel nem tudnék foglalkozni. Itt a fénycsőgyárban a műszaki ellenőrzőosztály vezetője va- • gyök. Tizenhét van. A szepsi Tes Iában még sok gond, probléma tapasztalható, mert még min dig kevés a jó szakmunkás. — Nem aka rok közhelyeket ismételgetni — folytatja Monyok Lajos, de nem mondható mást: a minőségi munka megvalósításának a felelősségtudat a legfontosabb tartozéka. A mi gyárunkban ezen a téren — úgy érzem — nemcsak a dolgozóknak, do a vezetőknek is van még pótolnivalójuk. Részlegünkön az ellenőrzések során nem hunyunk szemet az észlelt hibák felett. Munkánk négy témakörre osztható: a félkész áruk ellenőrzésére, az egyes munkaműveletek között a gyártás pontosságának ellenőrzésére, a késztermékek funkciós próbájára, és végül a kész áruk komplex ellenőrzésére. Ügy érezzük, munkánkat becsületesen végezzük. Ezt igazolja, hogy az eddig gyáutott fénycsöveink 0,015 százalékára érkezett csupán reklamáció. Kmecko Dezsőt mindenki segítőkész embernek ismeri. Közvetlenül a főiskola elvégzésé után — hetvenhat júliusában — lőtt a szepsi Tesla üzembe. Kéthónapos ittlét után azonban mennie is kellett — legalábbis arra az egy évre, amíg tényleges katonai szolgálatát teljesítette. Sokan vagyunk itt fiatalok, maga a gyár is az — mondja Kmecko Dezső. Ogy érzem, sokunkban él a vágy, hogy leküzd jük az indulási nehézsé geket, s meg mutassuk, mire is vagyunk képesek. A szép talán ez lesz az pedig izgal más feladat, hogy a tervek szerint hetvennyolc januárjá- Kmecko Dezső tói az egész ország számára nekünk kell biztosítanunk a fénycsőgyártást. — Gyermekkorában szánta el magát erre a pályára? — Nem. Apám földművelő volt. Kisiskolás koromban vidékünkön még nem voltak gyárak. Gond volt, hogy milyen iskolába jelentkezzem. Végül is az akkor már jó hírnévnek örvendő kassai ipari középiskolába kerültem. Akkor még nem is tudtam, mit jelent az, hogy technikus. Most úgy érzem, középiskolás koromban szinte kitárult előttem a világ. Rengeteg új ismerettel találkoztam. Középiskolás koromban szerettem az „erősáramot“ is. Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy a főiskolán elektromos — hő — fénykémia szakon sikeres államvizsgát tettem. Bubenko Györgyék nyolcán vannak testvérek. Öt közülük tanító, kettő mérnök, egy pedig mezőgazdász. Szüleivel most már csak Gyuri lakik együtt. Meglepő az a biztos magatartás, ahogy a legkülönbözőbb helyzetekben is feltalálja magát, és ami a legfontosabb, gyors döntései, állásfoglalásai rendszerint helytállóak. Azt tartják róla. hogy tipikus vezető. — Sok a tennivaló — mondja Bubenko György. — Lemaradtunk a tervteljesítéssel, résen kell lennünk. Ha eltörik valami a gépben és nincs pótalkatrész, nekünk kell megcsinálnunk. Heten dolgozunk ezen a részlegen, és — a vezető sem azért van, hogy lógjon — mondja nevetve. — Ogy emlékszem, a Vasműből jöttél ide dolgozni. A ,,miért“ érdé kelne. — Gépész mérnök vagyok. ■ V A Vasműben |konstruktőrként dolgoztam, Bubenko de az a hely György nem tetszett nekem. Nem fogod elhinni, de ott nem volt mit csinálnom. Azt a munkát, amit egy hétre, adtak, egy nap alatt elvégeztem. — És itt jól érzed magad? — Nekem szükségem van arra, hogy lássam a munkám eredményét. Itt ez megvan. Mindig dolgoztam, az ifjúsági szervezetben is, de erre most kevesebb időm jut. Az az igazság, hogy sok gondunk van. A tömeg sze r ve ze t ek m ű kö d te t é - sére nem jut elég idő — és ez baj. — A géptervező-részlegen jelenleg mi a legnagyobb feladat? — Az angol fénycsőgyártó gépsorhoz mechanikai műhelyünkben pótalkatrészeket is fogunk gyártani. Most ezek rajzolásával foglalkozunk. Hogy mit csinálok szabad időmben? A legszívesebben olvasok. Mindhárman szívvel-lélekkel végezzük munkákat, de ehhez arra is szükség van. hogy a szellemünket állandó frisseségben tartsuk. És honnan vegyünk hozzá táplálékot, ha nem az irodalomból, a művészetekül? SZÁSZAK GYÖRGY HŰEN A SZÜLŐFÖLDHÖZ Beszélgetés Michal Vasil' docenssel, az állatorvosi tudományok doktorával, a Michalovcei Járási Állategészségügyi Intézet igazgatójával Kezdeményezések, mozgalmak... A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növény- termesztési osztálya dolgozóinak véleménye szerint a mezőgazdasági üzemek nagyon jól elvégezték az őszi mélyszántást. Bár nagyon sok gép kellett a betakarítási munkákhoz, mezőgazdasági dolgozóink a kukoricát és a cukorrépát a tervezettnél korábban szállították az étvevőhelyekre, raktárakba, feldolgozó üzemekbe. A gabona - kilencven százalékát október 20-ig elvetették. Repcéből ezer, rozsból ötezer, búzából pedig tizenegyezer hektárral vetettek többet a tervezettnél. Ezeket az adatokat, illetve megállapításokat azért idézzük most télvíz idején, hogy bizonyítsuk: a növénytermesztésben kedvezőek a feltételek a többtermelésre és a különböző kötelezettségvállalások teljesítésére. Jogos a feltevés, hogy a nagyobb hektárhozamokért indult szocialista munkaverseny az új évben sikereket hozhat. Szlovákiában háromszázhúsz mezőgazdasági üzem versenyzett az idén, hogy. a szovjet búzafajtákból, legalább hatvanmázsás hektárhozamot ér el. Közülük negyvenegy teljesítette kötelezettségvállalását. A nagysallói [Tekovské Lužany) Haladás EFSZ vállalta, hogy lényegesen több gabonát termel, mint a múlt évben. A „hatvanasok“ mozgalma tovább terjed és a Haladás szövetkezethez hasonlóan újabb kezdeményezések, vállalások születnek. A közép-szlovákiai kerületben a réti fű lehető legnagyobb hozamáért indítottak versenyt. Az idei kötelezettségvállalási mozgalomnak köszönhető, hogy a tervezettnél negyvenezer tonnával több szálas takarmányt termeltek. Az új évben is megteremtenek minden lehetőséget a hozamok további fokozására. A kelet-szlovákiai kerületben n kötelezettségvállalási mozgalom szintén a nagyobb hozamok elérését segíti elő. A mezőgazdasági üzemek idejében rendbe hozták a réteket és a legelőket. A dolgozók remélik, hogy elérik a hatvanmázsás hektárhozamot. Idén a Sečov- cei Efsz növénytermesztői száz- huszonöt mázsás hektárhoza- mot értek el lucernáról. Az élenjárók példája nyomán a kerületben el akarják érni, hogy minden mezőgazdasági üzemben nagy hozamokat takarítsanak be az évelőkből. Évek óta versenyeznek a mezőgazdasági üzemek a burgonya hektárhozamának növeléséért is. Az ötéves terv vége felé a kelet-szlovákiai kerületben burgonyából száznyolcvanöt mázsát kellene betakarítani hektáronként. A mezőgazdasági üzemek azonban jó szervező munkával, a tudomány és technika vívmányainak felhasználásával arra törekszenek, hogy a burgonya legalább kétszáz mázsát teremjen hektáronként. A „kétszázasok“ mozgalma egyre jobban terjed, és valószínű, hogy eredményeket hoz. A Februári Győzelem 30. évfordulójának évében egymás után jelentik be a mezőgazda- sági üzemek, hogy a múlt évi mozgalmak alapján, illetve azok folytatásaként kedvező feltételeket teremtenek a nagyobb hektárhozamok elérésére. Ha nem is sikerül mindig minden vállalást teljesíteni, mégis nemesek ezek a célkitűzések, mert arra mutatnak, hogy mezőgazdasági dolgozóink mindig többet akarnak. Minden lehetőséget felhasználva versenyeznek azért, hogy az új évben a növénytermesztésben közel tíz százalékkal növelhessék a termelést. BALLA JÖZSEF • Michal Vasil elvtárs több évtizedes tudományos munkás ságáért megkapta a „Kiváló munkáért“ kitüntetést, és több szakmai elismerő oklevél, em lékérem tulajdonosa. Néhány hét múlva ünnepli születésének ötvenedik évfordulóját. Szeret nénk ismertetni munkásságát szóljon előbb az életéről, s miért lett állatorvos? A michalovcei járásban szü lettem, középparaszt családból származom. A gyermekkorom nagyon nehéz volt. Tizennégy éves voltam, amikor meghalt az édesapám. Míg osztálytársaim a szünidőben kedvteléseiknek élhettek, nekem a gazdaságban kellett segítenem. Éveken át délig iskolában voltam, délután a mezőn dolgoztam, éjjel pedig tanultam. Meg akartam érteni a falusi nép nehéz életét, s ez hihetetlen erőt, kitartást adott a tanuláshoz. 1953-ban Brnóban szereztem meg az állatorvosi diplomát. Utána mint tanársegéd a Kassai (Košfce) Állatorvosi Karon kezdtem dolgozni, i De a vágy a szülőföld, a zempléni táj után erősebb volt. 1956 ban hazajöttem a michalovcei járásba. Kezdetben mint körzeti állatorvos működ Lem, 1902-től a mai napig a Járási Állategészségügyi Intézet igazgatója vagyok, 1970-től én irányítom az Állami Állategészségügyi Intézetet is. Az állategészségügy fejlődése megkövetelte, hogy tovább folytassam tanulmányaimat. Levelező tagozaton megszereztem az aspirantúrát. Szakdolgozatom sikeres, megvédése után docenssé neveztek ki. • Ön számos közéleti tisztséget is betölt. Felelősségteljes munkáján kívül hogyan jut erre is ideje? — Különböző járási és kerületi szakbizottságokban dolgozom, sőt az országos szakbizottságnak is tagja vagyok. Néhány éve tagja vagyok a járási párt- bizottság elnökségének, és pártmunkában lektorként is tevékenykedem. A szakmai és a politikai fel- készültség birtokában jobban tudom megoldani a fejlett nagyüzemi termelés problémáit, és irányítani azt a közösséget, amelynek vezetője vagyok. Minden erőmmel a szocialista mezőgazdaság fejlesztését szolgálom. • Az állatorvosi oklevél meg- szerzése, után tanársegéd volt. Miért döntött úgy, hogy otthagyja a tanári pályát? — Már mondtam, hogy falun nőttem fel, és a mezőgazdaságban dolgoztam. Zemplénben az élet a múltban nagyon nehéz volt. A mocsaras rétek, mezők terjesztették a különféle betegségeket. Mint fiatal fiú tanúja voltam, ahogy a különböző betegségek „rendet, vágtak“ a tehenek. sertések és baromfik között. Az emberek tehetetlenek voltak. Már gyermekkoromban elhatároztam: hű maradok a mezőgazdasághoz, meg kell ismernem a kórokozókat, amelyek az állatállomány pusztulását okozzák. Ezért lettem állatorvos, ezért tértem vissza szülőföldemre. Nem lettem egyetemi tanár, mert úgy érzem, itt a helyem. • Mi határozza meg egy járási Jőállat orvos munkáját? Kérem. beszéljen erről is. — Az állati termékek nagyüzemi termelése újabb állategészségügyi problémákat vet fel, amelyek a múltban nem fordultak elő, vagy ha igen, egészen más formában. Az állatállomány jó egészségi színvonaláért mindannyian felelősek vagyunk, akik a nagyüzemi állattenyésztésben részt veszünk. A magas fokú szakmai felkészültséget különösen azoktól követelik meg, akik az állategészségügyet irányítják. Az új ismeretek nagyon gyors ütemben gyarapodnak. Szükséges, hogy a gyakorlatban is sikeresen akalmazzuk őket. Mi közvetlenül vagy közvetve részt vállalunk az új tudományos-műszaki módszereknek a termelési gyakorlatba való bevezetésében. Ezek a követelmények arra ösztönöznek, hogy időt találjunk a tudományos tevékenységre is. Érzékenyen kell reagálnunk a specializáció, a koncentráció és a kooperáció követelményeire is. A felmerülő problémákat menet közben kell megoldanunk. • Az ésszerű táplálkozás követelményével összhangban hazánkban is nő a hús, a tej, tojás és más fehérjedús élelmiszerek fogyasztása. Mire kötelezi ez a szövetkezeteket, állami gazdaságokat, s milyen segítséget nyújtanak ebben az állatorvosok a michalovcei járásban? — A XV. pártkongresszus a mezőgazdasági dolgozók fő feladatául az önellátás biztosítását tűzte ki a mezőgazdasági termékek termelésében. A kitűzött cél, hogy 1980-ig biztosítanunk kell az egy lakosra jutó évi 88—91 kg hústermék, 216 liter tej. 302 tojás termelését. A feladat teljesítésében részt vállalnak járásunk mező- gazdasági üzemei is. A következő időszak feladata egyrészt az állatállomány fejlesztése, másrészt az állatok hasznosságának fokozása, amely járá-' sulikban elmarad az országos átlagtól. Az állattenyésztés nagyarányú fejlesztése elképzelhetetlen a sokoldalú állatorvosi munka nélkül. Ezért érzékenyen reagálunk a mezőgazdasági üzemek igényeire, a fokozott feladatok teljesítésére elméleti szinten is felkészítjük embereinket. Speciális munkakörzetet alakítunk ki, ahol az állatorvos csak egyfajta állat gondozását látja el, de azt sokoldalúan és tökéletesen. Ez lehetővé teszi számára, hogy az egészségügyi problémákat a. legkorszerűbb technológiai szinten oldja meg. Arra törekszünk, hogy a társult szövetkezetekben egy állatorvos dolgozzon. Ha nagy szövetkezetről van szó, akkor két állatorvost osztunk be. Célunk, hogy az állatorvosok munkája kedvezően befolyásolja az állati termékek előállítását. • Szlovákiában a meghirdetett sertéshibridizációs program célul tűzte ki, hogy 1980-ig az értékesítésre kerülő vágósertések 50 százaléka hibridsertés legyen. Mit valósított már meg ebből a járás? — A járás területén a sertéstenyésztés a hibridizációs program szerint folyik. Ebből a szempontból válogatjuk ki a fajállatokat is, amelynek bizonyítéka, hogy az apaállatok 96 százaléka, a Landrace és a Haemphsire hússertésfai közül kerül ki. Az állati termékek termelésének mércéjét állandóan és következetesen emeljük. így a szarvasmarha-tenyésztés az első helyen áll. A hatodik ötéves tervidőszakban arra ösztönözzük a mezőgazdasági üzemeket, hogy emeljék a szarvasmarha-tenyésztés általános technológiái színvonalát. • Miben jelölné meg röviden a járás legsürgősebb feladatait az állattenyésztés területén? — A mi körülményeink között az újratermelés folyamata mélyebb elemzést kíván, mert ettől függ az állattenyésztés eredményessége és gazdaságossága. Végeredményben az üszők helyes kiválasztásán múlik minden. Jó fejőstehén csak jól tartott és jól kiválasztott borjakból válhat. Növelni kell az üszők állományát, és több elvetőre is szükség van. Ezen a téren még komoly feladatok várnak járásunk állatorvosaira TÖRÖK ELEMÉR
